Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
1982. MÁRCIUS 20. Irodalom, művészet 9 m ókoncert kondultak. Hogv miért nem javíttat i a mea őket?! A szomszéd szobában az asztali- lámpa fénye foszforeszkálni kezdett. — Nem kértek valamit? — kérdezte Ella néni. — Nem — súgta áthatóan Zsuzsa. — István már alszik is. Elaludt a fény. Átkaroltam Zsuzsát. mozdulatlanul feküdtünk. Éreztem halának illatát, az ágynemű tisztaságszagát. Valamit tehetett a szekrénybe, aminek illata átjárta az ágyneműt. Már lói felmelegítettük a takaró alatti kuckót. Megcsókoltam Zsuzsa nyakát, megborzongott A kezem vándorútra indult. A lábamon nyomást éreztem. A macska felugrott az ágyra, s a takaró végébe befészkelte maf"t. Zsuzsa kuncogott. Rúgtam eavet. a heverő megkondult. A macska leugrott. aztán úira fel. s most Zsuzsa lábánál keresett menedéket. Ennél mé® az is iobb volt. amikor egy délelőtt — a többiek előadáson voltak — a kollégiumba becsempésztem Gabit. Áldott sodronyos ágy. amely úgy reit el. mint egy lövészteknő! Azon a csöndes délelőttön egy kis baleset azért történt. A sodrony egy helyen kiszakadt a szögvaskeretből. s valószíJákó Kovács József: Csontod újra megszülik Keli föl és iári: söpörd le fehér inaedről a sarkantvús lábakat fésüld ki haladból a ieaes röaöket óv iád gyönyörű feled szentséaes szikéktől meneküli meneküli a havas gólyáktól hazát termő ölek csontod úira measzülik avémánt-aavaras tél növeszthet keserves alóriát bezúzott kovonvád köré addigra már nem leszel sehol halott édesavám! Simái Mihály: Sesztalov otthon sorsos erdők tavak folyók — nem tudnak elszeretni innen hattvúöreo hollóörea a vartokon horaonvavökér horaonvavökér csillaaszorítás ezer aév sem vontathat el nem tudok elszeretni innen ez a nvíres méa átviláaít fehér éi fehér hó saioo meoíratlan sámándobok szálldoss csak vitorla haiam verdess csak evező kezem levelek — örökéaő lelkek áaak — örökkön-zöraő csontok levélrés-szemek éiszakáia aiak-nélküli énekek könyöklők zöld-zöld medvevárban nem tudok elszeretni innen mint fehér rénszarvas szüavén a vércsillaq — szívem viláaít lehellettel-meailletett lovam ágaskodik a hóból toronylik tüz-feledelem örvényben sámán-ős forog lemerülő konok kezével veri az ős vadvíz-dobot Juvan Sesztalov szovjet-manysi költő, a hatezres lélekszámú finn-ugor rokon nép európai hírű alkotója. nűleg a gondnok vagy valamelyik társam, elődöm az alvásban, dróttal kötözte vissza. Ennek kiálló vége akadt a tenyerembe, s felszakította. Gabi aranyos volt. rögtön indult volna, hogy kimossuk a sebet, elfeledkezve arról, hogy az első takarítónő natáliát csap. vaion mit keres egy idegen lány a, fiúkollégiumban. És a fenyőerdő? Suhogtak a lombok. s a tavalyi meg még régebbi tűlevelű-szőnyeg tüskéi beleálltak a bőrünkbe. Gizi az e"“t nézte. Egy vitorlázógép keringett a magasban, egyre szűkülő köröket írva le. s egyre alacsonyabban. — Te. ez nem minket néz? — kérdezte és kisimította szeméből barnásvörös haját, amelv teleragadt fenyőtűvel. A gép egyre vesztett a magasságából. maid hirtelen lendülettel eltűnt a fák fölött. Hol is van most Gizi? Férjhez ment egy agronómushoz.'És Gabi? Fogalmam sincs. suzsa egyenletesen szuszogott, mellettem. Végigsimítottam az arcát. de nem változott a lélegzés ritmusa, csak parányit sóhajtott. Maid megpattantam. Ha saiát ágyam lesz. kiirtom a rugókat. Kibelezem a leverőt! És vaion hol lesz Zsuzsa? Egy rossz kanapé rúgóinak emléke leszek a számára? És még hátra volt az utam a saiát ágyamig. őséé. A sivatag sárga homokja fölött sárga nap lebegett. A homokdűnék egyhangú hullámai a végtelenbe vesztek. Sehol egy fűszál, sehol egy bogár, nem mozdult semmi. A sárga nap sem mozdult, korongja. amelyről úgy látszott: le- bukóban van, ott maradt a dűnék fölött. Akkor a homok peregni kezdett, súlyos férficipők taposták. Mögöttük jókora nyomok mutatták a megtett utat. Sötétkék ruhába öltözött férfi egv fehér ruhás nőt cipelt. A nő kénveskedve emelte fel szép vonalú, telt lábát, előrenvúi- totta. mintha fényes lakkcioőiét szemlélné. A férfi megállt, állát kissé feljebb rántotta, mintha túl szorosra kötötte volna meg a nyakkendőiét, amelyből különben nem sok látszott. mert a nő teste eltakarta. A férfi lábán is fényesre kefélt fekete, hegyes orrú cipő csillogott. Egymásra néztek. A nő arcán bájos mosoly jelent meg. látszott rajta. hogy nem törődik a nappal, nem bánja a sivatagot, fölöttébb ielen- tös közölnivalója van a férfival. A férfi várta a szót. az ő aika is mosolyra húzódott, kiborotvált arcán szárazon feszült, a bőr. Mögöttük sárgán ragyogott a sivatag napja, fénye árnyékot sem vetett, a férfi élesre vasalt nadrágjának közepe táján sütött, balról. Jobbról a távolba vesző nyomok látszottak. A nő lélegzetet vett. Akkor zöld fénv öntötte el a hátteret. maid egv kék köpenyes férfi rohant feléjük egv hosszú bottal. A bot végén juhászkampóra emlékeztető vashorog volt. a kék köpenyes azt tartotta magasra, ugrált. A férfi és a nő elkomorodott. A férfi hangsúlyozott udvariassággal, lassan engedte le kariából a nőt. rá se nézett a mellette idegesen ugráló kék köpenyesre. A nő talpra állt. megigazította fehér ruháját és elsétált. A férfi cigarettásdobozt vett elő. ráütögetett. hogy a nyíláson előrecsússzon egy-kettő, maid a leghosszabbnak tűnőt a szájába kapta, érdes zúgás hallatszott, mire a férfi legyintett. — Tudom — mondta rosszkedvűen — majd kinn gyújtok rá. Két másik férfi rohant el mellette. kézen fogták egymást. — Ki látott még zöld fényt a sivatagban? — ordította az alacsonyabbik. — Egyáltalán, hogy tört be a zöld í:nv? A másik rángatta a kezét, de nem tudta kiszabadítani az alacsonyabbik szorításából. — A kamera miatt akartam egv kis zöldet hozzáadni — magvarázta. — A tónust akartam megtalálni. A kék köpenyes közben elérte a kampójával, amiért felugróit. A magasból egv vödör nagyságú lámpát húzott le. elégedetten kapta a lába közé. A fényszóró barázdált üvege elől kirántotta a zöld fénv- szűrőt, majd fölnézett: —: Tegyek másikat? Senki sem felelt a kérdésre. Egv bőrzekés gereblvével vágta oldalba, egy mocskos köpenyű sárga festéket fecskendezett a homokra.' — Ebből sose lesz_ igazi sivatag — morogta közben. — Azt hiszik, az emberek hülyék, nem tudják megkülönböztetni az ezüstös dunai homokot a szaharai sárgától. De nem hülyék az emberek. Hátrálva, összeütközött a gereblyézővei. nerp szóltak semmit, villámgyors helycserét csináltak, ez bal oldalt gereblyézett tovább, az jobb oldalt fújta a festéket. A sivatagi nap mellett ragasztóval dolgozott egy jól öltözött ember. Arca belevörösödött a hailon- gásba. nyelve megjelent a foga között, ahogy a kék ég egv darabkáját mindenáron a helyére akarta ragasztani. — Mun^a közben kell végezni a díszletezást? — kérdezte gúnyosan az alacsonyabbik férfi, miközben még mindig magával hurcolta a másikat. — Még ió hogy nem a felvétel alatt mászkál azzal a ragasztóval! — Nem tehetek róla — vágott vissza a iól öltözött. — Ha úgy kívánja. meghagyom a fötoördült eget. Rossz minőségű a ragasztónk, látja, hogy folyton kiszárad ebben a melegben, és fölenged a tapéta. — Magából sose lesz díszletező — kiabálta a köpcös. — Itt öregszik meg. d-' egv rothadt díszletet nem fog tudni rendesen fölállítani. A magas száraz férfi kiszabadította a csuklóját a köpcös szorítáGobby Fehér Gyula: S / V A T A G sából. Egy darabig dörzsölgette. majd mutogatni kezdett. — Ezt engedd föl — mondta a kék köpenyesnek. —'A harmincket- tesd húzd le. tegyél rá narancsszínű szűrőt. Az jobb lesz. Egy hosszú haiú lány szaladt melléje, jobb kezében szivacsot tartott. baljában zöldre festett táblácskát. — Ez a nyolcadik először — mondta a köpcösnek. — Még tíz percünk van. akkor kidobnak bennünket. A köpcös oda se figyelt, egv szakállassal beszélgetett. — Kameraátállás — mondogatta meggyőződéssel. — Áttesszük magát egy kicsivel jobbra. Akkor jobban bejönnek az effektusok. A szakállas rágógumizott. — Vigyázzon, hogy tetőtől talpig benne legyenek mindketten — mondta a köpcös. — A nő se lógjon ki a képből. A szakállas nem felelt, rágóizmai egyenletesen működtek. — Ha énbelőlem nem lesz díszletező. őbelőle nem lesz Fellini — súgta a ragasztós a sötétkék ruhába öltözött férfinak, akinek az arcát egy vörös haiú kövér nő púde- rozta. miközben a cipőjét egv fiatal gyerek hosszú szőrű kefével állhatatosan fénvesítgette. A férfi nem felelt, a pamacs éppen az orra tövét döfölte szeme előtt kávébarna púderfelhő szállt. A háta mögött három-négv lámpa lógott, a kék köpenyes az egyiktől a másikig rohant, szűröket cserélt rajtuk Hirtelen egv másik vörös hajú nő került elő. visítva lökte félre az előbbit. — Tönkre teszed a ruhámat, te állat — gyors mozdulatokkal igazított valamit a galléron — Nem figyelsz semmire, csak a sminkre! Azt hiszed, a ruha nem fontos? Egy fehér köpenybe búit ember a haját igazította a férfinak. — Hadd tegyek rá még egv kis lakkot — könvörgött. — Meglátja, még a számum se görbíti meg a szálait. Tegyünk rá még egv kis lakkot. Hirtelen érdes zúgás hallatszott. — Felvétel indul — recsegett egv hang. A sivatag sárga homokja fölött sárga nap lebegett. A homokdűnék egyforma hullámai a végtelenbe vesztek. Egy fűszál, egy bogár nem látszott sehol. Akkor két férfi - egy hatalmas zöld kaput cipelt be. Meggörnved- itek a sújya alatt. Mindketten lihegtek. A köpcös ordítozott. — Ki engedte be őket. az isten ve-:e meg! — öt perc múlva kezdjük a népdalműsort — magyaráz*-' egv elegáns nő. Kezében sűrűn teleirt papírt tartott. — A gyártási osztály azt mondta, pontosain: kell kezdenünk. mert utánunk fontos politikai műsor jön. — Kifelé azzal a kapuval! — ordított a köpcös. — Egész napunk ráment erre a harminc másodpercre. és most ezt is tönkreteszik. Kifelé! A két munkás szótlanul emelte fel a zöld kaput. Görnyedt háttal cipelték vissza, ahonnan jöttek. — Majd meglátjuk, joga van-e velem ordítozni — az elegáns nő a papírlapot lobogtatta. — Egész napomat elvesztem, ha nem hagy most békén fölvenni ezt a kénét — a köpcös úgy forgott maga körül, mint a legyet kergető kutya. — Talán végre minden beállt. ahogy kell. Az elegáns nő kivonult, mellette elrohant a gereblyéző, két-három mozdulattal rendbe tette a homokot. Gépi hang recsegett. — Felvétel indul. A hosszú haiú lány vigyázva a homok elé lépett. A zöld táblácskát magasra tartotta. — Nyolcadik először! — kiáltotta. majd rácsaota a tábla széléré a lécet. — Várj. hang n§m indult! — kiáltotta valaki. A lány durcásan vállat vont. leeresztette a kezét. — Hang indult! — kiáltották. — Kép megy! — hallatszott egv rágógumis hang. A lány újra fölemelte a táblát. — Nyolcadik először! A sivatag sárga homokja fölött most csak a sárga nao lebegett. Semmi se mozdult, maid megjelent a sötétkék ruhás férfi a nővel. A nő kénveskedve nyújtotta előre a lábát. Egymásra néztek. — Ha ilyen cipőt viselsz — mondta a nő. és igyekezett, mosolyogni — méa a sivatagon is átgva- loaolsz vele. Csönd -volt. A mosoly ráfagvott mindkettőjük arcára. A férfi jobb oldalán, a nyomaiban állandóan pergett a homok. A sárga szemek alól itt-ott ezüstszürke csillogás tört elő. Bal oldalán a nap erősen fel- vöröslött. A férfi iobb keze kissé megremegett a nő súlya alatt. Visz- szafoitották lélegzetüket. — Stop! — ordította a gépi hang. A férfi hangsúlyozót udvariassággal. de elég gyorsan tette le a nőt. Két talicskás férfi szaladt feléjük. A kék köpenyes már ott ugrált a homokon hosszú botiával. A ragasztós a falhoz szaladt. — A kék háttér marad! — üvöltötte. — Aki megrongália az eget. annak beleverem az orrát! ék suitással díszített szlovák nén—'- seletbe öltözött fiúk özönlöttek be. A vörös hajú kövér nő köztük cikázott egviknek-má.siknak elkapta a fejét, villámgyors mozdulatokkal púderozta őket. Két munkás lihegve cipelt egv hatalmas. zöldre festett kaput. A köpcös a homlokát törölgette. — Ez volt aztán a munka — dünnyögte elégedetten. — A cipőgyár megnyalhatja mind a tíz ui- ját. A Szaharába még senki se vitte el őket. Az egyik talicskás már tolta kifelé a homokot. Laoátiát elkapták a népviseletbe öltözött legénvkék. tréfálkozva hányták a maradék homokot a másik talicskába. A köpcös elkapta a magas fénv- mesiter kezét. — Tudja, hogy kár ezért a sivatagért — sóhajtotta. — Gyerekkoromban mindenemet odaadom, ha egv fél napig játszhatok egv ilyen sivatagban. Igazi idegenlégiósnak éreztem volna magam. A magas rángatta a kezét közben osztogatta a parancsokat: — Most a harminckettest engedd vissza. Kék szűrőket hozzál. Balról erősebb fénv kell. A köpcös szomorúan fordult el. — Négy óráig volt egv sivatagom. Ha az előhívásnál el nem tolják az egészet. Akkor kezdhet iük elölről. De akkor nem ilyen rikító sárgára festik nekem a homokot. Akkor igazi homokot hozatok. A cipőgyár fizeti. Összeállította: Rékasy Ildikó t or Emil festőművész alkotásaitok
