Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
1981. NOVEMBER 29. Irodalom, műveszet 9 Péntek Imre: Futamok Holtverseny szaladunk a szélnél sebesebben (belül szöaes) futócivőinket ovorsabb járműre cseréljük a hanahatárt átszakítjuk, fénysebesséaael száaüldunk a kozmetikumba meséinket kell utolérnünk a KGST-szabvánvnak Imeafelelő tiszta forrás röavest rohannék két kék zománcos ütött-kovott [fedelű bádoakannáért — mert a szarvassá változott fiúk szomjaznak iszonyúan Meghívás a viros tetejű blokkban lakom nem a sáraában ha keresel itt minden blokk teteje viros vaav sáraa van esélyed hoav meatalálsz Bartókizált ökológiai mérleg ha van (volna) valahol eau közelmúlt napokban més a londoni utcákon ténfeneetem. Sokadszor voflltam már Angliában, s az egészéiben áttekinthetetlen London, egyik-másik környékén otthonosan iárfcálok. Kiismerem magamat a West Enden, ismerősként fordulok foe a Piccadilly Circusiról a Shaftesbury Ave- mie-'ba. ahol már a Sbho kezdődik. Ha délelőtt vetődöm arra. keresek egv sarki kocsmáit. hogv a múltnak dőlve megiavak eav pohárlka skót wihdskvt vagy eav félt pint keserű angol, fekete sört. Nem is annyira alkohoJélmény. inkább folklórél- ménv ez a nézelődés a kocsmai alakok között. Hát ilven nézelődő szándékkal léDtem be abba a sohói italmérésbe. Hideg, nyirkos angol nvári naD volt. kívánta is az ember a szeszesitalt A pultnál azonban csak úgy zsúfolódott a sok vendég; közel volt már a dél. kezdődik a löncsidő. a munkahelyekről ilyenkor leszaladnak az emberek egv falatért Vagy egv kortyért. Körülnéztem hogyan is férhetnék az ivó- oulthoa ez azonban egyelőre reménytelennek látszott Felfedeztem azonban egy nvilat. amely lép- cső felé mutatott, és a felírás telezte. hogy odafent lömcsszalon van. vagyis asztalok mellett fo- evaszható az enni- és innivaló. Megindultam hát a léDcsőn. amelv több fordulóval vezetett a második szintre (itthon első emeletnek mondanék. de ott ez míásodik szint). Már a felső lépcsősoron fülembe tébetiti a pokolbeli zai. De iártom már efféle helyiségben, fel voltam készülve rá. A csinos, kis. félhomályos szalonban kis asztalkáknál főként fiatalok ültek, naev haiú. szakállas fiúk és rövid haiú vagy gubancos-kócos leányok ki miniben, ki színes nadrágban — ezek környékbeli dolgozó ifiú emberek, akik itt töltik a déli munkaszünetet eev szendvics és valami innivaló mellett. (A lányok iavarászt narancsszörpöt .ittak.) A szalon falánál pedig ott áll a zenegép, hasonló a wurlitzerhez, csak sokkal hangosabb. A zeneién mellett érv szakállas énekesfiú. aki igyekszik túl- énekelni a zenegépet Mindez elektromos hangerősítővél. Ez a pokoli hangzavar vonzza ide a fiatalságot Én ugyan az első pillanatban legszívesebben megfutamodtam volna, de érdekelni kezdett a közönség; kértem tehát a pultnál eev whiskyt, s mert távolabb nem voll üres hely. leültem a zenesén közelében. Csak eev kis dobogó választott él az énekestől. Az énekes mellett kis. támlátlan széken, a homályos ablak felé fordulva, tehát háttal nekem és a közönségnek eev leánv ült. Egész testét hosszú fekete köpeny fedte, erre hullt rá hosszú, szőke haia. Az arcát egyelőre nem láttam, mert — amint azonnal észrevettem — keresztrejtvényt feitet*. Láthatólag nem érdekelte a hangzavar, ceruzáiéval hol vízszintes, hol függőleges szavakat írt az ölében tartott úisáfialdalra. % Aztán a hangorkán egyszerre elhallgatott. Az énekes a reitvélnv- feitő lányra nézett, megérintette a vállát is. maid megnyomott egv gombot a zenegépen, mire halk. keleti vagy inkább álkeleti iellegű zene kezdődött. A lány letette a keresztre itvény t- felállt, és ledobta a köpenyét. Ott állt csaknem egészen meztelenül. csak melle hegyét és lába köziét fedte csillogó hamis kövekből készített borító amelv inkább odafordította a figyelmet, mintsem takart. FeHétpett a dobogóra, és a zene ritmusára vonagló táncba kezdett. Arca közömbös volt, mint azé. aki pontosan végzi napi munkáiét. Nem volt divatosan, sovány, de kellemesen izgalmas volt nézni az arányosan telt női test ió hallásról tanúskodó, ritmikus vomae- lását. Amikor a zene váltott a meztelen lány énekelni kezdett nem ;s- kolázott. de tiszta hangon, a sláger Hegedűs Géza: K R S T E E zR J V N E T É Y angol szavait is egészen iól értetem. Maid úi zene következett, gvors oergésű. dobszóval kísért zongora- hang. és erre a dallamra a közömbös arc felvidult és árnulva halottam a következő merőben értelmetlen. de kétségtelenül magvarul értelmetlen szöveget: Ihai-tyuhai. dínom-dánom, csinom-bínom. recece. egvedem-begyeden, salamondá- rom. És aztán még egyszer ugyanez, heiretvutvutvu! Szembetűnően felüthettem a felemet. mert a lány egyenest «szemembe nézett, és a megismétlődő dallamra ezt énekelte: Ihai-tyuhai. úgysem érted, hülve vagy. te idegen egvedem-begvedem. hiába bámulsz. akkor sem érted, hülve vagy ehhez. heiretvutvutvu! — Hülye az öneeaoád — mondtam egészen halkan, De ott ültem közvetlenül előtte, meg is hallotta. Abba is hagyta az éneket — Hazulról iött? — Igen. — Haza is megy? ' — Igen. — Akkor várta meg. mindiárt befelezem, valamit kérdezni akarok magától. És már újra szótlanul vonaglotfc. amíg a zenegép be nem, feiezte. Akkor a ’lány lelépett a dobogóról, belebújt* a szandáljába, és magára borította' az egész testét elfedő, fekete kÖDenvt. Fogta a keresztrejtvényt-meg a ceruzát, és odaült az asztalómhoz. Kíváncsi voltam, mit akar kérdezni. Ö pedig ezt kérdezte: — Mondial mi ez? Híres puszta az ABföldön öt betűvel, az első betű bé. az utolsó cé. — Bugac — adtam meg a szükséges ás kielégítő felvilágosítást. Eláánulva nézett rám. — Bugac? Ne momdia! Tényleg, kiiön,' — Maga nem lehet ötvenhatos, fiatalabb annál — mondtam neki, Feiével tiltakozóan intett. — ^Jem mondom el az éLetraizo- mat. Én se kérdezem, maga mit csinál itt. Csak azt akartam tudni, mi az ötibetűs puszta. Szép honfitársi cselekedet volt. hogy megmondta. Bugac. Bugac. 'Ez végre valami, amiért nem kellett sem adni, sem kapni semmit. Ez a Bueac ingyen volt. Mert én pénzt kanok azért, hogy minden, félórában hat oeretg mutassam magamat meztelenül maga itt fent tíz .pennyvel többet fizetett a whiskvért. hogy engefn hat percig láthasson meztelenük De ezért a Bugáéért senkinek i$em kellett fizetni. Köszönöm. Ha megkérdezném a maga életrajzát. Vagy elmondanám magának az én életrajzomat, ez valamelyikünknek már belekerülhetne valamibe. De ha olyan okos. akkor azt is tud- ia. hogy... A keresztrejtvény fölé hajolt, úgy folytatta: — Vízszintes 17. Kihalt ősállat, fonetikusan, kilenc betű. a második. a hatodik o. a vége en. — Masztodon. — Micsoda? — Masztodon. — Kijön. Mafia ió keresztreit- vénvfeitő. — Köszönöm. — Szeretném megkérdezni, mi a foglalkozása, és hogy kerül ide. — Én is szeretném megkérdezni, hogv mafia... — Akkor inkább ne kérdezzünk semmit. Ne tartozzunk egymásnak. Köszönöm a Bueacot és a masztct- dont. zene úima pokoli méreA telket öltött, az énekesfiú torkaszakad'tából . igyekezett túlrikoltozni a hanglemezt. A lány felállt asztalomtól, és visszaült a homályos ablak elé. Én kiittam a whisky maradékát, és indultam. Erre a lány úiro felém fordult, kezével búcsút intett. — Bugac — mondotta, és feiével is bólintott hozzá. — Masztodon — viszonoztam a köszönést. És már mentem is. Ö folytatta a keresztreitvényfeitést. — KeraviMJ-eladó. Jól megélek. Nem keresek annyit, mint mondjuk egy menő futballista, de egv osztályos orvos pénze azért beiön. — Olyan iól megfizetik ma már a boltosokat? — zengte a tanár úr. — Ugyan! Sok a mellékes. De azért, tanár úr. ha szüksége lesz rádióra, tévére, magnóra, lemezjátszóra, iöiiön be hozzánk, maid szerzek valamit. Azt méa nem döntötte el. tényleg iót szerez-e vafiv valami lerobbant ócskaságot azokért a nafiv. kulcscsomós ütésekért. — Kazettás magnetofont szeretnék — reccsent egv kövérkés. kalapos alak hanfiia. Ez valami hivatalnok lehet. — Egyszerűt, de nagyszerűt vafiv valami iobbat. finomabbat? — kérdezte Hammer bizalmaskodva — Kazettás magnetofont! — Hia. ha a kedves vevő ígv parancsolta! Mer* az igazán minőségi áruért alighanem, be kellene mennem a raktárba •. — Akkor menten be! Ez a dolga, nem?! Szóval édesapám. így állunk. Maid én itt koptatom neked a számat meg a cipőm talpát ingven?! — Ez van — mondta, és levett a polcról egv terep színű magnót. Kipróbálták a készüléket, szólt A vevő faiwalgott de azért elvitte. Hammer befelé röhögött. Ez volt az a eéo. amit egyszer már visszahoztak. A kazetta közepén egyszer csak elkezd nem fölvenni. Ma kellett volna leadnia a raktáron mint hibás árut de azért még ezzel a vadászkalaoossal ki- foukoricázott egv kicsit. Igaz. vdsz- szahozza. szóval nem fizet rá De talán megüti addig a guta A lámpaerdő vadul világított, kék. sárga fehér fényű körték va* kítottak. a kristályok csilingeltek, néha halkan egymáshoz koccant finom üveghangon néhány búra. Hammer borzasztó iól érezte magát itt Még az úi főnök ellenére is. Ez a pofa olvan fekete, mindig borotválatlannak látszó evomorba- ios külseiű alak volt. és állandóan arról szónokolt, hogv maid ő rendet csinál itt mert őt rendet csinálni küldték ide. Na köszönöm. Biztos, hogv neki is megvan a maga kis buliia. mert anélkül nincsen. Mindenkinek megvan ez a mafia kis izéié, vafiv mi a fene Csak ezek nagyban csinálják. és haragszanak a Piti horgászokra Na de hát Hammerral nem dvan könnyű kiszúrni! Hogv tud őbenne rendet csinálni ez a Kővágó kantérs?! Először is ugye. ha tranzisztorok, iobb alkatrészek érkeznek, akkor ő azonnal telefonál V. úrnak, a maszek műszerészinek, aki beiön. és zsebből megveszi a tétel felét. Ez a telefon neki havi öt kilót ötszáz forintot ér. Mármost ha nyugati kazetták, magnószalagok érkeznek, akkor szól Kissnének. a ..trafikos- mak”. aki lábon átveszi a termést, három kilóért Azt persze még nem érti. mi ebben az üzlet Kissnének. Ha meg i ön ez a sok bunkó vevő. a legtöbbie már előre csúsztatja a zsebébe a húszast, ötvenest, attól függ. Ezt fogia meg Kővágó kairtárs, ha tudia! — Sanvó lemezjátszó* szeretnék! Hűha. a pasast meg a feleségét ismerni valahonmót Mintha már látta volna azt a nyúzott, cinaár képüket. Provokátorok? No mindegy, óvatos leszi — Azt hiszem nincsen. Mee kellene néznem... — És ... lehetne? Vesszen meg. ha ezek nem voltak itt a múlt héten, és akkor is Sanyót kerestek. Provokátorok? De nem. akkor adott is nekik. Pontosan ugyanezen, a félszea hangon beszélt mind a kettő, fizettek eav ötvenest, és akkor hozott eavet a raktárból. — Lehetne, csak tetszik tudni, rengeteg a munkám, kevés az időm. És az idő pénz. • — Nézze meg azért! Szóval pénz* úem akar adni. De miért kell nekik még egv lemezjátszó?! Mi az istent akarnak vele? — De hát mondom, kérem, hoav nincs. Most már eszembe iutott. hogv eladtuk az utolsót. Nincs. — És az ott fönn a polcon? Tessék! Hát nem kiszúrta?! De ki lehetet* az a hülye állát. aki élői hagyott eav ilyen értékes ianán eé- oet mikor a raktárból meaér legalább eav ötvenest?! — Az kérem? ... Az seleites ... Most viszik vissza... — Szóval akkor nincs Sanvó?! Mi a fenét alkarhat? Hát már mondta neki. hogy nincs! ' Üira kérdezi azon az óvatos, cin- aár hangién: — Szóval tényleg nincs Sanvó.? És a raktárban sincsi? — Nincs! — mondia Hammer. már idegesen. A cingár fölragvog. Cédulát húz elő a zsebéből, nvúitia felé: — Szóval akkor kérem vissza a pénzt! A múltkor vettünk itt egv Sanyót. de elromlott, és a szervizben csereutalvénvt adtak. De hát ha nincs, mit tegyünk? Kérek akkor 7300 forintot, és kérem azt a 6000 forintos Akaiit, ott iobbra, a grillsütő mellett. Hammer sápadt lett. érezte, amint a vér szaladgálni kezd benne: — Maga ezt tudta?! Masa ezt direkt csinálta?! A cingár kettős alig ment a pénztárhoz, máris rohant Kővágó. Messziről látszott, hogy a szemeiben ‘ gyilkos, tűz éa: — Hammer! Mi ez?! Csereutalvány ?! — Csereutalvány. Kővágó kartárs. Vissza kell nekik fizetni a pénz*. — Hammer. vegye úgy. hogy maga fegyelmit kapott. Ott, pontosan ott. a maga feie fölött van eav Sanyo! Uramisten Hammer hónapok óta várok erre a percre! Végire elkaptam! Hammer körül forgott a föld. Hogy két álven hülve! Két balfácán buktassk le őt. És az a rohadt Sanyo! KI-a fene hozhatta ki? Hacsak nein maga Kővágó ... Uram atyám, mi történik itt? — Kővágó ... kairitársi. Azt— azt a Sainvót nem lehet eladni... — Nem?! Talán rossz?! Csak azt ne mondja, hogy rossz. mer*, magam vizsgáltam meg reggel! — Dehogyis. Kővágó kartárs. A lemezjátszó ió... Csak... el van aldva... Eav barátom, vette meg... Mindjárt fizetem is be a pénzt... Csak még nem vitte él... — Értem. Hammer. No nem bal. Többe lesrz ez magának, mint a fegyelmi figyelmeztetés, amit kapott volna. No. irány a pénztárhoz, befizetni! Hát. ez a nap aztán!... Hétezer- háromszáz forint, atvaúristen hét- ezerháromszáz forint! Egyhavi keresete! No nem bai. Maid’ odateszi a Grundig mellé, amit még a 28-as Keravillban vetetett .mag vele a főnök, az a barom Weltner... összeállította: Rékasy Ildikó *
