Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
1982. FEBRUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 így tartják ezt Szentandráson flz ellátással bizony gond van A mozgássérültek első nemzetközi fotó- és színesdia kiállítását február 27-én Szolnokon, a Szakszervezetek Sógvári Endre megyei művelődési házának színház- termében rendez.i meg a mozgássérültek megyei szervezete. A pályázatra, amelyet a 'megyei és a városi tanács, a Vöröskereszt;, több más társadalmi szervezet, üzem és intézmény is támogat máris nagy érdeklődés kíséri. Az ország minden részéből eevmás után érkeznek a kollekciók. A beérkezett fotók és színes diák zsűrizését február 5 és 9 között tartották Szolnokon. Ekkor válogatták ki azokat, a felvételeket, amelyeket a mozgássérültek első nemzetközi fórumán bemutatnak. A tárlatra egyébként vendégül hívták a hamburgi Minolta fotóklubot is, amelynek szép kiállítású gazdag anyaga jelerfleg tm agyarait szági vándorkiállításon szerepel. A tárlaton aiktarrfel szereplő alkotókat emlékplakettel, értékes emléktárgyakkal jutalmazzák. Az egyik katonai egységnél járva még szinte érintetlen hó borította az alakulóterét, csupán keskeny gyalogösvény vezetett az őrtoronyhoz. Három leszerelő „önegikaitanával’’ beszélgettünk az őrszobán a katonaélet nehézségeiről. apró örömeiről, a barátságról. Azóta elolvadt a hó, elkopott a centi. A zöld egyenruhát oivilruha váltotta fel. Húsz hónap után végleg hazatértek a fiúk. — Megszokni sokmindent lehet. Aki azonban azt mondja, hogy szereti az őrszolgálatot, az vagy lódít, vagy még nem próbálta. Feküdni és elaludni felöltözve a derékegyenesítően kemény „őrszobaii fékpadon”! A szabályzat csupán a szerelés minimális könnyítését engedélyezi. hogy mást ne mondjak, például a bakancsot sem lehet levenni. Aztán amikor már álamba szende- regfe magát az ember, elkezdik költögetmi: Váltás, felkészülni! És jön az újabb három óra a nagy prérin egyedül. 'Szólni a kutyához sem lehet, köröskörül az ezerszer látott környezet: a parancsnoki épület, a legénység körletei, a raktárak, az alakulótér. az üzemanyagtá- roló. Na és természetesen a szürke betonkerítés. Télen a hó, a mindent körülölelő fehérség különösen kifárasztja a szemeit. Persze ennek is megvan az előnye: éjszaka messzire is ellátni, még véletlenül sem érheti meglepetés az embert. — A három óra meg nagyon kevés idő ám otthon, szabadságon. It,t viszont sokszor, mintha ólomlábakon járna az idő. (Messze kalandozik a gondolat, .annak nem gát a kerítés, meg az a pár száz kilométer. Hamar hazaérünk így. Nemcsak a legutóbbi otthoniét történései, hanem évekkel ezelőtti események is filmként peregnek az emlékezet vásznán. Mennyit tréfáltak, ugrattak a srácok, amikor megkaptam a behívót! — Meglátod más ember leszel, öcsi '— mondogatták a katonaviseltek. Hált ebben biztos igazuk lelt. Hogy mást ne mondjak, mostanában már nem gumit ile négy-öt üveg sör a torkomon, mint amikor kezdetben hazautazgattaim. Jobb ás volt így. A rendészektől sem kellett tartani, az öregeim is szívesebben fogadtak. — Nekünk már jóval könnyebb így az őrtoronyban. Az éjjel .,csák” nyolctíz fok hideg volt. Nem mondom, az első szippantások eléggé élesek ebből a friss levegőből, de azután el lehet viselni. A toronyban működik az elektromos melegítő, sokat javít a „komfortfokozaton”. Éppenséggel nem fázik az ember, azt a kis mozFalugyűlés — családias légkörben Az őrparancsnoknak mindenről tudnia kell Szabályos töltés gást is ki lehet bírni, amíg körbejárja az őrzött objektumot. Talán a felvezetés a legkellemetlenebb. három- négy kilométert lezavairunk 25—30 perc alatt és a vége- felé, amikor már a zokni alaposan belegyűrődik asur- ranóba, égető a fájdalom, ahogy horzsolja az ember sairkát. Bizony jónéhány víz- hólyagot el keli viselni, mire betörik egy új bakancs. Hat igen, mindig az első szblgálat a legnehezebb. Éjjel egy kóbor kutya, de még egy sündiszinó is zajt csap. Önkéntelenül keresni kezdi az ember az ellenséget. Nyilván nagy ostobaság lenne vaktában lövöldözni, de egy „Állj!” Ki vagy?” megereszthető. Szerencsés esetben nem hallják meg a többiek, de ha igen, hetekig eltart az ugratás. — Innen a parancsnoki szobából sem kellemesebb ám! Először is az őrparancsnoknak mindenről tudnia kell: mi történik az őrhelyeken, melyik őr tartózkodik fenn a toronyban, melyik^ jük jött le ellenőrizni. Megbízunk egymásban, itt a civil életnél komolyabb értelmet nyer, hogy bajtársak vagyunk. Sorstársak és bajtársak. Szép is lenne, ha ellenségeskednénk ! A má- gázódás nem jelent kötelező három lépés távolságot. Ugyanolyan előírás ez. mint bármi más. Sőt ettől még barátok is lehetünk! Itt. ismertük meff eev- mást mindannyian, de nem Ör az őrhelyet adja át, vegye át! ritka, hogy szüretre, bálra, diszmóvágásra meghívtuk es ezután is meghívjuk.katona- kománkat. Életraszóló élmények ezek. az őszi mezőgazdasági munka, a kiképzés, a lövészetek. Könnyen elképzelhető hát., hogy hosszabb időre kötődnek a barátságqk is. Elmondta: Sólyom István, Mérten Károly és Ács Árpád leszerelő katona. Lejegyezte: Egri Sándor Fotó: Kísérj N. Ferenc — Lakosságunk 12 millió 844 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett 1981- ben. Nálunk már valóság az egy falu, egy nóta, mert még a „kontrás” is a közösségnek segít. Minden szentand- rási embernek köszönet a támogatásért — mondta Kiss István tanácselnök. Falugyűlés volt ezen az estén a községi művelődési házban, és a tanácselnök úgy tartotta illendőnek, ha a falunak a falu színe előtt mond köszönetét, amiért segítettek abban, hogy a beépített utcákban mindenütt legyen vízvezeték (tavaly 850 folyóméter épült meg), hogy a volt áfész-irodát óvodává alakíthassák át, így ma már minden kisgyereket felvehetnek e gyermekintézménybe, s hogy elkészüljön az új orvosi rendelő, amiről az egyik asszony így lelkendezett: jaj de szép itt minden, elnök elvtárs, érdemes betegnek lenni. „Hát örüljünk a szépnek, de azért senki ne legyen beteg” — mondta a tanácselnök a falugyűlésen. Szó ami szó, sok pénz az a csaknem 13 millió, különösen ha tudjuk, hogy a község lélekszá- ma háromezer-háromszáz körül van, és minden harmadik ember már elmúlt 60 éves. Talán az előbbiekből is kiderül: családias volt a légkör a jászszentandrásiak falugyűlésén. Jóleső volt hallgatni, hogy a község jónevű pávaköre dalokkal köszöntötte a megjelenteket. Így mondott köszönetét, amiért ők és a helyi önkéntes tűzoltó egyesület — a tanács döntése alapján — április 4-én átvehetik a Jászszentandrás községért emlékplakettet, amelyet az idén először adnak át az arra érdemeseknek. Mert nemcsak járda épült társadalmi munkában a községben. Nemcsak az új sportpálya létesítésénél dolgozott,, dolgozik kicsi és nagy — május elsején avatják, ahol a labdarúgók éppúgy megtalálják a nekik épített pályákat, mint az atléták vagy a kézilabdázók —, a pávakor elviszi a szentandrási nótákat az ország különböző vidékeire, az önkéntes tűzoltók pedig legutóbb egy országos verseny első díjával tették ismertté a község nevét. Nagy figyelemmel hallgatták a falugyűlés résztvevői, mi mindenben várják az ő közreműködésüket ezután a község vezetői: — Folytatni kell a járdaépítést, a villanyhálózat-bővítést, házasságkötő termet építeni, kerítést húzni az orvosi rendelő köré, a végső csinosítást elvégezni a sportpályánál és felkészülni a nagy vállalkozásra, miszerint még ebben az ötéves tervben négytantermes általános iskolát építünk. Ehhez kétmillió forintot a megyei tanács, egymilliót a helyi gazdasági egységek adnak, a községi tanácsnak is van egymillió forintja. Igaz, másutt egy tanteremre jut 4 millió, de nekünk ebből a pénzből kell kihozni a négyet, így tudunk előre lépni. És ezt csak akkor tudjuk elérni, ha ismét segít a falu apraja-nagy- ja. Szóba került a legutóbbi falugyűléseken tett javaslatok sorsa, a község rendezési terve, Jászszentandrás jövője — mindez úgy, hogy jó lenne, ha megállna a lakosságszám csökkenése, ha erősödnék a község népesség- megtartó ereje. Már ezért is kell állandóan javítani az életkörülményeket. Aztán Szalóki .László, a jászapáti áfész elnöke számolt be arról, mit tesznek és tettek ők a gondjaikra bízott község — Szentandrás lakóinak —. ellátásáért. Nos, a vitában aztán kiderült: nem mindenben értenek egyet a falugyűlés résztvevői az áfész elnökével. Kovács József: — Igen gyér az ellátás a TÜZÉP-te- lepen, többünknek van már központi fűtés a házában, miért nem tartanak olyan szenet, amit mi is használhatunk? Drága ám Jászapátiból külön fuvarért hozatni a szenet! Aztán a vas-műszaki bolt ellátása sem megfelelő, nézzék meg a ladányi boltot, ott mindent lehet kapni. Sós Sándor: — Már egy éve ígérik, hogy a kempingnél lévő ABC udvarát rendbe teszik, nem történt semmi. Kóczián Alajosné: — Jó lenne, ha úgy alakítanák a boltok nyitvatartását, hogy mi, akik délután 2-kor végzünk a varrodában, be tudjunk vásárolni. Tari Kálmán: — Amikor egyesült a szentandrási és a jászapáti áfész, azt ígérték, hogy jobb lesz az ellátás. Hát most hiába akarok egy nadrágot venni magamnak, azt mondják, menjek Apátira. Kell egy ing? Menjek Apátira! Jócskán volt mire váiaMOZGÁSSÉRÜLTEK Nemzetközi fotó- és diatárlat szólnia Szalóki- Lászlónak, de szavaiból az csendült ki: igyekeznek rövid időn belül minden problémát megoldani, a falu számára is megnyugtató módon. Am nemcsak az áfészt érte bírálat. A helyi téesz asz- szonyai nevében mondta el Kelemen Alajosné: — Szép az új rendelő, de az orvos délután 4-től 5-ig fogadja ott a betegeket, az emberek meg 5-ig, 6-ig dolgoznak. Mit csináljon, ha rosszul érzi magát valaki, vagy ha gyógyszer kell? Kéredzkedjen el a munkából? Drága dolog ez. Aztán a gyógyszertár van, amikor már délután 3-kor bezár, de soha nincs nyitva fél hatnál tovább. Mikor váltsa ki az ember a gyógyszert, amit az orvos fölírt? Másnap? Változtatni kellene ezen. Oláh Balázsné és Dávid László az utcák elhanyagolt állapotát vetette a tanács vezetőinek szemére, hozzátéve: a Váci Mihály és a Lenin útra a járda nem kellene, hanem kell! Az utcák lakói ezért nem riadnának vissza a társadalmi munkától sem. Kaszab József: — Azt mondjflk, szépítsük, virágo- sítsuk a környezetünket, az utcákat, igenám, de nyáron nem szabad locsolni, tilalom van rá! Így a virág elhervad. Ha csak egy kis engedélyt kapnánk a locsolásra... A tanácselnök magyarázott, érvelt, végül amikor megkérdezte: egyetértünk, hogy így legyen? Taps volt a válasz. Hogyan legyen? „A Váci Mihály utcában csak jövőre épülhet járda, de az utcát, amint javul az idő, feltöltjük. Eljárunk az orvos rendelési idejének, a gyógyszertár nyitvatartásának ügyében. Józsi bátyám, ha van víz, locsold meg a virágokat, de ha ivásra sincs elég ... azért az ember mégis előbbre való...” , Aztán a falugyűlés végén a Hazafias Népfront községi bizottsága nevében Kóczián Gyulánénak és Faragó Rozáliának a Kiváló, Mészáros Gyulának az Érdemes Társadalmi MurVkás kitüntetést adták át. Elismerésként a pávakörben, az ifjúsági klubban, a színjátszó együttesben végzett munkájukért. Mert a falu kulturális életéért dolgozni legalább olyan fontos, mint járdát vagy vízvezetéket építeni. így tartják ezt a szentandrási ak. Varga Viktória Kínálni tudni kell.. A Csemege Vállalat szép kis boltjában jártunk, a Hűtőgépgyár szomszédságában, Jászberényben. Amit ott láttunk, tanítani kéne. Így kell kínálni, kedvet csinálni a vásárláshoz. A kis alapterületű boltban kifogástalan az. ellátás, kitűnő az áruk bemutatása. A felvágottak is csomagolva, ízlésesi burokban kaphatók, s februárban kitűnőnek mondható a gyümölcs, zöldség, a konyhakész áruk bősége is. — sj — Surranóban, mikádó&an fegyverrel a vállon „Öregkatonák” között
