Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
/ s Irodalom» művészet 1981. DECEMBER 24, Száz m magy ar núaelLái Thury Zoltán: _Kőművesek Zalán Tibor: Szikszai Károly: Betlehemesek Apró angyal. kezében ienvő [lángol. zendül a iái. amerre lév. a zöld * {lángtól. Csengő csilingel, piros sivkás [rázza: ezüst lángokat szór szét a hó- (homályba. S már itt áll. ki a betlehemet (hozza, zsebében kalács, illata [csiklandozza orrát. Szeplős arca mosolyba Irándul. Ablakban lény avul. az ajtó [sarkig tárul. Énekelnek, a hó lassan meaered. ö megszületett: készítsd [ünnepre szived! Szikszai Károly Betlehemesek című raiza Képes Géza: Öregek az öregek szépek: élesre vett vilanat- kévek ráncok toltok semmi retus komolvsáauk: ködülte heav mosolygásuk bronzlevelek — saikázva lehullnak a tóba öreaek? hát örea a köd a heav vaav a tót nyugodt szépségük . szavakból ki nem faragható O orús. keseraő.v idő volt hosszú, már tizennégy nao óta tartó napfoevatko- zás. Éev haraeos. fekete feillee folyton eltakarta előlünk a naDot. az eső hidegre csaDolta le a levegőt, néha egv kis hő is hullott a1" vafiv iég koDoetatta meg az ablakot és augusztus közértén fölvettük a télikabátot és befűtöttünk a kályhába egv kis tavalvi szénnel. Egv barátom, az ablakom alatt elszaladva, a nrémes gallérból fölkiáltott hozzám: — No. nesze természet, süsd meg! —Szóval föl volt fordulva minden Én is éreztem a többivel ho"v be vagyunk csaDva ez se nem nvár. se nem őSz. valami habarék a négv évszakból összetéve. Olvan fekete, hideg és vizes. ho°v elmegy benne mindentől az ember kedve, csak bámul, vár valami változást és fázik. Az utca túlsó oldalán építenek. Ezelőtt két hónann-'l érv szegénv kis viskó szégyenkezett a nagv puszta telken, ma már két. emeletnyire haladtak a nagv bérházzal. A télre készen kell. hogv legyen az egész négyemeletes énület. sietnek vele. Mindennan kétszer- háromszor látom erre hajtani a na 1 lért. Kis kocsi ja van. elől magas. széles üléssel és egv mindig izzadt nagv fekete ló van befogva. Egv-két nercre megáll s szalad tovább. Közben háromszor is megnézi az óráiát. s lihegve ka- oaszkodik föl a bakra, hogy úira kezébe vegye a gvenlőt. Az ét)”'ő úi_ ház egv egész világot vett el előlem. Ügy éreztem magam, mintha falun laktam volna. A kis ház teteie fölött elnézhettem, míg csak ellátott a szemem, messze ki a vidékre, túl a gyakorlótéren, túl a vasúti -vonalon, egész a ködös kék hegvekig. Jól visszahúzódva a szobába nem láttam a többi emeletes házat, csak a nvílt. szabad világot. Innen kantam a' levegőt is. mindig üdét. frisset, eev-egv kis szelet, az. eső után nedves, borzongató. de azért kellemes nárát s nagyon megérezte lelkem az énít- kezést. Mintha a feiemlágvára hordták volna azt a sok téglát, amiből felépítik ezt a négvemele- tes polgári kaszárnyát, úav nvom a nagv lárma, s elkedvetlenít ez az elhízott, áranvláncos úr a ko- nott kocsijával a lovával, amelv olvan fekete, mintha valami temetkezési társulat szolgálatában állott vólna eddig. Na"" futásra, amelynek már a hangiából ki lehet érezni, hogv a futók menekülnék Jaiveszékelés lármáiéra az ablakhoz szaladtam. Eszeveszetten, nagyokat ugrálva lefelé rohant le egv ember az állványról. Ez volt. az utolsó a falon, a többiek már mind félkörben állottak az utcán, s tÖDrengő tartózkodással bámlutak a falakra. Némelyiknek tisztán leolvastam az arcáról, hogv szeretne egv léoést előre tenni, de nem mer. Az asz- szonvok tátott száljai: nehezen lihegve húzódtak me" a férfiak háta mögött, s csak lassan indult meg a beszéd, pár szó. mintha féltek volna megzavarni a levegőt. — Befelé hailott. láttam — mondta egv öreges. me""ö*-nvedt vállú asszony, s ledobta válláról a nehéz téglahordó kast. — Ropogott is — tódította a második s mind tárt akadt is aki hallotta ropogni a faltat Több hang összevegyült, már egyszerre beszéltek. ■ — Megfagyott a vérem ... — Alig bírt a lábam ... Megkerülve a telket előjöttek azok is. akik a hátsó falhoz hordták a meszet és a téglát.. Kérdezték. hogv mi bai. s úira elkezdődött a szegénv. tudatlan emberek kevés szavú beszéde, hogv: rono- eott is. meg hogv befelé hailott a homlokfal, s az öregasszony úira ismételte, hogv megfagyott a vére. a másik pedig. hoev alig bírta a lába. Az úi asszonyok, leánvok érkezésével egvre nagyobb lett a lárma, az utca közönsége is’ megállóit. nercről nercre .nőtt a cso- oort. A férfiak komoran bámulták maguk előtt a földet s durván visszalökték azt. aki előre akart, tolakodni. Aggodalmasan nézték a falat, s várták, hogv bedőljön. Az asszonyoknak nem volt igazuk. a fal nem befelé hailott meg. hanem egyszerre, mint egv me"hai Irtott késpenge. a közönén, ki az utca felé kezdett domborodni. Tetejétől az aljáig, s lassan, valami olvan hangot adva. mintha egymáshoz dörzsölnének két követ. A ház előtt tágulni kezdett a kör. nár asszony befogta a fülét, hoev ne hallja maid azita robajt. amelv- Ível összedül a fal. Az utca túlsó végén vágtatva jött két rendőr, s bár semmi szükség nem volt reá. eev megijedt ember hívására sebes galoDDban. nagv csillingelés- sel érkezett eev mentőkocsi. A lovasrendőrök síppal szólítottak mée magukhoz néhány gyalogost a kö- zeli utcákból s a hivatalos kordont is megvonták a ház előtt. Egv munkást elszalasztottak a Daliéi- után. s a reszkető, aggodalmas emberek nagv csendességében tovább várta a tömeg, hoev mi lesz. Már mindenki türelmetlenkedett. Lesz valami, nem lesz? Ep- Den az ablak alatt két öregúr beszélgetett arról a hallatlan könv- nvelműségről. amellyel manapság építenek s az egyik azt mondta, hogv meg kellene csapatni minden Daliért, aki ilven hitvány ember. A másik továbbment azt mondta, hogv a oiacon. a városháza előtt kellene megcsapatni. úgv .úgv ... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egv munkásra, aki az utcába befordulni látván a Daliér kocsiját. szitkozódni kezdett. Visszafeleselt a rendőröknek s durván eskü- dözött hogv ha az isten mondaná, akikor sem hallgatna. Ez a hangulat ragadós, nyugtalan lett egv- szere s a többi is. s csak akkor csendesültek el kissé, amikor látták. hogv eev rendőrtiszt is ül a kocsin. Mormogtak, mint a. cseléd, aki nem mer hangosan veszekedni a gazdával. A fal megállapodott a fele útján. s hiába várták, nem akart beomlani. A nallér bosszankodva, minden szavát .heves mozdulattal kísérve magvarázott valamit a rendőrtisztnek, az Dedig csak a vállát,vonogatta. A fellesek mögött lassan lefelé csúszott az égbolton a nap. Néha a vékonyabb rétegeken átszűrődött eev-eev sugár, és sárga pontokkal szórta tele a sáros utcát. Valami búcsúféle volt ez. Esteledett, nem telik bele másfél óra. és sötét lesz. Ez még türelmetlenebbé tett mindenkit. A nallér hátulról megkerülte a falat, s visszajött. A rendőrtiszthez ment. s úgv, ho°v más is hallja, hangosan mondta: — Nem dől be. A tiszt nem akart sokat beszélni, unatkozva ki jelentette, hogv mindjárt megérkezik a városházáról a bi7ot*-ág. az maid megmondja, mit kell tenni. Jött is nemsokára három úr. Az egvik távolmaradt a veszedelmes helytől, félszegen Thury Zoltán (1870—1906). A századforduló Itáii realista prózairodalom ielen■ tős képviselőié. Családi nevén Köve Zoltán. Apját korán elvesztette, s nem fejezhette ’be gimnáziumi tanulmányait. Vándorszínész. imáid újságíró lett. Eav ideig Münchenben is élt. ahol Hollósv Simon körének tagjaként megismerkedett Európa haladó művészvilágával, s az ott élő lengyel és lorosz emigránsok révén a forradalmi 'eszmékkel. Itt alakult ki realista szemlélete is. 1895-ben^ ért vissza Budapestre. és a P-sti Napló, majd a rad’,'",’s Budapesti Napló munkatársa lett. Színmüveket is írt. lea jelentősebb a Monarchia névellenes hadsereaét leleplező Katonák, melynek bemtuatását az eaész orszáa területén betiltották a hatóságok. sőt külföldön sem engedélyezték kiémet és olasz előadásait. Radikális társadalomszemlélete novelláiban, tárcáiban is meamutatkozik. Leleplezi a millenniumkori Maavarorszán felszínes csillogását. a tömeaes kivándorlásba menekült parasztság nyomorát. a munkásság kizsák- mánvoltsáaát. s nurUán p"'- sze-űséaael és együttérzéssel ábrázolja a kisemberek szenvedéseit. laéretes pályáját korai halála szakította félbe: 36 évesen tüdőbajban halt mea. ódalgott be a munkások közé. A másik kettő és az építőmester egészen a fal mellé merészkedett. Sokát beszélgettek halkan eav téglarakás mellett, s nem tudtak elnyomni bizonyos fontoskodó kifejezést az arcukon, mikor visszajöttek. — Momentán nincs veszély — mondta az egvik. s mert hirtelen naevon megtetszett neki ez a különös hangzású szó: momentán. többször is ismételte. A másik ráhagVta. hoev úgv van. A rendőrtiszt kissé hitetlenül hallgatta őket. s csendesen, alig észrevehetően mosolygott és kijelentette, hogv le kell dönteni a falát, semmiesetre nem engedi meg. hoev éjszakára is állva maradion. Az urak megint visszamentek a falhoz. . körülnézegették minden oldalról. — Félóra munka két üeves embernek — mondta az egyik. A munkásak lassan közeledni mertek. Az egvik úriember a bizottságból közéjük ment s biztatni kezdte őket. — Szép pénzt lehet szerezni. Két ügyes ember egv félóra alatt széthánvhatia. • Néhánvan a fal felé pillantottak s az egvik azután komolyan maga elé nézett, mintha ki akarna valamit számítani magában. Mások várták, hogv mit akar s mikor látták, hogv már majdnem elhatározta magát, kezdtek kedvet kapni a munkához. Még féltek egv kicsit, de az egvik. mintha ketté akarná vágni a dolgot, avoirsan a pallérhoz ment s beszélni kezdett vele. Ketten-hárman utána indultak. s az egvik a félúton visszatért. A pallér pénzt vett elő. s megmutatta az embereknek. Azok összenéztek, az egvik sóhajtott, s azt mondta: isten nevében, a másik is rántott egvet a vállán, mint minden nagv elhatározás után tenni szokta, s a két ember elindult a fal felé. A visszatért munkás kényszeredett mozdulattal mutogatott feléjük. s a körülötte állóknak tövéről hegvére elmondta a dolgot. — Nekimennek a falnak. Körösi úr húsz—húsz pengőt ígért nekik. Meg vannak bolondulva, úgv oda- lapítia őket a földhöz, mint a legyeket..' A vak is Iáit ia. hogv be fog dőlni velük a fal. kevés a malter sok a tégla, két ember nem semmi... — De ha az urak azt mondják, hogv megbírja. . — Az urak? — Megvetően legyintett a kezével. — Mit tudnak ahhoz az urak? A rendőrök közül elő akart törni egv asszonv. de nem bocsátották élőié. Az egvik munkás felesége volt. s csak most vette észre, hoav mire vállalkozott az ura. Sírva kiabált utána, mikor látta, hogv az erőszakoskodás hiábavaló, a rendőrök/ nem engedik előre- Jönni. — Ferenc. Ferenc! Gyere vissza! Az egvák kőműves megfordult útközben, s a határozatlan mozdulata arra vallott, hogv szeretne visszatérni, már megbánta az alkut. De ez csak pillanatig tartott, elszégvellte magát s erős léptekkel indult neki a falnak. Az asszonv tovább kiabált. Egv rendőr rá mordult hogv maradion veszteg. Mikor az urát meglátta a' fal tetején, egyszerre el is némult. A szeméből kibeszélt a kétségbeesés. Egyszerre valami belső ösztön arra késztette, hogv letérdeljen és imádkozzék. Nem létezett számára, körülötte senki, félig önkívületben kezdett el imádkozni. Semmi új sem jutott eszébe, pár szót ismételt folyton a Miatvánk elejéről. Mellette a mentakocsi elé fogott ló kaparta a földet’ és nverített az istálló után. két ember pedi" bontotta maga alatt a falat, tompa puf- fogással hullott a tégla a sárba. Óvatosan keresték a szilárd talajt, arcukról csurgóit a verejték, s háromszor is megrugdosták a helvet, ahová léptek. Las-, san eltűnt e,ev emelet szabadabban kezdtek lélegzőm az emberek. Néhány gverek éljent kezdett kiabálni, -s a hátsó fal nagv üres aíitónvílásán át látni lehetett, amint az én ismerős kék hegveim mögül lassú méltósággal elindult útiára a hold. Német Bertók László: Lennék örömén a lakat Rajtam az is csak átfolyik, ami maaától fönnakad. Belesimultam az anyag barázdáiba, mint a víz. Vitt fölfelé három napia napnál melegebb kábulat, de csak a köd lett vastagabb, s néhány fűszál sejt valamit. Néhány fűszál ágaskodik, finom rács lesz a köd alatt. Kerül mögéje pici nap. lobog belőle kicsi hit. Lennék örömén a lakat, de rajta éppúgy átfolyik. Szenti Ernő versei: Kórus özönvíz előtti emlékeimet hátizsákomból kidobáltam érzékeim leeresztett húrjait szépen szólóvá hanaoltam az alkony színkórusában vérem énekli a szólót Fény-forgács mind leráata az ősz a fák levél-húsát zörgeti a csontváz-kopasz [ágakat a szél eső-harkály kopoa bokáig érő fényforgácsban járok
