Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
1982. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFlImiegyxet I Kettévált mennyezet Lépten nyomon mondják — joggal — hogy a közép- nemzedék alatti generáció történelemszemlélete menynyi kívánnivalót hagy maga után, — és talán — uram bocsánat — nem is kérheti számon rajtuk senki a hiányt, hiszen fiataljaink éppen azokról — a magyarság szempontjából sorsdöntő — évtizedekről tudnak legkevesebbet, amelynek apáik, hovatovább nagyapáik szenvedő, majd cselekvő részesei voltak. A legjobb filmek sem pótolhatják az iskolában vagy akár autodidakta módon megszerezhető alapos történelmi ismereteket, de szerepük, hatásuk felbecsülhetetlen értékű lehet, akár az érdeklődés felkeUtésére gondolunk, méginkább akkor, ha hiteles adalékot szolgáltatnak — megfelelő érzelmi töltéssel — egy-egy kor, vagy részkérdés világosan megértetésére. Gábor Pál filmjei sem pótolhatnak ugyan semmit, de minden rossz kinyilatkoztatásnál többet érő tanítók. Különösen vonatkozik ez a téma belül már klasszikus értékűnek vehető Angi Verára, de a Kettévált mennyezet is e gondolat köré sorolható. Két önálló filmről van szó, természetesen, de a Kettévált mennyezet, hanem is szigorú kronológiai sorolásban, tulajdonképpen ott kezdődik, ahol az Angi Vera befejeződött. Emlékezetes képsor a filmből: a manipulált leendő újságíró, Angi Vera hátradől a jól fűtött személykocsiban, és a kor „divatos” autója, a Pob- jeda ablakán keresztül látjuk, hogyon kínlódik biciklijén, mennyire fázik a kietlen hidegben a hajdani barátnő, — aki nem akarta a könnyebb utat járni. Ügy érezzük, ez a makulátlan tisztaságú emberke, Jakab Júlia bebiciklizett a városba, Gábor Pál új filmjébe, hogy Vészi Endre novellája alapján alkalmat adjon a rendezőnek a kor — az 1950- es évek első harmada — Angi Verától többet és kevesebbet is érő embertípusa magatartásának elemzésére, életútja ábrázolására. Mindkét film „lombikjáték”, a fogadom jó értelmében, mert Gábor Pál életteli laboratóriumában ott a külvilág, ha úgy tetszik, a mindennapok történelme. Hogy Angi Vera világát hitelesebbnek véljük, az talán a történet hajdani szokványosságaiból következik. Jakab Júlia életútja kissé mesterkéltnek tűnik, de mindenesetre különlegesnek. S ez a megállapítás egyben gon- dolkolásunk kritikája is, hiszen nem kevesebbről van szó a két' lány erkölcsi habitusának megítélésében, mint az élet s a halál kérdéséről. Angi Vera elárulja szerelmét is, fajtáját is, de ha tovább forgatjuk élete filmjét, arra a következtetésre juthatunk, hogy „karriert” csinált. Ha kérészéletűt is — ám a dolgok logikája szerint mégsem valószínű, hogy az alagsorba jutott, ahogy a Kettévált mennyezet hősnője. Jakab Júlia inkább meghalt, de abból, amit a fejébe vett, nem engedett. Nem akármi volt ez, maga a hűség. összehasonlíthatatlanul más jellem Angi Vera és Jakab Júlia. De félő, hogy az előző a néző számára maradandóbb figura, hiszen a Kettévált mennyezet Júliája a film dramaturgiai hiányai miatt csak öntörvényeivel magyarázható. A mai néző számára Júlia önfeláldozásának már nincs olyan tétje, amely meggyőzne bennünket halála értelméről — ha egyáltalán beszélhetünk erről. — Szerelme, a mérnök későn eszmél. És ez előző gondolatkör okvetlenül felveti az értékrend kérdését is. A mérnök hibásan dönt, óhatatlanul is részese Jakab Júlia tragédiájának. Szürke ember, aki sodródik. Jan Nowicki nem tudott Jakab Júlia miértje lenni, és ez az egész film kára. Básti Júlia játékáról azonban felsőfokú jelzőkkel kell szólnunk, erős érzelmi azonosulásaival elhiteti velünk, hogy Jakab Júlia élete és halála csak ilyen lehetett. Ám ha még egyszer végiggondoljuk, hogyan alakulhatott a kor mindenünnen kiebrudait, majd bebörtönözött mérnökkáderének jelleme, ahhoz a föltételezéshez jutunk ed, hogy a filmben az egyik ember így ment tönkre, a másik amúgy; akik megélték ezeket az éveket, azoknak nem nehéz észre- venniök azt az igazságot. — ti — A finn posta 1.20 mik bélyeggel köszönti a folyóiratkiadás 200 éves jubileumát. Az első időszaki láp svéd nyelven, látott napvilágot. Jelenleg ezer folyóirat várja olvasóit Finnországban, és nem is hiába, mert a felnőttek átlagban napi 40 percet olvassák a szak- és szórakoztató folyóiratokat. Hetvenöt .éve alapították a stockholmi postamúzeumot. Az évforduló alkalmából az újdbnság előjegyző- ket emlékbélyeggel ajándékozták meg. ez azonban bérmentesítésre nem használható. Simon Tamás 75 éve született Damanovezky Endre Szalneknn és TSrökszentmiltlósnn Elkötelezett humanista művész Tizenhat énekkar részvételével I Vándor Sándor szemle megyei bemutatói A munkás és ifjúmunkás kórusók találkozója, a Vándor Sándor szemle ma már magába tömöríti a legkülönbözőbb összetételű, profilú énekkarokat. Azonban valamennyi együttes jellemzője a muzsika, a közös éneklés szeretete, a zenei hagyományok ápblésa. Az országos fesztivált a következő év márciusában rendezik meg, melyre a válagotás tegnap kezdődött a megyében a bemutató hangversenyeken. Délelőtt 10 árától Szolnokon. a MÁV Járműjavító művelődési központjában á megyeszékhely nyolc énekkara mutatta be műsorát. Törökszentimiklóson 16 órától ugyancsak nyolc együttes lépett közönség, illetve zsűri elé. A Vándor Sándor szemle következő koncertjét a közeljövőben Jászberényben rendezik meg. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó együttesek résztvevői lesznek a megyei díszhangversenynek, amelyen kijelölik majd az országos fesztiválra továbbjutókat. Az elmúlt esztendőiben ünnepeltük Bartók Béla születésének 100. éxfordulóját, az idei centenáriumon Kodályra emlékezünk. Az énekkarok műsorét alapvetően a két zeneszerző komponálta kórusművek határozzák meg. Az alkotások egy része a kötelező darabként szerepel. ..A mában élek és csak igazán ebben az országban érzem iól magam. Tehát ha őszinte vagvok. és vannak kéoesséeeim a kifeiezésre. mint művész, akkor érzem ió1 magam, ha ezt festem ki magamból. Ehhez oensze belső. sDontán. indulati energiákra van szükség. Ezt a borral való belső azonosulást ucvanis ham lehet oó- tólni. nem lehet erőltetni. Sem külső insüirációval. sem belső, spekulatív elhatárolással.” Ezt a széD. tiszta hitellel lobogó ars noetikát a fai- dalmasas korán távozott Do- manovszkv Endre fogalmazta mee. Leffúiabbkori képzőművészetünk kiemelkedő jelentőségű egyénisége 1982. február 23-án lett volna 75 éves. Elkötelezett, evönvö- rű munkákban testet öltő művészete valóban csak e társadalom körülményei között bontakozhatott ki. s formálódhatott értünk perelő humanista életművé. Domanovszkv Endre mint generációjának annvi más tagja, a római iskola, a no- vecento képviselőjeként indult. Ám kivételes tehetsége. határozott karakterű művé---»égvénisósé nem sokáig tűrte a neoklasszicizmus kívülről ráerőszakolt fegyelmét. A merev klasszicizmustól a robbanó ex. Dresszionizmushoz vezetett az útia. Életpályáiénak fordulata 1948-ban következett be. A Közösségi művészet felé című kiállításon bemutatott Pihenő bányászok című kompozícióiéval esv egész. elkötelezetté váló művészet jelképét festette meg. S Domanovszkv Endre egv életen át hű maradt 1948-as elhatározásához. Tudtuk, ez akkoriban, mármint az ötvenes években, a szeszélyes művészetooliti- kai áramlatok közepette nem is volt könnvű. De Doma- novszkvnak sikerült megőriznie igaz hitét, s ezért tudott azokban az esztendőkben is hiteles alkotásokat készíteni, amikor lénveei ellentmondás feszült a szavak és a tettek között e amikor a művészek számára kötelező előírás volt a hur- rá-ODtimizmus. A Dunai Vasmű freskókomoozícióia a mai napig e korszak monumentális festészetének leg- kvalitásosabb. legiobb műve. S Domanovszkv Endre akkor is következetes maradt említett elhatározásához a közösségi művészet felelősségével vállalt igényéhez. amikor már merőben más szelek kezdtek fúi- dogálni művészeti életünkben. Levonta a tanulságot a maga számára, indulatos hévvel makacs elszántsággal tovább kísérletezett, úi anyagokat, úi technikai eljárásokat Dróbált ki. mert teliesen biztos akart lenni a dolgában. Képzőművészeti életünk rangos. ünneoi eseménve volt. amikor a Budavári Palotában bemutatta tíz esztendő ünnepi termését. 1961 —1971 között készült alkotásait. egv végérvényesen beérett alkotÓDálva fő műveit. Domanovszkv Endre fájdalmasan korán távozott közülünk. az életpálya 1974- ben zárult le végleeesen. Amit teremtett, elkötelezett monumentális műveivel alkotott. egv társadalom, egv néo szolgálatában tette, vagvis mindannviunkért. emberségünkért. hitünkért. Harangozó Márta Domanovszky műtermében orkos Máté segédszínészként húsz évvel ezelőtt lépett először a kis vidéki színház színpadára, mint Negyedik Alabárdos. Később volt Egy fiú a tömegből, Hírnök, Felvigyázó, Rabló, Pandúr, Hűséges szolga, Hűtlen szolga, majd — miután a fiatal segédszínész egyre több jelét mutatta a tehetségnek — jelentősebb epizódszerepeket is rábíztak a rendezők. Amikor elmúlt negyven éves és évadonként eljátszott két főszerepet, jöttek érte a filmesek és néhány hálás epizódszerepet kapott a legkülönbözőbb filmekben, sőt több ízben a tévében is szerepelt. Ezek után nem csoda, hogy a vidéki város vendéglőiben „Mátékámból” Torkos művész úr lett, a télapó-ünnepségek előtt a város legjobb vállalatai, szakszervezeti bizottságai esengtek kegyeiért, csakhogy az ő kis hakni kedvéért télapóünnepségükön öltsön egy palástot, sőt, az is előfordult, hogy serdülő lányok írtak hozzá szerelmes levelet. Torkos Máté nem az az ember volt, akit a népszerűség ilyetén megnyilvánulásai megzavartak volna. Nem volt őbenne semmiféle hajlam a tudatos, célszerű álszerénységre, mint ahogy nem tudta soha jól eljátszani a népszerű vidéki színész szerepét sem. Ahogy régebben, fizette eztán is a busás borravalókat pincérnek, portásnak, taxisofőrnek, válogatás nélkül elvállalta a télapó-ünnepségeket (bár egyszer egy ünnepségen mint „kiemelt” szavaiét mutatták be), továbbra is sört ivott uni- cummal, ha az esett neki jól, s gyakran fájt a feje, ha pénzszűkében volt, a későéji, magányos ágyba- zuhanások után pedig őrülten pörgő, színes korongokat látott, míg el nem aludt. Előfordult, — ha szereptanulás közben elszundítván, hajnalban felriadt, — hogy hóna alá vette a pecabotját és elment horgászni. Az ötödik emeleti lakótelepi lakás erkélyén egy dunsztosüvegben romlott májat tárolt, a csalinak való csontkukacok kedvéért. Egyszer egy szokatlanul nagy halat fogott, s a hallal órákon át mászkált a városban, tucatnyi embernek elmesélte, hogy fogta, hogy fárasztotta, hogy emelte ki a valóban nagy és szép harcsát. Sőt, egy ismerősével le is fény- képeztette magát, hallal a vállán. Mi sem természetesebb, hogy Torkos Mátét szerették a városban, legfeljebb, ha egy-két irigye, ellensége akadt, de az is szakmabeli. Nagyon meglepődött hát mindenki, amikor felröppent a hír: Torkos Mátét a következő évadban az ország legjobb színházába szerződtetik. Ismerősök kiabáltak át egymásnak az utcán, „Hallottad? A Torkos Pestre szerződött!” Bennfentes fizetőpincérek titokzatosan adták a hírt: „Tegnap itt volt, Torkos művész úr, búcsúzkodott.” A premierbérlet-tulajdono- sok komoly arccal szögezték; le: „Igen, hát ez évek óta várható volt, tehetséges, feíkészült színész.” Akik egyáltalán nem ismerték és színházba sem jártak, így fontolgattak: „Ha majd pesti színész lesz, megnézzük a tévében, csak az a kár, hogy nem az operetthez ment.” Torkos Máté költözködését a lakótelepen, ahol lakott egyenesen a színész búcsújátékának tekintették. A lépcsőházban és a szomszédos lépcsőházakban már délután három órakor tudták, hogy a teherkocsi ötkor jön, és hogy a művész úr már reggel óta pakol. Fél ötkor mindenki elfoglalta helyét az erkélyen, a kapualjakban, a lift előtt, a lépcsőfordulóknál. Olyan sokan összejöttek, hogy a házmester komolyan töprengett azon, hogy rajtaütésszerűen ne tartsá-e meg az éppen esedékes tűzvédelmi oktatást. Pontosan háromnegyed ötkor, amikör egy élelmes kiskereskedő tökmagot kezdett árulni a bámészkodóknak, Torkos megjelent a lépcsőház ajtajában, kezében két óriási szatyor üres üveggel, s elballagott az ABC-áruház felé. Nem látszott lámpalázasnak. A közelállók több márkás ital címkéjét látták megvillanni a szatyorban. Attól kezdve, hogy a színész visszatért, gyors, mondhatni: drámai iramban kergették egymást az események. Szinte a reveláció erejével hatott, hogy a többek által várt nagy, pótkocsis teherautó helyett egy kis, mikrobusznyi méretű tehertaxi érkezett. A taxisofőr eltűnt a lépcsőházban, majd a színésszel liften lehoztak — sorrendben — egy keskeny, egyszemélyes heverpt, két széket, egy asztalt, egy állólámpát, szétszedve egy könyvespolcot, rádiót, televíziót, magnót, lemezjátszót, könyveket, lemezeket és egy festményt, — sáska- arcú férfi portrét, — amelyen még rajta lógott a Képcsarnok Vállalat árcédulája. Legvégére maradt a horgászfelszerelés és két bőrönd, feltehetőleg ruháikkal. Kissé csalódott moraj hangzott fel, amikor a sofőr és a színész a ponyvát kezdték húzgálni a holmi fölé. A házmester, aki félig- meddig hivatalosan is figyelte a pakolást, átvette a lakás kulcsait, Torkos Máté pedig beült a sofőr mellé és elhajtottak. A házmester két megbízható lakótárs kíséretében ment fel az ötödik emeleti lakásba. Izgalomtól remegő térdekkel — hisz nem mindennap lép az ember elhagyott művészlakásba — nyitották az ajtót, amelyet vastagon borítottak az „Ajánlott küldeménye...!”, „Expressz levele...”, Távirata érkezett” feliratú címkék. Az előszobában egy üres papírdoboz, egy régi Interpress Magazin szám és fél pár tornacipő hevert. Az étkezőben semmi, csak két külföldi színházi plakát a falakon. A konyhában pár üres üveg, a kisebbik szobában egy törött hanglemez, A nagyobbik szoba falán egy megsárgult fotó. amely a színészt ábrázolta, hatalmas harcsával a vállán, mellé tűzve, ragasztva egy papírlapra írt idézet: „A szerző megír egy darabot, a színész eljátszik egy másikat, a közönség megért egy harmadikat. Jean Vi- lar”. Az erkélyen már nem találtak semmit, csak egy üres dunsztosüveget, aminek valami az aljára száradt. Szabó János A színész elköltözik T AHNE WALLHOtM SC
