Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 7, Az egész társadalom ügye Ankét a magyar—szovjet barátságról Az ankét résztvevői: dr. Zsíros Kálmán. Garat Lajos, W end rauch Lajos. Szerbin Iván Szűkebb körű ankétot tar­tottunk a szerkesztőségben. Témaként a magyar—szovjet barátság napjainkban való alakulása* ápolásának gya­korlati módszerei szerepel­tek. A beszélgetésen részt vett Garai Lajos, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága mellett működő magyar- észt kapcsolatok munkabi­zottság vezetőjel, Szerbín Iván, a Tisza Cipőgyár, dr. Zsíros Kálmán, a jászberényi Kórház- és Rendelőintézet, valamint Wednrauch Lajos, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat MSZBT-tagcsoport- jának elnöke, illetve titkára Az ankéten elhangzottak fel- használásával készült cik­künk. Többet a nagy szavaknál Napjainkban egyre na­gyobb tömegek értenek egyet azzal (amit Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára is kifejtett az MSZBT legutób­bi országos értekezletén), hogy a magyar—szovjet ba­rátság nemcsak a párt- és a kormány politikájának alap­vető pillére, hanem a béké­ért, a társadalmi haladásért felelősséget érző emberek ügye is. Ez a barátság szá­munkra nemcsak külpolitikai kérdés, hanem gazdasági, kulturális és tudományos éle­tünk sarkalatos eleme. Mindez egyértelmű, és dol­gozóink által elfogadott ál­láspont. A hétköznapok gya­korlata azonban nemcsak té­telek hangoztatásából áll, ha­nem sokkal inkább az egész­re is kiható részkérdésekből, a magyar—szovjet barátság minél szélesebb körű. mi­nél tartalmasabb, rendszeres ápolásából. Egy idő óta kedvező vál­tozás tapasztalható ebben a munkában. Az egyre erősödő kapcsolatok alapján a bará­tok adni és kapni egyaránt akarnak. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy a barátságnak, az együttműködésnek meg­van a konkrét mozgósító tartalma. A delegációk nem­csak »látogatni” mennek. Nem elég a A munkahelyek jellege ál­talában meghatározza a kap­csolattartás legfontosabb mozzanatait. Erről beszélt Szerbín, Iván. Érthető pél­dául, hogy a Tisza Cipőgyár­ban, amely évente másfél millió pár lábbelit szállít a Szovjetunióba, a legfontosabb kapcsolat a termelésben ala­kult ki. A martfűi gyár a tallinni Kommunár Cipőipa­ri Egyesüléssel áll munka­versenyben. Vállalásaik ki­terjednek a vállalati nyere­ség növelésére, az értékesíté­si terv teljesítésére, a minő­ségi színvonal emelésére, a termelékenység növelésére, új termékek kifejlesztésére, a takarékosságra és az újí­tók létszámának növelésére. Figyelemreméltó kezdemé­nyezés is tapasztalható a két vállalat kapcsolatában. Az utóbbi három évben két munkásk iildöttség utazott Martfűről Tallinnba kéthe­tes munkára. Viszonzásként szintén két észt munkáskül­döttséget fogadtak ugyanezt zel a feladattal. Az ilyen tapasztalatcserék nemcsak termelési célokat szolgálnak, hanem a közös munka élménye, a 'barátsá­gok szövődése hozzájárul a két nép kapcsolatának erősí­téséhez is. Dr. Zsíros Kálmán — töb­bek között — azt hangsúlyoz­ta, hogy a baráti szálak ápo­lására a tudományos életben is számtalan alkalom kínál­kozik. Jó példa erre a jász­berényi Kórház és Rendelő­intézet. valamint a tallinni Onkológiai Intézet között 1974-ben létrejött tudomá­nyos együttműködés, amely az orvosküldöttségek cseréje hanem közhasznú célokat szolgálnak. Nem tapasztalha­tó túlzás, — emberi figyel­messég, igényes szakmai munka annál inkább. Ezért bensőségesek és rangosak de­legációcseréink. Jó tapasz­talatokat nyújtanak mindkét fél számára. Megyénk üzemei, gazdasá­gai és intézményei közül ti­zenkilenc tart fenn rendsze­res testvéri kapcsolatot az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban dolgozó partne­reivel. Együttműködésükre az előbbiek a mérvadók. A Tiszamenti Vegyiművek szakemberei például kiuta­zásaik alkalmával a granu­lált műtrágyagyártás techno­lógiáját, a pártszervezet gaz­daságszervező munkáját ta­nulmányozták. Az észt ven­dégek pedig Szolnokon a ja­vító és műszaki szakemberek munkaszervezésével ismer­kedtek. A KÖTIVIZIG dele­gációjának célja a vízellátá­si, csatornázási, ’szennyvíz- tisztítási létesítmények meg­ismerése, a komplex melio­rációs munka tanulmányozá­sa. Viszonzásul a szivattyú- állomások és öntözőberen­dezések építésébe nyújtanak bepillantást. Többek között ezeket fejtegette Garai La­jos. receptcsere mellett kiterjed a felvilágosí­tó és gyógyító-megelőző munkára, a gyomarrák korai formáinak egységes módszer­rel történő kimutatására. Az eredményeket egymás szak­lapjaiban publikálják. Az or­vosok tudományos fokozat el­érését tűzték célul gastroen- terológiai témakörben. Két kandidátusi disszertáció szü­letett e törekvés jegyében. A vendéglátó vállalat négy­éves kapcsolata a tallinni Szolnok étteremmel azt bizo­nyítja, hogy a szakemberek és a recepturák cseréje mel­lett a munkaszervezésben, a hatékonyság növelésében is akadnak jó tapasztalatok. Ennek a vállalatnak a gya­korlata egyébként másra is felhívja a figyelmet. Neveze­tesen arra, hogy a magyar- szovjet barátságnak a test­vérkapcsolatokon túl ezernyi szála van. Ezekről beszélt Weinrauch Lajos. Maradan­dó élményt jelenthet például néhány’ közvetlen* baráti szó is. Kifejtésükre a vendéglá­tóiparban nagy lehetőség van, hiszen csupán a szolnoki Pe­likán Szálló évente 340 szov­jet turistacsoportot fogad. A szoviet. emberekkel való eszmecserére módot nvúita- nak az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szoviet ala­kulatok katonáival és hozzá­tartozóikkal való találkozá­sok is. Személves élményeket s/ovietunii óbeli társasuta­zásokon is sokan szereznek. Sokan, de a maeve lakossá­gának létszámához viszo­nyítva méeiis kevesen. És a nyelvismeret hiányában a le­hetségesnél kevesebb ta­pasztalatra tesznek szert. Ez a téav nemcsak az orosz nyelvoktatás hatékonyságá­nak növelését szorgalmazza, hanem egyéb gondolatokat is ébreszt. így oéüdául azt: barátságunk ápolása megkö­veteli. hogy azok is értesül­jenek a Szovjetunió célkitű­zéseiről. jelentős vívmányai­ról. akiknek közvetlen kap­csolatuk nincs szoviet embe­rekkel. A propagandamunka módszerét a helvi sajátossá­gok figyelembevételével kell kialakítani. A jászberényi kór­házban például annak tudatá­ban. hogv a betegeket nagy­mértékben leköti saiát gond­juk bajuk, az írásos anya­gok helyett a kénes híradót részesítik előnyben. Kisara- fikai kiállítást is szervez­tek már. A könyvtár segít­ségével bemutatták az észt irodalom gyöngyszemeit mű­soros baráti estet rendeztek. Eljutni mindenkiiiez Az ankét résztvevői egyet­értettek abban, hoav a helvi lehetőségeket mindenhol ievekeznek kihasználni. A Tisza Cipőgyárban oéldául mér 1977-ben megkezdték a Gorkij Nyelviskola segítsé­gével az orosz nyelvoktatást. Ugyanott nagy súlyt helyez­nek a magyar nyelvű szov­iet kiadványok nénszerűsíté- sére. Nem véletlen, hogv száz példányra fizettek elő az üzemben. Sokan gyarapít­ják ismereteiket a buda­pesti Szoviet Tudomány és Kultúra Házának rangos rendezvényein. Sokoldalúbbá és gazda­gabbá vált tehát megyénk­ben a barátsági munka. Kö­szönhető ez mindenekelőtt annak, hogy vitelére nem­csak az MSZBT-tagcsoportok vállalkoznak. hanem az egyéb társadalmi és tö- megszervezetek — mozgal­mak is. Megvan tehát az alaD ah­hoz. hogy valóra váltanak azok a cé'kitűzések, melye­ket az MSZBT legutóbbi or­szágos értekezlete tűzött ki. Így például az. hoav a ko­rábban bevált jó módszerek alkalmazása mellett figye­lembe kell venni a nemzet­közi helyzet nehezebbé vált körülményeit, a társadalom­ban bekövetkezett feilődés úi igényeit, és ezeket is szem előtt tartva kell töre­kedni a munka tartalmi és módszerbeli megúirtására. Az ankét résztvevői egyetértet­tek azzal is hogy az MSZBT- tagcsoportok tömeges poli­tikai munkáiéban iobban figyelembe kell venni a kü­lönböző tónsada’rpi ütegek igényeit, és az agitációs és propagandatevékenységet annak megfelelően irányí­tani. A formális vonások el­kerülése érdekében ahhoz a közeghez kell igazodniuk, melynek körében dolgoznak. A m,a"”ar—szoviet barát­ság ápolásának alapvető cél- iai változatlanok. E munka középpontjában ma is t>árt- ialnknak. kormányainknak, népeinknek a béke. a nem­zetközi biztonság ás a társa­dalmi haladás érdekében ki­fejtett erőfeszítéseinek néo- sze-űsíitöse. a Szovjetunió gazdasági, társadalmi. mű- szaíki-tudománvos és kultu­rális eredménveinek re^ijs bemutatása áll. A változó külső és be1 iső körülmények azonban nagvobb öntevé­kenységet és kezdeményező­készséget várnak mindazok­tól. akiknek szívügye a ma­gvar—szoviet barátság: te­hát mindannviónktól. Simon Béla Rugalmasság, célszerűség, előrelátás Élénkül a lakásgazdálkodás Milyen bűvös játékot ta­lálna fel? — kérdezték a humoristáktól. — Egy vá­lasz a sok közül: A bűvös építőkockát, amellyel gyor­sabban és iobban tudunk építeni, mint mondjuk az osztrákok. A tipp remek, de nem akadt még zseni, aki bűvös építőkockát kreált volna. Így aztán aiz építők sem bűvészmutatványra, sem varázslatra nem képesek. A nemzeti jövedelem -növeke­dése nem tette lehetővé, hogy ma örömmel nyugtáz­hassuk: minden jogos igény­lő önálló lakáshoz jutott. Az évszázados adósság töriese- tésére nem volt más válasz­tási. mint a megfeszített tempó. „A lakásépítés üte­me meghaladta a legtöbb európai országét. Tíz év alatt a lakásállomány 13 százalékkal, az alapterülete 31 százalékkal -ott, a kom­fortos lakások aránya meg­kétszereződött 1970-ben minden tizedik, jelenleg pe­dig minden negyedik lakás három és több szobás. Csak­nem hárommiliióan költöz­tek korszerű, új otthonba”. Megyénk határain belül sem volt lassúbb a tempó, mint bárhol az országiban. Egy évtized alatt több mint 32 ezer új lakás épült. Igaz, hogy sok ezer régi lakás ugyanakkor el is tűnt, le­bontották. mondván, kell a terep az újnak, a korszerű­nek és az értékes közműve­sített területet jobban ki­használó. többszinteseknek. Olykor a szükségesnél gyak­rabban hangzott el ez az indok. Most már nehéz len­ne megállapítani, hogy a szanált 'házak közül hány lett volna megóvásra, fel­újításra érdemes. Az előző ötéves tervben az újak épí­tésére koncentrálódott a fi­gyelem. a pénz. a kapacitás, s vajmi kevés jutott mind­ebből a rógieíkne. Nemcsak a karban tartásuk, felújítá­suk szaruit háttérbe. A la- kásedosztásnál is többnyire megfeledkeztek létezésükről. As lakásgazdálkodás leszű­kült az új otthonokra, szin­te minden esetben csak azokkal számoltak. Ha szobakonyhás. komfort nél­küli szanált ház tulajdono­sait lakóit kellett kárpó­tolni. összkomfortos lakást adtak a tanácsok. Holott erre olykor igény sem volt. de io-'ím semmikép! Nem sok választási lehetőségük volt a csaüádalapító ifjú házasoknak sem. Vagy mé­regdrága. vagy olcsó, de emberi hallóknak még jóin­dulattal sem minidig nevez­hető albérletben vártak éve­kig, míg felkerüllek a taná­csi elosztású lakások név­jegyzékére. Jóllehet, az együttélés első esztendejé­ben. a spórolós korszakban beérték volna kevésbé kom­fortos. kis rezsijű. régi la­kással, amit uram bocsá’ igényük, ízlésük, pénzük szerint fokozatosan korsze­rűsíthettek volna. Szervezett csere Hogy a rossz beidegződés országszerte miiven mérték­ben szűkítette le a lakás- gazdálkodás lehetőségét ma már tudják, akik ezzel fog­lalkoznak. Igen. tud iák, mert némi túlzással azt mordhat- juk, hogy ’80-tól a megyében is megkezdődött a lakásgazdál­kodás új . .időszámítása ’ ’. et­től az évtől kezdve pedig sohasem tapasztalt mozgé­konyság. msalmastóg jeled érzék-'1 hetők. Fokozatos va­lóra válása a XII. párt­kongresszuson és a megyei pártértekezleten megfogalma­zott lakásépítési és gazdál­kodási elveknek, amelyben többek között szerepé1! a kohszerjGbb. igazságosabb! a szociális körülmények a család nagyság, a vagyoni vi­szonyok szerint differenciált e1 osztási rendszer kidolgozá­sának szükséeessége, az épí­tés anyagi teherviselésének megosztása az állam és a la­kosság között, a lakáshoz iu- tás esélyeinek ki - "'"'nlítődé- se. a meglevő lakásállomány megóvása, korszerűsítése és az igényekhez igazodó fel­használása. Hogyan.? A gyakorlati megoldást az új lakásügyi jogszabályokban dolgozták ki. és életbe lépésüket köve­tően a helyi adottságokra adaptálva a városokban, a nagyközségekben tanácsren­deleteket alkottak. Megszü­letett egy új fogalom: lakás1- mobilitás. Az épülő ú j lakásoknak bizonyos hányadát — a me­gyében általában 20—30, Szolnokom a tanácsi bérla­kásoknak legalább a hatvan, a tanácsi értékes! tésű szö­vetkezeti lakásoknak a 40-, az OTP- és MESZÖV-laká- siolknafc minimum a 10 szá­zalékát — minőségi cserét kérők kapják meg. Gondol­juk csak végig: a négy-öt tagú családok egv vagy másfél szobás lakásból (a megyeszékhely hatezer ta­nácsi bérlakásának 50 szá­zaléka ilyen) — igényűiknek megfelelő új otthonba köl­tözhetnek. átadhatják a ré­git a fiatal házasoknak, vagy a legkisebb létszámú csalá­doknak, akik már évek óta várnak önálló lakásra. Nemcsak apróhirdetés Július 1-e óta az új lakás­ügyi szabályok is ösztönöz­nek a cserére. Több tízezer forintot kannak azok a bér­lők, akik igényüket megha­ladó tanácsi lakásukat visz- szaadíiák. és azok is. akik helyette kisebbet kémek. A megyében né°v hónap alatt ötvenmvo’c tanácsi bérla­kásró] mondtak le. a há­romszoros lakáshasznólatba- vétéli díi teiében és heten kértek kisebb alaoteriPdtű otthont a tó-1 helvett, ök a tanácsra bízták a választást. De most mór azoknak sem kell csupán az epróhirdete- sefcre hagyatkozniuk. akik maguk akarnák rc.°melakás+ szerezni. Hogy találtak vagy sem. eddig többnyire a vé­letlenen múlott. Július 1-e óta a szolnoki IKV úi szol­gáltatásának jóvoltából az esély megsokszorozódott. Jú­lius 1-tól ugvan még csak Szolnokon, de augusztustól a iwene minden területén a megye minden településé­re •Mteries.ztette lakáscsere szoli°áltatásáf az IKV. Nem mellékes körülmény, hogy a megyeszékhelyek közül el­sőként Szoipoko-i tették meg ezt a pótlást. Nem vártak számítógépre — annál is inkább nem. mert országos számitógénhálózat kidolgozá­sán munkálkodnak a szak­emberek ame’vnek megva­lósítása még éve’ibe telhet, A ielenleoj keresletnek tö­kéletesen megfelel nz adat­lapok peremi vukkáirtvás rendszerű feldolgozása. Ez­zel a módszerrel a cseréne felkínált lakásról 58 féle információ adható. Néhány hónap alatt több. mint kétszázharmincsn. vet­ték igénybe az IKV tízfo­rintos szolgáltatását, és har­mincén találtak cserepart­nert. Kezdetnek biztató ered­mény. Az adatok egy kedvező fo­lyamat elindulását, élénkülé­sét érzékeltetik. A minden­napi gyakorlat nyelvén en­nek a mozgékonyságnak a következménye a többszöri költözés. Miután ma még a lakások zömének alapterüle­te nem növelhető, helyiségei­nek választófalai nem moz­gathatók, így hát a lakók­nak kell költözni. A célratö­rő, ésszerű lakásgazdálkodás az eddiginél sokkal nagyabb lehetőséget teremthet arra, hogy a családok mindig ösz- szetételüknek. nagyságuknak megfelelő otthonhoz jussa­nak. Természetesen az okos la­kásgazdálkodás nem szűkül le csupán az elosztásra Az előrelátáshoz, a régi lakások megóvása éppúgy hozzátar­tozik, mint az, hogy a leen­dő otthonok milyenek legye­nek, hogy a lakásállomány összetétele minőségi szem­pontból is az igényeknek megfelelően alakuljon. A ter­vek, elképzelések ismereté­ben bízni lehet abban, hogy így is lesz. Ami a régi laká­sok karbantartását, felújítá­sát, korszerűsítését illeti, az építőipari vállalatok, szövet­kezetek ésszerű munkameg­osztás szerint külön kialakít­ják a lakásfenntartó kapaci­tásokat. Ilyen eddig mégnem Mólt. Azok sem ragaszkod­nak a régi sémákhoz, akik­nek az új lakások tervezése és kivitelezése a dolguk. Mindazzal, ami van, és ami lesz, hogyan lehet és kell igazságosan gazdálkodni, ha a kélleténél jóval kevesebbet lehet elosztani? Kik élvezze­nek elsőbbséget, kik kapja­nak kedvezményeket, mert enélkül lakáshoz jutni kép­telenek lennének? Az alap­elvek s a helyi tanácsrende­letek a társadalmi igazság­érzettel összhangban az el­sőbbséget élvezők körébe a fizikai dolgozókat, a közvet­len termelésirányítókat, a fiatal házasokat és a nagy­családosokat sorolták. A ta­nácsok a sokgyermekesek­nek igyekeztek két-három éven belül lakást adni. Igaz, hogy ez az igyekezet nem mindig járt százszázalékos eredménnyel, de az elveknek következetesen próbáltak ér­vényt szerezni. Az elmúlt öt­éves tervidőszakban a megye városaiban ötezer lakás ke­rült elosztásra, a hatvanöt százaléka névjegyzék szerint. A fizikai dolgozók és a köz­vetlen termelésirányítók kapták a tanácsi elosztású lakások 74 százalékát, 62 szá­zalék volt a fiatalok aránya, s az új otthonokba költözők 17 százaléka volt nagycsalá­dos ( ami azt jelenti, hogy 70 százalékuk lakáshoz ju­tott). Természetesen a VI. ötéves tervidőszakban is ezeknek a lakáselosztási el­veknek kell következetesen érvényt- szerezni. Minden megoldást segíteni kell Az sem lényegtelen, hogy az elosztás révén milyen tu­lajdonú lakásba költöztek. Különösen ami a költsége­ket, a kifizetendő készpénz összegét illeti. Vagyoni hely­zetük, szociális körülménye­ik alapján döntött a tanács. Csak azok kaphattak és kap­hatnak tanácsi bérlakást, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a kétezer forintot. Tanácsi értékesítésű szövetkezeti la­kásra 2 ezer 500 forintos jö­vedelemmel rendelkezők jo­gosultak. Akik ennél többet keresnek, különböző formá­ban megépülő társasházak lakásaira tarthatnak igényt. A vállalkozó kedvű fiatalok­nak ezen túlmenően még másfajta lehetőségek is adódhatnak. Az átmeneti ta­nácsi, s a megvásárolható OTP garzontól a tetőtér, az iimeletréépítésig és a nem lakás céljára szolgáló helyi­ség átalakításáig. Igaz, ed­dig mindössze két városban, Szolnokon és Jászberényben — ott is a tanács kezdemé­nyezésére — kezdődött el ezeknek a lehetőségeknek a felderítése. Minden olyan megoldást, egyedi kezdeményezést segí­teni kell, amellyel otthon te­remthető. A lakásellátás ja­vításának természetesen a VI. ötéves tervidőszakban is folytatódó lakásépítési prog­ram a biztosítéka. A megyé­ben ebben a fél évtizedben 14—16 ezer lakás felépítése a feladat, amelynek 14—16 százaléka épül állami beru­házással. Az arányokból ki­tűnik. hogy ezekben az esz­tendőkben méginkább kulcs- fontosságú szerepe lesz — a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén megfogal­mazott célokkal összhangban levő — ésszerű, célszerű, ru­galmas lakásgazdálkodásnak. Kovács Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom