Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
X 1981. NOVEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt ] Köztéri szobrászaink Mclocco Miklós: Ady (Tatabánya. 1976) A pad mint Dosztamens Kedvenc műsorom A Hét, épp ezért féltem is egy kicsit. Szurkolok, nehogy visz- szaessen régi hibájába, azaz újra mostoha gyerekké váljék e politikai magazinban: a belpolitika, közérdekű hazai dolgaink nehogy elhalványuljanak benne. Most a legutóbbi adásokból, mintha ilyen jeleket véltem felfedezni a Hajdú János irányította színes vasárnap esti televízió újságban. Meglehet, az események diktálták úgy, hogy A Hét tekintetét elsősorban a nagyvilágra vetette, jelentősebb riportjaival, interjúival, a világpolitikai eseményekhez kapcsolódott, márpedig a televízió is az élet tükre, nyilván azt kell visszaadnia, ami történik. Mégis, jobban kellene a magazin szerkesztőinek ügyelniök, hogy bel- és külföld eseményei szorosabb egységben és megfelelő arányban kapjanak helyet, mert nem volna jó, ha az új szellemiségű és új formai megoldásokkal előrukkoló magazinból csak feltűnő formai újításai maradnának meg, élen a már-már merev, hűvös tiszteletét kifejező köszöntéssel és a kimért, túlságosan is „udvarias” búcsúval. Értékmentés — hagyomány- ápolás Mindezek ellenére két hazai tudósítás, illetve riport, amely szerepelt benne — egyik a vasasok dalos ünnepéről, a másik egy panaszos levél nyomán született — bár egyik sem volt önmagában túlzottan érdekes, maga az ügy, amelyet érintettek, az azonban mégis jelentőssé avatta őket. Ha továbbgondoltuk — akinek kedve tartotta — a látottakabhallot- takaí. Az egyik arról beszélt, hogy az .utóbbi időben alaposan megcsappant az ifjúmunkások éneklési kedve — eltűntek a szakmunkástanulókból álló kórusok — a másikból viszont azt tudhattuk meg — méghozzá Ráday Mihálytól, a nagy „régiségnyomozótól” —, hogy liftfelújítás alkalmával hogyan távolítanak el az útból egy régi értéket, egy díszes felvonóajtót, amely ha nem is műemlék, de remekmívű mestermunka a század elejéről. Mostanában — kétségtelen — Ráday Mihály divatban van. Sok-sok film operatőre áz- óta, hogy kamerájával önkéntes vállalkozásba fogott és fejébe vette, hogy megörökíti nagy Budapest minden halálra ítélt szépségét, mielőtt elpusztítanák őket a mindenáron való újítás lendületével vagy egyszerűen eltüntetnék őket, mint múltbéli haszontalan régiségeket — nos, azóta közügy lett, amit csinál. Tisztelet neki érte azért, amit felfedez és megment, de még inkább azért, s ezt hangsúlyoznám főképp, mert akciójának hasznosságán túl fontos dologra figyelmeztet bennünket: múltunkhoz, múltbéli értékeinkhez való kapcsolatunk erősítésére ösztönöz. Amit éppúgy képviselhet, mármint megóvandó értéket, egy múlt századból itt felejtett díszes kapu, mint akár — lényegét tekintve egy dal, amely a nép ajkán született és arra méltó, hogy élő hagyományként a nép ajkán éljen tovább. Ha van aki továbbéltet!, illetve szájára veszi, énekli. Egy dal akár a század elejéről, a hajdani summások világából. A Hét már említett két hazai témájú riportja itt, ebben találkozik, a gyökerük közös, ha másképpen „virágzanak” is. Mindkettő az önmagunkat gazdagító hagyományőrzés és hagyományápoló feladatára int bennünket. Hogy járjunk nyitott szemmel, s ne csak előre nézzünk, vessük tekintetünket olykor arra is, amit mögöttünk hagytunk. Tudom, ez a leszűrt tanulság eléggé közhelyszerű bölcsességet takar, de akkor is megszívlelendő. És ne csak a nagyvilágban járjunk nyitott szemmel, nézzünk jobban szét, alaposabban saját kis környezetünkben is! Mert „elrejtve”, talán egy félreeső zugban, vagy egy ablakmélyedésben, egy kapualjban, netán egy régi ház oromzatán olyasmire bukkanhatunk, amitől —, ha észrevesszük — szebb lesz a világunk és jobbá válik emberi közérzetünk. A kapu fölé helyezett ábra, jelképes szobrocska meleggé varázsolhatja a legridegebb betonból készült bejáratot is. Hányszor, de hányszor elmentem már magam is a szolnoki Ságvári körúton anélkül, hogy észre vettem volna az egyik épület bejárója felett a kőből faragott halacskákat. Mióta tudom, hogy Ott „játszadoznak”, még a körút lehangolóan egyforma házai sem hatnak olyan lehangolóan. Hagyomány, érték — mindennek gondos megőrzése és okos ápolása. A televízió —, felsorolni is lehetetlen volna, milyen gazdagon tesz eleget e társadalmi követelménynek — nemcsak cselekvésre ösztönöz, maga is cselekszik. Itt van például legújabban a Magyar népmesék sorozat, főműsoridőben, este nyolckor, nem csupán gyerekeknek, felnőtteknek is szánva a szebbnél szebb meséket. Olyan kincsek ezek, amelyeket a gyermekkorral együtt elhagyunk magunktól, vagy van, aki kisgyermekként nem is találkozott velük. Épp ezért: az előbbieknek az új- ratalálkozás örömét, az utóbbiaknak a felfedezés gyönyörűségét jelenthetik a színes rajzfilmben megelevenedő népmesék. Jankovics Marcell rajzban úgy teremti őket újjá —, hogy közben finom humoruk sem vész el a műfaji átalakításban. Röviden Felnőtt emberként tanulni kettős feladat: egyszerre kell eleget tenni a munkahelyen és az iskolában, — tehát nehéz. És vajoií megéri-e? Az U Budai Jánosról készült portréfilmben (szerda este) erre kaptunk egyértelmű választ. Igen, ha igazi tudásszomj hajtja az embert. Egyszerű földmívesből ezért lett egyetemet végzett agrármérnök U Budai János. És ami különös, a filmet ezért is érdemes volt megcsinálni: diplomás ember létére is megmaradt szakszövetkezeti , tagként földművesnek a tahi tótfalui parasztember. Csodabogár? Egyáltalán nem, a szorgalom eleven példája, az any- nyit emlegetett jobbra- szebbre törő, kiteljesedni vágyó ember. A téma felfedezését Gyarmati Klára szerkesztőnek, a jó tempójú rendezést Wiedermann Ká- rolynak köszönhetjük. A Panoráma, a világpolitika magazinjának egyik legérdekesebb adását könyvelhettük el pénteken este. Végre nem egy asztal körül ülve okoskodtak meghívott szakemberek, hanem élő anyagból állt össze a vélemények „panorámája”. Kalmár György szerkesztő-műsorvezető vérbeli külpolitikai show-man, aki — láthattuk —, ha kellett, a rámenős riporter szerepét is bátran vállalta, csakhogy szóra bírja a Mexikóban rendezett találkozó meghívott jeles személyiségeit, hogyan is vélekednek a világ különböző részei között meglevő gazdasági különbségek megszüntetéséről, csökkentéséről. Így képzelem el a Panorámát. mozgalmasnak, izgalmasnak. Könyvespolc Szakácskönyv ritkaság A Magvető Könyvkiadó kitűnő Magyar Hírmondó sorozata mindig tartogat meglepetéseket Legutóbb a Régi magyar levétestár (XVI— XVII. század) két kötete illetve az Asszonyok és férfiak tüköré (Tanúvallomások a XVII. századiból) keltett feltűnésit A most megjelent kötet gasztronómiai és szellemi élvezet egyaránt. A sajtó alá rendező Király Erzsébet két XVIL századi szakács- könyvet bocsát az olvasók és a szakácskodók elé. Ha nem is mindenkinek, de feltétlenül érdekes. Fűszerválaszté- kuek sokat javult az utóbbi időben, mégis jónéhány olyan ízesítővel ismerkedhetünk meg 'belőle, melyeknek hírét is alig hallottuk. A két receptkönyv valódi ritkaság A Csáktornyái Zrínyi-udvar kéziratos receptgyűjteménye először nyomtatásban most jelenik meg s bárhol ütjük föl, mindig új elkészítési módot találunk. Diósásával kappant, disznóhúst fekete lével, menyhalat élles lével* csíkot zsákvászonnal, netán kárászt leves kenyérrel elővarázsolni — nem ■ mindennapi feladat, alkalmasint meglepetés lehet ámuló vendégeink számára. A másik szakácskönyvet annak idején a hányatott életű, s Európa- híírű nyomdászunk Tótfalusi Kis Miklós adta ki Kolozsvárott. E művéből, miként sajnos egyéb műveiből is alig-alig maradt fönn. példány az utókorra. Utazási kedvezmények diákoknak Rendkívüli kedvezmények 'bevezetését tervezi az' Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda általános, közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói és hallgatói részére. 1982-től. a Szovjetunióba!, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Romániába induló társas utakon — a tengerpartiak kivételével — 2500 forintos részvételi díj esetén személyenként 100, 2501 és 5000 forint közötti részvételi díj esetén szemé- Ityenként 200, 5001 forintos részvételi díjon félül pedig személyenként 350 forint engedményt adnak. Ugyanezekbe az országokba továbbá Bulgáriába csoportosan utazó dolgozó fiataloknak is meghatározott útvonalra — a tengerpart ebben is kivétel — ugyancsak csökkentik a részvételi költséget 2500 forintos részvételi díjig 150. 2501 és 5000 forint között 250, 5001 felett pedig 400 forint az utasomkénibi engedmény mértéke. A felszabadulás utáni magyar köztéri szobrászatról mindmáig nem készült ösz- szefoalaló érvényű művészettörténeti feldolgozás, elemzés, s a kritikai számbavétel is csak esetleges. EH- eddis csupán egv-egy életmű vonulatát felrajzoló monográfia. kismonográfia Látott napvilágot, vagy eav- egv kiiemélked óként értékelt mű ismertetése igazíthatja el a szakembereket és a közönséget abban, a már-már nyilvántartási gondokat okozó műeavüttesben. amelV az elmúlt három és fél évtizedben köztereinken kapott otthont. Pedig ezen alkotások állandó, jelenvaló szereplői életünknek, hétköznap iáinknak és ünnepeinknek, hatásuk vagy .hatástalanságuk, aktivitásuk vagy passzivitásuk közüev. A megrendelések áthághatatlan követelményektől hemzsegő, szigorú, körülhatárolt kiírásokban érkeznek el a művészekhez, akik nem tehetnek mást: szolgaian másolják elődeik és kortársaik szobor-eszménveit. s esetleg csak egv-egv bátrabb alkotónak sikerül1 néha egv kis lépéssel előbbre lépni, a konvenciókat meghaladni. Az eredmény: sóik-sok egyforma mű köztereinken, sok- sok hasonló jelenség és plasztikai megoldás szobrainkon. és így nem vetetten. hogy csak ritkán villan föl a szobrászati lelemény, a valóban magunkénak érezhető. a kifejezést őszintén és lebitincselően magában rei- tő-kisugárzó korszerű alkotás. Történelmi jelentőségű személyiségeinknek. tudományos 4cultural'is-m ű vésze- ti életünk kimagasló egyéniségeinek portrékat, portré- emlékműveket. történelmi sorsfordulóink emlékeztetőiként monumentális emlékműveket a félreesőbb helyekre. parkokba, vízpartokra. a lakótelepek panelházai közé könnyed és felhőtlen alakokat megjelenítő diszí- tőszobrokat állítunk. Az összkép lehangoló, mert az integető és a korsós nők. a magvetők és a kenyérvivők, kenvérszelők figurái, a béVarga Imre Radnóti szobrát 1970-ben állították fel Mohácson késen heverésaő aktok, a játékos állatfigurák — hogy csak a leggyakrabban feltűnő kompozíciós sémákat emeljük ki — tematikailag sem tesznek elégséges támpontok hiteles kordokumen- tumkénit a majdan visszatekintő történeti értékelésnek. Bonyolultabb. izgalmasabb és — eseményekben, érzésekben. gondolatoklban is — gazdagabb korszakunk annál, mintsem hogy ez legyen szobrászalunk fő tendenciája: problémamentes, tükörsima csiszolt művészeti- szellemi tükörkép kialakítása Ha a magvar szobrászat általánosító jellegű vonását kellene meghatároznunk, akkor azt mondhatnánk: prosperáló. virágzó — ióllehet virágzását csak statisztikai adatokkal támaszthat iuk alá. Sok. rendkívül sok a szobor, de mégis kevés a magas esztétikai mércével mérhető alkotás. A' hatvanas évektől napiatokig fokozatosan eltűnt a köztéri szobrok alól a oosz- tamens. a talapzat, a bronzalakok egyre közelebb kerülték a befogadókhoz Maid különböző anyagokkal — utcakő. talpfa, szikla — párosítva. tárgyakkal és arc- hitektonikus elemekkel ötvözve úgy épülitek be a köztérre. 'hogy a távolság, a határvonal a 'befogadók és a szoboralak között teliesan eltűnt. Köztéri szobrok mellé a posztamens gyanánt felhasznált padra ülhetünk úi- ságot olvasni, vagy a szoborlépcsőn, felfelé lépegetve találkozhatunk a lefelé eresz- kedő emlékmű-alakkal. Vagyis az emlékművekben megörökített személyiségek köznapi alakok lettek, s ígv félmerült egv úi — még megoldatlan — szobrászatiszemléleti kérdés: egy önmagát; emlékműként tulaj - donkéooen már megszüntetett. a köznapi valóságba került szobor hogyan létezhet mégis emlékműként? A szoborálilítás gyakorlata honunkban általában az volt. hogy egv. a köztértől tel lesen függetlenül elkészült művet gépiesen beemelték egy meglévő építészeti vagy természeti környezetbe. Így öröklődték ránk azok a közegek. ahol az építészeti együttes hatását zavarja meg a szobor, vagy ahol a szobor kifejezését zárja el az építészeti környezet. Manapság egv ellentétes, a korábbi gyakorlatot mintegy feloldani szándékozó törekvés az uralkodó: a szobrok tágabb környezetre való ki- teriesztésének kísérleti fázisát éljük. Egy mű felállításánál. térbe 'helyezéséhéi a művész már több tényezőre is figyeli így a terep kialakítására a parkosításra. a közlekedési utak kiielölésé- re. stb. Jellemző példa Varga Imre székszárdi Prométheusza. mert a mértéktartó arányok és határok megvonására. az erőterek pontos kialakításának szükségességére figyelmeztet. Nem lehet vita tárévá, hogy mi a fontosabb: a városközpont, vagy a városközpontba kerülő szobor. Nyilvánvaló, hogy egv funkcionális térnek szolgálnia kell az e térre kerülő plasztikát, s ugyanígy, a plasztikának is szolgálnia kell a funkcionális teret. A nehézségek ellenére a felszabadulás utáni magyar monumentális szobrászat több. mai megítélésünk szerint maradandónak minősíthető művet alkotott. Kerénví Jenő sátoraljaújhelyi Partizánemlékműve. Somogyi József hódmezővásárhelvi Szántó Kovács Jánosa Sohaár Erzsébet tihanv.i Tudós nőkie. Varga Imre Radnóti ia (Salgó tanáriban és Mohácson) Makrisz Agamemnon pécsi felszabadulási emlékműve. Melocco Miklós Tatabányán és Debrecenben elhelyezeti: Advia. úgv véljük, nemcsak mint a mának szóló, hanem a későbbi koroknak is hiteles mondandót hordozó művészeti alkotásként marad fenn. Reméljük, ezen alkotássor gyarapodásának lehetünk ta-, núi a nyolcvanas években. Wehner Tibor Óperenciás Jankó fele királysága H ol volt. hol nem. a kurtafarkú üveaheaveken is túl. ott. ahol a büdöslábú bal oldali közévvá- lyás élt és nem lehetett a széllel szemben zonao- rázni. élt eav ifiú. akit úgy hívtak, hoav Óperenciás János, de az anyja. a szomszédok, valamint Grüncz bácsi, a sarki lottóárus csak íav szólították: Jankó. Ez a Jankó miután kitanulta a oépkönyvelő mesterséget, és már megutálta a tévé futballközvetítéseit. sőt az Edda együttes legújabb lemezeit is megunta. hamubasült b atvut kötött, és elindult szerencsét próbálni. Ment. mendeaélt. jócskán megiáradott. s a hamubasült batyu utolsó morzsáit is meaette: mígnem egy sötét erdőben rábukkant eav kacsalábon loraó kunyhóra. melynek leanaavobb tornya heavén az állt írva: Munkaközvetítő iroda. Ez kell nekem — gondolta Jankó és betért a kunyhóba. Százesztendős öreaanyó. aki nem volt más. mint Csipke Rozália adminisztrátor, éké no iaazította útba: — Menj 1iam. de ne nézz hátra. menj. s eljutsz maid eav naau- nagy házhoz, minek neve: Hivatal. Állj be oda dolgozni, úav igyekezz, hoav elnyerd a tele királyságot. mea a szén királylány kezét, de vigyázz. óvakodj a Hivatal urától, a héttéiű sárkánytól. csak akkor csani vele össze, ha van már eléa erőd. Ennyit szólt Csipke Rozália, s eltűnt a szálfáié Jankó szeme elől. mivelhogy leiárt a munkaideje. Mit volt mit tenni, ment Jankó, átváaott a rézerdőn, az ezüsterdőn, az aranyerdőn, eav elha- nvaaolt parkon eav kutyapiszkos játszótéren, s megérkezett a Hivatalba. Dolgozott vitézül, könyvelte a gépeket, gépelte a könyveket, túlórázott. órákat túlzott. No. de volt is annak látszatja. Jankót hamarosan kinevezték csoportvezetőnek. beíratták esti eave- temre. mea nosztaraduá- lis tanfolyamra. Egy pár esztendő múltán Jankó úgy érezte, eléa erős már ahhoz, hoay kiállion a sárkánnyal s megszerezze a neki járó fele királyságot. királylányostul. És megmérkőztek. A sárkány odacsapta tinta- freccsentő buzoaánvát Jankó íróasztalára, mire Jankó úav aubón ütötte. hoav kínjában petét rakott. Eztán ölre mentek. A sárkány beváata Jankót a földszínű pad- lószőnveabe térdia. Ki- kászálódott Jankó és úav oda haavította a sárkányt. hoav az derékig szalad a padlósző- nyeabe: erőlködött is. amíg kimászott, összeszedte minden ereiét a sárkány, nekiveselkedett, megmarkolta Jankót, hoav csak úgy recseatek zakóián a aombok. aztán belevágta a padlóba nvakia. —Sebaj — aondolta Jankó. — Most én következem. Kavarta maaát kifelé a padlószőnveaből. És kaparás, kecmeraés közben gondolkodott: — Fiatal vaavok. erős. eaészséaes. szeretnek a nők. a beosztottjaim, saját íróasztalom, ceruza- heavezőm. reprezentációs keretem van. Hm... hm... hm... Mire. kiért döntött: eloldalaott a küzdőtérről. Pont most húzzon újiat dr. Sárkány Elekkel. amikor várja a Trabant kiutalását, és az osztályvezetői kinevezését. a velejáró fizetés- emeléssel eavütt. Nem. inkább eove mea a fene az egész fele királyságot a királylánnyal eavütt. Szabó János — VM
