Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

1982. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Olvasótábori program Fiók zeneiskola Jászárokszálláson Hetven növendéket tanítanak Petrik Ildikó ebben a tanév ben kezdett ismerkedni a zongorával Felsőoktatási prognózis Jótanácsok felvételre jelentkezőknek Idén második évtizedébe lép az Országos Olvasótábo­ri Mozgalom: 11. alkalom­mal rendezik meg a nyáron a közösségi nevelés, a mű­velődés intézményes formáit kiegészítő, a fiatalok sze­mélyiségének sokoldalú fej­lődését segítő táborozásokat. Tavaly 140 helyen csaknem tízezer diók vett részt © programokban, s 1982-ben is hasonló számú táborozóra számítanak; a mozgalom „gazdája” a Hazafias Nép­front nem mennyiségi növe­kedést hanem e műveltség- gyarapító alkalmak tartalmi gazdagodását, a pedagógiai munka eredményesebbé té­telét tűzte célul. A Népfront több kezde­ményezése szolgálja e tö­rekvést. Módszertani útmu­tatót állítottak össze példá­ul a szervezők részére. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a jó szándék nem mindig párosult az olvasó­táborok céljának leginkább megfelelő foglalkozások, munkaformák megvalósítá­sával. A táborok feladata nem egyszerűen az, hogy a könyv, az irodalom szere té­tére neveljenek, hanem el­sősorban. a közösségi együtt­gondolkodás színtereivé kell válniuk, a résztvevők olyan szemléletének kialakulását ösztönözve, amely önmaguk és környezetük megismeré­séhez, egyéniségük tudatos formálásához nyújt segítsé­get. Az olvasás, a művésze­ti alkotások megismerése, elemzése tehát csupán esz­köze annak, hogy a fiatalok képessé váljanak életprog­ramjuk megfogalmazására, egyéni és közösségi felada­taik fölismerésére a közös gondolkodás, a demokrácia gyakorlatának elsajátitására. A tapasztalatok szerint az olvasótáibori nevelés leg­eredményesebb eszköze a kisebb csoportokban szerve­zett foglalkozások sorozata: a kis közösségek tagjai a beszélgetések során a közö­sen megismert könyvöket, képző- és zeneművészeti al­kotásokat élményként, vita­anyagként használják fel a mindennapi élet problémái­ból kiinduló, ám világképü­ket. műveltségüket formáló eszmecseréket. E kötetlen!, s mégis határozott célú be­szélgetéseket jól egészíthe­tik ki a csoportvezetők — s maguk a táborozok — ötle­tein alapuló, egyéb foglal­kozások: van ahol képze­letbeli bírósági tárgyalást tartanak, másutt a jövő év­tizedbe vagy évszázadokba „kirándulnak”. S nem hiá­nyozhatnak a táborokból a valóságos \— honismereti, helytörténeti célú — kirán­dulások és a készségfejlesz­tő foglalkozások: a közös éneklés. színjátszás, vagy -éppen fafaragás. A zeneiskolával rendelke­ző városoktól távolabb eső települések lakóit nem egy­szer hallottam már panasz­kodni amiatt, hogy gyerme­küknek nincs lehetősége hangszeres zene tanulására. „Jó a füle, a hangja, érdek­li a muzsika, de hát a ze­neiskola messze van, a busz ritkán jár. meg egyedül nem szívesen engedem.” — mondják a szülők. Tényleg nem egyszerű a dolog. A megoldást tehát hely­ben kell keresni. Jobb eset­ben az iskola a minimális alapöt megadhatja, amelyre egy helyben élő zeneértő ember építhet. tudásához mérten taníthatja a fiatalo­kat. Általában a művelődé­si házban történik az okta­tás, melyet időnként a leg­közelebbi zeneiskola tanárai ellenőriznek. A megye há­rom településén azonban — Martfűn. Túrkevén és Jász­árokszálláson — kihelyezett önálló tagozat működik. — A járásban nyolc-tíz helyen indítanak zenetan fo­lyamot az iskolai tanév kezdetével — tájékoztat Czeglédi Zoltán a jászberé­nyi Palotásy János zeneis­kola igazgatója. — Az okta­tást nyugdíjas tanárok, ze­neművészeti szakiskolát végzett fiatalok irányítják. Szakfelügyelet nincs, azon­ban félévkor és év végén mi vizsgáztatjuk a növendé­keket. Az oktatóknak szak­mai és módszertan.; tanács­adást, bemutató tanítást tartunk. A jászárokszállási 'kihelyezett tagozat. fiókis­kolaként működik. Az induláshoz szükséges feltételeket három évvel ez­előtt teremhették meg a nagyközségben. Az egykori diákotthon kastélyszerű épületében, termeibe beköl­tözött a muzsika. Ha nincs oktatás, akkor sem pihen­nek a hangszerek, ugyanis több növendék az intézmény zongoráin gyakorol. A tagozat vezetője Banka Sándorné. r— A zongora és a hege­dű közül választhatnak a gyerekek, de tanítunk furu­lyát is. Hetven diákunk van. Több jelentkezőnek sajnos nemet kell mondanunk, le­hetőségeink csupán ezt a létszámot engedik meg. Ta­lán ez is oka. hogy a le­morzsolódás minimális. Az egyik tanteremben meglepően fiatal „tanár né­nit” találunk. A helyes kéz­tartás, ujjbillentést mutatja be növendékének. — A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskolában végeztem — magyarázza Sruttó Gabriel­la. — Nem vettek fel a fő­iskolára, semmiképp nem akartam elszakadni a zené­től, ezért nagyon örültem az állásnak. Hetente négyszer jövök ki Jászberényből, zongorát és szolfézst tanítok. A gyakorlat, a tapasztalat- szerzés úgy érzem, hasz­nomra válik majd a követ­kező felvételi vizsgán. A szomszéd helyiségben a hegedűs növendékek fél­óránként adják egymásnak a kilincset. A „lecke fel­mondása” után az új dara­bot’ ütemiről-ütemre böngé­szik át Szálai Zoltánnal, aki a jászberényi zeneisko­lában is tanít. — A jászárokszállási gye­rekek között ákadt-e külö­nösen jó képességű? — Nem egy tehetséges tanítványom volt. Azonban a diákok nyolcadikos koruk­ban nemigen választják a pályát, inkább a többi tan­tárgyra összpontosítanak. Ha nem is lesz belőlük zenész, muzsikaszerető értő felnőt­té válnak. S azt hiszem a tagozatnák ez az egyik alap­vető feladata. F. S. sem csökkent az Semmit Utóbbi tíz eszr­. téridőben a to­vábbtanulási, diploma- vagy .oklevélszerzési kedv; bizo­nyítja a télvégi, koratavaszi felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és tavaly­előtt az igen alacsony szüle­tési számú korosztály érett­ségizett. — 3—5 ezerrel ke­vesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a je­lenleginél, ugyanakkor válto­zatlan a 33—35 ezres je- letkezési szám a nappali ta­gozatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint hasonló lesz az arány. A felvételi ke­retszámok, alig változnak; te­hát 15—16 ezer elsőévest tudnak fogadni az egyete­mek és főiskolák nappali ta­gozatai. Minisztériumi szakembe­rekkel beszélgetve, még az idei felsőoktatási tájékoztató megjelenése előtt felhívták néhány megfontolandó tény­re a jelentkező diákoknak és szüleiknek, pedagógusaik­nak figyelmét. Mindjárt az első: egyre élesebben jelent­kezik a felsőoktatásban a középiskolai struktúra je­lenlegi torzulásainak egyik következménye: nevezetesen a fiú—lány arány a szakkö­zépiskolai, illetve a gimná­ziumi képzésben. A humánirányzatú gimná­ziumi oktatásban, (ahol a fa­kultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzelé­seken és akkor sem lényege­sen) kétharmad részben lá­nyok vesznek részt. Jelent­kezésük aránya szükségkép­pen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meg­haladja, az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65 —70 százalékról, vagy a ta­nárképzők, tanítóképzők 80— 85 százalékos női arányáról most nem is beszélve.) Nem véletlen, bár nem is teljesen Terv a keszthelyi városközpont felújítására A keszthelyi városközpont felújítására kiírt országos pályázat díjnyertes pálya­munkái alapján a Zalaterv helyi irodája megkezdte a műemléki épületekben gaz­dag történelmi városközpont településtörténeti kutatások­ra alapozott felújítási tervé­nek kidolgozását. A műem­lékek védelmét szolgálja az a terv ás, hogy a városköz­pontot gyalogos zónává vál­toztatják. bizonyítható, hogy ezek a karok, szakod, tartva a' túl­zott elnőiesedés nem kívána­tos hatásaitól, s a későbbi munkaadó inézmények kí­vánságának is eleget téve, legalábbis megpróbálják pá­lyára segíteni a kevés jelent­kező fiút, korrigálva a torz. arányokat. Mindez azután újabb feszültségekkel jár, vizsgaidőszakban. Fordított előjelű a műsza­ki felsőoktatásban a jelent­kezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szak- középiskolákból is jó esély- lyel induljon a felvételizők hada — ugyanakkor az ísk kellene, hogy a gimnáziu­mok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intéz­ményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számít­va a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési le­hetőségekre is. Másik fontos és ajánlott módszer a szakemberek vé­leménye szerint, hogy a fia­talok a korábbi években ta­pasztaltaknál jobban és át­gondoltabban éljenek már eleve az átirányítások lehe­tőségeivel. Sokan nem tud­ják, hogy az átirányítást már a jelentkezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egé­szen jó pontszámmal „hul­lik ki” a jelentkező, csak azért, mert hasonló képzési irányú főiskolát terveiben nem vett számításba; átirá­nyítási lehetőségként nem je­lezte. Pedig jónéhány főisko­lára bejuthatnának egyéb­ként jó képességű, de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fiatalok, akiknek helyük lenne a felsőoktatás­ban. (Helyüket nem egyszer kisebb tudású, de körültekin­tőbben jelentkező társaik foglalják el.) Célszerű tehát az átirányítás kérése az or­vosegyetemről az egészség­A Néprajzi Múzeum az utóbbi hónapokban egyebek között Venezuelából, Brazí­liából származó tárgyakkal gyarapodott, ajándékozás vagy vásárlás útján. A mú­zeum műhelyeiben megkez­dődött feldolgozásuk, előké­szítésük a kiállításokra; egy részüket még az idén meg­tekinthetik a látogatók. Dél-amerikai indián tár­gyaikból összeállított nagy gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak egy Venezuelá­ban élő magyar orvos. A gyűjteményben különféle ügyi főiskolára, bölcsészkar­ról azonos szakpárt adó ta­nárképzőbe, tanítóképzőbe, műszaki jellegű egyetemről megközelítően hasonló profi­lú főiskolára. Érdemes fel­lapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: me­lyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban pótfel­vételit. Ezek az intézmények évek óta küszködnek (a sok­szor teljesen érthetetlen) je­lentkezési gondokkal, s a tegnapinál sokkal több jó képességű fiatal érdeklődé­sére . tarthatnak igényt. A tavalyi felvételi „pont­küszöbről” — tehát arról, m i lyen követel mény ek nek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illet­ve, mennyi az a pontmeny- nyiség. ami a felvételihez minimálisan szükséges — ugyancsak feltétlenül szüksé­ges időben tájékozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak ir­reális az önmegítélése, ha­mis képük van saját tudás­szintjükről, illetve az intéz­mények felvételi követelmé­nyeiről. (Megjegyzem, az idei nyár még nem hoz vál­tozást a pont- és a tantárgyi beszámításban, illetve kiszá­mításban, kivéve a szak­munkásképzést folytató szak- középiskolákat ; náluk mór új módszerű lesz a pontozás, de hogy a többiekkel, együtt lehessen értékelni a teljesít­ményt, a hatvan pontot hat­tal elosztják.) meghosszabbod- KBVBSSBI nak az idén a 1 —Jelentkezési ha­táridők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemek­nek és a főiskoláknak a la­pokat. Addig is igen célsze­rű alaposan tanulmányoz­niuk a jelentkezőknek az idei felvételi tájékoztatót. — várkonyi — faragott és fonott használa­ti tárgyak, háztartási edé­nyek. fegyverek és kultikus eszközök találhatók. Ezt az anyagot — a tervek szerint — először októbertől a ma­kói múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. Az egykori brazíliai indiá­nokról regél egy brazíliai kollekcióból vásárolt soro­zat: 24 fejdísz, törzsi jelkép. E múzeumi kincseknek szin­te mindegyike más-más törzseit reprezentál többsé­gükben már kihalt törzse­ket. Gyarapodó gyűjtemények a Néprajzi Múzeumban Egy plátói szerelem 9 Mar lene és Jean Gabin . szerelme túlélte a hábo­rút. Párizsban találkoztak ismét. Közösen forgatták ott 1946­ban a „Martin Roumagnac” című filmet. A filmnek nem volt sikere, kettőjük neve sem gyakorolt elé« vo”«erőt. De a barátok és a szemtanúk em­lékezete szerint leírhatatlan az. ahogyan Marlene és Jean Gabin szerették egymást. Gyakran látták őket bandukolni az Avenue Mon- taigne-n. ahol Marlene lakása volt. Kart karba öltve mentek, anélkül, hogy bárki mással törődtek volna. Mindketten úgy viselkedtek mint két szerelmes kamasz. A film sikertelensége a viharos szerelmi kapcsolat végét is jelen­tette. Gabin féltékenysége Vezetett a szakításhoz. Már az is elég volt, ha Marlene vékony fekete fehér­neműt vett feL Gabin izgatottan megragadta őt. és tudni akarta, ho­vá megy. Maga Marlene a szakítás okául azt jelöli meg. hogy vona­kodott férihezmenni hozzá. Jean Marais, aki Marlene pári­zsi baráti köréhez tartozott, elme­sélte, hogy a szakítás után gyakran el kellett kísérnie Marlenet abba a kávéházba, amely Gabin házával szemben állt. Azt remélte, hogy legalább egy pillantást tud vetni rá. amikor elhagyja a házat. Órá­kon keresztül ült ott. teljesen ér­telmetlenül. mert Gabin már m««- házasodott, és az újrakezdés kilá­tástalan volt. Bánatában megnézte az összes Gabin filmet a mozikban, mindegy volt. hogy az úi vagy ré­gi film. Marlene nevetett, vagy sírt. megjegyzéseket tett Gabin külsejé­re. vagy egves jelenetekre, amelvek saiát szerelmi viszonyára emlékez­tették. Megszakítás nélkül róla akart beszélni. De akkor is. amikor kritikusan nyilatkozott, tele volt gyengédséggel és szimpátiával Ga­bin iránt... Marlene sokszor kelt át az Atlan­ti óceánon, amikor is legúiabb ru­határát hatalmas bőröndökben vit­te magával. Az egyik ilyen útián ismerte meg az „Ile de Francé” fe­délzetén Ernest Hamingwav-t, Életre szóló barátság kezdődött ak­kor. Az első pillanattól fogva sze­rette Hamingwav-t. Plátói szeretet volt ez. ahogy mondani szokták. „A gibraltári sziklám volt” — emlékezik Marlene meghatottam Marlene életrajzában azt íria. hogy a testi kapcsolat, nála min­dig a szerelemhez kapcsolódott, ezért aztán soha nem voltak futó kalandjai. Hamingway iránt érzett szerelme sem az volt. egyszerűen nem voltak soha hosszabb ideig együtt ugyanabban a városban. így testi kapcsolat nem jött létre köz­tük. Vagy Hamingway volt egy szép lány kíséretében, vagy Mar­lene volt máshol érdekelt, amikor az író éppen szabad volt. és min­dig tiszteletben tartották « mási­kat. Ez a plátói szerelem sok-sok éven keresztül tartott. Remény és vágy nélküli idők voltak, ezek. a háború folyt, gyakran látszólag csak a tel­jes kilátástalanság kötötte ö=sze őket. melyet mindketten éreztek. Mivel soha nem éltek együtt, több­nyire csak a telefonbeszélgetésekre és a levelezésre voltak utalva. Órák hosszat telefonáltak. Hamingway elküldte a kéziratait Marlene-nek. Azt mondta róla másoknak, hoev jó irodalmi ítélőképessége van. és nagyon boldog, ha írásai Marlene- nek tetszenek. „Ügy találom, ő töb­bet tud a szerelemről mint bárki más” — mondta. Hamingway 1952-ben a Life ma­gazinban himnuszt írt Marlene Dietrichről: „Bátor. szén. megbíz­ható. szeretetreméltó és nagyvona­lú. Soha nem unalmas. Ha r«m lenne más eszköze, csak a hangja, akkor is szét tudná zúzni a szíve­ket. Ehhez ion még ez a szén test és arcának időtlen szépsége. Párat­lan. ahogyan puszta jelenlétével összetöri valakinek a szívét, ho«« utána ismét összerakia. Jól ismer­jük egymást, és iól kijövünk egy­mással. Mindenesetre azt tudom, hogy még nem tudtam Marlenet úgy látni, hogy ne tett volna bol­doggá”. Elvetemült, kacér, egvszer vamp. egvszer rendetlen — ilyen­nek szerette őt Hamingway. „Ká­posztának” nevezte, és azt hangoz­tatta. hogy „Káposzta” a legjobb, aki valaha a rinsbe szállt, Marlene rajongása is határtalan volt. „Hamingwav-nek megvolt az a képessége, hogy boldogabb le­gyen. mint bárki más. És ezt ki is tudta mutatni. Hatalmas teste szin­te sugárzott” — emlékezik Marle­ne. — „Örök rejtély marad, mi késztette őt arra. hogy elhagvion bennünket”. (Ernest Hamingway 1961. július 2-án egv vadászpuska segítségével megvált életétől.) Á Hollywoodban forgatott film­jeiben szereplő amerikai partne­reiről Marlene nem sok iót mond visszaemlékezéseiben. Az egyetlen nagy amerikai színész, akivel együtt játszott Spencer Tracy volt. Az 1961-ben készült „Nürnbergi per” című filmben, melvet Stanlav Kramer rendezett, és amelv azóta világhírű lett. Márlene hatásos sze­repet játszott Spencer Tracv olda­lán. Csak kis szerep volt. de ezzel a nagy színésszel való közös mun­ka sok tapasztalatot adott Marlene számára, (Következik: MEGGYÜLÖLTE A GYŰLÖLKÖDÉST)

Next

/
Oldalképek
Tartalom