Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. NOVEMBER 22,

A falu népfronttitkára

Amikor a községi közös tanács elnökének meeamli- tettem, hoev Dortrét készülök írni Máriáiról ennvit mondott: „Örülök neki. Nagy akaratú, szorgalmas fiatal- asszony.” Benedek Antalné. született Rádics Máriáit nem mint a mestenszállási közös községi tanács igazgatási előadóiát kívánom bemutatni.

Mária a Hazafias Népfront községi bizottságának titkára. ..Szeptemberben

múlt négy esztendeié, hogy ellátom ezt a társadalmi megbízatást. Akkor még fiatal házasok voltunk, gyerekünk sem volt. Ha nehezen is. de elvállaltam ezt a feladatot. Bár először megiied- tem. húzódoztam, hiszen ez olvan fontos megbízatás, féltem. hogy nem tudók maid eleget tenni neki. De meggyőztek—”

Rá esett a választás, és nem véletlenül: Máriát az egész falu ismeri. Itt született Mesterszálláson, ania evaloemunfcás volt a termelőszövetkezetben. Két nővére elkerült innen, egyik Budapestre, a másik Gödöllőre ..A szüleim sokszor mondták: késői gyerek vaw. ma 'i te velünk maradsz és öregségünkre a gondunkat viseled.” Ez igaz is lett meg nem is: az ama hamar eltávozott. az élők sorából, de a rosszul látó édesanya ellátása az ő feladata- és ezt színesen vállalta. A mama velük együtt él az úi ház- h- pr—:* három éve vett birtokba a család: szén nyeregtetős épület meleg otthon. ahol már egv három és fél éves kisláinv csacsogása teríti iókedvre az öreg szülét a fiatal anvukát és az aipukát

Mária arról meditált hogv 1/5+pzik-e kis ügv va°v na«v ügy egv olvan pici községben miint Mesterszállás, ahol összesen ezereevsízázötven- nógv ember él. A tánsfcöz- séeiben Mezőhéken hétszáz- neswen. de ebből né'zvszáz külterületen. A két településnek közös a tanácsai a termelőszövetkezete.) Szerinte i,tt minden kis üev nagynak számít mert ha azt akartuk, hogy iól érezzék magúikat az emberek a lakóhelyükön. hogv ne kívánkozzanak el nagyobb teleoü- nülésre városba, akkor megfelelő életkörülményeket kél] nekik biztosítani. Most. nálunk az a legnagyobb szenzáció. hogy elkészült 1400 négyzetméternyi szilárd burkolatú út az Ady Endre utcában. összesen 715 ezer forintba került de ebből 600 ezer a társadalmi murv- ka és a lakosság pénzbeli hozzáiárulásának értéke. Lakásonként 16 ezer forintot adtak össze az emberek, a többit Dedolgozitálk És most mindenki örül az útnak. Biztos vagyok benne, hogy az idei tanácstagi beszámolókon többen kérik maid. éoüliön a többi utcában is út Mert kénzelie csak éL ebben a kis községben már 110 mag án gépkocsi van. és esős időben vendégmarasztaló a sár. Dehát kicsi a tanács pénze, csak az összefogás hozhat úiabb eredményeket.” Kicsi a tanács pénze ez ísv igaz: évente 300 ezer forint iuí községfei- lesztésre. De a mestersizál- lásiak és a hékiiek meatold- lák a maguk ereiéből, és erre Mária nagvon büszke. ..Szorgalmas, igyekvő néo lakik itt iroaikodók. akik szeretik a szépet. Ezért adnak szívesen a falúnak abból. amit a ítéeszben meg a háiatáii állattartásból! keresnek.” Csak e«v adat: ebben az évben eddig a két községben a társadalmi munka értéke meghalad ia a 2 milL lió 600 ezer forintot.

..Ha az emberek érzik, hogv törődnek velük, akkor nem akarnak lakóhelyet váltazitaihni — érvel Mária — Ezért nincs tőlünk elvándorlás. A téesziben sok fiatal szakember dolgozik. Hogv itt maradianak. a tanács átengedett néhány üresen áldó oedagóguslakást számukra. Hallottuk, hogy szeretnék ha lenne agrárszakemberek klubia. ezért most igyekszünk segítem a létrehozásét”. A fiatal értelmiségieket kákák fel a népfront téli tanfolyamai propagandistáinak, merít amióta Benedekné a népfronttitkáir. minden évben ezeket, is megszervezik. De rendeznek tanfolvaimot a kisgyerekes szülőknek, létre-' hozták már a nvuediiasok klubiát.

..Nagyon ió segítőtársaink vannak” — állati» Mária. És beszáteietésünk sorén többször hangsúlvazzaj: .Szerintem a néofrontbizőtitság önmagában nem tud eredményeket ePjérni. csak akkor ha együtt dolgozik a tanáccsal, a pártszervezettel, a tömiee- szervezetekkeL ha ió célokért együtt mozraósíii-ák a lakosságot. Nekünk sokat segít például a fáliu orvosnőié, előadásokat tant a tanfolyamainkon. Ugyanígy a pedagógusok. A téesz kirándulni vitte a nvugdíiasklub tagjait, az időseik viszont dolgoztak egy kicsit a szövetkezet oaD- rikaszárítóiábam.”

Azt viszont a községi tanács elnökétől tudom, hoev népfirontakitívái a kömvezet- védelmi bizottságban nagvon komolyan veszik a féladatukat. és ez mag is látszik a faluképen. tiszta község Mesterszállás. sok fa is van az utcákon. Ez pedig a tanácsnak. á falu ..gazda ián ak” nagy segítség.

És ha mér a segítőkről van szó: „Nagyon sokat köszönhetek Taskó Mária óvónőnek. a Hazafias Népfront helyi elnökének. Amikor megszületett a kislányom, megosztotta vetem a munkám , ö íárt helyettem az értekezlle- tekire. az esti programokra. Én csak a tanácsülést látogathattam. mert az délután van. és akkor aludt a Pici. És gondolta csak el: közben volt tanács választás. ami együtt iánt falugyűléssel, szervező és egyéb munkával. De. hoev , a bizottságunk iól dolgozott, azt igazolta, hogv mindén ielöBttet megválasztott a lakosság.”

A községi népfironttitkár sokat és szívesen dolgozik. Mondia: a fórie megérti, emiatt soha sincs köztük vita. Szépen és kiegyensúlyozottan él a Benedek család. Kérdem: készülődnek már a karácsonyra? ..Az idén a Bu- dáoesslten élő nővéreméknél töltiük az ünnepeket Nekik van kocsi iuk. leiönnek és elviszik a maimét, mi meg maid vonattal megyünk hozzájuk. Aiándék? A iövő hónap eleién kiveszünk a férjemmel egv nap szabadságot, és bemegyünk Szolnokra vásárolni. Egyébként a mi családiunkban az a szokás, hogv mindenkinek, mdg a távollévőknek is teszünk aiándókot a fenyőfa alá. aztán maid megkapiáfc. amikor találkozunk. Most ió lése. többen leszünk együtt.” Persze a karácsonyi pihenés nem sokáig tarthat mert aiz úi esztendő egy sereg tennivalót hoz rruaid — ..úgy ahogy az már lenni szokott!”

Varga Viktória

Ősz a tiszakürti arborétumban

Jó ízlése volt, aki ezt a tanyát ide építette a Holt-Körös éles kanyarja feletti dombra. Most a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság

Termelőszövetkezet üdülője. Ha úgy tetszik: alkotóháza. Az idén először karcagi, szegedi és budapesti művészek ütöttek itt néhány hétre tanyát.

A környezet testet-lelket üdítő. Most az egyik pecás- nak különösen az. Belecsúszott a jeges Körösbe. Nadrágját csavargatva szalad a kocsijához, és versenytempóban indul a távolból idelátszó város felé. Társa legyint:

— Úgyse nagy a fogás. Néhány kis sügér, semmi más.

— A Hármas-Körös bak- ugrásnyira húzódik innen. Gátján ott a tábla: Természetvédelmi terület. Mintha az itteni világ zavartalan nyugalmán őrködnének, lomha sasok keringnek az ártéri erdő fölött. A meder jóval odébb van a-gáttól. A „tula- körösi” révnél partra húzták a kompot, a szakadékszerű part rejtekében mélyen csillog a folyó.

Néhány utast hozó autóbusz érkezik. -A szemközti parton kesztyűt húz Fekécs Illés, a révész. A kompkötélhez kapaszkodva húzza át csónakját. Nincs sok dolga. A komp pihen, utasforgalom meg alig van itt azóta, amióta a Körösön túli részt a mezőtúri szövetkezet elcserélte a szarvasi DózsávaL

Amíg a révész átér, beszélgetünk az utasokkal. Fiatal, sorsába bele nem nyugvó ember Drávucz Lajos:

— A Körösön túl nincs élet, higgye el nekem. A tsz- majorban mindössze egy kis bolt van. Hetenként háromszor hoznak tejet és kenyeret. Péntekenként, piaci napokon kijön elénk a Köröspartra a Magyar—Mongol Barátság Tsz autóbusza, az visz bennünket Mezőtúrra.

— A másik oldalon is van műút, ami Szarvasra visz, nincsenek elzárva teljesen a világtól — vetem ellen.

— Igaz, két hónapja épült ott is egy új út, de csak arra jó, hogy a vezetők ellenőrizzenek bennünket. Járat ugyanis nincs Szarvasra, így nem sok hasznát vesszük az útnak.'

Csípős szélroham fut végig a parti fövenyen. Fázósan összehúzódunk.

— Itt a tél — mondja Drávucz Lajos. — Ha zajlik a folyó, akikor jó másfél hónapig még csónakkal sem jöhetünk át

A folyó szeszélye

A tízszemélyes ladik lomhán útnak indúl. Viszi az „elcserélt”, mezőtúri mivoltukat mégsem tagadó embereket Szabó Ferenc, a tsz autóbuszának vezetője utánuk kiált:

— Viszontlátásra, egy hét múlva!

Lesír róla, hogy a lelke mélyén sajnálja a lassan távolodó kis csapatot. A túlsó partra bök:

— Odaát csak a vadállomány maradt mezőtúri. A mi vadászaink területe az.

A komp kötelét nem eresztik le. Felesleges, hiszen rendszeres hajójárat nincs erre. Nagyritkán látható egy- egy — a partvédelemhez anyagot szállító — uszály.

Sárgás színű, piszkos a folyó. Szabó Ferencben gyerekkori élményeket ébreszt:

— Valamikor olyan tiszta volt, hogy két méter mélyre is leláttunk. Elkértük a halászoktól a nyírfából készült kupát, és a folyóból ittunk.

. Most inkább napokig szomjazna az ember.

— Nagyon szeszélyes a Körös — folytatja a buszvezető. — Van úgy, hogy egy éjszaka két métert is emelkedik. Az meg özön víz ám! Néha pecázáskor meg sem mozdul az úszó, máskor meg a parthoz csapja az ár.

— A Holt-Körös felé mutat:

— Ott meg haltenyészet van, azért nem szabad pe- cázni, csak néhány „kivételes” embernek.

Eszembe jut iménti találkozásom a vízbe pottyant horgásszal és társával. Mondom is rögvest, hogy azok nem látszottak „kivételes” embernek.

A buszvezető legyint:

— Nem a ruha számít.

— Meglehet — hagyom rá —, nem kutattam a kilétüket.

Szabó Ferenc traktoros volt valamikor ezen a tájon. Háromé vti zed es munka köti ide. A környék szeretető érződik hangjában:

— Jó, meleg földek vannak itt. Valamikor a bolgár- kertészek úgy éltek, mint a kiskirályok. Egy időben a szövetkezet is nagy mértékben foglalkozott kertészettel. Az uborka 35—40 ezer forintot is hozott holdanként — de abból húszezret elvitt az idegen munkaerő, így most már egy téesz sem csinálja.

Tízkor jön a postás

A gátoldalon egy igen régi meg egy új szivattyúház áll egymás mellett Nagy István, a gépész Gyulára ment, a felesége viccelődve mondja:

— Nem baj, úgyis kevés- beszédű a férjem, majd én beszélek helyette. Csak azt mondják, mire kíváncsiak.

A konyhában ültet le bennünket s közben szabadkozik:

— Most csinálok rendet mert kormolás volt Két hét múlva disznót vágunk, arra

újságban hirdetni kellett volna.

A gépész jövőre nyugdíjba megy. A legkisebb fia géplakatos, akár apja őrükébe léphet. Amikor ez szó- bakerül, Nagyné a fejét csóválja:

— Nem vállalja. Azt sem tudom, ki jön majd ide, mert itt az asszony nem dolgozhat — pontosabban szólva: csak állattenyésztéssel foglalkozhat. Az boldogul, aki négy-öt tehenet tart A mai fiatalok meg...

— Nem túlságosan általánosító vélemény ez?

— Lehetséges. Tímár János gátőr felesége is megszerezte a jogosítványt és Trabanttal hordja a tejet a városba.

Távolabb lánctalpasok tucatja erősíti a gátat Dübörgésük a szivattyútelepig hallatszik. Nagyné elégedett velük:

— Reggel hétkor már dörög a gép. Ritka az ilyen rendes banda. Egész nap csinálják a dolgukat

Mások viszont kényszerű tétlenségben élnek. Így például Gergely Antal a szarvasi révnél. A konyha üvegajtaján hiába néz át a túlsó partra, órákig kihalt a táj. Nyáron bezzeg szusszanni sem volt ideje. Sosem tapasztalt ilyen nagy forgalmat mint az idén. Most aztán pihenheti a nyári fáradalmakat A KRESZ tanulásával üti agyon az időt.

A révház valamikor három családnak nyújtott otthont. Gergely Antal egyik társával beköltözött Mezőtúrra.

— Két éve, a gyerekek miatt

Körös-parti részlet

Készülődök. Akkor hazajön mind a három fiam. Közben meg ingázok Gyomára, mert ott él a nyolcvannégy éves apám, és őt is nekem kell ellátni.

A régi peresi szivattyútelepet mustrálgatom. Nagyné megjegyzi:

— Talán védelem alá helyezik. Évek óta szó van róla, döntés viszont még nincs.

Régi, az egész családot összehozó disznótorok emléke él bennem Itt egy kicsit másként van:

— Csak a fiúk jönnek, feleségeik nem. A mai asszonyok nem értenek már a bélpucoláshoz, meg az ilyen munkákhoz. Meg aztán csak veszekednének a férjükre, hogy miért kortyolgatnak, pedig ilyenkor meg lehet engedni. Igaz, én is veszekszem közben a férjemmel, mert szereti az itókát, de neki mértéket kell tartani, ö a fő disznó vágás, a fiúk csak segítenek. Közben aztán szól a magnó. "

Nyáron a horgászok százai sátoroznak a környéken. Ilyenkor viszont alig kerül vendég.

— Azért ne gondolja, hogy a világ végén vagyunk. Két kilométerre van a postaláda. Mindennap tíz órakor ott a postás. Hozza az újságot, elintézi, ha megkérjük valamire. Igaz, bolt nincs a környéken, de Mezőtúr csak tíz kilométer innen. A legkisebb fiam nőtlen, annak a Moszkvicsával könnyen be- ugrunk a városba. A szomszédos gátőrházban meg városi telefon is van.

Az udvaron régi Volga rozsdásodik.

— Először azt vettük a gyereknek. Már két év óta ott áll. A nyáron is beindították. El kellett volna adni, de elkönnyelműsködtük, nem kerestünk rá vevőt. Talán az

Azóta télen-nyáron, hóban, jeges szélben motoron jár ki.

— Valamit véd a kormányra szerelt plexi, de azért jobb volna autón közlekedni.

A szolgálat kétnapos, a harmadik nap szabad. A munka viszont mindennapos.

— Tizenöt birkát tartok itt kint, a disznókat meg odahaza.

Az idén elromlott a komp motorja, nem is hozták helyre. A révészek keze pótolta. A nyolctonnás komp is az utolsókat rúgja. Húszévi szolgálat után lejárt a szavatossági ideje. Itt van helyette az új. Alig nagyobb a réginél, teherbírása viszont húsz tonna.

KI mit szeret

Gergely Antal két fia közül egyik se folytatja apja mesterségét. Az egyik hentes lesz, a másik szerelő.

— Mindig azt mondtam nekik, azt a szakmát válasszák, amelyiket szeretik, mert különben nyűg lesz nekik az élet.

A Mezőtúr—Kunszentmár- ton közötti Körös-szakasz a megye legszebb részeinek egyike. Vadregényes holtágak, part menti erdők szabdalnak tengernyi síkságot Öcsöd határában a legutóbbi árvíz szénát csavarintott az ártéri fák alsó ágaira. Ritka látvány. Mintha megannyi szakállas fa gubbasztana egymás mellett. Kun- szentmárton közelében — és máshol is — hétvégi házak övezik a partot. Csongrádon a torkolattal szemben is szép üdülőhely található. Az ember a folyó egész szakaszán munkát adó, pihenést nyújtó társra lelt a Körösben.

Simon Béla