Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

1981. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászfelsőszentgyörgyi művelődési ház pincéjében ez év januárjában klubhelyiséget hoztak létre. Ezt a munkát a tanács költségvetési üzeme 50—60 ezer forintból vé­gezte el. A község lakói, öregek és fiatalok szívesen töltik itt szabadidejüket Gyakorló tanításon a jászberényi főiskolán Becsöngetnek. A folyosón lassan elül a lárma. Az osz­tálytermek előtt párosával sorakoznak a gyerekek. A becsukódó ajtók pillanatok alatt nyelik el a diákokat. A táskából előkerül a munka- füziett a logikai játék, a ce­ruza, a radír és a vonalzó, a matematikáéra kellékei. Min­denki figyel, kezdődhet a munka. Feltehetően szinte vala­mennyi általános iskolában hasonló mozzanatok előzik meg az órakezdést. Ahová ellátogattunk, ott ettől a pil­lanattól semmi sem mondha­tó szokványosnak. A Jász­berényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában va- gyunkl a harmadik osztályo­sok matematika óráján, me­lyet Koczka Mária másod­éves hallgató tart. A hátsó padokban ott szoronganak, „szorítanak” a csoporttársak; a szakvezető füzetébe jegyez- getve kíséri figyelemmel az órát. Koczka Mária egy nyelv­tanóra tapasztalataival „fel­vértezve” áll a diákok előtt. Az első percek nagy lám­paláza oldódni kezd, hangja egyenletessé válik. Társai egy-egy mosollyal, bólintás- sal biztatják. Aztán a mun­ka lendületet vesz, tempósan peregnek a feladatok, jól dolgoznak a gyerekek, élve­zik a változatos helyzeteket. A - kicsöngetést azért egy megkönnyebbült sóhaj is kí­séri. A diákokon semmi iz­galom, feszélyezettség nem látszik, megszokták a ven­dégeket, az idegeneket. — Hogy sikerült az óra — kérdezzük a legillétékesebb- től, Nyíri Mihályné szakve­zetőtől. — Nagyon sok olyan jó tulajdonsággal rendelkezik a jelölt, amely a pedagógus- pályán elengedhetetlen. Ügyesen bánik a gyerekek­kel, ötletesen használja a munkaeszközöket, megoldot­ta a differenciált oktatást isi Az óra anyagának logikai rögzítése a nagy izgalom kö­zepette ugyan elmaradt, de olyan sokfelé kellett figyel­nie, hogy ez a második ta­nítási órán még bocsánatos „bűn”. — Az órát később megbe- szé’iik, elemzik, ekkor a cso­porttársak is szóhoz jutnak. Ök hogyan látják egymás munkáját? — Először az a hallgató értékeli „produkcióját” aki tanított. Általában nagyon önkritikusak és őszinték. Olyan légkört teremtenek a megbeszéléseken, melyben öröm dolgozni. A „kis tanítónéniket” a főiskola büféjében találjuk. Kávézás1 közben taglalják az izgalmas 45 perc eseményeit. A középpontban természete­sen azok vannak^ akik az előző órán tanítottak. A hu­moros mozzanatok elevened­nek újra elsősorban az él­ménybeszámolókban . — Hogyan készült a taní­tásra — faggatjuk Koczka Máriát. — Nem tudom miért, de az első órám előtt nem iz­gultam annyira, mint most — mondja Koczka Mária, olyan arccal, mint aki egy műtéten esett ét. — Pedig már többször lejátszottam előre magamban a 45 percet. Az óratervezetbe bele sem pi Han tottam. A szakveze­tőmmel] megbeszéltünk min­den pontot, s mégis volt, amit elfelejtettem. A kollé­giumban a szobatársaim már fújják az óra anyagát, ugyan­is velük, illetve „rajtuk” gya­koroltam. — Másodévesen tanítanak először. Milyen érzés? — Kissé olyan, mint ami­kor a futballistákat nem en­gedik a labda közelébe, s ők alig várják, hogy a fociba rúghassanak. A bemutató ta­nításokon a gyakorlott peda­gógusoktól sok hasznos fo­gást, ötletet lestünk el, azt is megfigyeltük, milyen mód­szereket alkalmaznak egyes óratípusoknál. Azt hiszem, képtelenség ezt akár pár év alatt is magunkévá tenni, majd a gyakorlat során ki­kristályosodik, megérik min­denkiben. — Nagy örömmel beszél jövő hivatásáról. — Eddig csak elképzelé­seim voltak róla, a valóság még érdekesebb, izgalma­sabb. Ügy érzem, jól válasz­tottam, — fs — A második tanítási órán a gyerekek között A Szolnoki Galériában Megnyílt Papi Lajos gyűjteményes kiállítása Nagy érdeklődés közepette nyitotta meg vasárnap dél­előtt Selmeczl László, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője Papi Lajos szobrászművész gyűjtemé­nyes kiállítását a Szolnoki Galériában. A tárlat meg­nyitóján részt vett Boros Ottóné, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. A kiállítás a hatvan esz­tendős, Kisújszálláson élő. szobrászművész utóbbi há­rom évtizedben készült al­kotásaiból ad ízelítőt. Szá­mos, Szolnokon eddig még be nem- mutatott szoborral, kisplasztikával, érmével, ta­lálkozhat a tárlat látogató­ja.. A hatvankét alkotás je­lentős része ugyanis az utóbbi 2—3 esztendő termé-, se. Kiállították többek kö­zött a tiszacsécsei diófából faragott Móricz Zsigmond szobrot, a tavaly készített Lófejet, a Kun kenyeret, a Kun madonnát, s számos lányportrét. A tárlat anya­gát a szobrászművész kül­földön alkotott, illetve mű­veiről készített színes diák, valamint a Papi Lajosról festett portrék egészítik ki. A kiállítást január 20-ig nézhetik meg az érdeklődők — hétfő kivételével — na­ponta 10—18 óráig. Amatörfilm­szemle Vasárnap zárult Tatabá­nyán XI. észak-dunántúli amatőrfilm-szemle, amelyen húsz művet mutattak be a Győr, Komárom, Veszprém és Vas megyei . alkotók. A vetítéshez hasonlóan nyil­vános volt a vita és a zsűri­zés is. Az első díjat Bajár András és Szántó Tamás szombathelyi alkotópár nyer­te el Kortünet ’81. című já­tékfilmjével Az Esti Hírlap jubileumára egyedszázaddal, ez­N előtt, új napilap ke­rült az utcára 1956 karácsonyán; sokat iSlr i szenvedett főváro­sunk lélekpezsdítő karácso­nyi ajándékot kapott: az Esti Hírlapot. Nehéz eldön­teni, hogy a jubileum me­lyik napra esik pontosan, mert a december 24-i dá­tummal megjelenő újságot már a 23-1 aranyvasárnap hajnalán kézhez kaphatta az olvasó, ennél azonban fontosabb, amit akkor az új lap szolgált és sugallt. amit ma konszolidációnak neve­zünk, s ami akkor azt jelen­tette, hogy végre megkez­dődött a társadalmi béke helyreállítása, hogy rend lesz, hogy ismét melegek lesznek a lakások, hogy he­lyükre kerülnek a feltépett sínek, hogy majd az isko­lákban is fütenek. „Vajon reménytelen kívánságok ezek?”, tette fel a kérdést az olvasót köszöntő vezér­cikk, s így válaszolt: „Vall-- juk és hisszük, hogy nem és nem. Élni akarunk orszá­gunkban és élni is fogunk!” Bízott és biztatott az új lap, szolgálta és jelezte a konszolidációt, amelynek