Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

1982. FEBRUÁR 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mm ah míMttf&'i mummt SftflfíSíI A stmufa mm tt Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza az abád- szalóki művelődési ház honismereti szakköre. Az általános iskolásokból verbuválódott szakkör tagjai dr. Antal Károly- né pedagógus vezetésével gyűjtik s dolgozzák (el az egykori használati tárgyakat, lakóhelyük történetének dokumentu­mait, a feledésbe merülő népszokásokat. A gyerekek az évek során értékes anyagot gyűjtöttek össze, amely megérdemelné, hogy állandó helyet kapjon a községben. T. K. L. Több volt mint koncert: műsor! A Hungária együttes Szolnokon Az elmúlt héten kollégám fejcsóválva mesélte, hogy ti­zenéves lánya a délutáni és az, esti Hungária-koncertre is megváltotta a jegyet. Hétfőn viszont azzal fogadott, hogy nem is volt rossz, a zenekar, sőt, kimondottan jól érezte magát. A második előadást meghallgatta. Igaz, túl van már a negyvenen, de kor­osztályából nem ő volt az egyedüli a nézőtéren a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ- színháztermében a Hungária együttes bemuta­tóján. Kinek muzsikál ez a cso­port.? Akik szeretik a vidám­ságot, a játékot, a könnyű, de színvonalas zenét, s főleg a rock and rollt. Természe­tesen nem mindenki rajong értük, de az elmúlt eszten­dőben egyértelműen a hazai popzene legsikeresebb elő­adói voltak. Szakmai elis­merést is szereztek maguk­nak a táncdalfesztiválon, bár meg kell jegyezni, hogy leg­utóbbi két albumukon leg­alább féltucat ötletesebb slá­ger található, mint a Limfeó- hintó. Sokan a nosztalgiahullám­ra . hivatkozva legyintenek produkciójukra. Azért ez nem ilyen egyszerű. Több zenekar próbálkozott a hat­vanas évek rockját felmele­gítve sikert kovácsolni ma­gának, s ez nem sikerült. Mi az. amivel a Hungária több? Nem a szakmai felkészült­ségben, a játéktudásban kell keresni a különbséget. Élvezik, élik ezt a zenei vi­lágot. Ösztönösen és „némi” tudatossággal alkotják meg a számokat, melyeket olyan egyszerű játékossággal szó­laltatnak meg. hogy nem le­het benne semmiféle mes- terkéltségízt felfedezni. Szín­padi ..szerelésük”, az öltö­zék némiképp rácáfolni lát­szik. amit eddig állítottam, dé ez csupán, jelmez, a szín­padi előadás kelléke. Tulaj­donképpen színházi előadá­son érezhetjük magunkat, hiszen a táncban, a villanás­nyi mozdulatokban egy-egy jellemet, ábrázolnak, amely­ről rögtön véleményt is nyil­vánítanak égy akkordbcszú- rással, máskor arcjátékkal. Nem egyszerűen rock- hangversen.vt ad a Hungária együttes. hanem műsort, amelynek ugyan alaprctö, de nem egyedüli része a zene. S ez a műsor jó. tetszetős. <F. S.) Fotó: Hargitai Művelődés kisközségekben Egyedül—tényleg — nem megy! — közludol­fl Trabant i«n - igen ————* jó autó. Ki­rándulni. munkába járni, ide-oda ..szaladgálni" ideá­lis közlekedési eszköz. De szántani nem lehet vele. ah­hoz traktor kell. Ha valaki mégis a népszerű pölbgöt fogná az eke elé. akkor — az egyéb megjegyzéseket most ne idézzük! — funk- ciótéveszlést követne el. A sánta hasonlatokban is lelhetünk olykoi igazságfé- lét. A Rábn-Diesel traktorrá avanzsál la tolt képzeletbeli kisautó helyzetéhez a kis­községek kliubkönvvtárait, művelődési házait hasonlít­juk. Ugyanis ezeknél is gya­kori a funkcióvesztés. Állításunk megértéséhez, elfogadtatásához vissza kell tekintenünk a falvak íe'szu- badulás előtti kulturális há­lózatára — vagy annak hiá­nyára. A gazda- és iparos körök székhazai — ezt azért fontos hangsúlyozni, m rt a mai falusi művelődési intéz­mények jórésze ezekbe,i az épületekben van —, a többé kevésbé azonos érdeklődésű emberek társas együttléte kiszolgálására épültek. Mai nyelven szólva: kamara jel­legű rendezvények megtar­tására. de még inkább kár­tya- és biliárdpartikra, po­hara zga t á s ra. beszélgetésre, netán a hagyományos szak­mai bálokra, dalárdák fel­lépésére, műkedvelő együt­tesek előadásaira voltak al­kalmasak. A' funkciózavar akkor ke­letkezett, • amikor az igé­nyek örvendetesen megnőt­tek, s á televízióban látott művészeket karközeiből akar­ta látni és hallani a közön­ség. Tovább mélyítette és bonyolította az ellentmon­dásokat a Déryné Színház agóniájának reménytelensé­ge, az ingadozó színvonal. A gyenge előadások nézőt, szí­nészi egyaránt lásulttá tet­ték, a művelődés apró haj­lékai anyagi zavarba kerül­lek. Vagy kerülnek? Jóné- hány helyen — a funkció- tévesztésből következő gaz­dasági leromlás miatt — any- nyi pénzük sincs a művelő­dési otthonoknak, hogy fűt- senek! A legszerényebb szó- rakozóeszközök hiányáról jobb nem is beszélni. Ve­szélyes tehát a „színházas­éi", a különböző, milliós ér­tékű akusztikai berendezé­sekkel fellépő — ezért is méregdrága — együttesek szerepeltetése, amikor is a vesztes — anyagilag — csak a művelődési otthon lehet. A legélelmesebb hakni­brigádok igyekeztek megta­lálni a módját, hogy a mű­velődési otthonok ne zárják be előttük kapuikat. Meg­születtek a „non-stop" mű­sorok: amikor a hatodik községben megkezdődött az előadás, az elsőben akkor ér­tek a végére. Nem nehéz következtetni, ebben a szó­rakozási „rendszerben" vi­szont a közönség jár rosszul, összecsapott bóvlit, kap a pénzéért. Úgy tűnik, tudomásul kell venni, hogy a falusi műve­lődési otthonok túlnyomó többsége nem alkalmas arra, hogy népesebb művészgárdát fogadjon. De azzal is szá­molni kell. hogy az apró há­zak kisablakos világát fel­váltotta egy merőben új igényrendszer. A falvakban élő.emberek — a munkásság fele! — többel akarnak lát­ni. tudni, mint bármikor is. A televízión, a rádión, aí írott beszéden kívül hogy le­het számukra is olyan kul­turális ellá’ást biztosítani, mint a városlakóknak? Sem most, sem később nem le­szünk olyan helyzetben, hogy minden községben, vá­roskában a teljes igény­rendszert kielégítő művelő­dési központokat építsünk. Kár lenne áltatni magunkat ám találni kell valami meg­oldást a falvak, kisvárosok színvonalasabb kulturális el­látására. mert a helyenként tapasztálható visszafejlődés megengedhetetlen. , vélnénk. Érdemesnek hogy ...a »»­vatott szer­vek vizsgálják meg a kun­hegyes! körzeti bemutatóház modelljét, s a megye más területein való kialakítása lehetőségét. A kunhegyesi bemutatóház gondolatát, ahogy az igaz­gatója mondta, a szükség szülte. A nagyközség jelen­tős anyagi áldozatok árán sem tudta úgy l'unkcionál- tatni az intézményt, ahogy szerelte volna. Ugyanakkor a környező tíz kísebb-na- gyobb községben — három­negyed részük a tiszafüredi járásban van — minimáli­sak a színvonalas — na­gyobb. szórakoztató rendez­vényekre gondolunk — kul­turális ellátás lehetőségei. De ma már a kunhegyesi mű­velődési ház a környező köz­ségek színház- és hangver­senyterme is. Ez a példa bi­zonyítja, hogy nem közigaz­gatási határokban kell gon­dolkodni, hanem jól felis­mert lehetőségekben. Ügy tű­nik, Kunhegyesen és a kör­nyékén legyőzték a hamis „távolság-tudatot" is. A mű­velődési ház vonzáskörébe tartozó legtávolabbi község is csak húsz kilométerre van a színházteremtől, többsé­gük viszont alig messzebb,, mintha a főváros távolabbi peremkerületéről utaznánk a Madách Színházba. Igen, de az utazás ott szer­vezett, itt nem, halljuk az el­lenérvet. így igaz, ám pil­lantsunk be a falusi porták­ra. számoljuk össze a gép­kocsikat, meg a termelőszö­vetkezetek autóbuszait. S hogy ezek nem holt eszkö­zök, bizonyítják az ország­járások statisztikái: a falu vezet, vagyis az emberek szívesen kimozdulnak ott­honukból, ha van miért, ha értelmét látják. Abban hi­szünk. hogy a szomszédos, 5—10 kilométer távolságra levő — községben is szíve­sen elmennének egy-egy ér­demes közösségi élmény ked­véért. Néhány évvel ezelőtt, szük­ségszerűen merült fel a mű­velődési intézmények közös fenntartásának kérdése — a gazdálkodó egységek anyagi segítségnyújtása persze ma is létkérdés a művelődési otthonok számára. Alapjai­ban — általában — nem is panaszkodhatnak, ésszerűen gazdálkodva a legszerényebb igényeket ki tudják elégíte­ni. De érdemes lenne tüze­tesen végiggondolni: öt-hat egymás melletti, tárgyi, do­logi adottságai miatt csak nem funkciótlan művelődési otthon anyagi és szellemi értékeit nem érdemesebb lenne-e az optimálist legin­kább megközelítő művelődé­si otthonban akkumulálni, és ott a területi egység kultu­rális ellátására fordítani? Nehéz, ám tapasztalatokon nyugvó megállapítás: a kul­túra szerte aprózott kispén- zei reménytelenül csordogál­nak el közművelődési háló­zatunk eresztékein. Ezzel azt akarjuk példázni: az ötször, tízszer százezer forintnak — a különböző helyszíneken le­vő pénzekre értjük — ará­nyosan sincs meg az az ér­tékük, mintha összevontan használnák fel őket. Kike- rülhetetlenné válik ugyanis — előbb-utóbb — a rentá- bilitás kérdése. S természe­tes, hogy egy négyszáz sze­mélyes, műszakilag is meg­felelő színházteremben a szerényebb kőszínházi elő­adások. hangversenyek már jövedelmeznek annyit, hogy abból meglegyen a következő bemutató költségének sze­rény hányada. Ezzel szem­ben a — térjünk vissza ki­indulópontunkra — funkció- zavarban szenvedő művelő­dési otthonokban hiánygaz­dálkodás folyik — olykor pénzpocsékolás. szabadidő fl megnövekvő anya­1 1 - ~ gi eszkö­zök szűkössége, úgy véljük, kikerülhetetlenné teszi, hogy a falvak kulturális ellátása említett területein ésszerűbb és hasznosabb szervezeti for­mák megvalósítását szorgal­mazzuk. Erre biztat bennün­ket a kunhegyesi körzeti bemutatóház eredményes munkája is. Tiszai Lajos A rádióban hallottuk' 99 Örökség — díjnyertes dokumentumjáték Több mint 3 ezer képeslap Ajándék a múzeumnak Gazdag gyűjteménnyel, a tavaly kiadott ISIIK) féle ké­peslappal gyarapodott a na­pokban a szerencsi Zemplén Múzeum. A képeslapok gon­dozója. a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata ugyanis minden évben elküldi a meg­jelent képeslapok egy-egy példányát a múzeumnak, amely hazánk képes-levele­zőlap közgyűjteménye, nagy­ságát tekintve a harmadik ilyen szakmúzeum a világon. Magyarországon egyébként tavaly üt) millió képeslapot vásároltak, s nálunk is igen népszerű hobbi a képeslap- gyűjtés. A hagyományos ké­peslapok melléit a kiadó gondozásában a főváros tör­ténelmi. építészeti nevezetes­ségeiről. neves beategyütte- s ek i ■ ő 1. t áncd a 1 énekesek rő 1 tásban is magunkénak tud­hatjuk. miként a Magyar Rá­dió korábbi, sokáig emléke­zetes. életből vett műsorait. — sj — Nem hiába kapta Kosa Ju­dit. sok jó dokumentummű­sor szerkesztő-riportere a kritikusok díját az Örökség című. 1 HU 1 - ben először, s most szombaton is sugárzott dók u men t u m játék áért. Örökség, mondjuk s mi­közben hallgatjuk ezt a majdnem egész órás, időn­ként mélységesén felkavaró és nagy indulatokat kiváltó műsort, mondhatnánk tob- besszámbun is. Sajnos, ilyen örökségeink is vannak. A műsorban végig alig be­szel a riporter, ám annál töb­bet. a furcsa, évek óta tartó örökösödési per szereplői. Az elhunyt vég rendelkezi! édes­anyja. törvényes felesége és a fiatalasszony, aki a súlyos beteg férfi élete utolsó éveit a lehető legnagyóbbal boldo­gította: apává tette. Tulaj­donképpen ez az Örökség mondanivalója. Házasságon kívül született egy kisgye­rek. s az apa nemcsak ma­gáénak ismerte el, hanem sok értékét ráhagyta. A végren­deletet többszörösen megtá­madta a feleség, pereskedtek', civakodtak, s még a legfon­tosabbra, a kiskorúra se vol­tak tekintettel egy fél. vagy egész milliónyi forint értékű örökségért vívott harcukban. Kosa Judit már többszö­rösen bizonyította, hogy leg­inkább a család, a társada­lom legkisebb és legfonto­sabb közössége érdekli. Ezt a témát járta körül a tőle meg­szokott szenvedéllyel és ki­tartással most is. Remél jük, ezt a dokumen- tumjátékot mielőbb nyomta- l.'ifi féle színes fotólap is meg­jelent. Ugyancsak a múlt év­ben láttak napvilágot az NSZK. Dél-Itália. Ausztria, Felső-Ausztria. Svájc neve­zetességeit. a .Loire-menti kastélyokat ábrázoló képes­laptömbök is. Korsók, tálak, bütykösök Állandó helyre, kiállításra várnak Honismereti szakkor tagjai gyűjtötték''

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom