Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 4 A Volán 7-es számú Vállalata közDonti épületének eevdik folyosóiét díszíti a fénvkéDüik: neaweneeven vannak, akik a leezaboláüa- nabb fantáziával is nehezen elkéDzelihető kilométermenv- nviséset vezettek baleset nélkül. Egymillió kilométer... El lehetne iátszoeatni a távolságokkal. hányszor kerülhet, ték volna meg a földet, vagy hányszor iutottak volna el Gvalog La?os fénykéné is ott függ a milliomosok számára fenntartott falon. Négy éve tették oda. az idén túl lesz egymillió-kétszázötven- ezredik balesetmentes kilométeren. A vállalat mezőtúri üzem- vezetőségén dolgozik. Ott- iá'rtunk naDián énnen nem kellett volna dolgoznia, de miután szemlére készül az autóbusza, nincs otthon maradása. a Holdba, ha egyhuzamban vezetnek valami űrbéli országúton. de ezek a milliomosok nem szeretnek fantáziáim. Született realisták. — Ha elkalandozik a génkocsi vezető figyelme a forgalomban. ha nem csak a munkáiéra koncentrál. _ alter ha éri el az egymillió kilométert baleset nélkül — mondta egvikük a negyvenegyből. iobban figyelni, de ha az ember megszokia az ottani temnót és közlekedési morált nincs nehéz dolga. — Ez a balesetmentes közlekedés titka: az alkalmazkodó kénesség? — Ez is. de még inkább az írott és íratlan szabályok megtartása. És oersze a nyugodt családi háttér. Idegesen. az otthonról hozott problémákkal a feiemben nem lennék kénes biztonsátanítvánvaimnak meg is tudom mutatni a helves génkezelést. A forgalomban, ha balra kanyarodásra készül az autós, ideiében meg kell kezdenie a sebességcsökkentést .a kocsi mozgását a végletekig ki kell használni... — Gépkocsivezetői gva- korllatában kerülit-e olvan helyzetbe, amikor éooenhogv megúszta baleset nélkül? — Hazudik, aki azt állít- ia hogy sose állt közel a balesethez. én se tagadom le. 1957 ianuáriában Miskolcról száldítotam teiet és a Bükk- ben egv addig ismeretlen útszakaszon megcsúszott a kocsi, meg se állt az árokig ami szerencsére sekély volt. Akkor egvszer s mindenkorra megtanultam a téli közlekedést! Azóta saiát hibámból nem kerültem veszélybe. a máséból viszont már íónárszor. Csanó István is szóba hozza a nvugodt családi háttért mint a balesetmentes közlekedés egyik fontos előfelAz országút tanítványa Gyalog Lajos (..Az országút tanítványa”) Csapó István (,.A negyvenkettedik”) — Jön a tél. a busz műszaki állapotára szeretek magam is odafigyelni, anélkül. hogy a szerelő kollégákat sérteném vele — sza- * badkozik a fénykénről már ismert mosollyal. — Ha itthon. mármint ha Magyarországon teliesítek szolgálatot, naponta háromszázötven kilométert vezetek Mezőtúrról Szolnokra onnan Üiszászra, Szászberekre, maid vissza Mezőtúrra. ahonnan még kétszer fordulok Törökszent- miklósig. — Gyakran iár külföldre? — Turistákat vittem már Európa csaknem valamenv- nvi országába, amióta megszereztem -a nemzetközi io- gosítvánvt. — Melyik országot tartia a legnehezebbnek, már ami ' a közlekedést illeti? — Talán Törökországban és Jugoszláviában kell a leegosan vezetni, hiszen egv hónapból tizenhat napot töltök a volán mellett reggel négytől este hétig. És mögöttem ott vannak az utasok. akik rámbízták magukat. Egyébként ezért szeretem alaposan ellenőrizni a gépet, hogy minden zavarta lanti1 működ iön. hogy az utasok ideiében és épségben elhassanak a céliukhoz. Gvalog Laios. vagy ahogyan — ki tudia miért — Mezőtúron ismerik. ..Laci bácsi” ötvenegy éves. harminc éve szerezte meg a io- gosítvánvát. több mint húsz esztendeié a Volán Vállalat autóbuszvezetőié, öt kiváló dolgozói kitüntetés és eav miniszteri dicséret tu- laidonosa. Zavarbaeitően szerény ember. A beszélgetésünk után még megiegvzi: — Kérem, ne fessen túl színesre... A negyvenkettedik Csapó István fényképe még nincs ott a milliomosok között, november 7-én azonban már odakerülhet, negyvenkettediknek: megkania az egymillió kilométer baleset nélküli vezetés után iáró kitüntetést. Néhány hónaoia nem aktív autós, hanem a vállalat könxxnthában az energiatakarékos vezetéstechnika oktatóin. — A teherkocsi vezetőfülkéiéből hívtak oktatónak. 1955 végén szereztem a io- gosítvánvt. és 1956 ianuárja óte teherautót vezetek, mindig ennél a vállalatnál. Ahogyan a mondatokat egymáshoz fűzi. ahogyan minden általa fontosnak vélt szónak külön hangsúlyt ad. bárki előtt nyilvánvalóvá teszi, gondos oktató. — Nem mindegy, miiven erővel nvamia a gépkocsi- vezető a gázpedált nem mindegy miként használia ki a sebességtartományt A tételét elmond ia azt is. hoev több mint húszéves pályafutása során felgyűlt tapasztalatai szerint sok baleset elkerülhető lenne, ha az autósok nem sietnénk anv- nvira. Vizsgára jelentkezik — Sainos. hivatásos kollégát is láttam már szabálytalanul előzni, behaitani a tilosba sőt annak is számtalanszor tanúia voltam, hogy a teherautó visszaélt méreti előnyével és leszorította a kisebb személykocsit. Vannak azonban néhol ob- iektív okai a szabálytalanságnak. Szolnokon például a forgalom elől lezárt sávok túlságosan öblösek, a nagyobb teherautó ha akar ha nem kénytelen rámenni a sáv peremére a kanvarokban A közlekedési lámpák fázisa se egészen ió. kivéve a Ságvári körút és a Tisza- híd közötti szakaszt. Máshol meg-megállásra kényszerülnek a kocsik, mert nem megfelelő a lámpák ritmusa. Be kell feieznünk a beszélgetést mert egv úi gépkocsivezető ielentkezik. aki többek 'űzött Csapó Istvánnál is vizsgázik a felvétele előtt mégpedig energiatakarékos vezetésből. Bendó János Fotó: Nasrv Zsolt Egyre többen úgy döntenek Menekülés a városból Lovasiskola A lovaglás és a lóidomitás első virágkora az antik Athénhoz fűződik és időszámításunk előtt az V. századra tehető. A Parthenon már- ványdomborműveinek tanúsága szerint az Akropoliszon tartott egykori lovasbemutatók már olyan alapelemeket tartalmaztak, amelyek ma is használatosak, s ugyancsak ebből az időből származnak a művészi lovaglást ábrázoló és magyarázó első rajzosírásos emlékek is. Hellász bukása után a művészi lovaglás is hanyatlásnak indult, mert a római birodalom s a népvándorlás kora merőben más követelményeket állított ló és lovasa elé. A kézi lőfegyver felfedezése viszont újra több mozgékonyságot és ügyességet kívánt meg a lótól és gazdájától, a lónak olyan mozgásokat, ugrásokat kellett betanulnia, hogy segítse lovasát. Mindez találkozott a reneszánsz kor emberének fokozódó esztétikai érdeklődésével, s ennek eredményeként fedezték fel újra Itáliában a XV—XVI. század fordulóján a magasiskola szépségeit. Az újkor első lovasakadémiáját 1552-ben alapították meg Nápolyban, ezt követte valamivel később a római. A lovasiskola mutatványainak beidomítása hosszú, nehéz, művészi igényű munka. Az állatoknak nemcsak a mozgást, hanem a megállást vagy a mozdulatlanságot is a ceremóniák szigorú szabályai szerint kell megtanulniuk. Ezért a legjobb adottságokkal rendelkező fajtáknak is legalább három évre van szükségük ahhoz, hogy a magasiskola minden csínját- bínját elsajátítsák. A komoly tanulást 6—12 hétig tartó szoktató tanfolyam előzi meg, ezalatt a négyesztendős mének megismerkednek leendő oktatójukkal, idomárjukkal, aki az első órától az utolsóig foglalkozik velük. Képünkön: gyakorlat közben. I tatisztikailag bizonyítható tény, hogy az utóbbi években megindult, s napjainkra felgyorsult a nagyipari munkavállalók vándorlása S mert nemcsak a publicisták, hanem a gazdaságirányításért felelős szakemberek is módfelett kíváncsiak a vám dór lás irányára, érdemes idézni a KSH legutóbbi elemzését. Eszerint a mezőgazdaság — ami oly sokáig az ipari létszám utánpótlásának forrása volt, s a mezőgazdaságban dolgozók száma egyre fogyott — újabban vonzza magához az embereket. S mert a nagyipar jórészt a nagyvárosokban — s mindenekelőtt a fővárosban — koncentrálódik, s mert ame- zőgazdaság működési színtere mégiscsak a vidék, kézenfekvő a következtetés, hogy megindult és felgyorsult a nagyvárosokból való elvándorlás. Vajon miért? Gyakran járok a fővárostól alig hatvan kilométerre levő — a vadonatúj autópályán húsz perc alatt elérhető — kisvárosban,, és el nem mulasztanám, hogy az ottani ABC-áruházba benézzek. Az üzletben ugyanis, egy fővároslakó számára, meglepően nagy az áruválaszték, s még meglepőbb a tisztaság, a rend, az udvariasság. Kényszerűségből jártam e kisváros környékén levő még kisebb városka különböző hivatalait, ahol — ha úgy adódott — a munkaidő lejárta után fél órával is gyorsan és előzékenyen intézték ügyeimet. Jártam más vidéken, ahol a munkás — műszak után — a gyár thermáluszodájában és műanyag borítású teniszpályáján sportolhatott, szórakozhatott ; és j áriam olyan vidéki gyárban, ahol a nők, a műszak utáni zuhanyozást követően hajszárító burák alá és kozmetikai szalon székeibe ülhettek. Majd betértek a gyári üzletbe, aholösz- szecsomagolva vehették át azt. amit megrendeltek. Jártam olyan vidéken, ahol a munkahely melletti lakótelep holland mintára épült, 90—100 négyzetméteres, kétszintes, kertes összkomfortos családi házakból állt. Itt két éven belül minden fiatal házas lakáshoz jut s a bölcsődében nincs helyhiány. Megfordultam olyan mát- ravidékd kisközségben, ahol a vegyesboltban hűtve kínál- I ták az üveg sört, s háromnégy napig is élvezhető kenyeret árultak. Jártam főváros-környéki divatos helyeken, ahol egy építési telek — járható út víz és villany nélkül — négyszögölenként ezer forintba került, az építési vállalkozó négyzetméterenként 9—10 ezer forintért vállalja egy ház felépítését Ezzel szemben például a Bükk alján, mesebeli vidéken, ahol a négyszögölenkénti telekár — aszfaltozott úttal, villany- nyál, karsztforrásra kötött vízvezetékkel és telefonhálózattal (!) együtt — sem érte el a főváros-környéki árakat s ahol a helybeli kőműves négyzetméterenként ötezer forintért vállalja az építkezést. Hát a józanul gondolkodók — ha tehetik — ugyan miért ne mennének vidékre? Mi okból ragaszkodjanak a nagyváros betonrengetegéhez, miért szenvedjék áruellátási bajait, zajjal, porral, füsttel és nyughatatlansággal nehezített életfeltételeit? Valószínű, hogy előbb- utóbb egy ójabb kényszerhelyzet következményeivel kell szembenézni: az emberek fokozatosan elhagyják azokat a városokat, amelyek fejlesztésére annyi energiát és pénzt áldoztunk. De akkor miért igyekszünk még mindig a nagyvárosokat még nagyobbakká fejleszteni? Miért fordulhat elő, hogy a kisváros a fejlesztésre fordítható összegek egyetlen százalékát kapja csak? Miképpen fordulhat elő, hogy az őrség csodaszép falvainak egyikében — egy-egy szaktanár hiánya miatt — elnéptelenedik a nemrégiben épített iskola? Milyen meggondolásból hagytuk sorsukra jóidéig egyes elnéptelenedő kistelepüléseket. ahelyett, hogy megengedtük volna e kistelepüléseken a nagyvárosokból menekülni vágyók számára az ingatlanvásárlásokat? őst újabb jelenségre kell figyelni. Ha nem is tömegével, de egyre- többen vannak, akik a nagyvárosi életforma és a nagyipar kínálta munkakörülmények elől menekülve vidékre költöznek. Jelzik ezzel a településfejlesztés kérdőjeleit, de olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek megválaszolásával nem szabad késlekedni. Vértes Csaba Őszi Körös-part Év végi ünnepekre Több ékszer, óra és édesáru Arany és ezüst ékszerekből gazdag lesz az idei év végi ünnepi áruválaszték. így például bővül a kínálat másfél—öt grammos arany ékszerekből, és több újdonság jelenik meg drága- és féldrágakövekkel díszített nemesfémekből. Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál elmondták: az arany ékszerek jelentős része hazai gyártmányú, ugyanakkor az idén a korábbinál több import — nyugatnémet és olasz, nagy többségében 18 karátos arany ékszer is kapható lesz. Az ezüst ékszerek mennyisége is megháromszorozódik. Idén már 80—100 ezer férfi- és női kvarcórát hoztak forgalomba, s év végéig további 40—50 ezer kerül az üzletekbe. A hagyományos számlapú, márkás svájci kvarcórák mellett kiváló minőségű mechanikus szerkezetű szovjet karórákból is nagyobb lesz a választék. Készül az édesipar is az év végi ünnepi forgalomra. Szaloncukorból a tavalyihoz hasonlóan mintegy ezer tonnát szállít a boltokba. Rövidesen megjelennek a 25 dekagrammos télapócsizmák is.