je­lentőségét akkor érzékelhet­jük igazán, ha ebbe az első Esti Hírlapba huszonöt év múltán belelapozunk. „Ha­marosan elkészül és a Mi­nisztertanács elé kerül a kormány részletes program­ja”, tudhatjuk meg a lap­ból, meg azt, hogy „kará­csonykor nem lesz áram- korlátozás”, hogy „kevés a hómunkás, de biztosítják a bányavidékek útjait”, hogy az üzletekben „van hús, hal, zsír, liszt, cukor, konzerv­áru” bőven, s „az ünnepek­re tejkonzervet adnak az utalványos fogyasztóknak”, hogy „a Bánk bánnal nyit­ják a helyreállított Nemze­tit”, hogy rövidesen „meg­nyílnak a napközik és a ta­nulószobák”, hogy ..Bécsből hazaindult az MTK labdarú­gó-csapata”, hogy „az indu­ló totó negyedmillió forintos főnyereményt” ígér, hogy „kéthónapos kényszerpihenő után hétfőn megkezdődnek az ügető-versenyek”, hogy „lövés által okozott sérülés már harmadik napja nem fordult elő”, és hogy „az ét­termekből a szilveszteri ko­csonyát — betét ellenében — tállal együtt haza' lehet majd vinni”. Űj és szívünk szerint friss újsággal szeretnénk jelent­kezni, hogy a súlyos alélt- ság~‘után éledező élet hűsé­ges tükre legyünk”. Ezt ígérte az első Esti Hírlap — olvasókat köszöntő, alig egy gépelt oldalnyi szerkesztősé­gi vezércikke, s huszonöt év után1 is állítható, hogy az Esti Hírlap friss maradt, és hűen tükrözve mind telje­sebbé váló életünket. A lap jellege sem változott sokat: cikkei, riportjai, információi röviden, tömören, az orszá­gos lapoknál kissé könnye­debben, , olvasmányosabban tájékoztatják az olvasókat. Valamelyest többet foglalko­zik a jogpolitikával, a bűn­üldözéssel, mint reggeli lap­társai, s ami a legtöbb új­ságtól megkülönbözteti: el­sőként olvasható benne az ■ éjféltől délig terjedő időszak teljes híranyaga. ma” negyedszázad­A dal ezelőtti kará­csonyi Esti Hírla­pot még csak Bu­dapestért terjesztet­ték, az idei karácsonyi szá­mot —, amelyben a lap egyebek között a saját múlt­járól ad egy érdekesnek ígérkező összeállítást — már negyvenezernél több vidé­ki olvasó is várja, de ez a szám sem fejezi ki igazán, hogy e kedvelt politikai napilap milyen rangos és fontos helyet vívott ki ma­gának a hazai tömegkom­munikáció rendszerében. A jubileum alkalmából szeretettel köszöntjük kollé­gáinkat, s mindennapos munkájuk eredményét: a hu­szonöt éves Esti Hírlapot! Á. G. Dominó pantomim társaság Üj otthon a G Chaplin, a feledhetetlen művész vallotta: a film ere­je a pantomim. S vala­mennyi filmjének fegyver­tárában, közlési rendszeré­ben döntő szerepe van a furcsa, de magas mondani­valót hordozó arcjátéknak, a cirkuszi clown esetlenül ka­csázó, csetlő-botló lépései­nek, az akrobatika, a balett mozgáselemeinek. Ezek a mozgás- és kifejezési for­mák elengedhetetlen tarto­zékai a pantomimnak. De a pantomim, mint színpadi műfaj, több ennél: önálló, művészetileg sajátos eszkö­zöket alkalmazó formanyelv. — Alapvető félreértés, amikor azt hiszik, hogy a pantomim modern termék — mondja Köllö Miklós, a Domino pantomimegyüttes - vezetője. — Eredete régeb­bi, mint a beszélő színházé, színjátszásé. Rómában pél­dául Augustus császár ide­jén élte virágkorát, s abban az időben szinte az egyet­len színházi formanyelv volt a pantomim, vagy ahogy akkor nevezték, a mimusjá- ték. A császár korának egyik nagy mimusát, Baphillost száműzte Rómából, de kény­telen volt visszahívni, mert félt, hogy a város lakói fel­lázadnak. Baphillos társa, Philades már könyvet is írt, amely taglejtések, gesztu­sok leírását, a színészi já­ték vezetésének utasításait tartalmazta. Párizsban a ro­mantika korában, amikor meghalt Gaspare Debureux, a híres pantomimművész, nemzeti gyászt rendeltek el. Századunkban újjászületik ez a művészet és a Debureux kidolgozta mimepure irány­zat új mozgásrendszert te-, remtett, modern színházi műfaj rangjára emelte a pantomimot. Szerte a vilá­gon, így Európában is nép­szerű pantomimszínházak működnek. A senki sem próféta saját hazájában mondás a Domi­na együttes útjára, felemel­kedésére is ráillik, hiszen az 1969-ben hivatásossá nyil­vánított művészkollektíva első sikereit külföldön,3rat- ta. Még, abban az évben a prágai világfesztiválon lép­tek fel, 1972-ben egy kana­dai tévétársaság filmet for­gatott velük. Azóta bejár­ták Európa országait, 1979- ben Bonnban, majd 1980- ban Kölnben rendezett Eu­rópai Pantomim Fesztivá­lon arattak sikert. Kölni fellépésüket a magyar tele­vízió filmen is megörökítet­te. Az együttes repertoárjá­ban sokféle művészéti irányzat és kifejezésforma ötvözte műsor szerepel: ab^ szúrd, groteszk, szürrealista vizuális játék, rítus-szín­ház, szatirikus játék, kulti­kus jaz/.-pantomim stb. A szerzők névsorát Balázs Béla, Thomas Mann, Juhász Ferenc fémjelzik. Hosszú időn át nagy sikerük volt mindenütt a Gogol alkotá­saiból Panoptikum címmel összeállított kétfelvonásos tragikomédiával, amelyben hat művész ötvennyolc sze­repet játszott el. Az együttes vezetője, Kül­lő Miklós 1979-ben London- ' ban két héten át gyakorlati bemutatókat tartott angol mimeseknek, a betanított produkciót a kurzus végén színházban is színre vitték. Jelentős szerep jutott a pan- tomimégyüttesnek a közel­jövőben bemutatásra kerü­lő Jancsó Miklós rendezte — magyar—olasz koprodukció­ban készült — Boccaccio Magyarországon című íilm- be,n is. Növekvő népszerű­ségük mutatója lehet, hogy évente 12—14 tévéprogram­ban lépnek fel. A közelmúlt „fontos ese­ménye volt az együttes éle­tében, hogy pantomimtársa­sággá alakult át, ezáltal önálló jogi személlyé lép elő, érthetőbb kifejezéssel élve: a jövőben kulturális intézményként működik — előreláthatóan 1982. január­jától kezdve. A színházi előadások, színpadi bemuta­tók mellett ■ jelentős szerep­hez jutnak a pantomimszí- nész-képzésben, amatőr együttesek segítésében, el­méleti és gyakorlati szak­mai anyagok publikálásában és még számos közművelő­dési. művészeti feladat ki­munkálásában, megvalósítá­sában. Legújabb vállalkozásuk: még ebben az évben a Roo- sevelt-téri Gresham kávé­házban színre viszik a tár­saság nyáron oly nagy si­kert aratott „Keserű show, avagy Edgar Allan Poe úr vacsorája” című pantomim­komédiát. Szeretnék, ha a társaságot és a közönséget befogadó Gresham az őszi— téli estéken a régi vendéglá­tó hagyományokat idéző „caféteáterré” alakulna át, s ugyanakkor mai otthona lenne a pantomimnak és a társművészeteknek. Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom