Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-14 / 62. szám

1982. MÁRCIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ANNA A legkülönösébb regénye­ket az élet írja. — talán igaza van a közhelyszerű megállapításnak. Minden fenntartás nélkül éLhisszük annak az anyának, aki két évtizeddel ezelőtt el­hagyta gyermekét, hogy még most is, s mindig összerez­zen, ha húsz év körüli lánnyal találkozik: hátha ő az! Nem hitetlenkedünk azon sem, hogy az anya — szerencsés esetben — tény­leg felismerheti utoljára csecsemőkorában látott szü­löttjét. Azt is természetes­nek tartjuk hogy az édes­anya a szervátültetés nehéz műtétjét is vállalja, csák- hogy megmentse lányát. Mészáros Márta új film­je az Anna az anyaszív cso­dálatos megérzését választot­ta témájául. A történet magva tulajdoniképpen azo­nos eszmefuttatásunk beve­zető mondataival. A különb­ség azonban egy világ: a magyar—francia koprodukci­óban készült Mészáros-film­ből semmit sem hiszünk el­Mielőtt fontos megállapí­tásunkat tételesen magya­ráznánk. a rendező védőimé­re — vagy éppen számon- kérően? — a mai magyar filmek legjcfofojainak való­ságtudatára kell utalnunk. Talán már túlontúl is meg­szoktuk — bizonyos veszé­lyeket ez is rejt magában — hogy a legértékesebb fil­mek soihasem rugaszkodnak el a magyar valóságtól, min­dig hitelesen érződik nap­jaink — vagy a megidézett kor — légköre. Ez a valós miliő már eleve olyan gon­dolati alapot biztosít a tör­ténésnek, hogy a képtelen­nek tűnő is hihető lesz. A néző ugyanis reflexszerűen összehasonlítja a látottakat saját tapasztalataival. él­ményanyagával, megérzi a közeget, amelyben a cselek­mény játszódik, ráismer a különböző magatartásfor­mákra, karaktereikre, — el­fogadja a film valóságát, ez­zel a tudattal nézi a vásznat. Ez olyan erő, amely képessé teszi a nézőt, hogy azt is elhiggye, azzal is azonosul­jon, amit ő valójában nem élt meg, nem látott, nem is hallott róla. Mészáros Márta filmjében — Hernádi Gyula mellett a forgatókönyv társírója is — csaknem mindén fordítva van. A romantikus, könnyes, szentimentális, a végsőkig feltupírozott történetet kel­lő adag jószámtíékkal — egye fene, ilyesmi is meg­eshet gondolattal! — még csak el hinnénk valahogy — vagy legalábbis lennének akik elfogadnák — de a kö­zeg hamis ábrázolása a leg­hiszékenyebb néző számára tovább kérdőjelezi az amúgy is kérdőjelezetteket Nem úgy élünk — s a film textil- mémőknő főhőse sem élhet úgy — ahogy Mészáros Már­ta el akarja hitetni velünk, a világgal; nem röpködünk _ csak úgy! — fővárosból f ővárosba, — egyáltalán ez a luxus amely ennek a film­nek velejárója, nemigen adatik meg az utca emberé­nek. aki a film hitetlenkedő nézője. Minden annyira cizellált, erőszakolt ebben filmben, a sok „így is történhetett” fel- tételezés érthetően a szerep­lőket sem győzte meg a mondanivaló igazáról. A máskor szikrázó csillag, Ma­ria Jose Nat is szürke Anna szerepében, Jan Noviczkiról sem tudunk semmi érdem­legeset feljegyezni. Talán csak Gálffy Lászlónak van­nak hiteles képsorai amikor kizökken a film isten tudja milyen fennköltségéből, unal­mából. Az Annára igazán ráillik: kevesebb több lett volna. — ti — Szolnoki szabadtári színpad Társadalmi munkával, több év alatt Megkezdődött a szervezés A szolnoki szabadtéri színpadot és ifjúsági parkot az ötvenes óvek végén tár­sadalmi munkában építették a város lakói. Munkájuk eredményéként jónéhány évig élvezhették is a nyáres­ti kulturális, szórakoztató rendezvényeket: színházi előadásokat. filmvetítése­iket, koncerteket, néptánc- műsorokat. Az idő múlásá­val azonban ezek mind rit­kábbá váltak, mígnem há­rom éve teljesen megszűn­tek. A kulturális rendezvé­nyek kánikula idején is a négy fal közé szorulnak, s a népművelők a megmond­hatói, hogy ezzel milyen mértékben vesztik el (közön­ségüket. Mert régi közhely, de igaz; nyáron az emberek a sza­badba vágynak. A fiatalok is ezit tették szóivá a közel­múltban megtartott ifjúsági parlamenteken. Ám nem csupán azt firtatták, hogy a nyolcvanezer lakosú, nagy­városnak miért nincs sza­badtéri színpada, ifjúsági parkja, ahol a tizen- és hu­szonévesek de az idősebbek áis igényükhöz mért nyári kulturális, szórakoztató programok közt válogathat­nának. hanem munkájukat is felajánlották. Joggal tet­ték fel a kérdést; ha húsz évvel ezelőtt lehetséges volt összefogással felépíteni, most miért ne lehetne ugyanígy felújítani a szabadtérit? A megyei tanács művelő­désügyi osztályán a közel­múltban feljegyzés készült a szabadtéri színpad felújítá­sáról. Részletek ebből: „A jelenlegi öltözőépület fal­szigetelése elavult, födém-és tetőszerkezetének farészei el­korhadtak. rövidesen élet­veszélyessé válnak. Felújí­tása gazdaságtalan. Egy új épület kivitelezési költsége 600 ezer forint”. „A színpad padozata al- korhadt, ennek teljes cseré­jét kell végrehajtani. A fel­újítás várható költsége 400 ezer forint”. „Hangosítás, színpadvilá- gítás költsége 800 ezer fo­rint”. „Teljes elektromos re­konstrukció költsége 300 ezer forint”. „A nézőtéri ülőkék faré­szei elkorhadtak, felújításuk gazdaságtalan. Üj faszerke­zetű székek költsége 600 ezer forint”. S ezek csupán a nagyobb tételek. Ezen kívül elavultak a világítótornyok, a mellék- helvdségiefc. a közlekedői ár- dák, valamint felújításra szorul a víz- és csatomaihá- lózat is. A fiatalok bizakodóak. A KISZ Szolnok megyei és vá­rosi Bizottságának miunka- társaá — röviddea az ifjúsá­gi parlamentek után —meg­kezdték a társadalmi munka szervezését, ugyanakkor je­len pillanatban — az Ex­pressz Ifjúsági- és Diák Utazási Iroda, az Állami If­júsági Bizottság, a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat, a Megyei Művelődési és If­júsági Központ, mint a sza­badtéri színpad fenntartója, valamint a megyei és városi tanács — körülbelül 300 ezer forinttal támogatja idén azt a törekvésűiket, hogy megkezdődjék a színpad fel­újítása. Ez az összeg való­színűleg a társadalmi mun­kával együtt sem lesz ele­gendő arra hogy a fiatalok eredeti elképzelése szerint ezen a nyáron már „kon- certkópessé” váljék a sza­badtéri. Török Erzsébet Kecskeméten a megyei művelődési központ ki­állítótermében évente egy-egy alföldi tájegy­ség népművészetét be­mutató kiállítást rendez­nek. Az idén Békés me­gye múltszázadi, és mai népművészete kerül be­mutatásra. A kiállítás jói tükrözi a múlt szá­zadban soknemzetiségű­vé vált terület magyar, román, szlovák, szerb, és német kultúrájának egymásra hatását. A Bé­kés megye népművésze­tét bemutató kiállítás március 28-ig tekinthető meg Kecskeméten. A képen: Készlet a kiállí­tásról Néptanítónak lenni... Kalmár István portrájához Az éveket már rég évtize­dekké kerekítette az idő Kal­már István emlékezeté'--a Harminc esztendő ítélt el az­óta. hogy a iászladánvi ku­bikos fia mezítlábas paraszt- gvérekként átlépte a iászbe- rányi tanítóképző küszöbét Azon az első napon még nem tudhatta, hoev egész életét, pálcáját meghatározó élmé­nyekkel hagvia maid el az alma matert szavait idézve: ..átitatódva azzal a néptaní­tói szellemmel”, amelv mind a mai napig vezeti munká­jában. — A képzőben arra nevel­tek minket, hogv ió tanító csak az lehet, aki nem csu­pán a gyerekeket, de a fel­nőtteket is formálta, alakít­ja. — A pedagógiát és a nép­művelést nem is választot­tam ketté soha. — 1955-ben a iászladánvi ligeti iskolába kerültem, itt töltöttem a fiatal tanítók, akkor még kötelező gyakorló évét. A legnépesebb osztálvt kaptam. A teremben volt egv tél négvzetméternvi tábla, egv húszas izzó. és esőzések után gyakran feljött a talaj­víz.. De szerettem tanítani. Egv év múlva jelesen diplo- má7.tam. A mostani művelődési ház • helvén álékor az ipartestül"! működött. Esténként ott ta­lálkoztak a fiatalok. Kalmár István is rendszeresen eljárt oda. Akkoriban választották meg a területi DlSZ-szerve- zet titkárává. — Az ipartestüle1 azontúl nem csak gyűléseknek, bá­loknak adott otthont. Szerez­tünk egv keskenvfilm-vetitőt. egv lemezjátszót, és néha az egyik barátomtól kölcsönkér­tük a maanóiát. Később ki­rándulni is tárogattunk. Eev rossz Csepel teherautóval be­utaztuk az egész Balaton-fel- vidéket. Én is akkor láttam először a Balatont... — Képzelje — mosolvodik el — a lányok nem mertek bejön­ni a vízije, éjszakánként sír­tak a honvédtől, és az egyik reggelre öten hazaszökt"'- ... Mindez történt a népműve­lés legendás hőskorában”, abban az időljen. amikor a falusi tanítóknak nem keve­sebb feladat i uitott. mint hosv ablakot nvissanak a vi­lágra. És ma? — Jómagam azért hagy­tam ott a pálvát. noha taní­tani szerettem, mert a sok tanügyi követelmény reform és ellenreform közt meglehe­tősen elveszettnek éreztem magam. Különböző normák­nak. fel-fel bukkanó ..divat­hullámoknak”. oillanatnvi ..e'városoknak ” kellett ele­get tenni, nem tudtam kö­vetkezetesen megvalósítani azt az elvemet hogv nevelni csak egyetemes szocialista ér­tékek alapján lehet és érde­mes. — És népművelőként? — Meg kell vallanom, hogy ezen a pályán is érték már csalódások. Mielőtt el­vállaltam a művelődési ház vezetését, a népművelésnek csak az érdemi oldalát ismer­tem. Utána rájöttem, meny­nyi a bürokrácia és a rongv- rázás. Végül persze tudomá­sul veszi az ember, hogv az adott lehetőségek és körül­mények között kell dolgoz­nia Kalmár István egyik-másik véleményével lehet vitatkoz­ni. ám ha a művelődési ház munkáját, eredményeit néz­niük, hinnünk kell pálvá.ia negyvenöt perceiben”: az ezüstdiplomás iászladánvi kórusban, a tizennégy szak­körben, művészeti csoport­ban. a .jtáblás ház” előtt zai- ló színházi előadásokban, a gyermekműsorokban, a naav sikerű szocialista brisádna- ookban. amelyek a falu ao- raiát-naaviát megmozgatták és még sorolhatnánk. A művelődési ház átalakí­tása több. mint egv éve tart. — Bővülnek a lehetősé- "“ink. korszerű, szén műve­lődési háza lesz a községnek, örülök, mert lesz munkám elég. T. E, Kossuth-nóta szá­mos szlovák vál­tozata közül a fönti, ma is is­mert Vácrátót kömyeiKén, jelezve, hogy nemcsak a magyar nemzeti­ségű nép ismerte és tisztelte a magyar szabadságharc ve­zérét apjaként. Valóban, az események alaposabb isme­retében tarthatatlan az a le­egyszerűsítő, külföldön szin­te általános, de nálunk is elég széles körben elfoga­dott nézet, hogy 1848/49-ben az akkori Magyarország la­kosságának kevesebb mint 40 százalékát alkotó magya­rok és a többségben levő nem magyarok: románok, szlávok, németek, horvátok, szerbek, ruszinok egyértel­műen a barikád ellenkező oldalán állottak, hogy a szabadságharcban a magya­rok nemcsak a rájuk táma­dó osztrák császári és orosz cári hadakkal küzdöttek a nemzeti függetlenségért, de véres polgárháborút is vív­tak a közöttük élő nemzeti­ségek ellen. A valóságban csak a horvátok, szerbek és szászok zöme, valamint a románok nagyobbik része fordult szembe a Habsburg- kormányzat ellen jogos önvé­delmi harcot folytató ma­gyar vezetéssel. Ezt figye­lembe véve is 1848/49 a ma­gyarság és a szomszédos né­pek nehéz örökségéhez tar­tozik, de kibontható belőle a közeledés és a megértés ma is időszerű tanulsága, paran­csa. Az 1848. március 15-én a pesti ifjak által elfogadott 12 pont és a jórészt ezt meg­valósító áprilisi törvények teljesen átalakították Ma­gyarország politikai és tár­sadalmi berendezkedését, rendkívül ígéretes utat nyi­tottak a polgári átalakulás, a társadalmi és gazdasági fejlődés számára. A sajtó szabadsága; a polgári és fe­lekezeti egyenlőség; a nép- képviseleti alapon választott országgyűlésnek felelősség­gel tartozó kormány; a min­denkire egyformán kötelező adózás; a parasztság felsza­badítása úrbéri kötelezettsé­gei, a jobbágysors alól; a népből kiválasztott esküdt­szék meghonosítása a bírás­kodásban; az ország gazda­sági önállósága; a hadsereg­nek a választott polgári ha­talom alá való rendelése; a politikai meggyőződés bör­tönnel való sújtásának meg­szüntetése s végül eme re­formok kiterjesztése az ak­koriban külön kormányzat alatt élő Erdélyre — szinte kivétel nélkül olyan vív­mányt jelentett, ami egyér­telműen előnyös volt az or­szág népének, bármi is volt az anyanyelve, a nemzetisé­ge. Ennek megfelelően - fo­gadták is a pesti és pozsonyi híreket szerte az országban: a szerbek március 19-i pesti, majd 21-i és 27-i újvidéki népgyűlésén. a szlovákok a március 28-i liptói megye­gyűlésen, a románok és a horvátok sajtójukban. Kézenfekvő a kérdés, hogy a biztató kezdet után miért nem sikerült megőrizni a kialakult egységet és közös fellépéssel szembeszállni a reakció erőivel? Választ er­re csak a korabeli bel- és külpolitikai helyzet, a köz- gondolkodás állapotát és a kulcsszerepet játszó egyéne­ket alaposan bemutató és elemző hosszabb tanulmány adhatna. Annyit azonban e helyen is kimondhatunk, hogy a magyar politikusok nem, vagy csak túl későn vették észre, hogy „másajkú honfitársaik” a nemzetté vá­lásnak ugyanazt az útját járják, mint a valamivel előttük járó magyarok. s ezért nem elégítheti ki őket az egyének teljes egyenjo­gúsága. Ezen túlmenő jogo­kat, a nemzeti különállás­nak legalább némely formá­ját (így nyelvük szélesebb körű használatát saját köz- igazgatási egységeikben- nem lehet tőlük meg takad ni. Igaz ugyan, hogy a világ más ré­szein is csak több emberöltő múlva vált elfogadott tétel­lé, hogy a nemzeti kisebb­ségnek nem egyenlő jogok­ra, hanem külön, kollektív jogokra van szüksége, s megvalósított gyakorlattá máig is kevés helyen vált ez. A nem magyar népek ré­széről is sok olyan megfo­galmazás, követelés hang­zott el (széles körű tartomá­nyi önállósággal rendelkező nemzeti területek kialakítá­sa indokolatlanul nagy te­rületen), amelyeknek jogos­sága vitatható volt, esélye pedig — hogy magyar rész­ről elfogadják — semmi. Az ellentétek kiéleződésében a legnagyobb szerepet azonban kétségtelenül a bécsi udva­ri köröknek a magyar kor­mány ellen kezdettől fogva a nemzetiségeket kijátszó, hamis ígéretekkel és rém­hírekkel félrevezető és lázi- tó politikája, valamint egyes politikusoknak a radikális, irreális nemzeti követelése­ket a polgári átalakulás fon­tosabb kérdéseivel szemben abszolutizáló, minden más elé helyező magatartása ját­szotta. Mint már szó esett róla, a magyarok és a nem ma­gyarok szembefordulása nem vált általánossá. Az egyém meggyőződés, a szembenálló táborok erkölcsi vonzerejé-, nek különbsége, a közös múlt és hagyományok, a környe­zet hangulata mind azt eredményezték, hogy a hon­védsereg tisztikarában és le­génységében igen nagyszám­ban voltak nem magyar anyanyelvűek, a közös ér­dekek felismeréséből csatla­kozó külföldiek (lengyelek, németek, bécsiek, olaszok stb.), de a hazai többi nem­zetiség fiai is. Csaknem 40 ezer szlovák (köztük- Bra- nyiszkó számos hőse) mel­lett a ruszinok és szép szám­ban az alföldi románok is vállvetve küzdöttek a ma­gyarokkal. csakúgy, mint az önként magyarrá válás út­ját választó németek és zsi- Idók. magyar forrada­lom ellen fegy­vert fogó nem­zetiségi vezetők közül is sokan belátták tévedésüket a ma­gyar kormány 1849-es békü- lési kísérletei és példamu­tató nemzetiségi . törvénye nyomán, méginkább pedig a magyarokat és nem magya­rokat gyakorlatilag egyfor­mán sújtó önkényuralom idején. Egyértelmű figyel­meztetésül szolgál tehát 1848/49 és következményei: a létező érdekellentéteknél sokkal erősebbek a közös helyzetből fakadó közös ér­dekek, a boldogulás, a hala­dás útja csak kölcsönös en­gedményekkel, méltányos­sággal és türelemmel járható. Jeszenszky Géza Kossuth, nás pán otec...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom