Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

1982. FEBRUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőtúri Bútoripari Szövetkezet jelenleg az Iskolabútorgyár részére Tomi íróasztalo­kat készít; 10 «zer darabot szállítanak belőle a megrendelőnek Méltányosság kérdőjelekkel avagy egy gazda futhat a pénze után * Amikor Mészáros József tószegi téesztag elpanaszolta, hogy mi történt a portáján, megértettem az elkeseredé­sét: jónéhány ezer forintnak ütheti a nyomát. Az Állat­Amikor a községi állator­vos látta, hogy hiába kezeli a megbetegedett jószágokat, azok csak tovább hullanak, azt javasolta, küldjön vagy vigyen Mészáros József ma­lactetemet és takarmánymin­tákat Debrecenbe, az Állat- * egészségügyi Intézetbe. Meg­mutatta sorra a kárvallott gazda a Debrecenből kapott vizsgálati eredményeket. A három hivatalos igazolás ta­núsága szerint a malacok bél­gyulladásban, és az annak következtében legyengült fia­tal állatoknál fellépett tüdő- és mellhártyagyulladásban pusztultak el. A velük ete­tett kukorica mikrobiológiai szempontból kifogásolható a magas penészszám miatt. A kistermelő, elmondása szerinti a helyi Petőfi Tsz- től vásárolta, és háztáji jut­tatásként kapta a takarmá­A kártérítési jegyzőkönyv­ben a helybeli állatorvos egyenként ezer-ezerkétszáz forintra becsülte az elpusz­tult malacok értékét. Mond­juk, huszonhétezer forintnak a felét kapja meg tehát — ha megkapja — Mészáros Jó­zsef. Neki azonban ennél sokkal több a kára. Huszon­hétezret értek az elhullott jószágok. Huszonháromeze­rért vette — hitelbe — a vemhes kocákat, az Allatfor- Igalmi viszont hízónként csak tizenhatezerért vásárolhatta vissza azokat. Mészáros Jó­zsef tehát hétezer forinttal adósa a vállalatnak. És amíg nála voltak az anyadisznók, megettek legalább tízezer fo­rint ára takarmányt. Summa- summárum: legalább negy­venezer forintnyi kár ellené­ben, ha minden jól megy, kap vagy tizenháromezer fo­rintot a Petőfi Tsz-től. Hogy ki fizeti meg a kü- lönbözetet? Erre nem tudott feleletet adni a tószegi téesz elnökhelyettese, Csomós Bé­la. A szövetkezet aligha té­rít többet, tárgyilagosan le Is szögezte az elnökhelyet­forgalmi és Húsipari Válla­lattól nyár végén vásárolt négy vemhes kocája ugyanis hiába fialt harmincegy kis­malacot, azok közül néhány hét leforgása alatt huszonhét elpusztult. nyozásra használt, Debrecen­ben penészesnek minősített kukoricát; Nála nem pené- szedhetett meg — állította —, hiszen emígyen nyilatko­zott a téesz jogászával ké­szített kártérítési jegyző­könyvben a kezelő állator­vos: „Mészároséknál az ál­lattartás körülményei bizto­sítottak, jók az épületek, a kifutója fedett, a takarmány- tároló is megfelelő.” Hason­lóan vélekedett szakvélemé­nyében a Szolnok városi fő­állatorvos is. Azt .írta: „Mé­száros József, mint több éves tapasztalattal rendelkező ál­lattartó a tőle várható szin­ten ápolja és gondozza álla­tait.” Csakhogy az is olvasható a szakvéleményben, hogy nem volt szabályos a takar - mányminta-vétet, mert nem volt jelen annál a téesz kép­viselője. Éppen ezért a főál­latorvos azt javasolta a téesz vezetőségének, méltányosság­ból térítse mfeg az elhullott malacok értékének a felét. tes: megtérítjük tagunknak az elhullott malacok értéké­nek felét, de valóban csak méltányosságból., ötezer ser­tést vásároltunk fel tavaly a háztájiból, azok is mind a nálunk termett kukoricán híztak meg. Különben is — érvelt — a két állatorvosi szakvélemény melyike állít­ja határozottan, hogy kizáró­lag a téesztől vásárolt vagy kapott, és állítólag penészes kukoricától betegedtek meg azok a jószágok? Jártam az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is. Pé­ter Gábor igazgatóhelyettes­től, bár ő is csak méltányos­ságról beszélhetett, megtud­tam, hogyan próbálnak eny­híteni Mészáros József gond- ján-baján. A debreceni in­tézet és az állatorvosok szak- véleményében nem találtak® még csak utalást sem olyan rejtett, úgynevezett szava­tossági hibára, amelyet a ko­cák átvételekor nem látha­tott volna előre a vállalati értékesítő vagy a termelő. Ezért nincs lehetőségük részt vállalni a Mészáros Józse- féknél elhullott malacok ér­tékének megtérítéséből. Ügy gondolták azonban, mivel ré­gi szerződéses partnerük, és évente nagyobb mennyiségű hízót értékesít a téeszen ke­resztül a vállalat részére a tószegi gazda, kocánként öt­száz forintot elengednek a sertések visszavétele után fennmaradt hétezer-egyné- hányszáz forint tartozásából. Méltányosságból fizet a termelőszövetkezet, és segít a feldolgozó vállalat is, tehát nem maradt teljesen magára bajában a kárvallott tószegi téesztag. Van azért az ügy­nek néhány tanulsága. Át­néztem ugyanis még egyszer a kezelő állatorvos nyilatko­zatát a kártérítési jegyző­kön when. Se pro, se kontra? Többek között ez áll benne: a iószáeelh uMást.. a bélgyulladást okozhatta a takarmány is, de lehetett más oka is. Néhány sorral lejjebb: nem tudom eldönte­ni, hogy a betegség a takar­mányból ered-e, de nem is tudom azt kizárni. Nem sok­kal határozottabban foglalt állást szakvéleményében a városi főállatorvos. Idézem: „A rrjagas elhullást feltehe­tően az etetett takarmányok magas nenészszáma okozta.” Te hát feltehetően. De lehet más oka is. Nem lehet ki­zárni. Ilyesféle szakvélemé­nyek alapján; érezné magát kártérítésre kötelezettnek a termelőszövetkezet? A se pro, se kontra szakvélemény miatt. • hiába fut elveszett pénze nagyobb része után Mé­száros József. De nemcsak amiatt, hanem — a városi főállatorvos szakvéleményé­ből már idézettek szerint — azért isi mert nem szabályo­san vették a takarmánymin­tát. Hogy tudhatta volna a kistermelő is, kinek kell je­len lenni a vizsgálatra kül­dött. takarmányok kiválasz­tásánál? Bizonyára tudta volna, ha arról a kezelő ál­latorvos vagy a szövetkezet háztáji ágazatának szakem­berei felvilágosítják. Alighanem van mit rend- betenni a községben a kis­termelők tájékoztatását ille­tően. Nemcsak azért, mert ez a kötelességük az illetéke­seknek, hanem azért is, hogy a Mészárosékéhoz hasonló eset ne szegje kedvét a ser­téstartóknak, ne maradjanak üresen ólak se Tószegen, se másutt T. F. Mintavétel tanú nélkül Mínusz negyvenezer forint Sör mellett, OTP-ben, áruházban Zárszámadó közgyűlés után Kunmadarason A nagyközségi művelődési ház színháztermében már ki­ürültek a széksorok. A „fi­zető asztaloknál”, ahol a ré­szesedést vehették át a tagok, még jónéhányan vártak a so­rukra. Nem kellett messzire mennünk, hogy engedve az udvarias meghívásnak, egy üveg sör mellett beszélget­hessünk Bánhegyesi István­nal. — Ilyenkor itt, a művelő­dési otthoni büfében is áru­síthatnak sört a Fácán kis­vendéglőnk dolgozói — jna- gyarázta habosra futtatva a pohárban az italt —, mert­hogy a zárszámadás az ün­nep. Az is volt mindig. Ti­zenegy éve, amióta én gép­kocsivezető vagyok a Kos­suth Tsz-ben, csak ünneplő­be öltözött embereket láttam a közgyűlésen. — A beszámolóból hallot­tam, van is mit ünnepelniük. — Meg kell hagyni, nem gondoltuk tavaly ilyenkor, hogy sikeres esztendőt zá­runk. Már az előző évi ősz is betett a búzának, 300 hektá­ron ki se kelt a kenyérnek­Bánhegy esi István: - Meg kell fognunk az idén is minden forintot, mert harmincmilli­óval több bevételt terveztünk való. Hatszáz hektárnyi föl­dünk maradt őszről szántat- lan, így február elején tud­tuk csak elművelni a talajt. A kifagyott repcéről ne is beszéljünk. Nem kevés fejtö­résbe került a vezetőknek, nem kevesebb erőfeszítésük­be a tagoknak, hogy végül mégis húszmillióval túltelje­sítettük a kétszázmillió fo­rintos árbevételi tervünket, maid hétmillióval a nyere­ségtervet. — Hogy csinálták? Vállalkoztunk mindenre, amiből hasznot remélhet­tünk. Mindjárt aratás után, a gabona helyén uborkát ter­meltünk másodvetésként a konzervgyárnak. Pecsenye- kacsát neveltünk a halasta­von, libákat hizlaltunk a ku­koricatarlón, meg a szárító­üzemnél visszamaradt sze­mestermény-hulladékon. Szóval, igyekeztünk megfog­ni minden forintot. így lesz ez az idén is, mert látta, hal­lotta, megszavaztuk, hogy harmincmillióval megfejel­jük a tavalyi bevételt. No, hogy az is meglegyen, arra emeljük a poharat! * * * Akárkit megszólítok az üz­letben, kivéve persze az el­adókat, biztosan téesatag az illető — állította a Karcag és Vidéke Áfész kunmadarasi. ruházati áruházában Saska Sándorné boltvezető. A prém­galléros, valódibőr kabátok között válogató Géricz Mária valóban a Kossuth Tsz zár­számadásából ment egyene­sen az áruházba. — Baromfigondozó vagyok a szövetkezetben. Már a hét elején kinéztem magamnak ezt a kabátot. Biztattak az eladók, hogy lesz még belő­le, amikor megkapjuk a ré­szesedést. Tudja, most az idei téli vásár egy héttel előbb kezdődött, mint tavaly. Azt hittük, zárszámadásig kifosztják majd teljesen a vásárlók az üzletet. Ahogy elnézem, van miből válogat­ni még most is. Saskáné, az áruház vezető­je elmagyarázta: — Számítottunk rá, hogy nem kapják kézhez a vásár kezdetéig, mint máskor, a ré­szesedést a téeszbeliek. Töb­bek között ezért is kértünk az áfésztől a tavalyinál na­gyobb kedvezményesen áru­sítható) árualapot. Tavaly 280 ezer, az idén 420 ezer fo­rintot spórolhatnak meg az itt vásárló madarasiak és környékbeliek. Ügy szervez­tük meg a munkát, a szabad­napokat is, hogy most, a zár­számadás napján, a gyesen lévőket kivéve, minden el­adónk a pult mögött vagy a raktárban szorgoskodhasson. — Futja a részesedés ezt a bőrkabátot? — tudakoltam a pénztárhoz igyekvő Géricz Marikától. — ötezer-hgt- száz forint volt az eredeti ára, de így kedvezményesen csak 3900-at kel­lett fizetni érte. Jól is néznénk ki, ha csak annyi lenne a tavalyi nyereségem! Ke­vés híján 5700 fo­rintot kaptam, és még 2600 forint jutalom is van a borítékban. — Kétezerhat- száz forint szép jutalom. — Ne ve^e sze­rény telensegndk, de megdolgoztunk érte. Több mint 270 ezer broylert neveltünk fel ta­valy, százezerrel többet, mint 1980- ban. Három tur­nust, azaz 180 ez­ret a juhhodá­lyokban, amíg a birkákat a legelőn tartották. A több baromfi, persze hogy több munka, dehát jó haszna van rajta a téesznek is. * * * Sokan adták egymásnak a zárszámadás napján az áru­házzal szemben lévő takarék- pénztár kilincsét. Fehér Ist­vánná, a téesz borjúgoncTS- zója a 4800 forint nyereségét- és az ezer forint jutalmát mind benyújtotta a takarék- betétkönyvvel együtt a pénz- tárablakon. — Nincs most semmi vásá- rolnivalóm, így »hát itt vart jó helyen a pénzem. — Hogy boldogultak ta­valy a téeszben a jószággon­dozók ? — Ki ki úgy, ahogyan dol­gozott. A súlygyarapodás után fizetnek bennünket, így hát nem volt mindegy, hogy a kezünk alatt nevelkedő borjak harmincöt vagy öt­ven kilót híztak-e havonta. Ha lelkiismeretesen bántunk velük, jobb volt az étvágyuk, és kevesebb takarmánnyal is jobban gyarapodott a sú­lyuk. Ami az én keresetemet illeti, négy-ötezer között volt havonta. Készültek a zárszámadás­ra az OTP dolgozói is. Ahogy- a fiókvezető-helyettes. Kör­mendi Lajosné elmondta, ne­kik is más ez a nap, mint a többi. — Mondják, gyakori ven­dégek voltak mostanában a termelőszövetkezetben az OTP vezetői. — Igen, és ezúttal nem­csak a takarékosságról be­széltünk a gépműhelyekben, meg az állattenyésztési tele­peken megtartott munkahe­lyi tanácskozásaikon. Most vezetjük be takarékpénztá­runknál az átutalási betét­számlát. Persze, leginkább csak ilyesféle válaszokat kaptunk: majd még alszom rá egyet. Bízunk hozzá, a téeszbeliek közül is sokan rá­jönnek majd, hogy több időt fordíthatnak a háztáji föld, a jószágok gondozására, ha igénybe veszik az új szolgál­tatásunkat, és kevesebbet kell hozzánk jönniük a befi-, zetéseikkel. Temesközy Ferenc Géricz Mária: — Telik a részesedés­ből egy új kabátra, és még a betét­könyv is hízik tőle Fehér Istvánné: — Még meggondolom, lehet, hogy én is nyitok átutalási betétet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom