Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

1982. JANUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Ä tévé I képernyője előtt I Legszívesebben hallgatnék Tóla — láttuk, hallottuk és kész. De ment a iesvzetíró- nák kötelessége arról is szól­ni. ami esetleg nincs ínvére. nem kerülhetem el a felada­tot Igen. a szilveszteri mű­sorról van szó. kedves olva­só. amelyről azt mondani egyszerűen, hogy ..a tavalvi iobb volt”, már nem ris köz­hely. hanem egyenesen hu­moros. (A TeleDódiumibam el is sütötték ..viccképpen”.) Szilveszter 1981 Én nem is állítom tehát hogy ez a mostani alávalóbb lett volna, mint a tavaivá, de azt sem. hogy valamiben is meghaladta volna az előző szilvesztert urogram szintiét Egyébként évek óta azonos színvonalon mozognak ezek az óév-búcsúztató televíziós mulatságok. Recent i ük is azonos, szinte egv kaptafára mennek A vigasság kezdő­dik késő délután a Sziut»erbo- lával aztán este iön egv kri­mi az élvezetek sarában, maid valami humorosan szó­rakoztató. vagy egv kis zene. tánc. végül zár a kabarénak valamilyen változata. Persze akadhatnak azért: ezen, be­lül saiátos vonások is. Az idei szilveszteri műsorokban feltűnhetett például. hogv a szokásosnál is mennyivel iobban építettek az alkotók a ruhától megfosztott nőd test mutogatásában reilő esetle­gles hatásokra A műsorevár- tók mintha csak abban a re­ményben, éltek volna hogy ami ötletben, szellemesség­ben, hiányzik, azt helyettesít­hető ilven egyszerű módon. Pedig bizony mondom, f»v- eev vidám műsor (akár szil­veszteri. akár nem) annyit veszít a súlyából. mint amennyi benne az ..alantas” érzelmeinkre aoelláló női meztelenség. Feltűnhetett to­vábbi saiátosságkénit az is — én színesben láttam végiig a programokat —. hogv mi­lyen csiricsáré az egyes .mű­sorok kiállítása a sok villód- zó fénnyel a már-már ízlés­telen. olcsó varietékre iel- leímző dekorációval. Harma­dik megiegyzlésként. mint ál­talános észrevétel: az idén is meglepő volt. hogv régi. valahonnan már ismert öt­letek müven nagy számban keltek ismételten muszái- életre. Ami azért tetszett: a Szu- oerbolából az Gnedinparódia, egyenetlenségei és hosszadal­massága ellenére is. Alfonsó a Szeszes éjszakából. Antal Imre műsorából, bár ő ás alatta maradt megszokott színvonalának: Körmendi Já­nos ..rettenetes szavú” aoos- tola a Télén ódiumból, noha ez sem volt olv eredeti, mint a figura haidand testvérelő­dei. nóldául a százéves Majoros bécsi. (Mikor volt az már. s még ma is emlé­kezem Major Tamásra a nagyot és bölcset mondó sza­kállas öregember szenemé­ben.) Néhány szén nillana- tot Medveczkv Ilonának is köszönhetünk. Még mindig ió táncos, műsorában azon­ban kár volt a rév,üt elegyí­teni. összetoutvulnd a balett- művészettel. Ettől ugyanis nem lett gazdagabb a róla al­kotandó kéD. sem erőtelje­sebb az élmény. Sőt ílv mó­don helyenként azt is észre­vehettük. hogv a népszerű táncosnő Dóiváiának nem fel­felé. hanem lefelé ívelő sza­kaszához érkezett: nagv ru­tinjával sem mindig tudta feledtetni a fiatalság lendü­letének hiányát. És még va­lami: új oldalával ismerked­hettünk meg a bűvöskocká- nak. Lám. mire is ió ez a világot meghódító iátékszer. Több változatban is előjött, mint a humor forrása. Né­mi túlzással azt is mondhat­nám. az 1981-es szilveszter két slágere: a női test és a bűvöskocka. Igaz is miért ne. varázserő van mindket­tőben. Szóval túl. vagyunk raita. itt az úi esztendő, amelvnem is kezdődött rosszul a kép­ernyőn. ugyanis már a máso­dik naDián formás tévéfilm­mel lente meg nézőit a tele­vízió. Mindenekelőtt ezúttal Mál- nav Levente nevét kell em­lítenem. Heltai Jenő regé­nyéből ő írt ügves forgató­könyvet és rendezett belőle izgalmas. feszült légkörű drámát. Való iában két szere­lem históriája, melvek ke­resztezik egymást, s melvek találkozási nontiában eavet- len nő álL esv érzéki vonzá­sú. kissé titokzatos hölgy, ő a 111-es. Igen iól választotta meg Málnav Levente színé­szeit is. A bűvész Marek Walczewski. a hölev Isabel­la Troianowska — mind ketten lemgvel vendégművé­szek. s az egyik főszeremben Balázsovits Lajos: vala­mennyien kiemelkedőt alkot­tak. Hangulata. atmaszféráia volt játékuknak, amelyről azt mondhatnánk: édes mese. keserű ízekkel. Amit az is iól fejez ki. hogv a ióték vé­gén az elhúzott ravaszra pezsgősüveg durrant, és egv éiieli lokál kéned villannak. Azaz nem szabad komolyan venni a tragédiát, iáték volt mindez csupán, A rendezés dicsérete, hogy társadalmi drámát nem igyekezett fa­ragni Heltai érdekesen, bűbá­jos történetéből, de ugyan­akkor meöéreztetett valamit az életüket hotelekben ten­gető bohém kalandorok szo­morúságából. az e világban helvét nem le’ő ember fá­sultságából. „...elátkozva a hatodik napot...” Űi sorozat indul! a televí­zióban. benne a doni kataszt­rófa eseményeiről beszélnek azok. akik túlélték a világ­háborúban a 2. magyar had­sereg miszitulását. Elsőként Zelk Zoltán ..mesélt” emberi kegyetlenségről és emberi jósáéról. Azokat idlMe akik pokollá tették a munkaszol­gál altos Zelkovics életét és azokat akiknek részük volt benne, hogv a költő számá­ra elviselhetővé váliék a há­borús gyehenna tüze. Nem a keserűség beszélt belőle: még az embertelenséget is békés történetté oldotta az emlékezés. De ígv. s talán ér>- nen így. elfogultságok nél­kül egv borzalmas világ: bor­zalmas valósága jelent meg az őt hallgató néző kéozele- tében. Nem volt ez lehango­ló. sót felemelő. Hisz arról győzött meg Zelk vallomása, hogy amíg Varga tizedesek. Kovács őrvezetők léteznek a világiban (az említettek tettek iát a kiszolgáltatott Zelk Zol­tánnal). addig mindig re­ménykedhet az ember: lö­vőiében. sorsában, önmagá­ban. Teknyőkaparó A háború, a világégés, az emberiség végső katasztró­fája került elő egv másik műsorban is (még a múlt év utolsó napján). amelyben Szeged és Makó környéki idős emberek szólaltak meg Polner Zoltán mikrofonja előtt Egv titokzatos alak. egy szegedi táltos nyomába szegődött Polner. azt kutat­ta. hogv ki is volt. mi is volt a híreié rta Teknyőkaparó. akinek ióslásait sok helvütt még ma is számon tartják, sőt készpénznek veszik, alak­iát ma is őrzi a népi tudat. Ezzel a szándékkal indult de végül is az emberekben meg­lévő háborútól való félelem és a békesség utáni oldha­tatlan vágy kifejezésévé vált a Teknyőkaparó című riportfilm. Tömör, sok eset­ben aforisztikus mondatok­ban fogalmaztak — és mi­lyen szép magyarul! — a riportfilm alanyai. Egyszerre adott néprajzot, költészetet ez a film. egyszerre idézett múltat és szólaltatott meg je­lent: a tűnő időben ielezvén a folyamatosságot, a mara- dandóság képében felvillant­ván a változandóságot. Né­pi volt. mindenféle népies- ség. népieskedés nélkül: ér­dekes vállalkozása a szegedi stúdiónak. Karmesteri pálcáját is vele temették Ivan Olbracht centenáriumán ... tudunk ma­gunkról, de nem tudunk szomszé­dainkról, pedig csak a kerítésen kellett volna átpi li­lán tani” — írta ötven esztendeje Németh László. 1933-ban megtol­dotta: „Cseh tar­tomány, román költők; az ember úgy mereszti a szemét, mintha ve­nezuelai dráma­írókról kérdezr nék”. Megszüntet­te egyszemélyes folyóiratát, a Ta­nút, s egy újabb irodalmi lap ter­vét pendítette meg. Olyanról ál­modozott, amely­ben, mind a négy égtáj magyar írói benne volnának, s melléjük vennék a szomszéd népekét is. Ha indult volna ilyen fo­lyóirat, Ivan Olbracht nevét bizonnyal hamarabb megis­merjük. Igaz, két legjobb művét, a Nikolaj Suhaj, a betyárt, s az Átok völgyét, már a harmincas években kiadták magyarul, de az iro­dalmi lapok friss levegőjét a könyv sohasem pótolja. Ivan, Olbracht a cseh iro­dalom nagy klasszikusa száz évvel ezelőtt, 1882. január 6- án született. Hőse Nikola Su­haj, a kárpátalji ruszin be­tyár, olyan ismerős a cseh olvasó számára, mint nekünk Mórciz Zsiigmond Rózsa San­dora, vagy Tersámszky Ká­lóik Marcija. A fordítások­ból nem tudjuk híven, meg­ítélni, de a hozzáértők sze­rint Ivan Olbracht a cseh nyelv egyik legnagyobb mű­vésze. Könyveit németre, an­golra, franciára, oroszra for­dították, tehát a világ né­hány igen, fontos nyelvére. Mára Olbracht szinte min­den jó könyve olvasható ma­gyarul. mégsincs benne iga­zán, természetes módon a köztudatban. Két olvasott ember a Svejkről szinte órákig tudna beszélgetni, az Átok völgyéről vagy a Niko­la Suhajról azonban kérdés, hogy tudna-e egyáltalán. A múltkor egy harminc­éves fiatalemberrel találkoz­tam. Verseket ír, nemsokára megjelenik az első kötete S mellesleg megtanult csehül. Azt mondta: ma alig van Magyarországon olyan em­ber. aki a cseh irodalomból fordítani tudna Nem tudom, igaz-e. Remélhetőleg azon­ban egyre több olyan ember akad, aki olvasni tudja a cseh irodalmat. Pé’dául Ivan Olbrachtot. Németh László ötvenéves mondata ma már igazításra szorul: tudunk szomszédainkról, átpillantot­tunk a kerítésen, ismerjük a kent fáinak nevét. A faleve­lek erezetét azonban még ki kell tapintanunk. Győri László Ot nap az iskolában A kísérlet tapasztalatai Szolnokon Müller Józsefről, a hon­véd zenekarok előadásában gyakran felhangzó Kossuth - induló szerzőiéről mit sem tud a közvélemény. Hiteles adatok hiányában az élet­rajzi lexikonok is csak szűk­szavúan tudósítanak róla. Még a születésének és halá­lának oonitos dátumát sem ismerjük Nemrégiben azon­ban feltárult az 1848-as hom- védindulók és kaitonadalok komnon istájának reeénveá élettörténete. Kiss Béla mo­hácsi helytörténész azonban megtalálta testvéreinek le­származottá it és az ő révü­kön számos érdekes adat bir­tokába jutott Müllter József a Mohács közelében fekvő Szűr falu­ban született az anvakönwi- leg illetékes plébánián azon­ban nem szerepel a nyilván­tartásban. Az adatait tartal­mazó lapot ugyanis Havnau rémuralma ideién valaki ki­tépte az anvakönwből. fel­tehetően az üldözött védel­mében. hogy ily módon is megnehezítse azonosítását. Amit a sorsáról tudni lehet: a németajkú fiatalember ka­tonazenész lett Az 1848-as forradalom kitörése Pesten érte az ott állomásozó 62. császári és királyi ezred ze­nekarának karmesterekén t. Nyomban a szabadság ügye melilló állt és haláláig kitar­tott mellette. A honvédsereg­ben valószínűleg hadnagy­ként szolgált. Lelkes híve lett Kossuth La­josnak tiszteletére kompo­nálta 'lesismertebb művét, a Kossuth-indulót. A szabad­ságharc leverése után Hav­nau vérbírósága távoltóté- ben halálra ítélte. Müller József szülőfalujá­ban rejtőzködött el. ahol két testvére élt. János nevű fi­vére bujtatta otthonában. Feltehetően valaki beárulta a császári hatóságoknak mert egv ízben katonák tör­tek Müller János házára. A bujdosónak azonban sikerült ideiében elmenekülnie. Ka­landos körülmények • között Becsbe ment. arra számítva, hogy a ..sas körmei között” nem fogiáik keresni. Terve bevált, álnéven és más ada­tokkal új életet kezdett a császárvárosban. Állítólag meg is nősölt. s minden bi­zonnyal az 1867-es kiegyezés előtt halt meg Becsben. Kiss Béla kutatómunkája során olyan adatra bukkant, hogy Müller József holttestét — végakaratának megfele­lően — .titokban hazahoz­ták Magyarországra és Mo­hácson temették éli Nevét nem vésték rá a sírkőre. A családi hagyomány szerint vele temették el karmesteri pálcáját és díszes pecsétgyű­rűjét isi Ha mindez igaz. ak­kor a mohácsi temető .név­telen” halottja Kossuth ül­dözött karnagya lehet J. Z. Szeptemberben kísérleti jelleggel bevezették az isko­lák egy részében is az ötna­pos munkahetet Megyénk­ből tizenhét oktatási intéz­mény kapcsolódott be az or­szágos kísérletbe, köztük a szolnoki Űjvárosi Általános Iskola. A néhány hónap ta­pasztalatairól, eredmények­ről, gondokról érdeklődtünk a pedagógusoktól, az intézmény vezetői toll A nevelői szobában szinte kórusban válaszolnak a ta­nítók, tanárok: „csak jót mondhatunk az ötnapos tai- nítási hetekről”. Majd egyet­értő bólintással kísérik a már külön-külön felhozott érveket: — Kipihentebben, felké­szültebben, élményekben gazdagabban jönnek a gyere­kek hétfőnként az iskolába. Együtt kirándultak a család­dal, vagy közösen takarítot­tak, tv-t néztek, beszélgettek szüleikkel. — S persze nekünk is jól jött a pihenés. Amit hét köz­ben nem tudtunk elvégezni, a takarítási a mosás szom­baton elkészült, s a vasár­nap valóban a miénk, a csa­ládé, a pihenésé lehetett. — A nem szabad szomba­tokon a három&zázhúsz nap­közis tanulóból mindössze tíz-húszan vettek részt a fog­lalkozásokon, a többiek, a családdal töltötték a hétvé­gét. Az újvárosi iskola pedagó­gusai már eddig is bebizonyí­tották, hogy fogékonyak az újra, kísérletező kedvűek. Mégis megkérdezem Káplár József igazgatót, miért vág­tak bele az újabb úttörő- munkába, ami még több fel­adatot jelent, noha az új ok­tatási-nevelési tervek beve­zetése az iskola 'korszerűsíté­se amúgy is nagy figyelmet, energiát követel a nevelők­től! — Amikor szóba került a kísérlet, a tantestület egyön­tetűen üdvözölte, vállalko­zott rá. A körzietlünkiben lévő gyárak többségében mór öt­napos munkahét szerint dol­goztak. örülünik. hoev részt vehetünk a kísérletben, át­adhatjuk tapasztalatainkat más iskoláknak. Minden bi­zonnyal hasznosíthatják majd, hiszen meglehetősen átlagos tárgyi feltételek kö­zött, váltott „műszakban”, két épületben dolgozunk. Ami nálunk bevált, valószínűleg másutt is megvalósítható. — Mi volt a legnehezebb feladat? — Nem volt könnyű az órarendek összeállítása A javasoltból mi az ötnapos tervezést választottuk, mivel úgy érezzük, ez jobban iga­zodik az általános, a társa­dalmi élet ritmusához mint a tíznapos. Így a tanév fo­lyamán három alkalommal készítünk új órarendet, hogy minden tantárgyból megle­gyen az előírt óraszám. — Jelenleg a legnagyobb gondot a különböző tanítási órán kívüli, foglalkozások jelentik — veszi át a szót Wéber Ju’ianna, az úttörő- csapat vezetője —, hiszen zsúfoltabb lett a diákok programja. Igaz, hogy nem sokkal, de mégis rövidebb lett a hét — A szakkörök, foglalko­zások tartásához a váltott műszak sem kedvez ... — Hiába is álmodoznánk jobb tárgyi feltételekről! az adott körülmények között kell dolgoznunk, változatlan vagy még jobb színvonalon — mondja Visnyovszky Bé- láné, az isko’a párttitkára.— Nem mondhatunk le a szak­körökről, — egyébként más­félszer annyi van mint az előző tanévben — középisko­lai előkészítő tanfolyamok­ról, hiszen a diákjaink 81 százalékának kétkezi munká­sok a szü’ei. A tapasztalatok szerint a tanulók örömmel és igen nagy szómban vesznek részt a szakkörök munkájá­ban. — S nemcsak az iskolá­ban, hanem a város művelő­dési intézményeinek kiscso­portjaiban is tevékenyked­nek — toldja meg az elhang­zottakat Nász Lászlóné. az iskola közművelődési felelő­se. — Rendszeres vendégek diákjaink a Vegyiművek, a Járműjavító művelődési há­zában, a csomóponti művelő­dés.! házban s a Meevei Mű­velődési és- Ifjúsági Központ­ban, ahonnan rendszeresen megkapjuk a műsorkínála­tot. Ami viszont gond. meg­lehetősen drága a belépődíj a gyermekrendezvényekre. A statisztika szerint az előző tanév első félévében az újvárosi gyerekek ezerszer fordultak meg a MMIK-ban* az idei tanévben november végéig csaknem nyolcszázan. S nem csak ez bizonyítja a megnövekedett szabad időt. A diákok gyakori vendégek az úttörőhózban, növekedett az iskola könyvtárból köl­csönzött kötetek száma. Az iskola a szülőkkel, az üze­mekkel, gyárakkal korábban kialakított jó kapcsolata is most kamatozik igazán. Se szeri se száma a közös ki­rándulásoknak, túráknak, já­tékos* versenyeknek, vetélke­dőknek. — Azt is várjuk az ötna­pos munkahéttől, hogy még szorosabb együttműködés alakuljon ki az iskola és1 a családok között a gyermek- nevelésben — jegyzi meg az igazgató. — A megnöveke­dett szabiid idő még több le­hetőséget ad erre, csak élni kell vele. A tiszaiig! napköziotthonos óvodába 43 kisgyerek jár. Két csoportban 3 óvónő foglalkozik a kicsinyekkel. Képünkön a kiscsoportosok Kuti Józsefné óvónővel VM T. G,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom