Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
1981. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új tagok a brigádban A besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezetben három szocialista brigádot kerestem fel, választ keresve a következő kérdésekre: hogyan kerültek az új emberek a brigádba, s mi a véleményük az „újoncoknak” az őket befogadó kollektívákról? (A 23 számviteli dolgozót tömörítő Béke-Barátság Szocialista Brigád alaposan megnézi, hogy kit vesz fel. Amint azt Boros Sándorné, a brigád vezetője elmondta, általában egy esztendeig tart a próbaidő, s bizony ez nem mindenki számára elegendő ahhoz, hogy a közösség bizalmát elnyerje. A 21 esztendős Magda Évát azonban egyhangúlag elfogadták brigádtagként. ..) — Korábban hol dolgozott? — Sehol, ez az első munkahelyem. Hetvenkilenc nyarán, három héttel az érettségi után kerültem ide. — A szocialista brigádokról bizonyára sokat hallott már diákkorában is. Ilyennek képzelte őket? — Pontosan. Nagyon rendesek voltak, az első pillanattól kezdve. Megmondták, hogyan kell kezelni a számítógépet, miként kell a feladást lebonyolítani — és mindezt nagyon kedvesen, türelmesen. — A felvételét maga kérte? — Nem, a brigádvezető szólt egyszer, hogy megbeszélést tartanak, s várnak engem is. — Emlékszik rá, hogy miről volt szó? — Hogyne. A társadalmi munkáról. Arról, hogy a szé- rüskertben lassan haladnak a címkézéssel, s hogy nagy szükség volna segítségre. Aztán — önkéntes jelentkezés alapján — beosztották, hogy ki, melyik délután lesz soros. Mentem később is veT lük, mindenhová, míg a következő év januárjában aztán felvettek. — Azt mondta: ment mindenhová. Például? ni neki, hogy azokat váltják, minket pedig nem, s ha egyszer belefogtunk egy rakományra való tojás lám- pázásába, akkor húsz ládát nem hagyhatunk meg másnapra csupán azért, mert lejárt a műszak! Ennek ellenére hamar megszerettük, mert az igyekezet nem hiányzik belőle...”) — Milyen munka mellől szólították most el? — A szállításra váró kislibákat rakjuk dobozokba. — Nehéz munka? — Nem nehéz éppen, de gyorsan kell mozogni, és pontosan számolni. Ráadásul arra is nagyon vigyázni kell, hogy a doboz teteje nehogy leszorítsa valamelyik kis liba fejét. Szóval, fárasztó. — És ha végez? — Biciklizek haza, és kezdem a főzést. Az uram egész nap száraz koszton él, estére jólesik neki a meleg étel. Magda Éva — Például Csehszlovákiába, a Magas-Tátrába, ahol öt napot töltöttünk. A BNV-t is közösen nézzük meg, minden évben. — Előfordul, hogy kimarad valamiből? — Elég gyakran. Ugyanis röplabdázom a téesz csapatában, és ha edzés van, akkor ott kell lennem. — Olyasmire emlékszik-e, hogy nem tetszett a brigád rendezvénye? — Volt ilyen, s azt meg is mondtam. Tavaly például rendeztünk egy mulatságot, de arra senki sem gondolt, hogy a brigád zöme fiatal, s hogy imádják a táncot: a talpalávalóról megfeledkeztek a rendezők. (A libatelep keltetőgépeit kezelő Május 1. Szocialista Brigád három taggal bővült az idén, s így tizenkettőre szaporodott a létszám. A brigádvezető Szabó Pálné elmondása szerint nagy örömmel fogadnak minden új dolgozót mert kell a munkáskéz. — „Igaz, sokan azt tartják, hogy aki a főzőkanál mellől kerül a gépek közé, az nehezen illeszkedik be a munkahelyi közösségbe. Ebben van is valami. A negyven esztendős Volter Lászlónéval is gyakran megesett az első hetekben, hogy két óra után pár perccel nem találta a helyét, mondván: a telepiek már kerekeznek hazafelé! Bizony, sokszor el kellett magyarázVolter Lászlóné — S ha a brigádnak közös programja van? — Ritkán tudok velük tartani. Most is hívtak, hogy menjek színházba vasárnap, de megint nemet kellett mondanom: beteg az anyósom, őt szeretnénk meglátogatni. — Ez azt jelenti, hogy a kollégáival csak itt a munkahelyen van együtt? — Azért nem egészen. A nyáron én is elmentem velük megnézni az aggteleki cseppkőbarlangot, ami nagyon tetszett, életemben nem láttam még olyan gyönyörű helyet. („Látja ezeket a négyes anyákat? Tavaly még egy fél délelőtt kerestünk ilyet az egyik munkatársammal — mondja Volter Mihály, a November 7. Szocialista Brigád vezetője. — Ö tíz, én pedig tizenhat forintos órabérben. A téesz feleslegesen kidobott egy százast ez idő alatt, ugyanakkor elesett több száz forintnyi termelési értéktől, mert hiszen ez idő alatt semmit sem csináltunk. És mindez miért? Mert nem volt olyan, aki előrelátó módon megrendelje az ilyen apróságokat, vagy ha kaptunk is, hányódtak szanaszét, mert nem törődött velük senki. Most pedig csak kinyitom a szekrényt^ belenyúlok a sorba rakott kartondobozok egyikébe, és már a kezemben is tartom, amire szükségem van. — Hát ezt köszönhetjük mi a legújabb tagunknak, Héja Ernőnek, a harminchat esztendős gépjárművillamossági műszerésznek.”) — És Héja Ernő köszönhet a brigádnak? — Egyszer pl. amikor az új házam alapjait készítettük, befutott egy rakomány cement. Gyorsan le kellett pakolni a kocsiróli, s akkor hárman is eljöttek segíteni a brigádból. — A csataszögi téeszből került ide, és ott is tagja volt az egyik brigádnak. Érez valami különbséget a kettő között? — Egymást segítették abban is, segítik ebben is. De itt valahogy jobban együtt van a társaság: gyakrabban megyünk együtt meccset nézni, vagy kirándulni, és a szellemi vetélkedőkre is több benevező akad. Aligha véletlen például, hogy az „Együtt a közös útón” című vetélkedőt a mi brigádunk csapata nyerte meg. Erre különösen büszke vagyok, mert én is benne voltam a csapatban. — Ez azt jelenti, hogy Héja Ernő minden igényét kielégíti az új közösség? — Ezt nem merném állítani. A múltkor például nagyon elgondolkoztatott egy eset A brigádból többen is részt vettünk a besenyszögi Üj Tükör klub egyik rendezvényén, ám a brigád tagjai — annak ellenére, hogy a szó- banforgó téma személyesen is érintette mindegyikőjüket — egyetlen kérdést sem tettek fel az előadónak, és hozzászólások formájában sem nyilvánítottak véleményt. Itt, magunk között elmondjuk, megvitatjuk a közös gondokat, rendszerint a határozott álláspontját is kialakítja mindenki, de a brigádon kívül állóval szemben — legyen az akár meghívott előadó, akár valamelyik munkahelyi vezető —, már nem merik vagy nem is akarják képviselni azt az álláspontot, Vagy legalábbis csak nagyon, ritkán. — ön került már ilyen helyzetbe? — Mint a termelőszövetkezet társadalmi vezetőségének az egyik tagja, elég gyakran. Nemrégiben például azért emeltem szót, hogy ne csak a traktorosok, hanem mi, gép- műhelyesek is kapjunk célfeladatokat, célprémium kitűzésével Meggyőződésem ugyanis, hogy bizonyos feladatokat lényegesen jobban és gyorsabban oldanak meg az emberek, ha van valami, ami erre különösen ösztönzi őket. S ha már így van, akkor ne csupán a traktorosok vagy egyik-másik munkahelyi vezető esetében éljünk ezzel a lehetőséggel. A három beszélgetés egyértelműen bizonyítja, hogy egy-egy közösség sohasem önmagában és önmagáért létezik. A szocialista brigádok esetében a legfontosabb cél a termelés: a minél jobban és hatékonyabban' végzett munka. A közös törekvések természetesen meghatározóvá válnak az együttes cselekvés egyéb formáiban is: politizálásban, a művelődésben, sőt a sportban vagy a szabadidő eltöltésének ezernyi más módjában. Káposztás János Pártunk harcban született Azokban a vészterhes időkben, hatvan egynéhány évvel ezelőtt, a nemzeti katasztrófának és a nép forradalmi felemelkedésének lehetősége egyszerre, egyidejűleg volt jelen a magyar történelemben. Az alapvető kérdés csupán az volt: van-e szervezett forradalmi erő Magyarországon, amely képes a proletariátus elé állni és megvívni a történelmi harcot, amely történelmi mértékkel mérve sem mindennapi küzdelemnek ígérkezett Azok, akik 1918. november 24-én megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját, nyilvánvalóan tisztában voltak vállalásuk történelmi nagyságával. A több évszázados -feudális elnyomásból, a nép érdekei ellenében kirobbantott világháború mérhetetlen szenvedéseiből kivezető út kijelölése — s így a nemzeti függetlenség biztosításai, a tömegek kizsákmányolásának, politikai jogfosztottságának megszüntetése, a társadalmi és gazdasági elmaradottságnak, a nemzetiségek elnyomásának a felszámolása — a proletariátus frissen szerveződött pártjára várt. A harcban született párt alapításának körülményeiről, politikai realizmusáról, erejének és józan ítélőképességének jelentőségéről, küzdelmeiről és máig ható történelmi tapasztalatairól dokumentumok, emlékezések és elemzések szólnak. E rövid cikk keretében nincs mód többre, mint a tisztelgő méltatásra. Annak kimondására, hogy az alapítástól napjainkig — változó politikai körülmények között — a párt történelmi szerepe nem változott, történelmi vállalkozása ma is éppúgy érvényes, mint 1918—19-ben volt. A magyar nép történelmének e több, mint hat évtizedében — politikai tapasztalatokban, nehéz szenvedésekben és végül kiemelkedő eredményekben gazdag időkben — pártunk súlyos üldöztetések, kegyetlen megpróbáltatások, hibák, kudarcok és tévedések ellenére a nemzet legedzettebb, legkiipróbáltabb erejének bizonyult. Olyan pártnak, amely a legválságosabb időkben is helyesen, pontosan ismerte fel és jelölte meg a társadalom előtt álló legfontosabb feladatokat, azok megoldásának módjait és eszközeit Harcában, előrehaladásában segítette pártunkat a marxizmus/—leninizmus forradalmi elveihez való hűsége, poltikai tapasztalatainak következetes elemzése. Magyarország felszabadulását követően is, a párt vezette néptömegek harca nyomán bontakozott ki az új élet, és győzött fokozatosan, békés úton a proletárdiktatúra, valósult meg sikerrel a nagy történelmi fordulat Hazánk rendkívüli erőfeszítések és áldozatok árán elindult az évszázados elmaradottságból kivezető úton. A nagyon ellentmondásos fejlődés éveiben elkövetett hibákat a belső ellenség és nemzetközi imperialista támogatói kihasználták. A munkásosztály és szövetségesei, a párt és a munkásosztály viszonyának romlása* a felélénkült revizionizmus viszonyai közepette kirobbant ellenforradalom újabb tanulsággal szolgált pártunk számára: á párt saját tevékenysége szigorú elemzésének szükségességével. Ez, és elsősorban ez a képesség teszi lehetővé azt, hogy a párt a társadalom fejlődéséből következő új és új feladatokat a marxizmus -leninizmus forradalmi szelleme szerinka kor kívánalmainak megfelelően tudja megoldani. Űjabb /kemény politikai harcra, meggyőző munkára, nehéz küzdelemre volt szükség, hogy az újjászerveződött párt a munkásság és a tömegek alapvető érdekeiből kiindulva felszámolja a hibákat és sikerrel oldja meg a politikai és gazdasági konszolidáció feladatait. Pártunk legutóbbi kongresszusán ismét bebizonyította, hogy a folytonosság és megújhodás dialektikájában történelmi elhivatottságából következően jól igazodik az új meg új feladatokhoz Mindazoknak, akik a nagy harcok aktív részeseinél fiatalabb tagjai a pártnak, épp ezt kell legjobban megtanulniuk pártunk történelméből, harcaiból. Tehát a magyar kommunista mozgalom állandó törekvését arra, hogy segítse a szocializmus internacionalista erőit, hogy a munkáshatalom, a proletárdiktatúra nem csupán jelszó, vagy tudományos fogalom, hanem társadalmi valóság, amelynek felismerése vagy fel nem ismerése súlyos hibákhoz vezethet, hogy a pártnak — minden korábbi tapasztalatát hasznosítva — alko- tóan kell vezetnie a munkásságot, a társadalmat, demokratikusan, a szocialista humanizmus tartalmával, magasrendű eszmeiségével összhangban, az emberek érdekében. Pártunk, immár több mint hat évtizedes alapítása óta, tisztán őrizve eszméit, a szocialista forradalom vezető erejeként alkotó munkával ünnepli születését és frissülő erővel1 küzd a munkásosztály, a nagy ügyének végső diadaláért. Fodor László nép Segít a kombinát Eltűnnek a hajdani cselédmúlt maradványai a me- zőfalvi Mezőgazdasági Kombinát pusztáiról: a Fejér megyei gazdaság az utóbbi öt esztendőben kétszáznál több cselédlakást számolt feL A családok új. összkomfortos otthonokba költöztek, „fészekrakásukat” a kombinát kölcsönnel építési szakmunkával. kedvezményes fuvarral támogatta. A hajdani. jellegzetes mezőfalvi hosszú házakat lebontották, helyüket felszántották. s így nvolcvan-száz hektárnyi termőföldhöz jutott a gazdaság. A METEFÉM Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet mezőtúri telepén teljes bárberendezéseket és irodai adattárológépeket készítenek. Képünkön egy mintadarab a Zippel 870-cs elektronikus adattárolóból, amelyet festés után Hollandiába szállítanak IKeddi jegyzetünk Postásszívvel A Debreceni Postaigazgatóság az utóbbi néhány évben 3—4 millió forint közötti összeget fordított a karcagi üzemház korszerűsítésére. Melegebb, derűsebb lett a hivatal. Ám ennek a korszerűbb technika mellett egyéb oka is van. Keli. hogy magyarázatát telié az ember annak: miért mosolyog egyformán kedvesen minden ügyfelére az ablak mögött a kisasszony ; miért álldogálnak türelmesen az emberek. ha olykor várakozni kell: panasz helvett miért sorakoznak dicséretek abban a kiskönyvben amely a nagyteremben. bárki számára könv- nyen elérhető helyen függ? A valóság egyszerűbb, mint gondolná az ember: ez a hivatal nem hivatal. „Nálunk mindenkinek meg keltett tanulnia, hogy mi szolgáltató szervezet vagyunk... Tűzzel- vassal irtjuk a hivatal- nokosikodást!” A hivatal- vezető szavai csengnek fülembe, amikor a bekeretezett okleveleket nézem a falion, s lapozgatom a minősítéseket. Több mint húsz esztendeje ötösre minősíti a hivatalt a debreceni igazgatóság. A kiváló bizonyítványt a saját nevelésű gárda szerezte. 1 mert a hetvennégy dolgozó között ugyan 22 éves a legifjabb. 57 a legidősebb, a többség a fiatal korosztályhoz tartozik, és aki itt kezdett* itt is maradt. Gyakorlatuk talán még kevés van de akaratuk annál nagyobb, jól tudnak együtt dolgozni, telkiismeretük diktálja a tempót, a munkamorált. „Sose volt nagy kenyér. de mindig tisztességes. amit a posta adott” — fogalmazta meg hitvallását Kovács Pál aki negvvenes'ztendei szolgálat alatt végigjárta a posta valamennyi munkaterületét. és a mai fiatalokat is arra nevéld. hogy ne cs/ak egyetlen munkát ismerjenek. a magukét hanem szükség esetén be tudjanak ülni más helvett is. A fiatalok nem titkolják. hogy „nincs mese. Pali bácsi megköveteli a fegyelmet, de ha probléma adódik, mindig segít”. Kuncogva jegyzik meg. hogy ez a- hivatal mennyire nem átjáróház. tavaly például két technikus kislány még férjet ás „kapott” a postától, vagyis két oostásfiú „házon belül” nősült. De félre a tréfával: a hivatalvezető szobája úgyszólván mindig üres. mert kint van a dolgozók között, előtte játszódik te minden. Néha — de csak ha nagyon kelll — beleszól a dolgokba, hogy „ne így. gyerekek. .. ” Viszont sose kell nógatnia őket. ha elvégezték a dolgukat, maguk jönnek: mit csináljunk még? Bennük is postásszív dobog már. és ez a vezető kiváló bizonyítványa, R. E.
