Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

ID Szolnok megye múltjából 1981. DECEMBER 20. Régészeti munkák Kengyelen Képek a kengyeli ásatásokról A régészeti ásatásokon a régész vezetésével 5—15 munkás dolgozik a szabályo­san kimért szelvényekben. Rétegről rétegre haladva igyekeznek megállapítani az előkerült leletanyag viszo­nyát, rendeltetését. A feltá­rás igen precíz munkát, pon­tos megfigyeléseket, részle­tes dokumentációt igénylő, tehát időigényes tevékeny­ség. Minden jól megfigyelt jelenség újabb adalék lehet a régi korok történelmének rekonstruálásában. Vannak olyan esetek is azonban, amikor a régésze­ti munkában a gyorsaság a legfontosabb. Ma, a nagy­üzemi mezőgazdaság korá­ban, amikor rohamosan vál­tozik a táj arculata, a ré­gész kénytelen versenyt fut­ni a nagy teljesítményű földmunkagépekkel, hiszen a mélyszántáskor, planírozás- kor megsemmisülő leletek történeti szempontból pó­tolhatatlanok. Még ennél is nagyobb figyelmet kíván­nak az olyan jellegű mun­kák — például útépítés,’ halastó vagy víztározó léte­sítése, — amelyek után az érintett területek régészeti szempontból megközelíthe- tetlenek lesznek. Ilyen ese­tekben a megoldás az lehet­ne, ha a munkák megkezdé­se előtt a területen a teljes régészeti feltárás megtör­ténne. Sajnos csak ritkán lehet megközelítőleg is megmondani előre, hogy mit rejthet a föld. Legtöbb­ször a földmunkák megkez­désekor, ha a gépek sírokat vagy más régészeti objektu­mokat hoznak felszínre, és ezt időben jelentik a mú­zeumban, kezdődhet csak a régész munkája, a leletmen­tés. Szeptember végén tele­fonüzenet. érkezett a Dam­janich Múzeumba, hogy Kengyel mellett a halastó építésénél sírokra bukkan­tak. A helyszínre érve azon­nal megállapítható volt, — különböző korok egymás melletti, néhol egymásra te­lepült emlékei, házak, sírok, találhatók azon a partélen, ahonnan a földet kiterme­lik. Amint az építésvezető­től megtudtuk, egy 340 hek­táros tórendszer kialakí­tásán dolgoznak. Kengyel alatt húzódik egy 9,5 km hosszú kiszáradt Tisza-me- der, amit ismét feltöltenek majd vízzel. A védő- és az egyes tavakat elválasztó keresztgátakat a magasabb partról kitermelt földből építik. Ez a terület pedig az őskortól kezdve a legjobb feltételeket nyújtotta a le­telepedéshez. A víz közelsé­ge mindig elengedhetetlen követelmény volt, és a part elég magas ahhoz, hogy az árvizek idején is száraz ma­radjon. A humusz lehordása után a sárga agyagos-homokos al­talajban jól kirajzolódtak a beásott gödrök, árkok, há­zak;- sírok foltjai. A gépke­zelők és a művezetők meg­értésének köszönhetően ezek legnagyobb részét feltárhat­tuk, dokumentálhattuk. Sok segítséget kaptunk a régé­szet iránt érdeklődő látoga­tóktól. Az előkerült leletek alap­ján rekonstruálni tudtuk, hogyan alakult Kengyel legrégibb története az évez­redek során. Először az újkőkor köze­pén telepedtek itt meg az emberek. Sajnos házaik nem maradtak meg, de fel­tártuk azokat a gödröket, amelyekből az agyagot bá­nyászták a házak falához, és később a telep hulladé­kával, szeméttel töltődtek fel. A bennük talált kerá­miatöredékek alapján lehet meghatározni korukat. A kerámia formája, díszítése mindig jellemző volt az adott népcsoportra és koronként is változott, fejlődött a min­denkori szükségletek és nem utolsó sorban a divat sze­rint. Sírokat is feltártunk eb­ből a korszakból. Az egyik­ben spondylus kagylóból ké­szített melldísz volt. Ez a kagylófajta csak a Földközi­tengerben él, onnan került hazánk területére a kiter­jedt kereskedelmi és kultu­rális kapcsolatok bizonyíté­kaként. A különféle hulladékgöd­rök arról is tanúskodtak, hogy a réz- és bronzkorban is lakott volt ez a vidék. Feltártunk egy népvándor­láskori házat, abból az idő­szakból, amikor a szarma­ták törzsei éltek itt. A félig földbe mélyített, felmenő falú ház sarkában kemen­ce is volt. Sütőfelületét edénytöredékkel tapasztot­ták alá, hogy hőtároló ké­pességét növeljék. A jelleg­zetes szürke korongolt ke­rámia, amelyeket a sírok­ban is megtaláltunk, sok­szor az egykorú római for­mákat utánozza. A honfoglalást megelőző­en az avarok uralták a vi­déket. Kengyeli temetőjük­ből II sírt tártunk fel, eléggé szegényes leletekkel. Az Árpád-korban egy kis falu állott azon5 a helyen, ahol a leletmentést folytat­tuk. A nagy felületen a há­zak, az önálló gazdasági egységek egymástól távo­labb, nem utcás elrendezés­ben állottak. Az „ősi Ken­gyel” az őrségi szeres tele­pülésekhez hasonlítható leg­inkább. A házakat félig földbe ásták, itt is a sarok­ban található a kemence. A házakhoz szabadon álló ke­mencék is tartoztak, ame­lyek a mai falusi kiskony­hák, nyári konyhák elődei voltak. A házak közelében megtaláltuk azt az árok- rendszert, amely a karám szerepét töltötte be, az álla­tok összetartására szolgált. Újabb adatokat most már csak a feltárások folytatá­sától várhatunk. A föld­munkák az előzetes terv sze­rint 1983-ig tartanak. A ve­lük párhuzamosan folyta­tott leletmentés eredménye­ként tovább bővülnek isme­reteink Kengyel történetére és előtörténetére vonatkozó­an. Siklődi Csilla Még egyszer a kéttűs honfoglalásról A magyar nép honfogla" lásénak -története az utóbbi évtizedben egyre inkább a közérdeklődés előterébe ke­rült. Az elhangzott vélemé­nyek közül a legnagyobb népszerűségire László Gvula professzor .jkettős honfogla­lás” elmélete tettt szert Léisz- ló Gyula 1970 óta megjelenő munkáiban egyre átfogób­ban próbálja elméletét tudo­mányos érvekkel igazolni. Legrészletesebben a „Gyor­suló idő” sorozatban megje­lent kismonográfiája tar­talmazza a „kettős honfog­lalás” érvrendszerét. A múzeumi előadások, múzeumi történelemórák szinte sohasem múlnak él anélkül, hew valaki meg ne kérdezné, „Hogyan is állunk ezzel) a kettős hanfoglaliáls- sal?” „Mikor is érkeztek a Kónpát-imedencébe a magya­rok?” László Gyula a magyar honfoglalás és megtelepedés kérdésér a régészet szem­szögéiből vizsgálta. Az avar- kori és a X—XII. századi lelőhelyeket vetítette térkép­re, és ezék a térképek ké­pezik a kettős honfoglalás elmélet alapját. legrövidebben úgy összie- aezhétiük László Gvula eredményeit hogv a finn­ugor nvelvű magyar nép nem 895—896-ban. hanem már jóval korábban, az avar korban. 670—680 táján köl­tözött be a Kárpát-meden­cébe. s az avarkori magva­rakat itt találták Árpád „tűrik” magyarjai. Az 1. 'számú térkénre László Gyula a kései avar (griffes-indóls) lelőhelyeket vetítette rá Kniezsa István, a XI, századi népességi vi­szonyokat ábrázoló, térképé­re. Megállapította hogy „160 késő avar (ariiffes-in- dás) lelőhely színmagyar nyelvi közegben van. 50' ve- isves magyar—szláv környe­zetben, s mindössze 4 otvan van. melynek helynevei tisz­tán szlávok.” Ebből1 az kö­vetkezik. hosv a kései ava­rok nem szTJávasodhattak el1, hiszen akikor a lelőhelyek­nek szláv nyelvi környezet­ben kellene előfordulniuk. László Gyula 2. számú térképén a X. századi ma­gyar és a késő avar (griffés- indás) lelőhelyek szerepel­nek. Azt tapasztalta. hogy ezek, le^lábbis ’nagy tömb- ieikíbem. kiegészítik egymást nagyjából úgy mint a sakk­tábla fekete és fehér koc­kái. Ez az állapét úisv állha­tott elő. hogy Árpád ma­gyarjai ott telepedték meg, ahol kései avarok nem él­tek. Ezek a nagy szabad, la­katlan területek úgy kelet­keztek, hogy a késő avarok­nál a földművelés általános­sá válásával nagy települési gócok alakultak ki. Árpád „türk” magyarjai ezeket a „senki földeket”, melyek ál­lattartásra aikaimas terüle­tek voltak, szállták meg. Azt. hogy ez a_két térkép képezi az eümélet alapiét, ml sem biaanvűtia fobban. hogy ismertetésük után László Gyula részletesen fel­tárja azok hibaforrásait. Ez­zel együtt is úgy véli, hogy a griffes-indás -lelőhelyek és a magyar nyelvi határ „fe­dik” egymást Vizsgáljuk meg hát a két legdöntőbb érvet, László Gvula már többször is emlí­tett két térképét. Az 1. számú térkép alap­iét Knliezsa István népesség­térképe képviseli. Erről a szerző Kniezsa Istváln a kővetkezőket írta: „A mi dolgozatunk ’^fontosabb ré­sze a magyar szállésterüle- tékkel foglalkozik... Az egyéb népekre vonatkozóan viszont tekintetbe esik az a kerek két évszázad, amelv a honfoglalás kora óta a XI. seálzad végéig lefolyt. Ez alatt az idő alatt ugyan­is Magyarország népi össze­tételéiben igen naigv eltoló­dások történhettek”. E né­hány mondat már önmagá­ban is erősen megkérdőiele- Zi annak lehetőségét, hogy mechanikusan visszavatít- sük a 900-as évek elejére a XI. század települési viszo­nyait. Vagy vegyünk egv másik példát. Kniezsa for­rásai között fontos helyet foglalnak el a törzsnevek­ből keletkezett helynevek (pl. Nyék, Megyer, Künf Gyanmat, Tarján, Jenő Kér. Keszi helynevek). Ezekről Kniezsa ezt írja: nem le­hetnék későbbiek a XI. sz. közepénél!. __ a törzsek bo mlásának kezdeténél, az­az a X. század végénél alig­ha lehetnek régebbiek”. Azt a mintegy 300 törzs- névből keletkezett helyne­vet már e kronológiai meg­állapítások alapján sem le­het a honfoglalás ideiére vonatkoztatni. A legújabb névtudományi kutatások még inkább óvatossá tesznek bennünket, hiszen kimutat­ták, hogy a törzsnévi hely­nevek keletkezési korszaka nem zárható le a XI. szá­zad eleién vagy közepén, hanem évszázadokon át tar­tott. Ha egy térképre vetítjük a X. századi magyar régé­szeti lelőhelyeket és a törzs- névből keletkezett helyneve­ket, azt látjuk, hogy a pe­remterületeken. ahol nagy szántban fordulnak élő törzsmévből keletkezett helynevek, ott nem, vagy­aiig találunk X. századi le­letanyagot. Tehát Kniezsa térképének visszavetítése a 900-as évek elejére igen kockázatos, tulajdonképpen nem is lehetséges. László Gyula 2. számú térképéről csők annyit. ho»r az Alföldön számtalan eset­ben találhatók egymás mel­lett a griffes-indás és ma­gyar lelőhelyek. Lálszlő Gyula térképei kö­rül'. minden eredményük el­lenére sok a kérdőjel, nagy horderejű következtetéseik igen bizonytalan alapokon nyugszanak. De több problémát is említhetünk amely a kettős honfoglalás elmélete ellen szól. A legfontosabb az. hogy nincs olyan egykorú írásos forrás, amely tudna arról, hogy Árpád magyarjai a Kárpát-medencében magya­rokat találtak vólina. Nem tudjuk, hogy mely területe­ken alakult ki a kései avar (griffes-indás) régészeti kul- tú- hordozói érintkezhet­tek-e egyáltalán finnugor nyelvű népekkel? Nem. is­merjük még az Alföld XI. századi népessé,eviszonvait. Hiába ismerünk több száz VIII. ázázadi késő avar (griffes-indás) lelöhetvet, IX. századd ’’életet azonban eddig bizonyíthatóan egyet sem. Tovább sorolhatnánk a kérdőjelek . fa’sorolásait, azonban úgv véljük. hogy ennvi is elég annak kimon­dásához. hogv kettős hon­foglalás elmélete jelenlegi formájában nem állja ki a tudományos kritikát. Ennek ellenére jelentősége naigv. és n” abban áll, hogv soha nem látott nötigest idézett elő a kutatásban. amely minden bi zónával a magyar honfoglalálsi a miPigvarsáig X. századi élete, a Kánját-me­dence rénej történetének jobb mefsmisrését segíti e’ő. Madaras László 99 Cholera pestis Így jegyezték fel Kunhe­gyesen 1831-ben. ..a nagy ko­lera évében” ránk tört ve­szedelmes iárvánvt. amely­től néhánv hónap alatt fél­millió ember betegedett meg hazá-nkban. és csaknem két­százötvenezer halottat sirat­tak a megmaradták. Nincs egyetlen - feljegyzés, irat. em­lékezés sem 1831-ből. amely­ből ne csengene ki — Ka­zinczy úti leveleihez hason­lóan — a szorongó részvét a megdöbbentő tragédiák miatt. Kíséreljük meg felidézni a 150 évvel ezelőtt lezajló ..azon öldöklő nvavaia” he­lyi eseményeit amelyet ..napkeleti choilerának” ne­vezünk”. (Kórokozója csak 1880-ban vált ismertté.) Szolnokon a Ferences Rendhez „História Domus”- ában i egyezték fel magyar nyéllvenu hogv ..cholera igrasz- száil a városunkban”. 1831. iúlius 3-án tanácskozásra lőttek össze, hogy a gyógyí­tás módiáról vitatkozzanak. A nádor rendeletére már iúmius közepén kijelölték a veszte,szár vonalát az észak­keleti megyéknél!, de mes- ielölték az utakat is. ame­lyeken a közlekedést enge­délyezték. A iárvánv terje­désekor. mivel ebben a Ti­szán közlekedő tutaiok személyzetének is része volt. Ti&zairoffra és Szandára or­vosokat rendelt ki Vav Mik­lós királyi biztos, hogv ott hétnaoi „kötelező veszteg- lés” és sikeres orvosi vizs­gálati eredmény után me­hessenek ’tovább az utasok külön útlevéllel. Június 30-án Szólnék várost és1 a Tisza menti községeket is szaros kordonnal vétetik kö­rül. Fegyveres katonaság, vasivillés parasztok gondos­kodnak arról, hogy illeték­telenül senki ne láthasson be az elzárt helvekire. A járvány terjedését megállí­tani azonban ígv sem sike­rült 1831. iúnius 29-én kolera megbetegedéseket jelentettek Kőtelek. Tiszasülv. Tiszabő. Fegyvernek és Abád közsé- giekbőlL és iúlius 11-ig Ti- szakürtig futott végiig a iár­vánv. A História Domus iúlius eleji feliegyzéseiből tudjuk, hogv Szolnokon a sószáiUító tutajok közül „az a transz­port. amelv az előző napok­ban érkezve itt áll. a kole­rával elárasztotta Szolnokot annviirai. hogv a fertőzést tovább megállítani nem le­hetett. Júllius 6-án megfer­tőzött városi lakosokból meghaltak 16-an. 7-én 10-en. 8-áln 21-en. 9-én 18-an. 10-én 19-en, 11-én, 23-an. Ez a nagy halandóság arra késztette a kiirálvi bizottságot, hogv a Zagyván túl, „Lazaretumoít” (iárvámykórháza t) kész! tfes- sen.. . . Nagyszámú gyalogos és lovas katonaság ,is érfce- 7ptt. hogy kordont húzza­nak ... Kezdetben az idő­sebbek közt pusztított a ko­lera. azután a középkorúak és a felnőttek, véeül; a kis­korúak közt.” A sok halott elhantolóséra a iréei temető mögött úíahbalt létesítettek. A tiszai átkelőhely forgaL ma miatt súlyosan veszélyez­tetett Szolnokon 3 orvos is tevékenykedett (a,z egész or­szágban 500-néll kevesebb végzett orvos volt). Amikor enyhülni kezdett a kór ..a királyi bizottság vezetnie Grossseh,miedt János Böhm Kéirolv orvossal iúlius végén Pestre visszatért... aug. 7-én Stáhilv Ignác orvost is (orvosprofeszor. Pest város közegészségügyi igazgatója) visszahívták Pestre, a guar­dian Kliamoeczkv kamarai kirurgussal és Aanellv Fe­renccel. Szolnok város gyógy­szerészével1 végezte a tömér­dek munkát.” Augusztus 7-én 8-án megszűnt Szolno­kon a kolera. Az 1048 be­tegből 596 halt meg. Még ennél is többen hal­taik meg Mezőtúron 2113 be­tegből: 1023-an. Törökszenlt- nV'kiló'-m 1325 beteg közül 608-a,n nem élték túl a kórt. A súlyosabban károsodott települések közül Tiszabő 72 Fegyvernek 90. Roff 95. Abád-Szatók 178. Cséoa 60. Tiszaföldvéir 114. Tiszafüred 189. Jáiszdózsa. 110. Kende­res 167 halottiét siratta. A kolera elviselhet etilén­né fokozta az amúgy is jo­gos társadalmi elégedetlen­ségeket. A veszteezáirak miatt még aratni sem tudtak az emberek. A szegénység iogos türelmetlenségének ad­tak kiifeiezést a kenderesiek: ..mindegy akár éhem akár kolera álltai veszünk el”. Ti­szafürediről ..a közcsendessé­get és bátorságot könnyen felháborító gyanús besze­dőknek” kinvomioizását kérte Várad! Mihály földesúr a vármegyétől. Beltes József mészáros,legényt ile is fog­ták. és az egri megyei bör­tönbe zárták, mert tanúval­lomások szerint kijelentette: ..Amint hallom.' szabad az urakat lékelbi!” Hiába küld­tek ki nádori katonaságot, Balogh Mihály szalóki iob- báavot ellenkezése miatt vas­ra verethette az urasáé tisztié, de másnap egyetlen jobbágy se ment fci szántani a-n]ókról aiz uraik földiére. Az északi megyékben a néo elkeseredettsége még erőtoliesebb megmozdulá­sokra vezetett, amelyet az 1831-es kólóra lázadás címen ismer a történelem. A megr- mozdulást vérbe fojtották. A vész lassan elmúlt. „Elmúl­ván oedi~ a kólóra — mint feliegyezte Kenderesen Deb- íeczeni Pap István — ősszel mindenfelé házasodtak, so­hasem volt talán annyi la­kodalom egv évben, mint akikor ” Kaposvári Gyula összeállította: dr. Selmeczi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom