Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
1981. DECEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A tévé képernyője előtt RÉTEGMŰSOR? Manapság, tapasztalhatjuk, az élet minden területére betört vagy betör a differenciálás igénye. Miért maradna hát ki ebből a televízió, egészen pontosan a tévénézők. Miért ne lehetne érvényesíteni itt is az okos és haszr nos- elvet? Csak hát miként? — a mód bizony nem egyszerű. Annak eldöntése esetenként, hogy mit is érdemes megnéznünk, vagy épp mikor kell otthagynunk-elhagynunk a képernyőt, egy időre. Televíziónk ebben is a segítségünkre siet — egyre több jele van már —, azzal tudniillik, hogy ahol indokoltnak érzi, a néző számára maga tesz különbséget műsorai között, méghozzá oly módon, hogy figyelmünket irányítsa — kormányozza, különböző meggondolásokból, bekalkulálva a néző igényeit, elvárásait is. Ezért kerülnek például egyes nehezebben befogadható programok késő- esti időpontban a kéoernyő- re, vagy épp már az éjszakában. amikor csak a kevesek, a többnyire már csak az ál- mait'amok ülnek elszántan, a készülék előtt. Sokféle módja lehet a néző figyelmét irányító televíziós ..megkülönböztetésnek”: néhány szót ejt a bemondó elöljáróban a várható élményről vagy a szerkesztés „eldugja” a műsort a programok perifériájára. De történhet úgy is. ahogyan szerdán este megesett. Gondolom, nemcsak én. mások is meglepődtek amikor Esztergályos Károly tv-fMimié előtt várat lanu’ előbukkant egv szócska kissé ügyetlenül a. képernyő mezeién: részműsor — olvashattuk. A műsor- szerkes7!té« tehát felemelte az uiját. és ie’ezte: vigyázat. nem ö^znéP fogyasztásra szánt televíziós ' termék következik. Taointotos jelzés (a nézők szóm szögéből 1. de valahogy mégsem a legszerencsésebb meglel ölés. mert egy régi és téves beidegződésre énül..miszerint a nézők «lövetően két táborra oszthatók: a nagy többségre, amely a televíziótól elsősorban szórakozást vár. és egy kisebbségre — ez' lenne ama réteg —. amely még azoktól az a’kotásoktól sem idegenkedik, amelyek a nehezebben emészthető képernyő-falatok kategóriájába sorolhatók. A szerda esti Esztergályos- film a példa rá, hogy e többnyire még tisztázatlan tartalmú kifejezés* rétegműsor, mennyire félrevezető lehet, mehnyire nem tartalmazza az igazságot. Még akkor sem, ha eddigi nézői gyakorlatunkból már megtanultuk, hogy ha egy tv-játék vagy tv-f ital este tíz után jelentkezik a képernyőn, akkor azzal miridig valmá probléma lehet; akár témájában (pl. túlságosan szexi), akár tartalmában (eszmeileg ingatag), akár eszközeit tekintve (túlságosan modern, ill. mo- demesikedő). azért lehet „idegen” a nézők többségének. A rétegműsor megjelölés azonban még az említettek tudatában is. megtévesztő volt az Operabál 13 esetében, Esztergályos Károly munkájának láttán. A kérdéses kifejezés ugyanis egyfajta értékmegkülönböztetést fejez ki, azaz határozottan feltételezd művészi értékek meglétét* legfeljebb sajátosságaira való tekintettel alkalmaz vele kapcsolatban megszorításokat. De miféle értéket képvisel egy olyan tv-film, amely alapjaiban tisztázatlan, gondolataiban kusza, formájában zűrzavaros és túlbonyolított: amely azzal kívánja „igazolni” művészi voltát, hogy tüntet követhetetlen képzettársításaival. Ez a mű talán azzal érdemelte ki a rétegműsor megkülönböztetést, hogy még a hozzá jószándékfcal köze- ’edő nézőt is kizárta a megértésből? Bizonytalan kénét rajzolván a rothadó monarchia erkölcsi világáról, zavaros élményt nyújtván a nézőnek, aki azt sem tudta végű] is, mit. hová tegyen belőle. Nem Egon Erwin Kisch szellemét hiányolom én a produkcióból — az ó írásai- bó1 készült a tv-f’lm — hanem pusztán az értelmet, az értelmeset, a logikusan, fel- Poghatót kérem tőle számon. Ha ez rétegműsor, mármint az Operabál 13. kérdés, vajon a nézők melyik rétegének szánhatta a televízió? Ügy vélem, egészen mást kellett volna figyelmeztetésképpen ez elé a film elé oda- biggyeszteni. A kissé rideg megjelölés (rétegműsor) használata olykor viszont káros is lehet abban az esetben, hogyha feltűnik egy program előtt, s eleve elriasztja tőle talán még azt a nézőt is, aki egyébként vállalná a mű megtekintését, akár némi szellemi megterhelés árán is. Épp ezért célszerűbb lenne a kissé rosszalló tartalmi kifejezés helyet, amikor a szükség úgy kívánja, inkább néhány mondatban jellemezni — s nem megítélni! — a várható élmény tartalmát. Van erre már példa nem is egy, csak szaporítani keltenék. Mondjuk így: akik szeretik a lélektani drámát, a kevésbé cselekményes történeteket elsősorban, azoknak ajánljuk ezt és ezt a filmet; akik irtóznak a véres jelenetektől, a durva atrocitásoktól, azokat előre figyelmeztetjük, ez és ez az alkotás ..most pedig filozófiai tárgyú beszélgetés következik, csak azok hallgassák meg akik szívesen mélyednek el az emberiséget érintő nagy kérdésekben, és így tovább. Nem állítom, hogy ezzel a módszerrel egyszerre és jól megoldódik a műsorok, illetve a itv-nézők differenciálásának feladatai de nekünk nézőknek kétségtelen köny- nyebb lehet a dolgunk, amikor választanunk kell a programok között. A televízió — örvendetes' — keresi a módiát, hogyan lehet segítségünkre ebben a nem könnyű helyzetben (választani, dönteni mindig nehéz!) ildomosán, anélküli hogy érzékenységünket megsértené, s hogy csorba esnék az alkotók hírnevén. Talán eljön majd egyszer az az idő is, amikor egy-egy gyengébb műsoráról !e is beszél bennünket, sőt: az olyan műveket, amelyek nem ütik meg a mértéket? nem is ereszti a nézők elébe. Idővel ez is lehet a differenciálás műve. V. M. Makramék, grafikák, festmények KIÁLLÍTÁS A SÁGVÁRIBAN A HVDSZ-hez tartozó har- máncnvolc vállalat dolgozóinak szabad időben készült alkotásaiból nvílt .tegnap kiállítás Szolnokon, a Sásvári Endre szakszervezeti művelődési központban. A Szabadidőben című tárlaton egyebek között makraméik; festmények, rajzok láthatók december 10-ig naponta 10-től 17 óráig. Alapképzés — szakképzés Aki művelt: művelődik-------------------1 műveitsiégM ilyen gél ruház------------------' za föl a kö zépiskola a fiatalokat? Általános vagy szakmai ismeretek kerüljenek az oktató-nevelő munka előterébe? Milyen legyen a kétféle műveltség aránya? Nemcsak az iskolák házalóján hangzanak el ezek a kérdések, hanem a közvélemény is meglepően gyakran, foglalkozik velük. Kiváltképpen az utóbbi egymástól évtizedben, amikora tudományos-technikai forradalom szele az oktatási rendszert is elérte. Pedig valójában nem újkeletű közéletii-közoikttaitási probléma a műveltség elemeinek s azok egymáshoz való viszonyának vizsgálata. Bármjenlnyíre meglepőnek látszik, legalább másfél évszázada örökzöld téma ez a pedagógiában, és a közvéleményben egyaránt. Száz vagy százhúsz évvel ezelőtt éppúgy sokat foglalkoztatta a szülőket, mint manapság, hogy mit tanul a gyerekük a középiskolában. elsősorban amiatt, hasznát veszi-e majd az életben az ott elsajátított ismeretieknek. Igaz, akkoriban főként a latin és a görög nyelv hegemóniája ellen léptek föl sokan ma pedig az a leggyakrabban elhangzó kifogás, hogy az általános műveltséget megalapozó humán tantárgyak mindinkább háttérbe szorulnak a reál tárgyakkal- szemben. Ez idő táit a szenvedélyes vita nemcsak hazai berkekben zailíik, hanem több más országban is. „A termésizét- tudomiánvioiki diiadaldtfcas győztesként viselkednek az irodalommal, a művészettel s részben a filozófiával is. vagyis a humán tudományokkal szemben” — így kesergett nemrégiben egy szöviett középiskolai tanár a Komunyiszt című folyóiratban. Idehaza elsősorban azok a szülők elégedetlenek, akiknek gimnazista fiuk vagy lányuk pem szándékozik to- vábbtrnuini az Mkolla elvégzése után. ..Minek akkor szeeénv gyereknek az a sok fizika, kémia, biológia', matematika; az irodában jól meglesz majd ezek nélkül is!” — ki ne hallott volna ilyen zsörtölődő mondatot, többféle hangszer elésben, is. Érdemes ebből a nézőpontból egyetVn pillantást vetni az általánosan művelő középiskola, azaz a gimnázium tantárgyainak óraszámai ina. A humán tárgyak aránya a gimnázium óratervében száz évvel ezelőtt még 72 százalék volt, aztán megkezdődött a farigcsálás, szinte minden évtizedben levettek belőle valamit, így most- már az anyanyelv. a történelem, az irodalom, az idegen nyelvek tanítására az óráknak csak 35 százaléka fordítható. A különbségből a neát és az úgynevezett készségtárgyak részesülnek. Vajon arra következtessünk ebből* hogy napjainkra az általános és a szakmai műveltség nehezen fór meg egy gyékényen ? Hogy az egyik szeretné fölfaümi a másikat? Semmi esetire sem, mint ahogy az sem jár el helyesen, aki a kétféle műveltségről töprengve a bajok gyökerét kizárólag a középiskolai humán-reál tantárgyak aránytalanságában keresi. Mélyebbre kell ásni ennél, mert minden idevágó nehézségünk valójában az ala pképzés és a szakképzés viszonyának megoldatlan problémáiból eted. Némi leegyszerűsítéssel az itt a kérdést hogy az intézményes oktatásnak melyik lépcsőfokán kezdődjék a szakképzés. Korántsem köny- nyű feladat válaszolni rá. mert — noha az iskolai szakosodás fontos gazdasági érdekeket szolgálhat, hiszen az iparban növekszik a specializáld ó és ez természetszerűleg igényt támaszt az oktatással szemben is, — nem hagyható figyelmen kívül, hogy a korai szakosodás károkat is okozhat. A személyiség egyes ■ vonásai ugyanis a 15—16 éves kor táján még nem fejlődnek ki a fiatalokban. más meglevő tulajdonságok pedig esetleg elszürkülnek. vagyis az iskolai képzésben nagyon élőre hozott szakosodás egyoldalú fejlődéshez vezethet. A szülőik egy része minden bizonnyal ezt érzékeli, amikor gyereke pályaválasztását minél későbbre igyekszik halasztani. Egyébként az oktatás távlati fejlesztésén dolgozó szakemberek is hajlanak a szakképzés kitolására, sőt annak az elképzelésnek is mind több híve van. hogy a szakmai fölkészítés nagyobbik része ne is iskolai keretek között történjen. Nyomás érv szól ez utóbbi elgondolás mellett: az iskola nem nyújthat befejezett műveltséget sem az általános. sem a szakképzés keretében. Ezért a tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában az alapvető ismeretek megtanításán (kívül az iskolának mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy kialakítsa az önálló gondolkodási, az önművelés a továbbtanulás - igényét, hogy megfelelő időpontban a fiatal alkalmas legyen a magasabb szintű szaktudás befogadásálra. van ennél nehezebben teljesíthető nevelési követélmény. Am a mostanában oly gyakran emlegetett általános műveltség megalapozásának végül is ez a célja, mert a szilárd műveltség olyan csomópont, ahonnan később több irányba vezetnék elágazások. és olyan „valuta”, amely bármikor beváltható. Tisztázásra vár, hogy mi legyen az általános műveltség tartalma, milyen mértékben lehet és szabad beépíteni a megelőző nemzedék tudásanyagát a mai fiatalok ismterethaltmazálba. Tenmészeitesen nemcsak a verbális tudáson van a hangsúly: az álltallámos műveltséget az ismeretek, a világnézet, a képességek a magatartás és az ízlés egységeként kell értelmeznünk- Végeredményben csak az az ember tjslkinthető általánosan műveltnek, aki képes és hajlamos önmaga művelésére. P. Kovács Imre Aligha Elvhű kommunista szerkesztő volt December 9-én temetik Boros Bélát A Magyar Újságírók Szövetsége és a Hírlapkiadó Vállalat közli, hogy az 55 éves korában, november 28-án elhunyt Boros Béla elvtársat. a Központi Sajtószolgálat vezetőjét december 9-én, szerdán 14 órakor helyezik örök nyugalomra a Budafoki temetőben. Boros Béla betűszedőként nyomdában kezdte dolgos életét Mint fiatal betűszedősegéd. 1945-ben lépett be a kommunista pártba. Az idősebb nyomdászok úev is emlékeznek a mindig segítőkész Boros Bélára, mint aki a félszabadulás után évekig kénviselte a fiatal nyomdászokat a nyomdászszakszervezet országos ifjúsági titkáraként Később is kapcsolatban maradt a nvomdászsáff- gal és az újságírással: 1950-től tizenhárom éven át dolgozott a pártközpont asitációs és propaganda osztályán. 1963- ban nevezték ki a Központi Sajtószolgálat fő- szerkesztőiévé. Feladata lett hogv a megyei napilapokat ellássa közi- ponti információkkal1, irodalmi amvaffakkaL képekkel. Ha ma Kieső érzéssel beszélünk ariróL hogv a megvei lapok naponként több mint egymillió példányban jutnak el1 az olvasókhoz akkor azt is hozzá kell tennünk, hogv ehhez a fejlődéshez hozzájárult Boros Béla szervezőkészsége. odaadó, fáradhatatlan munkája is. Ellvhű kommiunisita szerkesztőt kitűnő pályatársunkat sokunk kedves barátiát veszítettük el a váratlanul eltávozott szívinfarktusban elhunyt Boros Bélában. Emlékét megőrizzük. . Több mint ezren tekintették meg a kunhegycsi új könyvtár \ pinceklubjában Suha Zoltán és Suháné Somkuti Katalin karcagi iparművészek üvegkiállítását. Az alkotók 336 darab különböző színű, alakú fátyol és centrifugált üveggel, vázákkal, gycrtyatartók- kalj poharakkal stb. szerepeltek a tíz napig nyitva tartó kiállításon
