Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-04 / 53. szám
1982. MÁRCIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Városszéli emberek / Még tart a tél. szállítják a tüzelőt eery városszéli házba Kisújszálláson A kisújszállási régi. 4-es főútvonal és a vasúti sín találkozása mellett két barnás, sárgás színű őrház áll. Ezen az egyik, majdnem tanyán lakik a 72 éves H. Kiss Sándor a feleségével. A házaspár lánya Kenderesen tanít, a fiuk a fővárosban utolsóéves fizikushallgató az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Kedvezőbb a jószágtartás Megnyúlik a munkanap Nem a világ vége — 1953 januárjában költöztünk ki ide a szélre. Én a MÁV-nál dolgoztam, az asz- szony meg a téeszbe iánt. Akkor még mostohább Volt a környék, hiszen lámpával világítottunk A villanyt kilenc éve vezették be. — Miért lettek ..szélső lakók?" — Úgy gondoltuk, hogy a jószágitartás szempontjából réf'en se. ma se közömbös, hol él az ember. Nem mindegy ebben a drágaságban, mit vesz a piacról a család, mi terem me® a ház körül. — Mire nem kell pénz? — Húst ritkán veszünk. Évente 120 csirkét nevel a feleségem az udvaron, és ez el is fogy. hiszen mi is esszük, meg a gyerekek is sűrűn hazaruccannak. Azután hízótartással is bíbelődöm. Tavaly is 15. átlagosan 190—200 kilósat adtam le. és amelyik a kamrában maradt, az is bőven felül volt. a két mázsán. — A takarmány? — A feleségem téesz nyugdíjas, részben onnan szerezzük be. Azután, zöld akad a környéken, csak legyen, akr lekaszália. — Szórakozás? — Nem isten háta mögötti hely ez itt. Két métere a mű- út. bevisz a központba. Én rendszeresen sakkozom még ma is a városi csapatban, meg az újságot is olvassuk, a televíziót is megnézzük, ha érdekeset mutat. Kovács Sándorék udvara arról tanúskodik, hogy az itt lakók kiterjedt iószáetartás- sal foglalkoznak. A nagv kazal mellett két istálló, amelyben jelenleg is hét tehén kérődzik. Van egy lovuk is. A féri termelőszövetkezeti dolgozó. a felesége háztartásbeli. Nagy családjuk van. az asszonyka édesanyja is velük él. ígv heten laknak a házban. — örményesről költöztünk át. itt vettük meg ezt a házat. Városszélnek számított akkor is. most is. nem vol*®k jószágtartást tiltó rendelkezések. ezért döntöttünk így. Meg a telek is olcsóbb, mint odabenn, hiszen akkor még mi^sem álltunk úgy anyagilag. hogy a drágább telket meg tudjuk venni. A jószágtartást egy tehénnel és két borjával kezdtük. — sorolja Vera asszony. — Hogyan múlik el egy napjuk? — Fél négykor kelünk, a férjem lefőzi a hajnali, elmaradhatatlan kávét, utána abrakolunk. almozunk, maid a feiés következik. Most hat tehenet fejek, és naponta 75—80 Liter tejet viszek a csarnokba. — Szép pénzt kaphatnak ennyi tejért. — Havi 15 ezer forintot. De ettől messze a tiszta haszon, hiszen csak szemestakar- mánvra havonta ötezer forintot adunk. És még ezen kívül kell beszerezni a szénát, a lucernát, a csutkaszárat. Szóval ott hagytuk abba. hogv viszem a tejet a csarnokba. Délben is fejek, délután 3-kor úiabb etetés, feiés következik este hétig. És itt nincs szabad szombat, karácsony. névnap — az év 365 napján majdnem mindig így van. — Mire jut ideje? — Általában az édesanyám főz. A két nagyfiam. ha hazaion. segít, sőt a 11 éves ikrek is megcsinálnak mindent, amit kérek. Nálam hiánycikk a szabadidő. Jellemző, hogy tejhordás után intézem az ügvesbaios tennivalókat a városban, és fodrász1- -7. is általában a szülői értekezletek előtt iutok el. ígv egyetlen szórakozásnak marad a televíziózás — ha el nem alszom. — Eayéb jó.száa is van? — Kilenc hízó és 3—400 csirke, de az _ utóbbi el is fogy. hiszen heten élünk, eszünk a családban. — Meddia tervezik ezt a sok munkát? — Amíg bírjuk, mert. ebbe születtünk. Addig mindenképpen. míg révbe nem jutnak a gyerekek. A legnagyobb 17 éves. a két kicsi meg 11. Azért azt is el kell mondanom, amit lehet, gépesítünk. ígv például 'feiőgé- pünk is van. A Sallai út vége felé. egv hosszú. parasztház körül nagy udvar. 400 négyszögöl porta. Itt lakik Máté Antal a feleségével. A férj rakodó- munkás. élete társa pedig a kollégium konyháján r'^\n0- zik. — Jelenleg harmincnégy birkám van — mondia büszkén a házigazda. — ötvenig szaporítom, mert annvi volt odakinn is a tanyán. A kevi határból kerültünk ide 1.4 éve. a település szélére. — Ért a birkatartáshoz? — Igen. bár nem ezzel kezdtem. Volt kilenc tehenem is, de TBC-seknek bizonyultak. és fel kellett számolnom az állományt. Az az igazság, a birka igénytelenebb. kevesebb munkát kíván. — Mennyi abrak szükséges ennyi jószáanak? — Napi tizenöt kiló. meg egv petrence széna. Persze, most is hallhatja, hogv a kamrában zúg a villanvdará- ló. mert van 22 malacom is. a fele hízó. — A család? — Két lány. három unoka. Az egyik gverek Pesten él. érthető, őket sokmindennel, csirkével, tojással, hússal segítjük. — Haszon? — Az is van. ha nem is mindig egyforma. A kereset takarmányra kell. ígv a jószágból élünk. Úi bútor is került a szobába, mert a feleségemnek ez volt az óhaja. Nekem megtette volna a régi is de. tudja hogy van ez: az ember tervez — az asz- szonv meg végez. — Kikapcsolódás? — ötvenkétévesen is adódik rá alkalom, ha odafigyel az ember. A itv az. meg a művelődési házba is eljutunk néha. amikor neves művészek lépnek fel. vagy féesz- rendezvénvt tartanak. Elvégre azért, hogy iószággal bíbelődünk. városlakóknak tartjuk mi magunkat mindannyian. itt a szélen is. D. SZ. M. Eszperantó színházak Kiállítás a százéves teniszsportról Március 19. és 28. között Budapesten rendezik meg az eszperantó színházak nemzetközi találkozóját. A külföldi és hazai színházi műsoroknak a Radnóti Miklós Színpad ad otthont, a nemzetközi hírű Kalocsay Kálmán műfordító tiszteletére pedig a Magyar Eszperantó Szövetség a Korona cukrászdában rendez emlékestet március 21-én. Százéves a magyar tenisz címmel nagyszabású jubileumi kiállítást rendeznek március 19. és április 4. között a fővárosban, a Szabadsajtó úti új Budapest kiállítóteremben. A kéthetes sporttörténeti bemutatón — amelyet a Testnevelési és Sportmúzeum rendez — mintegy 500 fényképritkasággal, írásbeli dokumentumokkal, sporteszközökkel, könyvekkel, programfüzetekkel, plakátokkal és makettekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Nagyhatású Hándel-előadás A Postás szimfonikus zenekar és a Budapesti kórus hangversenye Szolnokon Händel 1739-ben Londonban komponált. Saul című oratóriuma hangzott el hétfőn az Országos Filharmónia bérleti sorozatában. A hangverseny végén az orató- r.i umelőadásokkal nem túlságosan elkényeztetett közönség lelkes tapsa — azt hiszem — egyformán ünnepelte a közel 200 fős előadógárdát, illetve magát az elhangzott zenét. Händel életművében minden nagyvonalú és lenyűgöző — mintha a barokk kor legszebb, legpompásabb templomainak fenségét közvetítené. Oratóriumai mégsem egyházi művek, inkább színpad nélküli zenedrámák. Művészete tele van megrázó, festői-drámai ábrázolással. E két nemes mesterség tanúságait sosem tévesztette szem elől: a színházdirektor (két évtizeden át állt egy Londoni operatársulat élén) percre sem feledkezett meg a színpad alapvető törvényeiről — „ragadd meg, és el ne bocsásd pillanatra sem a publikumot”; a műgyűjtő, az avatott képszakértő pedig a komponálás alkotó lázában, is emlékezett. Rembrandt szinte kápráztató fény-árnyék hatására Tizian pompás eleganciájára, Rubens vibráló életerejére.. . Händel arra törekedett. hogy művészete az élet — a zajgó. örvénylő, küzdő élet zenéje legyen. Ennek az új dráimaiságnak legerősebb eszköze a kórus felvonultatása. De áriái és szólóegyüttesei is ugyanolyan nagyvonalú megjelenítései az egyes ember érzelmeinek és harcainak, mint ahogyan a händeli kórus a tömegek harcának hordozója. Mitől vált hatásossá — de nem hatásvadászóvá! — a hétfői barokk koncert? Handelt úgy lehet legbiztosabban unalmassá tenni, ha a régebben hiindelinek gondolt előadási stílusban játszók: súlyosan, dagályosan, a hangerőre és nem az. előadás finomságaira építve. Margit lay Sándor az előadás spiritus rectora vezénylésében a tiszta, áttetsző hangzásképre törekedett, kerülte a túl lassú tempókat, snagy gondot fordított a szöveg tartalmához, hű z.enei kifejezésre. (Kontaktusa viszont egyértelműen jobb volt az énekkarral). A nagy felületek összefogására irányította a figyelmet, ezt látszottak igazolni a kórustablók rémekül eltalált karakterei, a zenekar és kórushangzás arányának általában körültekintő megválasztása — ellenőrzése. A 120 tagú kórus hangerejének óvatos adagolásával a zenekart a tuttik- ban is észre lehetett venni, ígv a közönség megízlelhette az énekkari és zenekari szólamok párhuzamos mozgásából létrejövő sajátos, kevert hangszíneket. A műhöz adekvát hangzás kialakítása természetesen nem csupán hangerő és hangszín kérdése, sokkal fontosabb ennél a zene megfelelő tagolása. artikulálása. Egységes volt az énekkari szólamok dallamtagolása, a zenekar nagyfokú rugalmasságról tett tanúbizonyságot a hangzás arányaihoz és a pillanatnyi tempóhoz való illeszkedésben. Ez alól helyenként csak a hegedűs szólam volt kivétel, «mely több esetben adós maradt az egzakt ritmusú játékkal is. A vonóskar legmegbíz- hátóbb tagjainak a basszus - játékosok bizonyultak, akik jó tempóérzékkel „alapozták” meg a produkciót. A rézfúvók kifogástalanul szólták, a két trombitás brilliánsan fújt. Kerecsényi László és Virágh Endre gondos csembaló-, illetve orgonajátékkal • járult hozzá az előadás sikeréhez. A kórus mindvégig meg tudta tartani azt a hangzásvolument, melynek felső határa még nem hatott erőszakodnak, s amelyben a pianisszimók is hallhatók voltak. Eseményszámba menő pillanat volt, ha megszólalt a kórus. Hangeffektusai, intenzitással telített stílusos kicsi vibrátója (nem hangváltogatás. lebe- gős vibrátó) és abszolút biztos intonálása révén a polifon részek plasztikusak, rétegeiben, szólam mozgásaiban is jól követhetők voltak. a homoíón tömbök fényesek. A szoprán szép piá- nó hangindításaival hívta fel magára a figyelmet. Az oratórium áriáit és szóló együtteseit élvonalbeli énekművészek szólaltatták meg. László Margit (szoprán) gyönyörű színnel, lekerekítetten, Barlay Zsuzsa (alt) nagyyolumenű hanggal, légkört teremtve énekelt. Pavlánszky Edina (mezzo) intenzív éneklésével rövid szél-epében is meggyőző volt. Fülöp Attila (tenor) szép zengésű hangon stílusos előadásmóddal, Kuncz László (basszus) a szöveg dramati- zálása révén megjelenítő erővel énekelte szólamát. Marczis Demeter (basszus) telt zengésű hangon formált szólamával maradt emlékezetünkben. A mű tolmácsolása érvényre juttatta azt a fajta, közvetlenül az érzékekre ható szépséget, ami ennek a zenének harmóniáiban, dallamaiban és hangzásvilágában rejlik. A rendkívül hatásos kórustételek, a szép hangú énekszólók. a sok-sok megrázó és felemelő pillanat — melyék, túlzás nélkül állíthatjuk — valódi katarzist tudtak előidézni. Labáth Valéria Feltárja a mozgássérültek életét, egyúttal biztatja őket arra, hogy saját maguk is találjanak a művészi fotózásban örömet, elfoglaltságot, olyan önkifejezési módot, amely csak ezzel a technikai eszközzel tárja fel törekvéseiket, vágyaikat, gondolat- világukat. A fekete-fehér fotó kategóriában Varga Somogyi Tibor (Jugoszlávia) nyerte el az I. díjat, a színes fotók kategóriájában csak II. díjat adott ki a zsűri, azt Nagy László (Szolnok) kapta meg. A színesdia kategória legjobbja, aki egyben a szolnoki Városi Tanács VB vándordíját (serleget és oklevelet) is elnyerte, mint a legjobb kollekció beküldője, Hargitai Tibor (Pécs) lett. A kiállítás március 12-ig, naponta 9—18 óra között tekinthető meg. —rónai— Fotó: Tarpai Zoltán jai 24 képpel mutatkoznak be. A Ságvári Endre művelődési központ színháztermében látható tárlat bizonyítja, hogy a pályázat elérte célját. Szolnokról indult el á Mozgás- sérültek I. nemzetközi fotó- és színesdia pályázatának felhívása, és a megyeszékhely adott otthont a szombaton megnyílt kiállításnak is, amely a pályázat eredményét mutatja be az érdeklődőknek. Négy ország — Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Magyarország — tíz egyesületének tagjai küldtek anyagot a pályázatra, amelyből a zsűri 50 alkotó 158 művét fogadta el. Versenyen kívül élt a meghívással az NSZK-ból a hamburgi Minolta Kamera Klub, tagMolnár Béla (Budapest) II. díjas „Imre” sorozatából Nagy László (Szolnok): Hegyi levegő (színes kategória) Az élet képekben Nemzetközi pályázat
