Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

10 P hónap P község 1981. NOVEMBER 22. Q tiszai gát oldalát bágyadt, őszi napsugár simo­gatja, de a rmag- kopaszodott fá­kon már zúzmara fehérük. A bokrok alól tairika tollú fá- cánkakasok, szürke bundájú nyulak ugranak ki. Tisza- inokán az élső háta, amely kikandikál a fák közül, a révészé. A csónak kikötve pihen. A révész a kuckójában utasra vár. — Hideg van itt. — Nem gyújtottam be, mert mindjárt lesz három utasom — szív egy stukkót cigarettájából Hegedűs Bá­lint. — Vízügyisek, ide vi­szem őket a kécskei partra. Amíg nem jönnek, olvasga­tok. Majd ha végeztem, be­durrantok a kályhába. — Sok munkája van? — Manapság egyre keve­sebb az utas. Nyáron még csak dolgozunk, de ilyenkor már keveset. — Mivel telik a szolgálat? — Eltelik. Reggel hatkor kezdek. Körbejárom a tere­pet, szétnézek. Aztán egy­két utassal átevezek a má­sik partra. Ha nincs külö­nösebb munka, akkor „szom­szédolók” ... Estére mindenki hazamegy ■■■ Inokára ■■■■fii öregek napközijében koszto­lok. Este hatig tart a műszak. — Mikor vette először ke­zébe az evezőt? — Nem inokai vagyok, de gyerekkoromtól, ’38-tól itt élek. Huszonhárom éve sze­gődtem révésznek. Most ket­ten vagyunk, egymást váltva egy hetet dolgozunk, egy he­tet pihenünk.- *. Huszonhárom éve szegődtem révésznek. szokásos ..sétáján” Hegedűs Bálint — ...? — Itt szemben vízkivételi munkák folynak. Azon az uszályon van televízió. Azt nézzük vagy beszélgetünk. Ha meg „itthon” maradok, hall­gatom a rádiót, vagy olva­sok. Amikor delet harangoz­nak, ebédelni megyek. Az — Télen is? — Március 1-től—decem­ber 1-ig. Télen a tanácsnál vagyunk. Havat takarítunk, meg ami jön. De most már mennem kell. Jönnek. Nyakába akasztja táskáját, fejébe nyomta bundasapká­ját. Még egyszer visszaint. Nem jutnak Gyűrttfű sorsára A község határában fara­kodók szorgoskodnak. Az emelőgép piheként kapja fel a vaskos fiatörzseket. A Ti­szazug Termelőszövetkezet mintegy 600 hektáron termel fiát — fiőlleg nemes nyárfát —, ami évente 2—2.5 millió forintot hoz a konyhára. Az elszállítás másfél hete tart, naponta 30—35 köbméter fát raknak az autókra, amelyek a környékbeli megyékben rakják le terhüket. Tábla állja utunkat. Rajta fekete betűkkel: Tiszainoka. Minden csendes, sehol egy lélek. Elöregedő-félben van Ti- szainoka — vallják sokan. Egyre többen elköltöznek a faluból, másutt keresnek bol­dogulást. Talán Gyűrűfű — az elnéptelenedett község — sorsára jutnak? Ezt cáfolja — Tiszakürt, Nagyrév, Tisza- inoka közös tanácsának elnö­ke — Papp Károly. — Hatodik esztendeje, hogy a három községet közös tanács irányítja. Ilyen eset­ben arra kell törekedni, Ugyanígy az eljáró dolgozó­kat is autóbusszal szállítják a munkahelyekre. — A faluban milyen mun­kalehetőség van? — Nem sok. Éppen ezért a nők többsége Kunszent­mártoniba, a Pannóniába és a kecskeméti Konzervgyár­ba jár. A férfiak az építő­iparban dolgoznajc, sokan a, BVM kunszenti üzemében találtak miunkáit. — Nem tartanak attól, hogy akik naponta eljárnak, egyszer csak elköltöznek? — Az igaz, hogy nappal eljárnak, de estére mindenki hazamegy Inokára. A beszélgetésbe bekapcso­lódik Szűcs Ilona vb-titkár is. — Egyik községünk se nagy, a lehetőségeink is ki­csik. Jól meg kell gondolni, hová, mit adunk. Jelenleg a legfontosabb, hogy Inoka után Réven és Kürtön is megoldódjék a vízellátás. Jö­vőre, ha minden jól megy, nyolctantermes iskolát kap Kürt. De azért Inoka se ma­rad ki. Mivel ott sok idős ember él — szép számmal vannak, akik rokonok nél­kül —, segíteni kell rajtuk. Az öregek napköziotthona már kicsinek bizonyul, keve­sen tölthetik ott az idejüket. De reméljük, jövőre többen, ugyanis egy testvérpár a há­zát a községnek ajándékoz­ta azzal a céllal, hogy azt az öregeknek rendezzék be. Az épület nagy alapterületű, & tartozik hozzá több holdnyi ' telek is. Ügy gondoltuk, he­tes napközit nyitnánk, ahová a járás községeiből a legel­esettebb idős embereket he­lyeznénk el. — Inokánál maradva. Tel­jesen kihasználatlan a Tisza- p art, a víz. — Valóban szép a falu környéke. Gondoltunk arra, hogy mivel sok a közműve­sített telek, ki lehetne ala­kítani egy üdülőkörzetet Sok a régi, öreg ház is, amelye­ket vétek lenne pusztulni hagyni. Megfelelnének hét­végi házaknak. Ez még ter­mészetesen elgondolás, hogy mikorra valósul meg, nem le­het tudni. Nemcsak rajtunk, tanácsiakon múlik ... Vala­mikor, több mint tíz éve komp is járt a vizeken. Ügy néz tó,, hogy jövőre újra in­dul. — Egy hónapja volt a szü­reti bál, azóta semmi. Az inokai emberek estére elfá­radnak, nem kívánkoznak sehová. — De próbálkozni lehet... — Szándékomban áll szer­vezni, az igényektől is függ, hogy mit. Kicsit jobban meg­ismerem az ittenieket akkor biztosan könnyebben megy. A fiatal tanár egyenlőre ismerkedik. Társasága nincs. Pedig KISZ aiáDsizervezet is dolgozik a faluban. — Az hoev dolgozik, túl­zás — kesereg Tompa Valé­ria. az atapszervezet titkára. — Tizenhetem vagyunk, és igazság szerint semmit nem csináljunk. Február óta va­gyok titkár. Elkészítettem az akcióprogramot. Mindenki elfogadta, nem mondták, hogy nem ió. Amikor odake­rült a sor. hogy dolgozzunk is valamit, senki nem moz­dult. Egyedül, esetleg ket­ten nem haladunk semmire Akadna tamnáv&ló bőven. Patranállhaltnák az óvodát, az öregek namköziotithonáih Rendezhetnének vetélkedő­ket. vidám műsorokat. Vagy vallóban elöregedő falu Ino­ka? Ehhez készülnek az öre­gek napközijében. — Nagyon jól! megy itt a sorunk — mondja özv. Szín Antalné. — Bejövünk reg­gel jókat beszélgetünk, ját­szunk. nevetgélünk. Délben finom kosztol adnak. — Nem is tudom, mit csi­nálnék. ha ez nem llenne — vágja rá Lantos Páll — Vég­telen unalmasan telnének a napok egyedül Négyig va­gyunk. aztán mindenki megy haza. mer t azért Van tennivalónk otthon... — Sokszor előveszem aci- tarámat —így Sípos Imre — aztán énekelgetünk. Van. aki kártyázni szeret, de lehet ol­vasgatni. tévézni. Ha már egy-két hétig nem jöhetünk, mint a múltkor is. mert fes­tettek. nem táláljuk he­lyünket Jövőre negyvenen leszünk Kereskedők az ellátásról hogy mindenhová egyformán jusson a javakból. Jelen esetben azt mondhatom, hogy Inoka van a legjobb helyzet­ben, pedig a legkisebb. (A községben mindössze ötszáz- ötrvenheten élnek.) Sajót vízmüve van, ott létesült elő­ször öregek napközije. Az óvoda ötven gyereket tudna fogadni, minden jelentkező kedvező választ kap. Jó kis élelmiszerboltjuk van. Szóra­kozásra ott a klubkönyvtár, a presszó. Igaz, a szolgálta­tással örökös gondunk van. Nincs fodrász, cipész, sza­bó... Mi adnánk iparenge­délyeket, de senki nem je­lentkezik érte. Azt elértük, hogy a Patyolat mozgó fel­vevőhelyeket létesített. Meg­határozott időben és napokon a három községben felveszik a tisztításra váró ruhákat, és leadják a készet. Ezt a szol­gáltatást megkedvelték Ino- kán is, sőt kérik, hogy a fel­vevő jármű „állásideje” le­gyen hosszabb. — A körzetesítés miatt Kürtre járnak a gyerekek. Iskolabusz hozza, visa őket. Lassan dél felé jár. zárni készülnek az áfész élelmi­szerboltjában. Igaza volt a tanácselnöknek, rendezett, tágas üzlet. — Jó ez a bolt — csattan fel a dicséretre Csikós Sán- domé eladó —, csak éppen az nincs, amit a vevők ke­resnek. — És mit keresnek? — Például lángolt kol­bászt, a finomabb szalámi­kat. Egy dekát nem kapunk mostanában. Igaz, az olcsóbb egyelőre fogy, de nyakunkon a disznóölések időszaka... Sokan reklamálják a banánt is. Többnyire eljárnak dol­gozni, ott látják, hogy van. Hazajönnek, és itt is kere­sik ... — Az említetteken kívül mással van-e gond? — A kenyér-, a tej- és a húsellátás jónak mondható — veszi át a szót Meleg Ká- rolyné, a másik eladó. — Kenyér reggel vagy délelőtt érkezik, nálunk ugyanis ak­kor van a legnagyobb forga­lom. Általában 80—100 kiló fogy. Tejj>ől 140—160 litert, hétvégén 240-et is elvisznek. Tőkehúst, felvágottat hétfőn és csütörtökön szállítanak. Két vagy három fél sertést kapunk, az kitart egész hé­ten. Van, amikor csurnan, cseppen egy kis malac- meg marhahús is. — Az alapvető cikkeken kívül látok mást is. — Tartunk üvegárut, ke­rámiát — mutat körbe Csi- kósná — Hogy ne kelljen utazgatni, vannak olcsóbb pulóvereink, ágynemű, kony­haruha, törülköző ... — Mennyi a bevételük? — Átlagban 300 ezer fo­rint havonta. Nem dicsekedhetnek ilyen eredménnyel a presszóban. Petyus Jánosné vezető pa­naszkodik, hogy hét közben szinte kong az ürességtől a különben ízléssel berende­zett szórakozóhely. (Egyetlen a faluban.) Hét végén többen „beugranak”, de akkor vita van a zenegép körül. Az idősebbek nem szeretik a túl hangos zenét. Apropó, fiatalok! Szórako­zás! A klubkönyvtár szolgál erre a célra, amelynek hama­rosan új „gazdája” lesz. — Valamikor a tanító úr volt a szellemi irányító fa­lun ... — Mint ahogyan sok más, ez se így igaz — mondja Jakab István, aki Tiszakür- tön tanít és Inokán kapott szolgálati lakást. — Én le­szek az új könyvtáros. Az idén végeztem, és szeptem­berben jöttem. Meglepeté­semre megkértek, vállaljam el ezt a munkát. Megpróbá­lom. A ikönyvtór 5500 köte­tes és száz állandó olvasója van. Remélem, több lesz. Különben minden pénteken vetítek is. — Milyen vannak még? rendezvények Hegedűs Bálinitné vezető — a révész felesége — kör­bevezet aiz otthonon. Minde­nütt rend. tisztaság. A nap­közi 1975-ban nyílt most harmincnégy „lakója” van. Pedig nehezen „álltak kötél­nek” az öregek. Már annak örülnek, hogy január 1-től negyvenen lesznek. Azoknak az idős embereknek akik nem tudnak mozogná, szo­ciális gondozónők segítenek. — Jól kijövünk az idős bácsikkal, nénikkel — szó­lal meg Gácsi Jánosné gaz­daságvezető. — Amiben tud­nak. segítenek. Nyáron pél­dául a befőzésnél szorgos­kodtak. de ha kell a taka­rításban vasv más egyéb­ben is számíthajtunk rájuk. Nagyon szeretik a kirándu­lásokat vagy ha műsoros délutánokat szervezünk ne­kik. öregek napközije. házá- Pomdozás. Másként is lehet. Példa erre Pál Domokosék esete. — Ki a ..legfiatalabb” la­kosa Inokának? — Hát a Domokos bácsi unokájáék — mondják az utcám a boltban, a perssizó- ban. — Hazajöttek PestrőL segítik az öreget... Már szürkül az ég. az em­ber inkább a meleg szobá­ba kívánkozik. Pál Domoko­sék udvarán azonban nagy a nyüzsgés. Domokos bécsi fát vág. az unokája a csirkéket eteti, a nagyobbik dédunoka is kinn tesz-vesiz. — Miért jöttek el Pestről? — Nézzen rá atyámra — mutat nagyapjára Forrás Sándanné. az unoka. —Egye­dül van. beteges, nem bírja már a nehéz munkáit — Nem bizony, lelkem — biaanyigiait.ia Domokos bácsi. — Egész életemben csak dol­goztam. Cselléd voltam itt Inokán. a Haraszti földbir­tokosnál. Aztán jött a hábo­rú. a front újra kezdhettünk! mindent A földosztáskor kaptunk a felleségemjmel: hét hold földet gazdálkodtunk. aztán a téeszben dolgioiztam. Csak a munka, meg a család volt a mindenem. Két lányt neveltem... — Nyáron lenn voltunk papénál — folytatja a fiatal­asszony. — Láttuk mennyi­re megviselt, úgy döntöt­tünk. szeptemberiben ideköl­tözünk. és ameddig kelül itt leszünk. A férjem maid a helyi téeszben lesz villany- szerelő. ő még Pesten van. Én meg a háztartással va­gyok elfoglalva. egyelőire nem megyek dolgozni. Pon­tosan elég ez nekem. A két gyerek, a háztartás, az álilla­tok. Maid háromszáz csir­két hét malacot kacsát tar­tunk. A kertben is akad munka. Soroliam még? Felesleges. Pál Domokos nem szarul idegenek segít­ségére. Ott a családja. Sötét van. Lassan kihuny­nak a házak ablakszemei. Alszik a falú. amely nem népteflemedik el. ha mind­annyian úgy akarják. Szekeres Edit Finom kosztot kanunk. .. Ebéd naDköziotthonában az öregek Megérkezett a délutáni busz Fotó: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom