Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

8 Irodalom» művészet 1982. FEBRUÁR 13. élhőrongyok csúszkál­taik a hold előtt, a vi­dék ezüstfényben úszott, meg fekete éj­szakába borult. Ha egy percre kitisztult, millió ezüst porszem hullott a lassan ingó, parti lombokra, meg annak a né­hány embernek ráncos, halavány arcára, akik a folyó mellett állva, az eget bámulták, és közben hal­kan beszélgettek. A tutaj ott himbálózott kikötve a Vágón, gerendái nyögtek, ropog­tak, ha a hullám beléjük akadt. — Hamar vége lett — mondta az egyik halkan, az, akié a parti kalyiba volt. — Csak elfehéredett, azután végigesett a füvön. — Valami megkapta a szívét. Hallottam a nagyanyámtól, hogy ilyen forró napon nem jó erősen káromkodni. Ezt a molnár mondta, akit a szomszéd faluból hívtak át, ami­kor az öreg Liptákot megütötte a guta. A fiatal Lipták meg csak állt, és bámult az égre. Elgondolta már szózadszor, és mégsem akarta el­hinni, hogy ma reggel még együtt jött fel apjával Pribóról, hogy a tutajt haza úsztassák; hogy az ap­ja, ez az erőszakos, félvad ember még oldalba is ütötte, amikor jö­vet leült az árokpartra, hogy Ibocskorából kiszedje a kavicsot. Délután ittak a kalyibás Koopká- nál, akitől a fát vették, az apja sok pálinkát ivott, aztán étkozód- ni kezdett, hogy megint, szél kere­kedik, és egyszerre csak elfehére­dett. A fűben már csak néhányat rándultak hatalmas tagjai. Azután meg hogy ő most éjszaka belopja a szobába, és másnap azt mondja, hogy jó egészségben értek haza, otthon csak lefeküdt az öreg, és többet nem is mozdult. így kell mesterkednie, mert ha megtudják, hogy hullát vitt a faluba, aligha agyon nem verik. i— Ha mozdulni tudna, ugyan­csak megtapogatna. Mert már tud­ja, hogy megcsaltad egy fél öllel a felrakásnál — mondta a félsü­ket Lobszki Koopkának és vigyor­gott. — Már hogy is tudná? — kér­dezte a fiatal Lipták ijedten. — A halottak mindent tudnak! — mondta komolyan a vén mol­nár, akiről az a hír járta, hogy olyant is tud, amit más nem tud. Elhallgattak. A kis Lipták az égre bámult, és remegett kissé. Arra gondolt, amit a mtoinár mondott. Hogy a halot­tak mindent tudnak. De töprengéséből felverte Koop- ka. Mikor egy hatalmas, felhő csúszott a hold felé, és koromsö­tét lett, a kalyibás suttogva meg­szólalt : — No most! Bementek a kalyibába, és lopva kihozták az öreg Liptákot. Pony­vába volt burkolva, alig látszott belőle valami. A tutajra cipelték, és befektették a kunyhóba. A fiatal Lipták a parton állt, és elfehéredett arccal nézte a többit. Amikor Koopka meg a molnár ki­ugráltak a partra, biztatni kezd­ték. A molnár meg is taszította. Arra aztán a tutajra lépett, azok meg azalatt eloldozták a kötelet. A fiatal Lipták fogta a csáklyát, a parthoz támasztotta, és ellökte a tutajt. Az nyögött néhányat, kissé recsegett is, aztán belekerült a Vág sodrába, és himbálózva úszni kezdett. A legény nézte a partonállókat, amíg az éjszaka el nem nyelte őket Azután letette a csáklyát, itt nincs rá szükség. A folyó szé­les és mély. Néhány pillanatig egyetlen hang sem kelt az éjsza­kában, a tutaj nesztelenül csú­szott a Vág szennyes, apró hullá­main, amelyekben a visszatükrö­zött csillagok jártak csodálatos táncot. Lipták nézte őket merőn, mindaddig, amíg a habokból egy fehér, mosolygó arc, egy pár ibo- lyakók szem kezdett kibontakozni. A legény akkor háfcrakapta a fejét és ijedten rézett a sátor fe­lé. Később halványan közelebb is Cholnoky László: r Éjszaka ment hozzá és hallgatózott. De nem hallott semmit. Látni sem látott egyebeit, mint a hullának nagy, megmerevedett lábát. Kiállt megint a tutaj szélére, és a habokra meredt. Megint látta a csiilagtáncot, és megint felbuk­kantak a fehér arc körvonalai. Hideg,, nedves kezével a homlo­kához nyúlt, érezte, hogy az gyön­gyözni kezd. Ekkor hirtelen kiderült az arca, és vigyorgásra húzódott. Eszébe ötlött, hogy az apja zsebében ott van a pálinkásüveg. Egyet-kettőt húz azután vége ennek a bolond resz'ketésnék. De odáig? Ezen gondolkoznia kellett. Miért is mondta a molnár, amit mondott?! Talán nem is igaz. Nagysokára megindult a sátor felé. Minden lépésnél meg-meg- állt, hallgatózott, és nézte nagy, vörös, remegő kezét. Végre ott volt. Körülnézett a fekete éjsza­kában, azután lehajolt a Júliához. A partról kovácsolás hangja kelt, és visszhangosan rezzent át a vi­zen. A fiatal Liiptáknak bolondul hánykolódni kezdett a szíve, úgy érezte, hogy a tutaj forogni kezd. Megint eltelt néhány perc. míg végre, maga sem tudta, hogyan, kezében, volt az üveg. Elsietett, miközben azt akarta mondani: Marica, de a torka összeszorult. Nagy. otromba testét végigdobta a tutajont, fejét a könyökére tá­masztotta, és a vízbe bámult. A rejtelmes, piszkos, zöld tömeg közvetlenül a szeme alat,t nyug­talankodott. Lipták elmosolyodott. Lassan, óvatosan húzott egyet az üvegből, Cholnoky László (1879—1929). A 20. század első negyedének je­lentékeny elbeszélői közé tartozik. Jogi pályán indult, később tisztvi­selő, majd újságíró lett, végül írásaiból próbált megélni. Elbe­széléseit, verseit, kritikáit a Ma­gyar Géniusz, a Vasárnapi Üj- ság, a Nyugat és számos napilap közölte. Hányatott élete, nyo­mora végül öngyilkosságba ker­gette. írásaira, színes képzeletvilágá­ra erősen hatott korán elhalt bátyja (Viktor, szintén tehetsé­ges író), de az ő világának több köze van a mindennapi élet va­lóságához, a betegség és nyo- fmor adta szenvedésekhez. No­velláinak hősei gyakran beteg, elhibázott életű emberek, őrül­tek, alkoholisták. Írásaiban fi­nom pszichológiai érzék, hangu­latos líraiság és érzékletes stí­lus jellemzi. aztán megint gondosan beduga­szolta, és maga mellé tette. Utóbb, mikor érezni kezdte a szédülést, megint mosolygott, és most már várta a fehér arcot. A Marica ar­cát, aki ma özvegy asszony lett. A szédülés egyre jobban elfogta, és ő lehunyta szemét az édes ér­zéstől hogy a mostohaanyjára gondol, és a gondolattól vágyó szerelem fogja el. És most már nem mozdulhat többé az. aki ed­dig közöttük állt. A nagyerejű, kegyetlen ember, aki eddig nem is sejtette a dolgot. Aki annyiszor arcul ütötte és a földre dobta öt. Ügy érezte, ez az első nyugodt perce, mióta magáról tud. Valami forró, júliusi délután játszódott le nyugtalan lelkének színpadán. Az öreg Lipták akkor odajárt a szomszéd faluban. Ö az udvaron motoszkált valami ré­gi fujtatóval, a Marica meg ott, akit az apja bolond fejjel hatvan-, éves korában hozott a házhoz, egyre beszélt neki a nyitott ab­lakból hogy nagy a meleg, meg hogy aludni szeretne, de nem tud. Azután, szidta, bosszantotta őt, hogy miért hagyja ütni-vemi ma­gát. Később lejött, és nézte a piszmogásáit. Apró, fehér keze egyre ott járt a szeme előtt, és ő nem tudott már a fujtátóra fi­gyelni, hanem verejtékező habo­zás után megfogta a fehér kezet. Egyébre már nem tudott gon­dolni, mert szédülést érzett. Csak az a pillanat állt előtte tisztán, amelyben az asszony hirtelen ab­bahagyta a bosszantó nevetést. Akkor a szemébe nézett, és látta, hogy az most nem olyan fényes, mint máskor, hanem nedves, az elragadtatástól ködös és homá­lyos. Az öreg LipiaK no.n tudott meg semmit. De most — most már tudja ... Ez a gondolat olyan erővel ra­gadta meg » belső világát, hogy a szédülése elmúlt, és a homloka megint nedves lett. A szennyes habokon hűs szél verte szárnyát, a legény fázni kezdett. A hold lebukott, koromsötét lett. Szinte ‘beleszédült, olyan erő­sen nézte a sátort, hogy azalatt, amíg sötét van, mit csinál az ap­ja. Szeme utóbb megszokta az éjszakát, de azért nem vette le tekintetét a hulláról. Néha kissé ímegrezdíil't a pillája, de azért ad­dig • nézte a sötét körvonalakat, amíg halántékán az erek kidagad­tak, és amíg a hulla nagy otrom­ba lába szép lassan egyet moz­dult. A legény hosszút, mélyet sóhaj­tott: körülnézett a feneketlen fe­keteségben. A félelme elmúlt, és azt gondolta, hogy a hold újra felbukkant, mert nagy fényessé­get látott. Kissé kábult lett, de aztán nem törődött vele, hanem dalolni kezdte az egyetlen áriét, amelyet tudott. Véletlenül a víz­re esett a tekintete, és újra meg­látta a fehér arcot, integetni kez­dett feléje, hogy jöjjön fel. De az arc eltűnt. ipták hangosan neve­tett. — Fél szegényke, hogy nem vagyok egyedül. Gyorsan a sátorihoz ment. a hul­láról lekapta a leplet és a nagy, merev tömeget a tutaj másik ol­dalán lassan belecsúsztatta a szennyes áriba. Aztán visszament a tutaj végé­re, lesni a fehér arcot. A tutaj némán siklott bele a fekete éj­szakába. L Kiss Attila rajza Károlyi Amy: Festmény Eau réai ház. Rozsdaszín vonalak. Ablak mögött sötét áauak mélvén naav dunyhák alatt nénik alszanak. Almodnak fánkról, kávésböaréről. álmodnak, nyárról, álmodnak <télről. Száncsenaő csilinael a márnájukon. Főznek. Öltöznek. lakodalom. , Küszöbbe botlik eav kisgyerek. én voltam? te? vagy a szomszédgyerek? A <pókhálókban nevetés tanyáz. Mindenki meahatt. Mindenki él e kévén. Múlhatatlan délután. Eső előtt. 'Eső után. Darvas József: Köszönet—toliakért avarba eitő meale- Detés ért. Zavarba eitő — de szí­vet melegítő, Űav kezdődött. hoSV- a Kossuth rádió a múllt vasamat) délután eav úi műsora („Irószobám”) kereté­ben sugározta azt a beszélgetést amelyet Simon István folivitatott velem. Beszélgetés közben — mert Simon István barátom, a kiváló Kossuith-díias költő. ..műhelytit­kokról1” is kérdezett — teliesen gyanútlanul elmondtam ..több eondiaámat”. Azt tudniillik, hoav akármilyen nevetséges, én. nem is az íróaéD. de már a magnetofon és a diktafon korszakában, rora- r>ant korszerűtlenül! még mindig írótollal írok. Nem is töltőtollal; vaav golvóstoTlal. hanem közönsé­ges írótollal! Ahogyan valamikor az iskolában tanultam: tollszár, benne a ..tollszem...”. Sőt azok közülük is a legrégibb faita a leg­közönségesebb. a hegves végű — mert néldául a vágott he- gvű tőül már zavar. ..Elidegenít”. (Zavar Dersze sok minden más is a világban — de a beszélgetésben 70 Éve Született Darvas áózsef. Közölt Írása IA léleknek kenyere című posz­tumusz tkönvvéből való. tamely a Szén- irodalmi Könyvkiadónál a közeljövő­ben jelenik imee. csak a toliról esett szó. Az író- szerszámról. Nem ielképesen.1 Igen ám. de ezt a faita tollat már nem gvártiák — az ..utánpótlás” tehát mind több gondot ád ... Legutóbb is valahol Csepelen, egv papír- írószer raktár mélyéről kotortak elő a számomra egv doboz ilven ..tolilhegvet”. Valahogyan ígv eltettem erről szót — szándékom szerint némi öniróniával. Talán még az örökké­valóságot is megfenyegetve, a tolil- hiánv miatt esetileg elmaradó re­mekművekért ... Mi lett az eredmény? A ..követ­kezmény” ... Nos.: a beszélgetés elhangzása után talán még öt nerc se telt el. már csengett a telefon. Az üzeu netközvetítő szólt: nem lévén a te- lefonkönwben a számom, híviam vissza özvegv Gergelv Válmosnét a a Semsev Andor utcában, ennvi és ennvi számon .tolílSzem-ügvben”. Visszahívtam. Elmondta hogv a fériétől maradt egv tucaitnvi he­gves tollszem — szívesen odaad­ja ... (Mondott persze sok minden mást is: például a könyveimről. De -szerénységem tiltia. hogv mindazt ideíriam —- s ígv zárójel­ben. mellékesen utalva a dicsére­tekre. többet is ér. mert többet seitet az ilVesmii . . 1 Hév szerint mást nem említek: ő volt az első. Ám azóta, vagv az üzenetközve­títőn keresztüli vagv az Irószövet­Bortnyik Sándor: Az új Adám cSzáz hl miujijar novelláiból z

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom