Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. JANUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé ~ „ képernyője előtt Kell-e említenem, hogy a Tények és tanúk sorozat könyvei napjainkban milyen népszerűségnek! örvendenek. Hogy szinte elkapkodják őket az olvasók, amikor megjei- lennek. Mert különös mohó­ság él ma, mondhatni min­den nemzedékben, fiatalok­ban, idősebbekben egyaránt: a múlt megismerésének vá­gya. Hogy is volt, mint tör­tént — ezt megismerni a leg­apróbb részletekig a tények számbavételével, mondhatni mindnyájunk hő vágya. S ki is tudna leghűségesebben be­szélni a múltról, mint aki átélte, résztvevője volt a haj­dan i eseményeknek. Innen az emlékező irodalom nagy be­cse, a dokumentumregények rangja, a személyes vallomá­sok vonzereje. Vádindítvány Bárczy János ugyan máso­dik világháborús emlékeit ál­dokumentum-regényként ad­ta közre, mégis könyvének minden részletéből „süt” a történelmi hűség, a tényék­hez való ragaszkodás, amint felvázolja egy magyar ejtő­ernyős alakulat tragédiájá­nak körülményeit Izgalmas olvasmány Bárczy könyve, de hozzáteszem, izgalmasnak bizonyult az a kétrészes film is, amelyet Szántó Erika és Hajdúfy Miklós készített be­lőle. megkeresvén és meg is találván az események logi­káját, jól tálailhatóságának módját; színes, élvezhető történetté kovácsolván a szá­raz tényeket, dokumentumo­kat jelentéseket. jegyző­könyveket. amelyek a szerző könyvét alkotják. A Vádindítvány. túl az események nagyvonalú be­mutatásának hitelességén (még katonai szemmel sem találni hibásat vagy kivet­nivalót) legfőképp a jellem- festés differenciálásával ad hiteles képet Hajdúfy Miklós filmje. Amikor a horthysta katonatiszteket megfesti, nem csupán fekete színt használ, egyéb színeket is ismer, az­az megmutatja, s ez a film meggyőzőerejét is növeli, hogy még a háború esztelen körülményei közepette sem mindenki veszítette el embe­ri ábrázatát, vagy egyáltalán nem egyenlő mértékben vet­kezett ki emberségéből; hogy az emberség, ha nem is tu­dót- felülkerekedni a durva erőszakon, azért még ilyen tragikus he yzetben is adó­dott pillanat, amikor meg­mutathatta magát. Emellett igen érdekesen ábrázolja a film. hogy a ..magasabb” ér­dekek mint némítják el a józanabb hangokat még olyan esetben is. amikor a tragédia kétségtelenül o‘ t lóg a levegőben. A Savoyákkál ejtőernyős akciót lebonyolí­tani. kész öngyilkosság — tudta ezt csaknem mindenki, ilyen harci feladatra ezek a gépek nem alkalmasak. A manőver mégis .nyélbe ütte- tik”. mert ígv kívánta ezt az uralkodó politika, és mert akad egy megszállott ..őrült”, Barabás őrnagy, a különít­mény parancsnoka, aki gő­gös megszállottságában (ez az ő tragi kai vétsége) sem embert., sem istent nem is­mer. csak a harc kínálta di­csőséget. Tordi Gézában rendkívül alkalmas színészt találtak erre az összetett, bo- nvo'ult szerepre. Amíg az ál­tala megtestesített Barabás irányítja a cselekményt, ad- d’!" a Vád indítvány telve fe­szültséggel. tragikus lezuha­nását követően — már a film cselekménye szerint — sajnos, visszaesik a film drá­maiságát a tragédia okainak kivizsgálása korántsem je­lent igazi konfliktushelyze- tet. a dráma átfordul egysze­rű illusztrációba. Rövidítés­sel. talán egv részbe kompo­nálva az egészet, feszesebb drámát lehetett volna át­nyújtani a nézőnek. Persze, tekintettel a múltra, amely­ről ..tudósít”, egyáltalán nem volt ebben a változatában sem érdektelen a Vádindít­vány. Végire látjuk is, nemcsak hallunk róla Kevés útinap­lót előzött meg akkora hír­verés a sajtóban, mint a Vit- t'ay Tamásékét, akik a MA­HART hajójának fedélzetén, a Vörösimaritym tengerre szálltak. Igaz, nem csekély­ség húszezer kilométer, hat­vannapos tengeri utazás. És az is tény. hogy hasonló út­ról nem láthattunk képes be­számolót. Épp ezért fokozott figyelemmel fordultam Vit- ray filmje felé. Lássuk, mit is vett észre, miit tart fontos­nak a hajósélet mindennap­jaiból hogyan tudja érdek­feszítővé avatni a többnyire egyhangú matrózélet nem különösebb történéseit Kicsit nehezen indult a beszámoló, előbb itthon vet­te szemügyre a hajó kapitá­nyát — láttuk őt még gépko­csit vezetni is, s felkerestük otthonában, hadd mutatkoz­zék be a nej is — és hallhat­tunk egyéb jelentéktelen részletekről: mindezt szíve­sen elengedtem volna, ezt a riporteri „tollászkodást”. On­nan azonban, hogy a kis öt­tagú televíziós stáb elkezdte életét a Vörösmarty fedélze­tén onnan már minden a he­lyére került. Azt láthattuk, amit a filmtől várunk. Szo­katlan útibeszámoló ez egyébként. Nem a személyes hangvétel jellemzi, hanem a dolgok kívülről szem'élése. A forma is erre utal. Vitray ugyanis többnyire kommen­tál, értelmezi a látottakat, s finom iróniával, olykor ön­iróniával fűszerezi az úti­rajz „édes” képeit. Mint ren­dező pedig azt is megtanul­ta, hogy egy ilyen útifilm­ben jót tesz egy kis muzsi­ka, mértékkel, alkalmazva, a beszámoló egy adott lélekta­ni pillanatában felcsendítve, akár az Onedin-filmsorozat- ban, vagy más hasonló alko­tásban. Eddig a négy rész­ből álló beszámolónak a fe- •ét láthattuk. De az elmon­dottakon túl is egy valami rendkívül jólesóen hatott rám; hogy Vitray nem holmi oeniníentesként, a beavatot­tak módjára beszél a hajó és a hajósok életéről, hanem a kíváncsi néző, a mi pozíci­ónkból közelit feladatához. Ezért érezhetjük úgy, én leg- a.ábbis így vagyok veie, mintha magunk is ott ringa­tóznánk a Vörösmarty fe­délzetén, távoli vizeken. Röviden Véget ért a tizenhárom ré­szes A megsebzett bolygó; befejeződött a világbarango­lás olyan természeti tájakon, amelyeken azt figyelhették meg a filmesek, hogy milyen szoros egységet is alkot az eet, hogy milyen fontos is az egyensúly a különböző elemek között. És mennyire karos lenet, ha a természet egyensúlyát durván megsérti az ember. Nem a természetet, önmagát károsítván meg, ön­maga számára teremt ily- modon veszélyeket. Olyan sorozat volt ez, amely a ter­mészete.. mutatta ugyan be, de mindvégig az emberről beszelt, s o.yan igazságokat íogatmazoit meg, ameiyek az emberiség jövőjét tekintve: létfontosságúak. Ugyanakkor igen szórakoztatott, kelle­mes volt Kácz Sándor rende­ző irányításával Németh At­tila és Sors Tamás kamerái­nak segítségévéi lapozgat­nunk a természet hatalmas képeskönyvében. A da.oló kisközösségek népszerűsítése a képernyőn — jó és időszerű ötlet. Ko- dály-évet írunk. Egyelőre azonban erősen vitatható megoldással A „kamaszo- san mutáló” dalosok, akiket hol, társadalmi munka szüne­tében, hol pedig egy lakta­nyában kap mikrofonvégre a televízió, tökéletlen éneklé­sükkel inkább elriasztanak, semmint vonzalmat táplálná­nak bennünk az örömszer­zésnek eme nemes formája iránt. Nem lehetne mindeb­ből, ebből az okos ötletből valami épkézláb dolgot csi­nálni? VM. Beszélgetés Nagy Attila Jászai-, és Kazinczv-dfjas színművésszel Hz NSZK-ba készül a szegedi opera A szegedi Nemzeti Szín­ház opera tagozata újra kezdte Verdi egyik fiatal­kori operájának, a Giovan- na Dairconak próbáját. Az opejrát egyébként Johanna címmel mutatták be 1979 májusában, Magyarországon először Szegeden. A darab ismételt előkészületeit az indokolja, hogy a Johanná­val rövidesen kéthetes nyu­gat-európai turnéra indul­nak: január 31-től az NSZK- beli Gütersloh-ban, Wolfs- burg-ban, Fürth-ben vala­mint- a hollandiai Amszter­damban és Doeti n chem-foen olasz nyelven adják majd elő Verdi művét. PÉCSETT Találéskérdések adatbankja A világ legnagyobb talá­lóskérdés gyűjteménye jött létre Pécsett. A Janus Pan­nonius Múzeum keretében működő archívum kétszáznál több néptől százhúszezer szóbeli rejtvényt őriz. A vi­lágrekordok könyve is fel­vette leg-jei sorába a talá- tóskérdések pécsi adatbank­ját. Életrehívója Mándoki László néprajzkutató hu­szonöt éve gyűjti ' a verses és prózai rejt vény szövege­ket, s tizenöit éve foglalkozik a taláióskérdesek összeha­sonlító vizsgálatával. Véle­ménye szerint a legelter jedt- tebb, a világ minden táján ismert találóskérdés a kö­vetkező; fehér a földje, fe­kete a magja — mi az? Az írás. Mándoki László most megkezdte a magyar talá­lóskérdések corpusának ösz- szeállítását s tervek szerint két év alatt be is fejezi a munkáit. Napjainkban igen sok rá­dió-, televízióműsor mellett, a lapok szakcikkei is foglal­koznak anyanyelvűnk prob­lémáival, a nyelvápolással, keresve a megoldást a tisz­taság megóvására. E fontos kérdés éppúgy napirenden szerepel, minit a pongyola­ság a pontatlan, színtelen kifejezések, nem szólva a gyakori beszédhibákról. Va­lamennyien felelősek va­gyunk a magyar nyelv álla­potáért, törekednünk kell arra, hogy használat közben ne kopjék, hanem csiszolód­jék. Különösen vonatkozik ez azokra, akiknek kenye­rük, hivatásuk ha tetszik, küldetésük a szép beszéd, az irodalmi alkotások tolmá­csolása. A Jászai-, és Kazinczy-dí- jas Nagy Attila színművész a közelmúltban Szolnokon lépett közönség elé önálló műsorával. A pódiumesten a XX. század költőinek leg­szebb alkotásaiból nyújtott át egy csokorra valót. A szuggesztív előadás a kitűnő szerkesztés, a művészi átélés, és a kellemes, tiszta beszéd ötvözetében adott maradan­dó élményt. A sikeres talál­kozó után beszélgettünk a színművésszel, nyelvünk­ről, a szóbeli gondolatköz­lés gyekor! hibáiról, hiá­nyosságairól, a művészi szó felelősségéről. — A győri Kazinczy Gim­náziumból indult el a moz­galom jó másfél évtizeddel ezelőtt, amely a középisko­lás diákságra alapozva, az egész társadalom szintjén sürgette az anyanyelv ápo­lását. a kiejtési versennyel igényességet keltve a min­dennapi beszéd iránt. Ügy tűnik a szép magyar beszéd kultusza a vetélkedő idejére és a versenyzők szűk köré­re korlátozódik manapság. A törekvéseket, a célokat nehéz felfedezni! a hétközna­pokban. — Alapvetően a társadal­mi szerkezet átalakulásában kell keresni az okokat. Én gimnazista koromban vitor­lázórepülő, ifjúsági orszá­gos kajak bajnok voltam; re- pülőmodelkiket terveztem, készítettem; verseket írtam, amelyek megjelentek, s mindezek mellett jelesen vé­geztem a középiskolát. Ak­kor viszont, mikor a lányom járt gimnáziumba, ha dél­után elment a barátnőjéhez, mindketten úgy éreztük, hogy lopja a napot. Olyan hajtás alakult ki, amely az ifjúság energiáját rettenete­sen leköti. Hajlamosak va­gyunk hinni, hogy nem szorgalmasak, pedig ez nem igaz. Megváltozott az okta­tás szisztémája. A tesztek elterjedése — aiz aláhúzások, a befcenetezésék — draszti­kusan rombolja az emberek kommunikációs képességét. Igaz, nehézkesebb a szóbeli számonkérés, viszont kény­szerít a pontos kifejezésre. — Beszédünk színtelensé- gére, elsekélyesedésére gon­dol? — Részben igen. Nem tu­datos a nyelv jpűvelése. Fő­leg a városi embereknél különböző vadhajtások — angolmánia, amerikanizmus — terjedtek el. D.ivathul- lámszerűen töltelékszavak kerültek használatba. Én most is nagy jelentőséget •tulajdonítok az egészséges nyelvérzéknek. Kitűnő példa erre. hogy egy pályázaton, amelyen a hidraglóbusz ma­gyar megfelelőjét keresték, a több ezer ötlet közül egyet sem fogadott ei a Tu­dományos Akadémia. Tavaly nagymamámék lakóhelyé­ről egy idős paraszt, bácsitól kaptam levelet. „Most már jobb, meri van a faluban magaskút” — íria. A nép a maga fantasztikus egy­szerűségével talált rá a ki­fejezésre. Ez is bizonyítja, hogy a nyelvi képzésnek nem a beidegzett. fonetikát sémákra. hanem a nemzet nyelvérzékére kell építenie. Ezt azonban nyelvoktatá­sunk messze nem közelíti meg. A színészek képzése is átcsúszott a művészek kezé­ből a beszéd technikai szak­emberekébe. — A pályakezdőknél ez gyakran érezhető.-T- A főiskolán a növendé­keknek heti hat órában ta­nítanak művészi beszédet, beszédtechnikát bár a „mes- (ereégtamárok is számon ké­rik a szép, tiszta artikulá­ciót. Ennek ellenére sokan beszédhibával kerülnek a színpadra, de évtizedek so­rán fejlődnék, hiszen a színház mindennapi munká­jában elvárják tőlük. Vol­tam mar olyan előadáson, ahol a közönség felkiabált. „Hangosabban! Nem értem!” Vagy megtanulja az ember, vagy a vesszőfutást választ­ja. — Jeles, a fiatalok elé példaként állítható idősebb színművészeik közül többen ritkán jutnak szóhoz. — Bonyolult okai vannak. Magyarországon semmiféle színművészi érdekvédelem nincs. Egzisztenciális hely­zetektől függ, hogy a színész végigfutja pályáját, vagy az teljesen váratlan időpontban .eltörik. Nem ritka az olyan helyzet amikor a frissdiplo­más huszonötéves rendező negyven-ötven esztendős, nagytekintélyű művésszel dolgozik, ilyenkor kínos szi­tuáció alakulhat ki, amelyet rosszul is meg lehet oldani. Több példát lehetne hozni, amelv igen kellemetlenül vézgődött ami miatt X, Y színész hosszabb-rövidebb időre „eltűnt”. A másik, ami a rejtély mögött van, hogy néha az ember mellett el­szalad a divat. A társada­lom elképzeli önmagát a színpadon amelyhez alkal­mazkodni kell. Előfordul, hogy a színész alkata, egyé­nisége nem illik a képbe, máskor viszont őt sztárolják. Azonban aki erővel, művé­szi elmélyültséggel, energi­ával az objektív divat elté­réseket átéli, ahhoz vissza­tér a színház. — Hogyan értelmeződik napjainkban a színészi szó felelőssége? — Kétféleképpen. Ha egy önálló estről beszélünk, ak­kor az előadó ugyanolyan művészi esztétikai, politikai felelősséget vállal magára, mint egy író, költő vagy bármely alkotóművész. A színházban elhangzó szavak — adott esetben — a ren­dező vállára nehezednek. — Mit tehet, illetve tesz a pódiumművészet a nyelv­művelő-ápoló, a szép beszé­det népszerűsítő hivatása ér­dekében? — Vegyünk példának egy olyan várost, ahol kétheten­te tartanak irodalmi estet. Ha kiszámítjuk, mennyi ide­ig beszélnek az emberek szlenggel, és mennyi ideig hallgatják az irodalmi mű­sort akkor azt mondhatjuk, legfeljebb vonzalomébresztő, nem tudja igazán érvényesí­teni nevelő hatását. De, ha képes a szép beszéd, a pon­tos megfogalmazás iránti ér­deklődés felkeltésére, rosz- szabbul állnánk a találkozá­sok nélkül. Mert az ember szívében megbolydul vala­, mi, egy mágneses erő. Ez kétoldalú dolog. Nem min­den pódiumról hangzik pél­damutató szép magyar be­széd. Pedig ennek a műfai­nak nyelvpótló funkciója is van, irtózatosan nagynak kéne lenn; a művész aposto­li felelősségének. ennek azonban nem mindig van­nak — vagy vagyunk — tu­datában. Ilyen esetekben a másfél óra hiába telt el. Ha a közönség a beszédhibák miatt bosszankodik akkolj semmifajta vonzódást az irodalomhoz ne várjunk tőle. V. Fekete Sándor Fotó: Dede Géza fl pódiummüvészet felelőssége Karcag/ épü/e tdíszek *

Next

/
Oldalképek
Tartalom