Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

12 Családi magazin 1981. NOVEMBER 29, Ráncok ellen: arc­gimnasztika. Vannak helyzetek, amikor szabad, sőt tanácsos fintoro­kat grimaszokat vágni. Pél­dául azért, hogy ió pár ránc­cal kevesebb képződjék ar­cunkon. Csendes zugba . el­vonulva (ahol nem lát kun­cogó környezetünk), naponta legalább egyszer végezzünk arcgimnasztikát, megéri a ráfordított néhány nercet. A rámckéoződés kritikus pontjai lót láthatók első raj­zunkon. Helyei: a petyhüdt felső szemhéj, a szem alatti átíró szarkaiébak. mély re-, dók az orr és a szájsarok kö­zött. vagy sok pici ránc a száj körül és az arc alsó ré­szén. A gyakorlatok egyenként 6 másodpercig tartanak. Gya­koroljuk a tükör előtt, és pontosan 'tartsuk be a sor­rendet: kezdjük a homlok­kal) és fejezzük be a nvak- gyakorlattal. Homlokráncok és petyhüdt szemhéj ellen. Helyezzük erősen ujjaink hegyét a szem­öldökívre és csukjuk be sze­münket. Majd próbáljuk meg ujjaink nyomásával a szem­öldököt magasra feltolni. Há­rom másodpercig megfeszít­jük. 3 másodpercig lazítjuk a szemöldök izmait. A szem alatti szarkalábak és könnyzacskók ellen. He­lyezzük erősen három, kissé szétterpesztett ujjúnkat a iá- romcsonitra. és pislogjunk szaporán 6 másodpercig. La­zítsunk. maid ismételjük meg mégegvszer. Megnyúlt, laza arcbőrnél. Hat másodpercen át mond­juk magas hangon azt hogy ,.o”. Maid hat másodpercig mély hangon ejtsük ki az ..ó” hangot Ezenkívül neves­sünk sokat sokszor, amikor csak tudunk jótékony hatás­sal van az or*' és a száizug közötti mély ráncokra. Tekintettel a család minden tagjára Az otthon kényelme Az. otthon, ahol jól érzi magát a család minden tag­jai, az egész napi munka után szinte „vonzza” haza a családtagokat. Jólesik ott­hon megpihenni, kényelmét élvezni. Az otthonos kényel­met azonban nem a luxus­berendezések számán, a sző­nyegek értékén, a textíliák pompáján, lehet lemérni, ha­nem a családtagok személyes kényelmén. Hogyan szolgál­ják a berendezések a család­tagok otthoni munkáját, pi­henését, kedvteléseit stb. Kezdjük a családfőnél... Ha hazajön, a szívélyes fo­gadtatáson kívül várja őt a házikabátja, kényelmes házi­papucsa, amelyekbe belebúj - va rögtön otthonosan érzi magát Ne a munkahelyén használt ruhájában legyen otthon. Ha vár rá valamilyen takarítási, barkácsolási vagy ehhez hasonló egyéb teendő, akkor vegyen fel munkakö­penyt, amelyben nem kell attól tartania, hogy beszeny- nyezi a ruháját Ha a csa­ládfőnek van valami hobbi­ja (barkácsolás, bélyeggyűj­tés, olvasás stb.), legyen ar­ra megfelelő helye és módja, hogy kedvére gyakorolhassa. A jóleső időtöltést ne zavar­ja meg a feleség szemrehá­nyása, hogy már megint..: A háziasszony tartózkodik legtöbbet a konyhában, te­hát fontos; hogy a konyha berendezése, fe1 szerelése a kényelmét szolgálja, és meg­könnyítse a „második mű­szak” nem könnyű teendőit A kényelmesen berendezett konyhában jobb a háziasz- szony közérzete, és szíveseb­ben végzi munkáját. Apró, de mégis sokat jelentő dol­gok, melyeket a férj ügyes­sége „varázsolhat” a kony­hába: a konyhaasztal fölött lámpatest (kellemesebb meg­felelő világításnál dolgozni); magas ülőke is tartozzon a berendezéshez, amelyre fő­zés vagy vasalás közben le­ülhet (nagyszerűen lehet ül­ve palacsintát sütni, rántást kevergetni, hagymát pirítani, zöldséget párolni, apró süte­ményeket formálni stb.). A férj ötletességén is ' múlhat, hogy olyan polcokat barká­csoljon a falra; ahol a házi­asszony kéznél találja a fű­szer iket, főzési eszközöket, egyéb szükséges holmikat. Ne kelljen az ide-oda járká- lással „kilométereket” gya­logolni. A gyermek részére beren­dezett. kis „tanulósarok” a jobb tanulási körülmények mellett a kényelmét is1 szol­gálja, mert mindent megta­lál egy helyen, amire szüksé­ge van. Jó, ha van a gyer­meknek ifjúsági könyvekből összeállított kiskönyvtára, amely egyformán szolgálja szellemi fejlődését és szórako­zását. A legtöbb gyermek­nek van valami hobbija, mó­dot és lehetőséget kell adni arra, hogy az1 alkotás örö­mét, értékes időtöltést nyúj­tó kedvtelését nyugodtan vé­gezhesse. Ne ijedjen meg attól se á szülő, ha ez. egy kis rendetlenséggel jár, de azt követelje meg a gyerme­kétől, hogy a munka befeje­zése után csináljon rendet A családtagok kényelmét, a lakás otthonos légkörét te­remtik meg a falakra szerelt kis olvasólámpák, a jó ülést biztosító székek (kényelmet­len székeken fárasztó az ülés), az utca zaját kizáró összehúzható textilfüggö­nyök, a háztartási munkák gyorsabb elvégzését segítő háztartási gépek (porszívó, szőnyegseprő, ablaktisztító stb.), s nem utolsó soriban a kialakult házirend, amely a családtagok kulturált együtt­éléséhez szükséges. Az említett néhány példa, csak nagy vonalakban vázol­ja az otthoni kényelmet kí­náló lehetőségeket. A leg­fontosabbat utoljára hagy­tam: a fekvőhelyeket. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a családtagok fekvőhe­lye kifogástalanul kényelmes legyen^ mert az egész napi fáradságot csak megfelelő fekvőhelyen lehet kipihenni. Nem mindegy, hogy milyen közérzettel ébredünk, és mi­lyen hangulatban kezdjük el a napi teendőinket. Fási Katalin A játékvásár margójára Az ajándékozás ünnepei­nek — mikulás, karácsony — közeledtével mind többen járják a játékboltokat, hogy gyermekeiknek, unokáiknak vásároljanak. Az apróbbak­nak az építőkocka, a na­gyobbaknak a. LEGO jelenti a variációs lehetőségek tár­házát, a tervező és teremtő szellem iskoláját. Noha ez a műanyagból öntött, kör for­májú gombjaival kapcsolódó rakosgató épíitőjáték általá­ban hiánycikk, mégis kevés olyan család van, ahol ne lenne legalább egy kis do­boznyi alkatrész belőle. A LEGO a gyermeki fantázia megmozgatója, újabb darab­jai is olyan alkatrészek, melyekből a képzelet tüne­ményeit ugyanúgy össze le­het eszkábálná, mint a való­ságos világ tárgyait, alak­jait. Bárcsak ne keresgélni kel­lene, de válogatni lehetne belőle — puska, tank meg géppisztoly ihelyett — az ünnepi vásáron! Az oldalt összeállította: Rónai Erzsébet __Mi van a csizmában! Néhány órai munkával, egy kis türelemmel elkészíthet­jük a képen látható ajándék­tároló csizmákat, esetleg a megajándékozottra jellemző díszítéssel, és a szükségnek megfelelő méretben. Munkamenet: papírlapot helyezünk a munkaaszta­lunkra, és puha ceruzával, elképzelés szerint, oldalné­zetben rárajzolunik egy csiz­mát, vagy ha nagylánynak szánjuk, divatos hossziúszárú bokacipőt. Az oldalrészre ajánlatos a díszítést is ráter­vezni. A papírt kiszabjuk, és a rongyoszsákból kikeresünk ennek megfelelő 2 azonos nagyságú szövet- vagy több­soros vászonlapot (ez utób­bit néhány gépelt sorral ösz- szefogjuk, steppeljük). Az el­készített. kiszabott oldalla­pokat először a megtervezett díszítés szerint csillogó fiit— terrel, gyöngyökkel, szala­gokkal vagy vastag pamut­fonallal hímzett motívumok­kal díszítjük. Az oldalszéle- ket először a belső oldalon, a széltől fél centiméterre vé­giggépeljük, a jobb oldalra fordítjuk, majd az oldairé- szieken díszöltéssel végigvarr- juk. Aztán a nem rojtosodó filc- vagy vastag szövetanya­got a jobb oldalon a szélrész­től egy centiméter távolság­ban nagyléptékű díszöltéssel összefogjuk. A díszítés az összeállítás számtalan, kizá­rólag egyéni ötletét tarto­gatja, s a tartalom, a bolt­ban vásárolt alma, cukor, csokoládé néhány fenyő- gally kíséretében bizonyára örömet okoz. P. V. POMPÁS Ujgur népmese Élt egyszer egy szegény ember, aki hajnaltól nap­estig gürcölt, és mégse vitte semmire. Egyszer — a tél közepén — jól befu­tott a szobájában, és az kellemesen átmelegedett. Akkor a szegény ember be­vitt egy kis földet, és el­ültetett egy dinnyemagot. Nem is kellett sok idő hozzá, a mag kikelt, és nő­ni kezdett. Nemsokára egy nagy dinnye is nőtt az in­dán. Elviszem a császárnak, mondta magában a szegény ember. Biztosan jól megju­talmaz a dinnyéért. Fogta hát, és elcipelte a dinnyét a császári palotá­ba. — Te hoztad ezt? — kí­váncsiskodott a császár. — Igen, Felséges Uram! — Pompás! — dicsérte meg a császár. — És eb­ben a hidegben? — Igen, Felséges Uram! — Pompás! — dicsérte újra a császár. — És te csupán azért fáradoztál, hogy ezt a dinnyét nekem ajándékozhasd? — Igen, Felséges Uram! — suttogta a szegény em­ber. — Pompás! — kiáltotta a császár, beleharapott a dinnyébe, úgy, hogy a dinnyelé két oldalt csur­góit lefelé az állán. Majd az uralkodó elbocsátotta a szegény embert, anélkül, hogy valamit is adott vol­na a gyümölcsért. A szegény ember kibal­lagott a palotából. Korgott a gyomra az éhségtől, ő maga a legszívesebben el­sírta volna magát. Ahogy ment, belebotlott egy ven­déglőbe. — Hé, nincs kedved egy kis gombóchoz? — kiáltott rá a vendéglős. A szegény embernek sem kellett kétszer mondani. Gyorsan bement a vendég­lőbe, és még gyorsabban odaült az asztalhoz. A vendéglős megtöltött egy tálat párolgó gombóc­cal, és a szegény ember, aki már régóta nem evett semmit, rögtön maga elé húzta a tálat. — Te magad gyúrtad a tésztát? — kérdezte a ven­déglőst. — Természetesen! — Pompás! — didcsérte meg a szegény ember. — És magad is főzted ki? — Természetesen. — Pompás! — vélekedett a szegény ember. — És te magad merted ki a vízből? — Természetesen — fe­lelt a vendéglős, akit a sok kérdés kezdett dühbe hoz­ni. — Pompás! — mondta a szegény ember, azzal föl- emelkedett, és elindult az ajtó felé­— Elfelejtettél fizetni! — kiáltott a kocsmáros, és a vendége után eredt. De miután annak egy fillérje sem volt, a császár elé ve­zettette. — Hallatlan! — méltat­lankodott a császár. — Gombócot ettél és nem fi­zettél? Ügy véled, hogy elég, ha annyit mondasz, hogy pompás? Ez nem szo­kás mifelénk. — Elnézést, Felség, én tévedtem. -Hoztam neked egy dinnyét, amit jóízűen elfogyasztottál, és csak annyit mondtál érte, hogy pompás, avval elküldték Xígy gondoltam, errefelé evvel a szóval fizetnek. Elszégyellte magát a császár, kifizette a vendég­lősnek a számlát, és a ta­nításért érdeme szerint megjutalmazta a szegény embert. Migray Ernőd fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom