Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. JANUAR 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Tűzvédelem télen?

Minek örült mostanában?

Piskótából: három tepsi

Itt mindenki fontos!

Ami a prémiumnál is többet ér

Pályakezdők a SZIM karcagi gyárában

Meg kell szokni a tempót

A tiszafüredi iárási tűzöl tóoarancsnoksás a település ioari üzemeiben doleozó munkáskollektíváknak, szocialista brigádoknak — az elmúlt hónapokban — tűzvédelmi vetélkedősorozatot szervezett.

A vetélkedő a közelmúltba’' befeieződött. és a ván- dorkuna e«v évig az MHD- ba került mivel a 30. négv- tagú csoport közül a daru- srváriak bizonvultak a leg- kie g vens ú l vozo 11 ab b versenyzőknek.

Jó. ió hümmöehet az olvasó de mi értelme van a tűzvédelemnek ilyenkor, amikor a perzselő kánikulát szitáló köd. hideg netán heves hózápor váltia fel? Nem inkább nvár előtt, lett volna szerencsésebb efféle, iáté- kos-komolv tűzvédelmi sorozatot szervezni az embereknek?

A felelet sem lehet más: nvár előtt is. meg most, is fontos, hogv mindenki tisztában legyen a- tűzvédelem gyakorlati tennivalóival Elvégre a bezárt műhelyekben helviséeekben fokozottabb figyelemmel kell kísérni. kezelni a gvúlékonv anyagokat. Legven az festék fűtőolaj netróleum. olaios ron°v vagy bármdlven éghető hulladék.

Volt azonban a sorozatnak egv másik fontos célia is. mivel ” résztvevők nemcsak helyből, hanem Jónéhánv kömvező községből, faluból verbuválódtak. Tüzelőolai. benzin, szén. fa. netróleum. pb-gá 7 iószerével ma már minden háztartásban előfordul. Nem beszélve arról, hogv naoiainkban. a disznóvá eási szezon derekán a legfőbb udvaron már gázzal perzselik a leszúrt moslék- ousztítókat. Méghozzá úgv. hogv a gumicsövet nyomáscsökkentő nélkül csatlakoz- tatiák a palackhoz, ami nemcsak szabálvtalan. de robbanásveszélyes is.

Talán az elhangzott, illetve alkalmazott és továbbadott hasznos ismereteknek is köszönhető, hogv az idén eddig nem fordult elő a kömvék üzemeiben, háztartásaiban hasonló baleset. Ha ..csak” ennvi haszna lesz a hosszúra nvúlt. vetélkedőso- rozatnak. úgv gondolom, a cím még ilyenkor is kérdőiéi nélkül leírható.

D. Sz. M.

Tiszafüreden, a Diófa utca egyik cseréptetős, fehérre meszelt kis házát egy kopaszodó, ősz halán- tékú idős ember lakja. A kerítés, a hajdani baromfiudvar, a kert erős férfikéz után sóvárog, ‘ noha ezt csak sejteni lehet, hiszen a vastag hópaplan most jótékonyan ' mindent beborít. Odabenn , a földes szobában, a sötétbarna színű, öreg bútorok között morzsolgatja magányos- napjait egy 84 éves nyugdíjas: Pallagi I Bálint. Reggelente a pirkadattal ébred, valamit harap, majd az öregek napközijébe igyekszik.

— Szeretek ott lenni, mert meleg van, ebédet is kapunk, és hetente mosnak, vasalnak rám. Viszem a szennyest, hozom a tisztát, így a fehérneművel sincs gondom. Itt töltöm az időm, akár karácsonyt, akár újévet akár hétköznapot mutat a naptár. Fél három körül indulok haza, bár a gyaloglás hétről hétre nehezebb. Nincs jó botom, fájnak a lábaim, és néha egy óra is kell, mire megteszem ezt a két kilométert. Itthon begyújtok, ha valami jó zene van a rádióban hallgatom, és korán lefekszem.

— Miből él?

— Vasutas voltam, a MÁV-nál szolgáltam évtizedekig, 1957-ben mentem nyugdíjba, és most havi kétezer forintot kapok.

— Látogatója?

— A szociális gondozónőn kívül senki. A rokonaim már az akácosban pihennek, a szomszédoknak is megvan a maguk baja. Mint az ujjam, élek a világban.

Hoav miért évven ezt kérdeztem? Mesterszálláson pártomban? — Azért, mert réa- óta avanítom. Jioav az öröm sok mindent elárul eav-eau emberről. Az ismert böl- csesséa bízvást meaállna ebben a változatban is: „Mondd mea. hoav minek örülsz, és én meamondom. ki vaav!...”

Id. Erős Jánosné:

Engem sok apró öröm ért minden nap. de legszívesebben arról beszélek, ami karácsony ünnepén kerített a hatalmába, együtt látván az egész családot. Nem mondhatom ugyan. hogy ritka vendégek a gyerekeim vaev az unokáim, ám egyszerre valamennyi ritkán verődik össze. Hogv ebédelmi tudjunk, teljesen ka kellett üríteni a nagyobbik szobát. Összetoltam benne három asztalt, azt ülltük körül: öt gyerek, tizenegy unoka. és mi ketten a papával, öt kilo birkahúsból főztem pörköltet s bizony, nem sok maradt a lábas alján. Piskótából három tepsivel sütöttem — még a széléről levágott csíkok is elfogytak, úgv ízlett a csemetéknek. Nincs is más vágyam, csak hogv még sokáig teljen így a karácsonyom: reggelitől estig tartó síi r gésse 1 - forgássá 1. vendéglátó buzgalomban.

Kovács Ferencné:

— Rám szomorú napok járnak mostanában: a férjem mér hónapok óta súlyos beteg. Hogy azért mégsem telik el nap öröm nélkül, azt én is a gyerekeimnek köszönhetem. A tizenkét esztendős kislányomnak. aki nagyon ió tanuló: tegnap is két ötöst hozott. Igaz. a nyolcesztendős kisfiámmal ilyen még nem fordult elő. de ő pedig a munkában

— Tudtommal lánya, fia is van.

— Nem számithatok rájuk. A fiam nem lenne rossz ember, *de ha iszik, kötekedik. Már fel is lökött. A lányomnak meg nem kellek, pedig valóságos palotában él.

— Szociális otthon?

— Volt már róla szó, de amíg lehet, húzom, hiszen így csak a magáéban hajtja le a fejét az ember.

Pallagi György, Bálint bácsi fia zömök fiatalember. Lakása agglegény-otthon: az udvar rendezetlen, a szőlő termése a tőkére fagyva, a folyosón rozsdaette férfikerékpár. A szoba betonpad- lós, szőnyeg semerre, és hiába duruzsol a sarokban a kis szeneskályha, a helyiség ontja a hideget. A házigazda leszázalékolt vasutas. A nyugdíja meghaladja a háromezer forintot, igaz, egyre többször szorul kórházi ápolásra.

— Nem löktem én el az apám, hogyan mondhat ilyet! — szabadkozik. — Nem tagadom, meghúztam a teli pálinkás üveget, de most már nem iszom. Jártányi erőm sincs, lépni is alig bírók, és kilenc napja nem volt főtt étel a számban.

— Pedig az édesapjával is többet törődhetne.

— Az ajtóm se nyitja meg, noha naponta itt megy el.

— Veszekedtek?

— A pénz miatt. Nagy- akaratú ember az én apám, éppen ezért anyám halála után 1974-ben én ebbe a

igyekvő. Gyakran előfordul, hogy mire én hazaérek, addigra ő már megetette a ió- szágokat. pedig van belőlük jócskán: nyolc hízó. néfív birka. egy borjú és eev anvadisiznó. meg tyúkok, libák. kacsák, tucatjával.

Rácz Ferencné:

— Karácsony előtt néhány nappal végire megvettük a színes televízióit Sokáig spóroltunk rá. aztán most hogy a háztájiban termesztett paprika jól sikerült, összejött rá a pénz. Azóta valahogy több időt töltünk a képernyő előtt. Ami engem illet, legszívesebben a filmeket nézem, amelyekben sok szép tájat lehet látni. Persze. az igaz az. ha az ember veszi a fáradságot és maga mássza meg a hegveket, bolyongja be az erdőket, réteket. Ez sem hiányzik az életünkből, hiszen amióta felnőttek és kirepültek otthonról a gyerekeink, azóta szinte minden nyáron elutazunk valahová. A szomszédos országok közül már mindegyikben jártunk. és tavaly ismét a magas tátrá- ban töltöttük el férjemmel a szabadságot.

Nézem, ahoav dolaoznák: ahoav emelaetik a tojásoktól súlyos tálcákat, ahoav fiave- lik. váloaatják a tekintetük előtt elúszó toiásözönt. Fúróén hajladoznak le és fel. foraolódnak jobbra és balra: ezt Csinálják tíz navia. száz navia. ezer navia. Van olyan, aki több mint tizenöt esztendeje dolaozott már a tojásról oaatóban. — Vajon milyen örömöket szülhet ez a munka? ...

Pintér Sándorné:

— Tavaly egyetlen reklamációt sem kaptunk. Se belföldről. se külföldről, pedig oda is rengeteget szállítunk.

házba költöztem. Akkor szépen nézett ki, de azóta nagyon lerongyolódott, akár csak én. Javítani, reperálhi kellene az épületet, de nekem már messze a Tüzép.

— Miért nem szedi össze magát? Még fiatalember!

— Ah, nem sok van már nekem hátra! Se feleség, se gyerekek, se barátok. Tengek, lengek az életben.

— De azért van egy idős édesapja.

— Talán kellemetlen neki, hogy ilyen ember lettem, így élek. De a lánytestvéremnél, Juliskánál jobb helye lenne.

Juliska, Bálint bácsi lánya egy ízlésesen megformált, kertes házban lakik a férjével. Az épület bármelyik nagyvárosunk villanegyedébe beillene. A mutatós házhoz gondozott szőlő, gyümölcsös, kert tartozik. A házaspárnak nincs gyereke.

— Mondtuk, adja el a házát — kezdi Juliska.

— Ha az árát idehozná kellene?

— Azért még nem. Nem válna jóra, ha idejönne. Látogatná a testvérem, aki ha iszik, kötekedő.

— Nem köteles beengedni.

— Az apám egyébként is nagyakaratú ember, nem alkalmazkodna hozzánk. Lányfejjel se sokba nézett.

— Csak felnevelte.

— Felnevelt? El is zavart egyszer a háztól. Eljártam munkába, még a lakodalmamra se adott semmit

— De azóta úgy látom, összeszedték magukat

Az egyik nyugati cég megrendelésére például éppen karácsony előtt futott Je kétmillió darab. Az isi egyetlen hiba nélkül! Pedig hogv féltünk először tőle! De most. hogy túl vagyunk raita. valahogy jóleső érzéssel ülök le reggelente ide a lámpá- zóba. Számomra talán ez a prémiumnál is többet ér. hogy tudom: nincs rám panasza senkinek...

Csala Andrásáé:

— Nem régiben kerültem áit ide. a csirkenevelőből, és én ennek örültem a legjobban mostanában. Mert igaz. hogy itt is ugyanúgy reggel hétórakor kezdek és délután fél ötig dolgozom mint odaát ám itt legalább a hétvégék szabadok. Egv anyának, akinek két apró gyerekről kell gondoskodnia, ez nagyon nagy ajándék.

A briaád vezetője. Rácz Ferencné véaia mellettem volt: elmaavarázta a. vákuumos toiásszivvantó előnyeit, ismertette a briaádélet lea- frissebb eseményeit, s közben eavszer íav fordult felém:

Rácz Ferencné:

— Tizenhárom asszony végzi ezt a munkát Van közöttük olyan, amelyikük eav órát zötvög hainalonta a buszon vagy a vonaton, mire ideér. És természetesen elő* fordul, hogv éppen rosszkedvű: leüt vagv odaáll a megszokott helyére, ugyanazt csinálja, amit tegnap, tegnapelőtt unta. is nagvon és akkor valaki ezt észreveszi — szól hozzá, esetleg segít neki. Tudja, ebből megérzi az ember, hogv annak a másiknak sem mindégv. hoav ki ül mellette: ö. vaev valaki más. És itt mindenki joggal érzi. hogv figyelnek- rá. hogv fontosak egymás száméra, Erre is kíváncsi? Az ilyen örömre?

Hadd válaszollak most. utólaa: erre voltam a leain- kább kíváncsi, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet mesterszállási baromfitele- vén járva.

Káposztás János

— Élére raktuk a forintokat, megfogtuk a munka végét.

Vitatkozunk: érvek, ellenérvek hangzanak el, noha a kifogásokban nem találok olyan okot, amelyik ezt a haragot indokolná. Azt, hogy az öregembert a vele egy községben élő lánya évek óta nem látogatja.

— Arra nem gondoltak, hogy egyszer maguk fölül is lemegy a nap?

— Messze van az még: nekem nyolc év, az uramnak meg tíz van a nyugdíjig. Majd lesz valahogy. Apámnak meg az lenne a legjobb, ha szociális otthonba menne. Ott megfelelően gondoznák.

— Szerintem ezt inkább a tulajdon lányának kellene.

Fejrázás, újabb nem. Így válunk el.

Az öreg nyugdíjas puha posztócipőjében azóta is naponta útrakél a két kilométerre levő otthonba. Elbiceg a társakhoz: olvasni, beszélgetni, kártyázni, ebédelni, meghányi-vetni a világ sorsát. Kesereg: most még megvan úgy ahogy, de mi lesz vele, ha leesik a lábáról? Ki néz rá, gyújt be, visz ngki meleg ételt?

Azt hiszem, mégsem marad akkor sem egyedül. Elvégre az állam, a tanács, a házi szociális gondozó szolgálat emberei bizonyosan nem feledkeznek meg róla. Ha már azok nem törődnek vele, akiknek kötelességük lenne.

D. Szabó Miklós

Egyesek szerint a fásultság, a közömbösség csak úgy kerülhető el; ha az ember legalább ötévenként munkahelyet változtat, ugyanis az új, az ismeretlen varázsa nem hagyja elszürkülni az egyéniséget, megkopni az ambíciót. Azért ennek a nézetnek jócskán, akadnak megkérdőjelezhető pontjai. Elég említeni a felszínesség veszélyét. Aki pályakezdésekor egy vonzó közösséghez kerül, munkájában örömét leli, úgy mond minden téren

— Gyárunk 1969 óta tartozik; a SZIM-he4 s azi eltelt idő alatt szakmai létszámfejlesztésünket szinte kivétel nélkül pályakezdőkkel oldottuk meg — tájékoztat Lippai Mihály, a személyzeti és szociális osztály vezetője — Évente általában 20—22 fiatal érkezik hozzánk. Zömmel, szakmunkások, fizikai dolgozók, szak- középiskolában végzettek, illetve, a felsőfokú intézmények friss diplomásai. Az a tapasztalatunk, hogy rugalr masakí kezdeményezőek lés nem titkolják el véleményüket sem.

— Már a tanulmányi idő alatt, megkeresik a szakember jelölteket?

— A középiskolásokkal nem kötünk szerződést, de a szakmunkások, illetve a mérnökök egy része úgy kerüli vállalatunkhozi, hogy előtte hosszabb-rövidebb ideig ösztöndíjasunk volt. Természetesen olyan is akad, aki a pályázatok meghirdeA gyár közelében a munkásszállón a családosokat is fogadják. A vállalathoz tíz szolgálati lakás tartozik. Az ott élőkkel szerződést kötnek, amelyben a dolgozók vállalják, hogy öt éven belül — ha szükséges a munkahely segítségével — „beszállnak” egy építkezésbe átadva a ‘helyet a soron következőknek. Gyakorlatilag a takarékosak 6—8 év után saját fedél alá kerülhetnek.

Druga István üzemmérnök az elmúlt év szeptemberében pályázat útján került a gyárba.

— Nővérem is itt dolgozik, többször jártam a vállalatnál, láttam milyen fiatal a gárda, jó a légkör, vonzott a szálló, végül így döntöttem a SZIM mellett — mondja Druga István, aki a szerkesztési osztályon dolgozik. — Akadt olyan munkahely, ahol kecsegtetőbb bért kínáltak, de ha beleszámítom mennyit kellett volna albérletre fizetnem, akikor itt jóval többet tudok félretenni. Jól érzem magam a gyárban. Hamarosan beindul az új programunk, amely maximális lehetőséget nyújt a szakmai kibontakozásra.

Technológus kollégája, Tóth János már a miskolci Nehézipari Egyetemen végzett, utolsó évben a gyár ösztöndíjasa volt.

— Az első három hónapban normakedvezményt kaptunk — mondja Ökrös Ferenc marós. — Ez nagy segítség vólt, azonban — legalábbis nekem — rövidnek bizonyult a felzárkózásra. Az idősebb szakik szívesen megmutatják azokat a fogásokat, amit csak gyakorlattal lehet megszerezni. Tényleg keményen meg kell fogni a munkát Kezdettől sokat lendített rajtam, hogy csupa ismerős arc fogadott a műhelyben, ugyanis ide jártam szakmai gyakorlatra.

— Elégedett-e a bérével?

— Tizenhárom forintos órabérrel kezdtem. Havonta háromezer jött össze. Január 1-től új rend szerint dolgozunk, Normát állapítottak meg, amit ha teljesítünk,

megtalálja számításait nem feltétlen vallja magáénak a fentebbi álláspontot.

A Szerszámgépipari Művek karcagi gépgyárában a dolgozók 65 százaléka harminc év alatti. A fiatalok ilyen magas aránya magyarázza, hogy a vállalatnál állandóan napirenden szerepel a pályakezdők beilleszkedésének kérdése, a természetesen adódó nehézségek minél gyorsabb, ésszerűbb megoldásá- val való foglalkozás.

tésekor dönt úgy, hogy Karcagra jelentkezik.

— Hogyan, segíti a munkáltató a fiatalok beilleszkedését szakmai fejlődését?

— A munkába álló esztergályosoknak, hegesztőknek nem ismeretlen a környezet, hiszen a tanulóévek alatt is ebben, a kollektívában dolgoztak, szinte már előre tudják melyik gépre kerülnek. A közép- és felsőfokú képzettségűek foglalkozási terv alapján kezdenek dolgozni. Az első hónapokban végigjárják a gyárat, ismerkednek a különböző részlegekkel, a felépítéssel, a gyártmányokkal. Nem kapnak konkrét beosztást. Ha letelik az idő. akkor egyeztetik a vállalat, illetve az egyén érdekeit. elképzeléseit s ezután állapítják meg a pályakezdő munkaterületét. „Házon belül” szervezünk szak- tanfolyamokat, továbbképzéseké^ az arra érdemes fiatalokat ösztönözzük a továbbtanulásra. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni lakásgon d jaikon.

— Tomajmonositorán lakom, mindössze 30 kilométerre Karcagtól, s mivel a közelben akartam elhelyezkedni és a gyárról is kedvező információim voltak, aláírtam a szerződést. — magyarázza!. — Nagy cégnél nem akartam kezdeni, mert ott á mérnök egy a sok közül és csak speciális vonalon képezik. Itt hamar kap nagyobb feladatot az ember, amivel bizonyíthat. Fiatal a műszaki kollektíva, egy pillanatig sem akozott problémát a közös hang: megtalálása, A vezetők korban, közel állnak hozz ánk, ez azonban nem azit jelenti, hogy szakmailag nem felkészültek, tapasztaltak.

— Naponta bejár Tornaj- monostoráról ?

— Nem. Én is a „160 forintos albérletben” lakom. Így a szabadidős programokon kedvem, szerint részt vehetek. Gyakran kirándulunk, vetélkedőkét, sportversenyeket szervezünk, hetente egyszer még filmvetítés is van. Amit a várositól nem igen kapunk meg azt a gyárban megszervezzük magunknak.

A vállalatnál a fluktuáció a fizikai dolgozók köréire szűkült A szakmunkások elé magas követelményeket támasztanak, hiszen a gyártmányok megkívánják a precíz munkát. Nem könnyű a dolga a pályakezdőknek.

ugyanazért a munkáért, any- nyi bért, kapunk, mint a tíz éve itt dolgozók. Remélem, így sem lesz keves.efofo a borítékban. Jól érzem magam itt, csak hát még a tempót kell megszoknom.

• • •

A fiatalok elégedettek beosztásukkal, erkölcsi, anyagi elismerés ükkeli a vállalat, s szűkébb közösségük légkörével. Nem okozott csalódást, törést számukra a munkáfea- áliás, a pályakezdés. A követelmények, a tempó még szokatlan, több erőfeszítést kívánt rhint amit diákként vártak ,ei tőlük. Ez azonban semmiképp sem baj.

Fekete Sándor

Amikor az állam a gondviselő

AVAGY A HIÁNYZÓ GYERMEKI SZERETET

Normakedvezmény és más előnyök

Évente több mint húsz fiatal

II családosokat is fogadják