Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

1982. MÁRCIUS 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IWmlegYMt | r Éretlenek Végig harsány nevetés kí­séri Claude Zidi Éretlenek című francia filmjének vetí­tését, de mintha egy-egy pil­lanatra belefagyna az érzéke­nyebb nézőbe a kacagás. Az alaphelyzet — látszólag — igen humoros: a végzős gim­náziumi osztály tanulói elha­tározták, hogy „testületileg” megbuknak; diákok akarnak maradni. Bohózati szituáció, de mégis, már az expozíció sejtet valamit. Nevezetesen: minden képtelen bolondságot inkább csinálnak ezek a fel­nőtt diákok, csak ne kelljen nekik kilépniük az „Életbe”, inkább gondolkodnak a ta­nárpukkasztó csínytevése­ken — felsőfokon — mintsem a munkanélküliség, az ala­csony fizetés, a nagyképű, ám buta főnök rémképével nézze­nek szembe. • Az iskolának természetesen szörnyű blamázs a bukott osztály, s Madame Lucien — aki férje mellett ténylegesen a gimnázium igazgatója — elhatározza, hogy ha a Szaj­na visszafelé folyik is, a diá­kok leérettségiznek. Szörnyű háborúság tör ki a hangadó Bebel és társasága, valamint Mme. Lucien, illetve a tanári kar között. Nagyszerű a film drama­turgiai építkezése: egy „vé­letlen bizonyítja, hogy a diá­kok már lejártak, a szelíd vagy fortélyos erőszak sem segít, a kuszkuszos edény he­lyett egy igazi bomba robban. Ettől kezdve már csupán az iskola és az „örökköntartó” vidám diákéletre számító társaság ügye az érettségi, a hatalom is kifeiti vélemé­nyét: Grosset felügyelő már csörgeti a bilincseket. Vidám hőseink válaszút elé kerül­nek: vagy tanulnak, érettsé­giznek — s akkor mentesül­nek a robbantásban való ál­lítólagos részvétel büntetése alól — vagy börtön vár rá­juk. Két rossz közül a jobbi­kat választják, — az érettségi kényszerét, de nem a tanulás fáradalmait. Zidi filmje is bizonyítja, hogy mennyire ta­lálékony tud lenni „vészhely­zetben” a diák, — különösen ha a technika megannyi ör- döngős eszköze rendelkezésé­re áll. Ezek után nem megle­pő, hogy Bebel és társai „le­érettségiznek”, természetesen az olykor már fantasztikus­nak tűnő „puskák”, súgógé­pek segítségével. S e látvány-- dús képsorok után egy perc­re megint csendesülhet kaca­gásunk, ha arra gondolunk, hogy igazában senkit sem ér­dekelt a matúra hogyanja, egy a lényeg, meg van a „pa­pír”, az iskola, -az iskola- rendszer tekintélyén nem esett szégyen. Hogy az éret­lenek tulajdonképpen éretle­nek maradtak, — ezt az illet­len gondolatot csak a film címe veti fel. S tíz év múlva, a találkozón már minden csak amolyan „jópofaság”, le­het róla beszélni, mert külön­ben is egy ilyen társas ün­nepséghez vidámság illik... Claude Zidi mestere annak a különös műfajnak, amelyet az Éretlenek képvisel. Felü­letesen vizsgálva egyszerű helyzetkomikumokkal tűzdelt bohózat az egész, ám a társa­dalmi háttér nagyon is reális gondokra alapozóit. Kitűnő színészek sora segíti az Éretlenek sikerét, közülük is kiemelkedik Maria Pocome, Michel Galabru és Daniel Auteuil. A jól sikerült szink­ron különösen Szabó Ottót, Kállai Ilonát, Benkő Gyulát és Maros Gábort dicséri. —ti— A két hegedűre írt eyermekdarabot Patócs Barbara és Sípos Balázs játssza. Aki ellenőrzi, elégedetten hallgatja. Abonvi István Látogatóban a karcagi zeneiskolában Az 1981/82-es tanévben 326 növendék i ár rendszeresen szolfézs és hanoszeres órára a karcaai zeneiskolában. A diákok tizenhárom hanaszer közül választhatnak. Akik a vonós hanaszerekhez vonzód­nak. a heaedűvel. a csellóval ismerkedhetnek, de a tanu­lók elsaiátíthatiák a kürt. a fuvola, a zonnora „kezelésé­nek” alavfoaásait is. A nö­vendékek tanítását, oktatását tizenhat zenetanár véozi. A helves szájtartást állítja be Fehér Sebestyén, Az igyekvő növendék Szűcs Zsolt Ügy tűnik, kettesben érdekesebb a játék — olvashatjuk le a Kovács testvérek. Adrienne és Tibor arcáról Szépen magyarul — szépen emberül A hangoskodás: ököljog a beszédben Ki ne lett volna már ta­núja durván felcsattanó hangnak, amely méltatlan­kodva és követelődzve har- sant f öli vélt vagy netán va­lódi sérelem nyomán nyil­vános helyen: üzletiben, autóbuszon. vasúti pénz­tárablak előtt stb.? A kiabáló ember rend­szerint célt téveszt. Fel­tűnést kelt, megzavarja kör­nyezetét, ellenszenvre han­golja maga iránt a jelen­lévőket. Legtöbbször jog­gal. hiszen — mint Mailére a Tartuffe-ban mondja — „a'ki zajt csap. nem az iga­zi legény”. A hangoskodás a viselke­dés és a beszéd művelet- lenségéről árulkodik, sőt megsérti az emberi párbe­szédnek, a kommunikáció­nak a kötelező szabályait is. Miiért, hogyan? Először is a lármával, azzal, hogy — mint. szólá­sunk mondja — majd fel­veti a házat; „azt műveli, mint a világ ördöge”, azaz nagy ribilliőt csap. A nagy hangerő nemcsak a hallga­tók fülét sérti, hanem kárt tesz a kiabáló hangszálai­ban is: a felindulás pedig vértolulást idéz elő kerin­gési zavart, néha súlyos be­tegséget is okozhat. A hanglosikodás jellembeli fogyatékosságra is utal. Aki ki dagadt erekkel és nekivörösödő képpel riká­csolni kezd, elveszti ural­mát a lélek volánja fölött. Az önuralom megszűnik, nem érvényesül többé az önellenőrzés fékező hatása, másképpen: a társas együtt - lét megkövetelte figyelem meglazul és zabolátlanság- ba csap át. Ez aztán a beszéd fegyel­mét is megszünteti, a ki­áltozó ember nem válogat a szavakban, s elárasztja környezetét a szitkozódás szennyével, ocsmánysággal és trágársággal. Abban a szóözömben, amellyel meg­sérti beszédtársát, a nyers erőszak — az agresszivitás — nyilvánul meg. A tudat- működés szintje annyira csökken hogy a szó átsza- kítja a gátat a személyes sérelmet túlharsogja a hangtól való megittasodás. Felszabadulnak az aljas ösztönök. És közben mindez hiába­való; voltaképpen annyit ér — ahogyan szólásunk is tartja —, mint a kutya­ugatás a holdnak. Mennyire emberibb magatartásit ta­núsíthatna az ember, ha sé­relmesnek érzett hatásokra emberi nyelven válaszolna! A hangoskodás nem egyéb, mint társadalmi környezet- szennyezés. Szende Aladár E lhullatta már szir­mait a nőnapi tuli­pán, amit gondosan, nedves vattába ‘csomagolva többen hazamentettek. Elfo­gyott a férjunamnak, a mun­katársaknak kóstolóba ho­zott zöldes színű, kesernyés Becherovka is. Ám a kende­res i Mariska néni unokája boldogan ringatja hatóját az új bölcsőben, s arról beszól neki. amit a mamától hallott: a hófödte hegyekről, s a hoz­zá hasonló óvodásokról, akik olyan ügyesen siklottak a havon, mintha síléccel jöttek volna a világra. Munkahe­lyén, a műanyagüzemben is mondja, egyre mondja Ficze- re Jánosné, mennyire nem bánta meg, hogy élete első külföldi útjára vállalkozott, hiszen egy év múlva nyug­díjba megy, talán soha nem jön el még egy ilyen alka­lom ... Ha most, szerte a megyé­ben néhány pillanatra be­kukkantanánk azokhoz az asszonyokhoz lányokhoz, akikkel együtt barangoltunk a Magias-Tátrában. tapsol­tunk a kassai magyar szín­ház nézőterén, álltunk néma tisztelettel a nagyságos feje­delem szarkofágja előtt, min­den bizonnyal még mindig élménybeszámolóik tanúi le­hetnénk ... De kezdjük az elején. Hóföilte csúcsok felé A négy. panorámás autó­busz nem egyirányba hagyta el a Pe'ikán előtti gyülekező- helyet, hiszen 167 utasának zöme menet közben csatla­kozott, Mi a Kunságon át haladva Törökszentmiklóson. Kunhegyesen, Madarason és Tiszafüreden köszöntöttük legújabb útitársainkat, akik a hajnali, csípős hidegben to­porogtak. bosszankodtak is pontatlanságunk miatt. (Most merem csak töredelmesen bevallani: nem az IBUSZ, kizárólag e sorok írója volt a ludas a késésért, őkel me ugyanis — szésven ide szé­gyen oda — elaludt...) Miután Miskolcon bevártak egymást járműveink li­basorban haladtunk tovább a határ felé. Az út, a me'ven buszunk vígan nveltb a kilo­métereket kezdetben meg­szokott. sík vidéken veze'ett. s a korai keléstől álmos­morcos társaság meglehető­sen csöndesen s/zemélődött. Akkor kezdtek élénkülni, amikor Tornyosnémetinél nemcsak a jó szórakozásit kí­vánó határőröket hagytuk el, hanem a Zempléni hegysé­get is. Szomszédoló asszonyok, lányok Kassán Kísérőnk hívta fel a figyel­münket a Kojsói-havasok fe­hér csúcsóra, amit. a tiszta, napfényes időben egészen jól láthattunk. Említette azt is, hogy valamikor erre sízóllí- tották a Hegyalja borát, az Alföld búzáját, itt bonyoló­dott le a forgalom Erdély és a Szepesség között; kurucok és labancok sűrűn használt útvonala, a negyvennvolvas szabadságharcban a kassai vörössipkásiok harci szintjére volt, a két világháborúban is sok küzdelmet megért e ma békés, csöndes táj. a történelem szele A Hernád folyása ellené­ben aliig 26 kilométert gu­rultunk és már meg is énkezi- tünk „főhadiszállásunkra”, Kassára. Frissen és jóked­vűen rohamoztuk meg a Hut- ni'k Szállót. .Nem szóltam még róla, hogy a társasutazás résztve­vői csaknem kivétel nélkül nőnapi ajándékul kereked­hettek fel szomszédolásra, vi­lágjárásra. Mindössze — a kísérőket és a gépkocsiveze­tőket leszámítva — két fér­fi fordult elő. felesége kísé­retében. Ezt már csak ott. fe­deztük fel, nagy derültség közepette, miután minden busz kiürült. Ök meg sza­badkoztak. hogy ha tudták volna, cfehogyis' jönnek.... (Le a kalappal előttük, hogy mégis kibírtak négy napot ennyi nő között!) A bőséges ebédet — négy fogással, sörrel, ami egész idő alatt elmaradhatatlan volt, — a délutáni városnézé­sen egyre gyakrabban emel­gettük. Különösen amikor a híres dóm. a Szent Erzsébet- si’ékesiegvház. áttört falú. ket­tős Királylépcsőjén kanya­rogtunk halkan sóhajtozva. Sok időnk nem volt megcso­dálni a kőfaragás remekeit, a freskókat, a szárnyas oltá­rokat, ám a híres zarándok­helyen, a Rákóczi sírboltban mégis hosszabban időztünk. Igazán ott csapott meg ben­nünket a történelem szele, bár később, miután az Or- bán-tornyot is megmásztak, a főutca híres épületeit, szobrait nézegettük, többen iólesően nyugtázták, hogy a két szomszéd _nép történelme mennyire összefonódott. mindig fúj a szél... Déryné még nem a kulcsot kereste Hanem a sétának véget kellett vetni gyorsan, az esti színházi programra illett kel­lően készülni. Olyan rögtön­zött divatbemutató kereke­dett hirtelenjében, hogy az a néhány szól férfi ,,ejhá”-val nyugtázta az asszonyok gyors átlakulását. Kassai színpadon magyar szó 1816-ban hangzott el elő­ször, amikor a miskolci tár­sulat vendégszerepelt ott, Dérynével az élén; de Kán- torné. Szerdahelyi, Megyeri, Egressy, Szentpétery is ját­szott azokon a deszkákon. Most a kis állandó magyar társulat, a Thália Színházban nem kisebb meglepetéssel fogadott bennünket, mint Örkény Kulcskeresőik című, szolnoki „megrendelésre” ké­szült kétrészes darabjával. A függöny hélküli színpad el­képesztő rendetlensége láttán márisi otthon éreztük magun­kat.-A lelkes művészek iga­zán kitettek magukért, a modem darabnál mégis ta­lán nagyobb sikere lett vol­na dalaival a nemzet, csalo­gányának, ha hirtelen elénk toppan a múltból. Előadás után fázósan húz­tuk össze a gallért valaimeny- nyien, mert a kassai szél — amire érkezéskor elsőként figyelmeztetett minket a Ce- dok idegenvezetője, hogy mindig fúj. — (jócskán a bő­rünk alá igyekezett hatolni. Ellensúlyozásául „otthon” a szállóban előkerültek a ha­zai „kontyalávalók”, és rnik- lósiak, kunhegyes iek, rnada- rasiak hirtelen összemele­gedtek ... Következik: (A Szégyenket­rectől — a Kaviárig) Rónai Erzsébet A híres kassai dóm az Orbán-toronnyal Karcag-Berekfürdö Épül az új bisztrú, „költöznek” a faliázak, bővül a strand Berekfürdőn tavalyelőtt kezdődött el a strand szom­szédságában lévő vállalati faházak áttelepítése. A munkálatok során 1982. vé­gére mintegy 150 faházat kell lebontani, és egy távo­labbi területre elhelyezni. A költözködésre azért ke­rült sor, mivel ezt a terü­letet majd a strandihoz csa­tolják, ahol a megnagyob­bodott zöld övezet afféle fá­sított.' parkként igyekszik enyhíteni a várható, hétvé­gi, zsúfolt vendégforgalmat. Az új vállalati telkeket, amelyek közületi tulajdo­nosai úgynevezett kezelői jogot szereznek, a Tűzoltó úttól keletre illetve a tó túlsó oldalán alakítják ki. Az áttelepült üdülőkhöz a városi tanács vezetteti ki a vizet és a villanyt illetve a csónakázó tavon keresz­tül még az idén elkészül egy új. hat méter széles közúti fahíd. Jelenleg még 45 ilyen telek áll az üze­mek. a vállalatok rendelke­zésére. Magánszemélyek­nek üdülő építésére elad­ható állami telek nincs. Lakóház-építkezéshez vi­szont még most is 28 ki- sebb-nagyobb földterület között választhatnak az ér­deklődők. Szintén változás, hogy a Kossuth Lajos utca szilárd burkolatot kapott, így Be­rekfürdő már néav Dorta- lanított közúttal rendelke­zik. Ami az üzlethálózatot il­leti, még tavalv leégett a helybeli bisztró, és a tűz következtében megsérült az iparciik'kboLt tetőszerkezete is. Emiatt egyes termékek árusításának összevonásá­ra is sor került. A tervek szerint a helyreállított ipárcikiküzlet májusban új­ra visszaköltözik az eredeti helyére. így az őt befogadó zöldség-gyümöl'csbolit is­mét teljes nagyságban az eredeti feladatának tesz eleget. A túristaszezon ide­jére az Áfész egy új. 270 négyzetméteres, meleg kony­hával ellátott bisztrót épít, amely a tervek szerint jú­lius második felétől fogad­ja majd az ebédelni szán­dékozókat. D. Sz. M. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom