Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. DECEMBER 24.

Igazgató: „Ma a- műszaki, gazdasági értelmiség cgzisztenciúja szorosan összefügg a beosztással. Szorosabban, mint kellene.

Párttitkár: ..A kinevezés egyetlen szempontja az alkalmasság. A verseny ezért sportszerű. De verseny. Tehát vannak

M * ML

vesztesei”.

SP # dm w # &&

Aki átvette a stafétát: „Személyes szimpátián is múlnak az

esélyek, no meg a szerencsén.”

M Pff B äff..

Aki majd átadja: „Több közül is választhatnak. En egyet

javasoltam. Tapasztalt, képzett, célratörő, de nem becstelenül

törtető”.

Aki versenyben volt: ..Nem én voltam az egyes számú jelölt, és ezt tudtam."

A puszta télen —\1981

fr *.. t -l

úf

„Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! / Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda; / Amit a kikelet / És a nyár gyűjtöget, / Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli I A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli.”

* * *

így énekelt hajdan a költő, Petőfi Sándor. S a mai krónikás?

Ami megmaradt a pusztán, ha kincset nem is, de valutát ér. A tiszaörsi Petőfi Tszi- nek sok pénzt hoznak a Csukás tó, a Bence meg a Sar- kadér környékén, csaknem 500 hektáron, susogó nádasok. Nem tud az idegen olyan korán kijutni Nagyivánra, hogy otthon érje reggel a szövetkezet nádaratóit.

— Ahogy kivilágosodik, kászálódunk az MTZ vontatta kévehordó szánra, — sorolja Kapás József — hogy jókor nekiláthassunk a Sei- gávai. Az idén újítottunk eszen a dán gyártmányú nádarató gépen, tavaly még egy kaszával, most kettővel vágjuk vele a nádat. Kétszer- annyit egy nap alatt, ugyanannyi üzemanyaggal.

Nádi poszáták méltatlan- kodnak hangoskodva, gyorsan borotválja mögöttük a nádast a Seiga. Bakos István a gépről lebukó nádkévéket támogatja egymásnak végeikkel.

— Nyáron a tetőlécre egymásra, ilyenkor meg így kúpokba, — magyarázza. — Azért, hogy ha olvad a hó, lecsurogjon a nádszálakon, ne rothassza a kévéket. Télen mi tetőfedők is naponta kijárunk a pusztára, jut itt munka mindannyiunknak. Kitermelünk az idei szezonban vagy 800 ezer kévét, méghozzá a nagyobbrészt export minőségűt.

— Nyáron akadt még munkájuk a nádtetőfedőknek?

— Évekig tüzrendészetileg tiltották a nádtető készítését. Amióta nemzeti parknak nyilvánították a Hortobá- gyot, csak náddal fedhetnek be a pusztán minden új épületet. Egyre több gazdaság épít megint nádtetős hodá- lyoka-t a juhászati telepeken is. Szóval, néhány esztendeje újra megnőtt a becsülete a nádazó mesterségnek.

* • *

„Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, J Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, / S a dalos madarak / Mind elnémultanak, / Nem szól a harsogó haris a fű közül, / Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül.”

• * *

Keservesen bégetnek a birkák a Deli-tanyán. Amelyik odaférkőzik a hodály ajtaját, torlaszoló rácshoz, nyújtogatja ki rajta a nyakát a puszta felé.

— Vágyódnak még nagyon a szabadba, a zöld legelők után — mondja kunbajszát pödörve Gyöngy Zoltán. — Alig egy hete, hogy végleg betereltük őket. Nem mintha jólakásig találtak volna még füvet az avaros1 mezőn, de ahogy kaparászitak, legalább kimosta a körmük közül a hó a sarat. Kevesebb fog így lesántulni a falkából. A hodályt meg majd megszokják tavaszig.

— A juhásznak, ilyenkor télen, hogy megy a dolga?

— Csak úgy, mint nyáron.

— Igencsak fázna a bekecse, ha óraszámra kint álldogálna a pusztán.

— No persze, mert maguk újságírók, meg a sok fényképező turista mindig csak kampósbotot támasztó, vagy félkönyéken heverésző juhászt látnak! Meg is. látszik annak a nyáján, akinek óraszámra van ideje mélázni! Ha nem figyel a juhász, elhanyagolja a falkát, a legelőn ellett kisbárány könnyen elmarad az anyjától. Ott veszik másnapra a fűben.

A hodály-fogségba beletörődni nem akaró- birkákhoz simuló kisbárányok aligha ismerik meg tavasszal, milyenek is a libatippont, bárányürmöt termő legelők. Azok legalábbis semmiképpen, amelyeket a Fekete, a Péterfi meg a Syöngy taknyán válogatnak a juhászok.

— Holnapra várjuk értük, a kamiont — újságolja Gyöngy Éva, a téesz fiatal állattenyésztője. — Ez, lesz az idei utolsó karácsonyi szállítmányunk. összesen ezerötszáz tejesbárányt vittek el az olaszok innen Nagy- ivánból az ünnepekre.

• • *

„Mint befagyott tenger, olyan sík a határ, / Alant repül a nap, mint a fáradt madár, ’ Vagy hogy rövidlátó / Már öregkorától, / S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... / így sem igen sokat lát a pusztaságon.”

* * *

De vajon mit lát a behavazott, végtelen puszitán dr. Kovács Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park területfelelőse? Merthogy naponta járja télen is a huszonegy ezer hektárnyi „birtokát”, a tiszafüredi, a karcagi, a kun- madarasi meg a nagyiváni puszták valamelyik részét

— Sokan azt hiszik — mondta mosolyogva — hoev kihalt ilyenkor ez a vidék. Tévedés. Nagyon is sok. messziről iött vendéglünk van. Ezerszámra telelnek itt a norvégjai tundrákról érkezett hósármánvok. és se- regestől iáiriák a pusztát a félti kenderikék is. Hosszú évek óta nem láttam réti fülesbaglyot. Most azok is ott vadásznak a régi nádde- pónéil egérre, pocokra, ötvenhárom kékes rétihéját számoltam meg itt a naev- iványi pusztán. A Tárkányi tanya mellett ritka védett madarak is telelnek, ötvenkilenc túzok.

— Az az ősz. — ahogy a költő verseli — valóban olvan rossz gazda?

— Nem panaszkodhattunk az idén, sokáig találtak táplálékot a pusztán a madarak. A molnár-, meg a partifecskék is a szokottnál később keltek útra. de füstifecskét még október végén is láttam. Kedvezett a száraz. meleg őszi idő a madárvonulásnak is. Furcsamód nagvon korán, szeptember eleie helVett már augusztus közepén megszálltak a Hortobágyon a tundrái havasi lilék.

— A nádaratóktól hallottam. nagy volt a daru vonulás is.

— Háromezernél több daru időzött pár napot a Bo- gáírzónál. Szálúi Imre kunmadarast iuhász talált is egy szép darutollat. Nagy ám annak a becsülete! Va- lámikor csak azt tűztek a juhászok, a iuhászkalap mellé.

* * *

..Leveles dohányát ja béres leveszi 'JA gerendáról és a küszöbre teszi. /Megvágja nagyjábul: / S a csizma- szóurábul /Pipát húz ki. rátáit és lomhán szivákol. /S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?”

* * *

A Béke majorban a Petőfi Tsz kukásai vaimi keveset törődnek a iászollal. Annál többet a csomózásra váró dohánylevelek válogatásával. Virág Sándor telepvezető elégedett:

— Meghálálták a pusztával szomszédos dohánvföl- dek az öntözést. Jó dohányunk termett és sok. Hektáronként alllig kevesebb, mint huszonegy mázsát törtek az asszonyok a Baltes kombáinnáll Nézze meg ezt a levelet! A piros-barna színét. az erős szövetét. Ieazi ió füstölnivaló lesz belőle.

A valamikori boriúneve- lőben hosszú asztaloknál ügyes és evons asszonykezek válogat iák néav kupacba a bálákból kikerülő füstölni valót.

Kovács Józsefné lavómvi- naev. oiiros-barna dohánylevélét kínál. Hiába szabadkozom. hoev nem dohányzóm.

— Maid örül neki otthon az asszony, tagve csak el. Itt. a puszta mellett lakó családoknál mindenütt akad a szekrényben irhabunda, szűr vagy ködmön. Azt hitte. ez csak elfüstölni ió? Nincs az a naftaliin. amitől úgv menekülnének a molyok. mint az igazi ió dohánylevéltől !

* * *

.Alkonyat felé ha fáradtan elülnek. /A rónára halvány ködök települnek. /S csak félia mutakiák /A betyár alakját. /Kit éji szállásra vrösszögve visz ia ló... /Háta Imöaött farkas, feje fölött holló”.

* * *

Farkasnak, hollónak nyoma sincs az esteledő pusztán. Egy magányos lovas tart Tiszaiigar felől Nasv- ivánnak. Lova mögött sza- or>rázza lépteit az egyik ku- tváia. A másik fekete szőr- gombolvagot nyereghez

erősített zsákban viszi az állatorvoshoz a Közéotiszai Állami Gazdaság gulyása.

— Itt telelünk a szürke gulyával Tiszaigar alatt. Valamelyik marha eltaoodta a kutyám lábát. lésánitult. Gondoltam., megmutatom a lódoktornak, nehogy az egyik ió segítőtársam nélkül maradjak télvíz idejére.

Labanc István nyugdíjas iuhász hosszan néz a szürkületbe vesző lovas után. Nasviván légszélső házsorának kertiéből még ígv alkonya tkor is messzire belátni a pusztát. A végtelenbe mutat a kampósbotiával:

— Tizenkét éves koromtól iuhászkodtam itt. Ismerek, mint tenyeremet. minden legelőt, egészen a kilen elvű- kú hídig. Az pedig igencsak a nagyobbik fele a pusztának.

Még egyszer emelkedik a kamoósbot.

— Nézze, hogy szikráznak a csillagok a puszta fölött. Alighanem nagyot fagy az éiieL Kell is. mert mositmár minden nap malacsivítástól hangosak errefelé a reggelek. Tud ia. ezen a kun vidéken -hurka-kolbász nélkül nem is igazi a karácsony.

Tenícsközy Ferenc

Kudarc és perspektíva

— ön húsz esztendeje friss diplomás vegyészmérnökként került a Tiszamenti Vegyiművekbe, és nyolc év után üzemvezető lett.

— Ha valakit alkalmasnak tartanak az irányító munkára, mert megvan hozzá a képzettsége, tapasztalata, vezetői készsége, akkor mikor kapjon lehetőséget, ha nem harminc évesen?

— Még egy évtized sem telt el, amikor igazgató lett a gazdasági igazgató-helyettes, akitől a stafétát a termelési főosztály vezetője vette át. A főosztályvezető helyére új ember kellett. Ekkor a Marton László név is elhangzott az esélyesek között. De...

— Nyugodtan mondja ki:

nem én lettem az osztály- vezető. Nem én voltam az első számú jelölt, és ezt tudtam. De ne kreáljon belőlem vesztest — akkor sem, ha netán egy hatásos riport dramaturgiája ezt kívánná — mert akkor hamisít. De azt se kívánja tőlem, hogy azt mondjam: győzött a jobb. »

— Kínosan érintette?

— Nem tagadom, akkor talán rosszul esett, de nem volt időm bánkódni. Több mint 80 ember munkáját irányítom, nem rágódhatok hetekig az előmenetelemen.

— Nem lett volna jobb, ha tudomására sem hozzák, hogy a jelöltek között van?

— Nem. Mert így legalább megtudtam, hogy a vállalat vezetői alkalmasnak tartanak a jelenleginél még felelősségteljesebb beosztásra. A minap a minősítésembe le is írták.

— Ez fontos önnek?

— Én hosszútávon gondolkodom, s látok perspektívát ennél a vállalatnál. Hogy van konkurencia? A növekvő embert serkenti, igyekszik magából a maximumot kihozni. Ezen a vállalat csak nyerhet.

Szaktudás és ambíció

Cecei Mártonnak, a TVM beruházási osztályvezetőjének három éve van még a nyugdíjig. — Nyugodtan megy el? Jó kezekbe kerül a kis kollektíva irányítása?

— Nem az nyugtalanít sem engem, sem az embereket, hogy ki kerül a helyemre, hanem az, hogy lesz-e munkájuk. Hovatovább harminc éve foglalkozom beruházással ennél a cégnél, ahol sokszáz milliós beruházások követték egymást. A kemény munkában remek törzsgárda verődött össze. Ismerik a beruházás minden csínját-bínját, hiszen majdnem mindegyiküknek húszéves gyakorlata van. Ami azt is jelenti, hogy egyszerre öregszik meg .a társaság. Öt—hat év múlva teljes nemzedékváltás lesz. Fogalmam sincs, kik tudják átvenni a stafétát. Ezen a fronton évtizedekben kell gondolkodni, hiszen a nagy beruházások nem ripsz-ropsz készülnek. Azok■ nak kell befejezni, akik elkezdik. Igaz a közeljövőben nem valószínű, hogy lesz ilyen nagy munka, de nyilvánvaló. hogy a vállalat keresi. kutatja a termelésfejlesztés további lehetőségeit.

— Kicsit megkerülte a választ. Volt-e a beosztottjai között olyan, akiben az utódját látta? Akit tudatosan, módszeresen segített alkalmassá tenni a vezetésre?

— Nem az osztályvezető dönti el, hogy ki lesz az utódja, de javaslatot kérnek tőle. És én ezt meg is tettem.

— Elárulná, kire gondol?

—- Az ilyesmit nem szokták előre nyilvánosságra hozni. 1

— A kiválasztásnál objektív tudott lenni?

— Több mint húszéven át dolgoztam azzal a kollegával. Meggyőződésem, hogy tapasztalt, jó szakember, akire nemcsak, és elsősorban nem részfeladatokat lehetett bízni. Igaz, kicsit lobbanékony, nyersebb a kelleténél, de érti a dolgát, céltudatos, de nem becstelenül törtető. Aki a munkája révén, és nem tisztességtelen eszközökkel akar érvényesülni. Ebben biztos vagyok.

A verseny ezért sportszerű. De verseny. Tehát vannak Vesztesei. Az esélyeseknek sugalljuk, vagy kereken meg is mondjuk, hogy mit kelL tenniük azért, hogy potenciálisan vezetőjelöltté váljanak. Hogy azok lesznek, vagy sem, jórészt rajtuk múlik. A kinevezés persze kockázattal jár, különösen olyan embereknél, akik még semmiféle vezetői beosztást sem töltöttek be előtte.

— Előfordult, hogy tévedtek?

Szerencse és szimpátia

Kiss Péter 29 éves volt, amikor a közgazdasági osztály vezetőjévé kinevezték.

— Ha nem megy nyugdíjba a gazdasági igazgató-helyettes, akinek a helyére a közgazdasági osztály vezetője került, várhattam volna még évekig. Az előrejutáshoz szerencse is kell.

— Ügy gondolja, hogy egy üzemben a diplomás csak vezető funkció révén jut képzettségének megfelelő munkához, számára is elfogadható anyagi és erkölcsi elismeréshez?

— Nem így gondolom. Volt két évfolyamtársnőm az egyetemen, akiket csak az foglalkoztatott, mi lesz felőlük, ha meg kapják a diplomát. Mosolyogtam rajtuk. Hát mi lenne? Feltehetően jó szakember.

— Az előbb még szerencsének tartotta, hogy vezető lett. S ha nem így alakul, az balszerencse?

— Abban a pillanatban már másképp gondolja az ember, ha úgy érzi, hogy többre képes, és lehetősége van arra, hogy ezt be is bizonyítsa.

— Honnan tudta, hogy mire képes?

— Próbára tettek. A beteg igazgatóhelyettest az osztályvezetőm gyakran helyettesítette, én pedig őt. Részt vehettem szakmai tárgyalásokon, tárgyalhattam a minisztériummal, az árhivatallal, oroszlánrészem lehetett a vállalat gazdálkodási rendjének a kidolgozásában.

— Volt riválisa?

— Hogyne. Sőt! A vállalat gazdasági és pártvezetői hónapokig vitatkoztak azon, alkalmas vagyok-e a vezetésre. Azt mondták, szakmailag igen, de politikailag éretlennek tartottak, kifogásolták, hogy nem vagyok aktív közösségi ember. Higgye el, személyes rokonszenven is múlnak az esélyek. Tudom, hogy az üzemi pártbizottság akkori titkára nem igen kedvelt.

— Mégis osztályvezető lett.

— Ügy gondolom, nem csalódtak bennem, hiszen néhány évvel később kineveztek egy nagyobb osztály, a pénzügy élére, amikor a vezetője nyugdíjba ment.

Verseny és kockázat

— Szilágyi Gyula a TVM pártbizottságának titkára, hogy véli: elég időt, energiát és figyelmet fordítanak-e az utánpótlás nevelésére, az egyéni pályafutásokra?

— Sajnálnám, ha közhelyként hangzana, de úgy gondolom, hogy nincs az az idő, energia, amit sokallani lehet, ha az utánpótlás biztosításáról, végül is a vállalat jövőjéről van szó. Egyéni pályafutás? Elégedetlen emberekkel nem lehet eredményesen dolgozni.

— Hogyan válhat valaki a gyárukban vezetővé?

— Normális kiválasztódási folyamat eredményeként. Van, amikor sok esélyes versenyhelyzet teremtődik. A kinevezésnek egyetlen szempontja: az alkalmasság.

— Nem jellemző. Ha nem is népgyűlésen, de demokratikusan születnek a döntések minden szinten. Beleszólhat. a kollektíva abba, hogy ki legyen a vezetője. Megesett már, hogy a felső vezetés által javasolt személyt nem fogadták el.

Diploma és beosztás

Szalai László 25 esztendeje kezdő vegyészmérnökként került a gyárba, amelynek ma az igazgatója. Saját és vezető kollégái példája épp úgy, mint a középvezetőké és egy-egy kis csoport élén állóké bizonyság arra. hogy erős a „hátország”. Minden vezetői beosztásra házon belül találnak megfelelt) embert. Mitöbb, olykor a bőség zavara nehezíti a döntést.

— Ez így van, de nem a jelenlegi vezetők érdeme elsősorban, hanem az elődeinké, akik kinevelték maguknak az utánpótlást. Történhetett bármilyen váratlan esemény, konfliktus, a személyi változás nem okozott törést a gyár életében. A munka, a termelés színvonalán a vezetői utánpótlás megoldottsága, vagy megoldatlansága tökéletesen lemérhető.

— Ragaszkodnak ahhoz, hogy a stafétáért csak házon belüliek startolhatnak?

— Nem előírás, de hallatlan lélektani előnye van. Hiszen az,-hogy miként dolgozik egy ember, azon is múlik, lát-e maga előtt perspektívát.

— A gyár majdnem kétezerkétszáz dolgozója közül százhuszonháromnak van felsőfokú végzettsége, sokuknak kél diplomája is. A középvezetők száma harminchét. A munkahelyi vezetők, a kiscsoportok irányítóit is beleszámítva kétszáz- .negyvenkilencén vannak. A technikusok ennél jóval többen.

— Nem lehet mindenki vezető, még akkor sem, ha diplomája van. Sajnos ma a műszaki-gazdasági értelmiség egzisztenciája szorosan összefügg a beosztással. Szorosabban, mint kellene. Éppen ezért arra törekszünk, hogy megteremtsük a lehetőségét a vezetésen kívüli alkotó munkának is, hogy az önmegvalósításnak ne csupán a vezetővé válás legyen az egyetlen útja. Ehhez biztosítjuk a megfelelő anyagi- és erkölcsi elismerést. Igaz pénzt adni egyszerűbb, köny. nyebb, mint a közvélemény olykor igazságtalan és torz megítélését befolyásolni.

— Volt olyan diplomás, aki azért ment el a gyárból, mert kilátástalannak látta az előmenetelét, és azt is, hogy valaha önmegvalósító alkotó munkát végezzen.

— Igen talán kettő vagy három. Lassúnak tartották az előrehaladásukat, nem voltak szinkronban az elképzeléseink. Sőt, volt olyan jó szakemberünk, aki tudta, hogy szüksége van rá a' gyárnak, s ő' próbálta a feltételeket szabni. Az volt _ a vezetés álláspontja, hogy előbb bizonyítson és ne alkudozzon.

Kovács Katalin