Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

/ s Irodalom» művészet 1981. DECEMBER 24, Száz m magy ar núaelLái Thury Zoltán: _Kőművesek Zalán Tibor: Szikszai Károly: Betlehemesek Apró angyal. kezében ienvő [lángol. zendül a iái. amerre lév. a zöld * {lángtól. Csengő csilingel, piros sivkás [rázza: ezüst lángokat szór szét a hó- (homályba. S már itt áll. ki a betlehemet (hozza, zsebében kalács, illata [csiklandozza orrát. Szeplős arca mosolyba Irándul. Ablakban lény avul. az ajtó [sarkig tárul. Énekelnek, a hó lassan meaered. ö megszületett: készítsd [ünnepre szived! Szikszai Károly Betlehemesek című raiza Képes Géza: Öregek az öregek szépek: élesre vett vilanat- kévek ráncok toltok semmi retus komolvsáauk: ködülte heav mosolygásuk bronzlevelek — saikázva lehullnak a tóba öreaek? hát örea a köd a heav vaav a tót nyugodt szépségük . szavakból ki nem faragható O orús. keseraő.v idő volt hosszú, már tizennégy nao óta tartó napfoevatko- zás. Éev haraeos. fekete feillee foly­ton eltakarta elő­lünk a naDot. az eső hidegre csaDolta le a levegőt, néha egv kis hő is hullott a1" vafiv iég koDoetatta meg az abla­kot és augusztus közértén fölvet­tük a télikabátot és befűtöttünk a kályhába egv kis tavalvi szén­nel. Egv barátom, az ablakom alatt elszaladva, a nrémes gallér­ból fölkiáltott hozzám: — No. ne­sze természet, süsd meg! —Szóval föl volt fordulva minden Én is éreztem a többivel ho"v be va­gyunk csaDva ez se nem nvár. se nem őSz. valami habarék a négv évszakból összetéve. Olvan fekete, hideg és vizes. ho°v elmegy benne mindentől az ember kedve, csak bámul, vár valami változást és fázik. Az utca túlsó oldalán építenek. Ezelőtt két hónann-'l érv szegénv kis viskó szégyenkezett a nagv puszta telken, ma már két. eme­letnyire haladtak a nagv bérház­zal. A télre készen kell. hogv le­gyen az egész négyemeletes énület. sietnek vele. Mindennan kétszer- háromszor látom erre hajtani a na 1 lért. Kis kocsi ja van. elől ma­gas. széles üléssel és egv mindig izzadt nagv fekete ló van befog­va. Egv-két nercre megáll s sza­lad tovább. Közben háromszor is megnézi az óráiát. s lihegve ka- oaszkodik föl a bakra, hogy úira kezébe vegye a gvenlőt. Az ét)”'ő úi_ ház egv egész világot vett el előlem. Ügy éreztem magam, mint­ha falun laktam volna. A kis ház teteie fölött elnézhettem, míg csak ellátott a szemem, messze ki a vidékre, túl a gyakorlótéren, túl a vasúti -vonalon, egész a ködös kék hegvekig. Jól visszahúzódva a szo­bába nem láttam a többi emele­tes házat, csak a nvílt. szabad vi­lágot. Innen kantam a' levegőt is. mindig üdét. frisset, eev-egv kis szelet, az. eső után nedves, borzon­gató. de azért kellemes nárát s nagyon megérezte lelkem az énít- kezést. Mintha a feiemlágvára hordták volna azt a sok téglát, amiből felépítik ezt a négvemele- tes polgári kaszárnyát, úav nvom a nagv lárma, s elkedvetlenít ez az elhízott, áranvláncos úr a ko- nott kocsijával a lovával, amelv olvan fekete, mintha valami te­metkezési társulat szolgálatában állott vólna eddig. Na"" futásra, amelynek már a hangiából ki lehet érezni, hogv a futók menekülnék Jaiveszékelés lármáiéra az ablakhoz szaladtam. Eszeveszetten, nagyokat ugrálva lefelé rohant le egv ember az áll­ványról. Ez volt. az utolsó a falon, a többiek már mind félkörben ál­lottak az utcán, s tÖDrengő tar­tózkodással bámlutak a falakra. Némelyiknek tisztán leolvastam az arcáról, hogv szeretne egv léoést előre tenni, de nem mer. Az asz- szonvok tátott száljai: nehezen li­hegve húzódtak me" a férfiak há­ta mögött, s csak lassan indult meg a beszéd, pár szó. mintha fél­tek volna megzavarni a levegőt. — Befelé hailott. láttam — mondta egv öreges. me""ö*-nvedt vállú asszony, s ledobta válláról a nehéz téglahordó kast. — Ropogott is — tódította a második s mind tárt akadt is aki hallotta ropogni a faltat Több hang összevegyült, már egyszerre be­széltek. ■ — Megfagyott a vérem ... — Alig bírt a lábam ... Megkerülve a telket előjöttek azok is. akik a hátsó falhoz hord­ták a meszet és a téglát.. Kérdez­ték. hogv mi bai. s úira elkezdő­dött a szegénv. tudatlan emberek kevés szavú beszéde, hogv: rono- eott is. meg hogv befelé hailott a homlokfal, s az öregasszony úira ismételte, hogv megfagyott a vére. a másik pedig. hoev alig bírta a lába. Az úi asszonyok, leánvok érkezésével egvre nagyobb lett a lárma, az utca közönsége is’ meg­állóit. nercről nercre .nőtt a cso- oort. A férfiak komoran bámulták maguk előtt a földet s durván visszalökték azt. aki előre akart, tolakodni. Aggodalmasan nézték a falat, s várták, hogv bedőljön. Az asszonyoknak nem volt iga­zuk. a fal nem befelé hailott meg. hanem egyszerre, mint egv me"­hai Irtott késpenge. a közönén, ki az utca felé kezdett domborodni. Tetejétől az aljáig, s lassan, va­lami olvan hangot adva. mintha egymáshoz dörzsölnének két követ. A ház előtt tágulni kezdett a kör. nár asszony befogta a fülét, hoev ne hallja maid azita robajt. amelv- Ível összedül a fal. Az utca túlsó végén vágtatva jött két rendőr, s bár semmi szükség nem volt reá. eev megijedt ember hívására se­bes galoDDban. nagv csillingelés- sel érkezett eev mentőkocsi. A lo­vasrendőrök síppal szólítottak mée magukhoz néhány gyalogost a kö- zeli utcákból s a hivatalos kor­dont is megvonták a ház előtt. Egv munkást elszalasztottak a Dal­iéi- után. s a reszkető, aggodal­mas emberek nagv csendességében tovább várta a tömeg, hoev mi lesz. Már mindenki türelmetlenke­dett. Lesz valami, nem lesz? Ep- Den az ablak alatt két öregúr be­szélgetett arról a hallatlan könv- nvelműségről. amellyel manapság építenek s az egyik azt mondta, hogv meg kellene csapatni minden Daliért, aki ilven hitvány ember. A másik továbbment azt mondta, hogv a oiacon. a városháza előtt kellene megcsapatni. úgv .úgv ... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egv munkásra, aki az utcába befordulni látván a Daliér kocsi­ját. szitkozódni kezdett. Visszafele­selt a rendőröknek s durván eskü- dözött hogv ha az isten mondaná, akikor sem hallgatna. Ez a han­gulat ragadós, nyugtalan lett egv- szere s a többi is. s csak akkor csendesültek el kissé, amikor lát­ták. hogv eev rendőrtiszt is ül a kocsin. Mormogtak, mint a. cseléd, aki nem mer hangosan veszeked­ni a gazdával. A fal megállapodott a fele út­ján. s hiába várták, nem akart beomlani. A nallér bosszankodva, minden szavát .heves mozdulattal kísérve magvarázott valamit a rendőrtisztnek, az Dedig csak a vállát,vonogatta. A fellesek mögött lassan lefelé csúszott az égbolton a nap. Néha a vékonyabb rétege­ken átszűrődött eev-eev sugár, és sárga pontokkal szórta tele a sá­ros utcát. Valami búcsúféle volt ez. Esteledett, nem telik bele más­fél óra. és sötét lesz. Ez még tü­relmetlenebbé tett mindenkit. A nallér hátulról megkerülte a falat, s visszajött. A rendőrtiszt­hez ment. s úgv, ho°v más is hallja, hangosan mondta: — Nem dől be. A tiszt nem akart sokat beszélni, unatkozva ki jelentette, hogv mind­járt megérkezik a városházáról a bi7ot*-ág. az maid megmondja, mit kell tenni. Jött is nemsokára három úr. Az egvik távolmaradt a veszedelmes helytől, félszegen Thury Zoltán (1870—1906). A századforduló Itáii realista prózairodalom ielen■ tős képviselőié. Családi nevén Köve Zoltán. Apját korán elvesztette, s nem fejezhette ’be gimnáziu­mi tanulmányait. Vándorszí­nész. imáid újságíró lett. Eav ideig Münchenben is élt. ahol Hollósv Simon körének tag­jaként megismerkedett Euró­pa haladó művészvilágával, s az ott élő lengyel és lorosz emigránsok révén a forradal­mi 'eszmékkel. Itt alakult ki realista szemlélete is. 1895-ben^ ért vissza Buda­pestre. és a P-sti Napló, majd a rad’,'",’s Budapesti Napló munkatársa lett. Színmüveket is írt. lea jelentősebb a Mo­narchia névellenes hadsereaét leleplező Katonák, melynek bemtuatását az eaész orszáa területén betiltották a ható­ságok. sőt külföldön sem en­gedélyezték kiémet és olasz előadásait. Radikális társada­lomszemlélete novelláiban, tárcáiban is meamutatkozik. Leleplezi a millenniumkori Maavarorszán felszínes csillo­gását. a tömeaes kivándorlás­ba menekült parasztság nyo­morát. a munkásság kizsák- mánvoltsáaát. s nurUán p"'- sze-űséaael és együttérzéssel ábrázolja a kisemberek szen­vedéseit. laéretes pályáját ko­rai halála szakította félbe: 36 évesen tüdőbajban halt mea. ódalgott be a munkások közé. A másik kettő és az építőmester egészen a fal mellé merészkedett. Sokát beszélgettek halkan eav tég­larakás mellett, s nem tudtak el­nyomni bizonyos fontoskodó kife­jezést az arcukon, mikor vissza­jöttek. — Momentán nincs veszély — mondta az egvik. s mert hirte­len naevon megtetszett neki ez a különös hangzású szó: momen­tán. többször is ismételte. A má­sik ráhagVta. hoev úgv van. A rendőrtiszt kissé hitetlenül hallgat­ta őket. s csendesen, alig észreve­hetően mosolygott és kijelentette, hogv le kell dönteni a falát, sem­miesetre nem engedi meg. hoev éjszakára is állva maradion. Az urak megint visszamentek a fal­hoz. . körülnézegették minden ol­dalról. — Félóra munka két üeves em­bernek — mondta az egyik. A munkásak lassan közeledni mertek. Az egvik úriember a bi­zottságból közéjük ment s biztatni kezdte őket. — Szép pénzt lehet szerezni. Két ügyes ember egv félóra alatt széthánvhatia. • Néhánvan a fal felé pillantottak s az egvik azután komolyan maga elé nézett, mintha ki akarna vala­mit számítani magában. Mások várták, hogv mit akar s mikor látták, hogv már majdnem elha­tározta magát, kezdtek kedvet kapni a munkához. Még féltek egv kicsit, de az egvik. mintha ketté akarná vágni a dolgot, avoirsan a pallérhoz ment s beszélni kezdett vele. Ketten-hárman utána indul­tak. s az egvik a félúton vissza­tért. A pallér pénzt vett elő. s megmutatta az embereknek. Azok összenéztek, az egvik sóhajtott, s azt mondta: isten nevében, a má­sik is rántott egvet a vállán, mint minden nagv elhatározás után ten­ni szokta, s a két ember elindult a fal felé. A visszatért munkás kényszere­dett mozdulattal mutogatott felé­jük. s a körülötte állóknak tövé­ről hegvére elmondta a dolgot. — Nekimennek a falnak. Körösi úr húsz—húsz pengőt ígért nekik. Meg vannak bolondulva, úgv oda- lapítia őket a földhöz, mint a le­gyeket..' A vak is Iáit ia. hogv be fog dőlni velük a fal. kevés a malter sok a tégla, két ember nem semmi... — De ha az urak azt mondják, hogv megbírja. . — Az urak? — Megvetően le­gyintett a kezével. — Mit tudnak ahhoz az urak? A rendőrök közül elő akart törni egv asszonv. de nem bocsátották élőié. Az egvik munkás felesége volt. s csak most vette észre, hoav mire vállalkozott az ura. Sírva kiabált utána, mikor látta, hogv az erőszakoskodás hiábavaló, a rendőrök/ nem engedik előre- Jönni. — Ferenc. Ferenc! Gyere vissza! Az egvák kőműves megfordult útközben, s a határozatlan moz­dulata arra vallott, hogv szeretne visszatérni, már megbánta az al­kut. De ez csak pillanatig tartott, elszégvellte magát s erős léptek­kel indult neki a falnak. Az asszonv tovább kiabált. Egv rendőr rá mordult hogv maradion veszteg. Mikor az urát meglátta a' fal tetején, egyszerre el is némult. A szeméből kibeszélt a kétségbe­esés. Egyszerre valami belső ösz­tön arra késztette, hogv letérdel­jen és imádkozzék. Nem létezett számára, körülötte senki, félig ön­kívületben kezdett el imádkozni. Semmi új sem jutott eszébe, pár szót ismételt folyton a Miatvánk elejéről. Mellette a mentakocsi elé fogott ló kaparta a földet’ és nverített az istálló után. két ember pedi" bontotta maga alatt a falat, tompa puf- fogással hullott a tégla a sárba. Óva­tosan keresték a szilárd talajt, ar­cukról csurgóit a verejték, s háromszor is megrug­dosták a helvet, ahová léptek. Las-, san eltűnt e,ev emelet szabadab­ban kezdtek lélegzőm az emberek. Néhány gverek éljent kezdett kiabálni, -s a hátsó fal nagv üres aíitónvílásán át látni lehetett, amint az én ismerős kék hegveim mögül lassú méltósággal elindult útiára a hold. Német Bertók László: Lennék örömén a lakat Rajtam az is csak átfolyik, ami maaától fönnakad. Belesimultam az anyag barázdáiba, mint a víz. Vitt fölfelé három napia napnál melegebb kábulat, de csak a köd lett vastagabb, s néhány fűszál sejt valamit. Néhány fűszál ágaskodik, finom rács lesz a köd alatt. Kerül mögéje pici nap. lobog belőle kicsi hit. Lennék örömén a lakat, de rajta éppúgy átfolyik. Szenti Ernő versei: Kórus özönvíz előtti emlékeimet hátizsákomból kidobáltam érzékeim leeresztett húrjait szépen szólóvá hanaoltam az alkony színkórusában vérem énekli a szólót Fény-forgács mind leráata az ősz a fák levél-húsát zörgeti a csontváz-kopasz [ágakat a szél eső-harkály kopoa bokáig érő fényforgácsban járok

Next

/
Oldalképek
Tartalom