Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
1981. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFilmiegvzet I Emberek és farkasok Orsiim filmje 1944 telén, az úgynevezett sál ói köztársaság idején játszódik Milánóban, a nagy történelmi tradíciókkal, jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező észak-olasz városiban. Mussolini — miután a mi históriánkból is ismert, sőt hírhedt Ottó Skorzenyi ejtőernyősei kiszabadították fogságából — „rendet” akart csinálni, ami egyenlő volt a tömeges kivégzésekkel. A szembenálló történelmi erő az olasz antifasiszták egyre népesedő tábora. Orsimi az N 2 személyével testesíti meg az ellenállás bátor harcosát. Hogy ki rejtőzik az illegális név mögött, nem tudjuk pontosan, lehet bárki a milánói partizánok legjobb jiaii közük hisz tény. hogy helyismerete és volt szerelme. Berta a városihoz köti. alakját. Úgy hisszük, az Emberek és farkasok fontos film — a mai Olaszországban. Erős meimerató! A különböző neofasiszta csoportosulások terrorcselekményei idején fontos és felelősségteljes küldetés egy várost hősi múltjára. antifasiszta harcára figyelmeztetni. Nem tudjuk, az olasz közönség hogyan fogadta ia:z Uomini e no — Embereik és nem — filmváltozatát. amely nem más. minit Ellő Vlttoriini karában miéltáin világhírű regényének pontos adaptációja. A könyv nem siókkal a háború befejezése után jelent, meg nálunk Emberek és Farkasok címmel, az antifasiszta irodalom ieléntős laliko+áisaként. Sainos. kétségbe kel] vonnunk. akárcsak megköze’ít- heti is az alapmű sikerét, pedig „egy az egyben” azonos a regény és a film. Talán éppen ez a baj: ami a háború után könyvben megrázó. volt napjainkban filmen — többé-kevésbé ugyanazzal a nyelvezettel —■ színpadias, patetikus. túlbonyolított. már-már fárasztó. Vagy mégsem múlt nyomtalanul felettünk a sokat vitatott deheroizmus áramlata? Netán a háború pusztító lehetőségének mai arányairól alkotott ismereteink elhomályosítják a milánói tragédia mélységeit? Ez is lehet. az is. de akárhogyan ás keressük, önmagunk értetlenségét, hogy mai mozinézők miért fogadjuk közönyösen a hajdanvolt nagy regény filmes megjelenését, el kell jutnunk — újra és újra — Orsin! és alkotó csoportja munka iáinak gyengeségeiig. A második világháború ellenállási mozgalmairól annyi megrázó ereiű olasz francia, szovjet, jugoszláv flil-mremek született. hogy az Emberek és farikasők' óhatatlanul utánérzésnek tűnik. Pedig nem az ám nem tud annyi eredetiséget felmutatni, hogy ne érezzük annak. Hiába, a-z idő nagy úr. ami néhány évtizeddel ezelőtt, még megrázó élmény vollt ma csupán egy film a sok közül. Alapjában véve hálátlanok vagyunk az .,N 2-esefakel” szembeni méltánytalanok a film alkotóival szemben,, de hiába, a néző legyen kegyetlen. mipidiig azzal az igénv- nyel ül be a moziba: olyat szeretne látni, amilyent még soha. A-» Emberek és farkasok átlagszínvonalán viszont. még Morr.icone muzsikája sem tud segíteni. T. L. Új SZOT létesítmény A főépület előcsarnoka Balatonfüréden átadták rendeltetésének a SZOT új oktatási Intézetét. Az intézet elsősorban oktatási célokat szolgál, de a nyári időszakban szociál-turisztikai célból is igénybe veszik majd. A tízemeletes épületben 332 személyes kollégium, tíz osztályterem, három nagy előadóterem, 80 ezer kötetes könyvtár, valamint kulturális és szórakoztató egységek kaptak helyet. Uj betanulásban Porgy és Bess 1970-ben volt a Porgy és Béss bemutatója az Operaháziban. Az akkori előadásokon olyan kiváló művészek tolmácsolták a szerepeket, .mint Radnai Gyöngy, Hiázd Erzsébet, illetve Beigányi Ferenc és Andor Éva. Gershwin művét tíz év alatt több mint száz alkalommal játszották. Tegnap este új betanulásban láthatták ismét a nézők a Porgy és Besst. A címszerepeket Sólyom Najgy Sándor és Kuke- ly Júlia énekelte. FESTŐK, SZOBRÁSZOK, GRAFIKUSOK, FAFARAGÓK A Kevi kör tárlata A túrkevei Finta Múzeumban vasárnap óta látható a Kevi kör XII. őszi tárlata.’ Ez alkalommal huszonegy, a csoporthoz tartozó, vagy azzal szellemi rokonságot érző amatőr és hivatásos alkotó mutatta be munkáit. A tárlat — az előzőekből is következően — meglehetősen változó színvonalú. Érthető ez, hiszen a Kevi kör nem homogén társulás, a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek próbálgatják tehetségüket, vagy igyekeznek túllépni régi önmagukon — haladnak művészi elképzeléseik útján. Éppen ezért a mostani bemutatón ott találja a néző az első nekigyűrkőzés teremtette szerényebb munkákat csakúgy, mint az érett kifejezési formákkal megjelenítő — egyes résztvevők esetében több évtizedes múlttal rendelkező — amatőr képzőművészek alkotásait. Szó sincs tehát valamiféle reprezentatív szándékról, a mindennapok eredményeiről kíván számot adni a kiállítás. S ezt nagy erénynek véljük, az együttgondolkodás bizonyságának. Tiszteletre méltó a túrkevei alkotócsoport magatartása azért is, mert nem az egyes művészeti ágak, műfajok zárt gyülekezete, nem a festők és szobrászok „kasztja” — a népi fafaragónak. a fotósnak, a keramikusnak is szellemi műhely a Kevi kör. A tárlat legkiemelkedőbb alkotásai Iván Sándor erőtől duzzadó tehetségéhez fűződnek. Kisplasztikái a bemutatott anyag legértékesebb darabjai, a Cyrano, a Falstaff, a Don Quijote vérbő humorú népi hősök. Az amatőr szobrászati munkák közül Tala- masz Lajos A lány. a ló és a Nap című plakettje igen figyelemre méltó, de a gipsz Kompozíció is túlmutat az ujjgyakorlatokon. A nemrégen elhunyt dr. Kádas Zsig- mond Szunyókálóiát — körtefa — soroljuk még az időtálló munkák közé. Szépívű és merész Finta Sándor Tér- plasztikája, sajnáljuk, hogy alkotója csak egy munkával szerepel. A tekintélyes grafikai és festészeti anyagból elsőként Fehérvári Béla munkáit említjük, főleg az Antigenezis, a Baleset és A teknős 200 évig él című, kesernyésen meditativ, emberi igazságokat hordozó művei tűnnek ki. Szenti Ernő tusrajzait — más stílusvilág keretében — az előzőekhez véljük hasonlítani, a Talált jelképek és a Széttört kapcsolatok erőteljes művészi gondolkodás és megformálás hordozói. Pro- hászka Antal két képet állított ki — Éjszaka képei. Konstrukciók —, mindkettő az absztrakt és a realista festészet vitájának termékeként is felfogható. Füleki Gábor képei közül a két Újjászületés című tablót érezzük igen eredetinek, más konstruktivista munkáit bárhol elkészíthette volna bárki, aki Füleki képességét és rutinját megközelíti. Mi- halik Magdolna akvarelljeit halványabbnak érezzük a szívesen fogadott megszokottnál, éppen az a légies lebegés hiányzik ezekből a képekből, amely Mihalik legjobb munkáinak jellemzője.' Bácskai Bertalan „fordított” linómetszetei — a Vak nap három változata — újszerűségükkel több szót érdemelnének, de a méltatással, úgy érezzük, mégis várnunk kell: mivé érik ez a technika? Pólya Pál Égy szippantás című fotósorozata a cselekvés feltárásában is kifejező, de ennél mélyebben' ábrázolt, az emberi arc mögötti érzelmeket örökíti meg. A Birkák bravúros szerkesztésű kép. A Kevi kör az elmúlt hetekben megkapta a Kiváló együttes megtisztelő címet. Ez a tárlat is bizonyítja, ér; demesek az elismerésre. — ti — Kis Papagenók és kis Paminák Mozart az óvodában Beszélgetés G. Forrai Magdolna zenepedagógussal A zeneteremben nagycsoportos óvodások hallgatják Mozart Varázsfuvoláiának rövidke részletét; a gyerekek már tud iák. miről1 szól a történet, hiszen az imént maguk is eljátszották. hogyan szökteti meg a talpraesett Papageno Paminát. a hercegnőt a „rossz ember” fogságából. A gonosz szolgák ugyan utánuk erednek, ám Papageno varázslatos csengettyű iá téka lefegyverzi őket: ámulattal hallgatják a csodálatos zenét. A zene ereiére feltehetően életükben most először fie-elnek ezek a szerencsés gyerekek. Az élményeket G. Forrai Magdolna zenepedagógus közvetíti: — Két évvel ezelőtt Csenden kezdtem a gyerekek számára a "mei ismeretterjesztést. Amióta a művelődési házak könyvtáraiban és sok fiókkönyvtárban is zenei részleget létesítenek, eovre több yárosból hívnak, hogv tartsunk zenei foglalkozásokat. — Honnan ez a szoros kapcsolat a könyvtárakkal? — Én magam a Zeneakadémia zenei könyvtársában dolgozom tudományos munkatársként és szolfézst tanítok. — Különböző korosztályokkal dolgozik vedaaóaus- ként. Mire akarja felhívni hallaatói figyelmét? — Az országban járva általános iskolásokat és óvó- • dásokat tanítok. A módszerek természetesen az életkornak megfelelően mások. A cél viszont a kicsiknél, s a nagyobbaknál is az. hogv megtanítsam őket a zene- hallgatásra. — Milyen módszerekkel dolaozik az óvodások tanításánál? — Mindig rövid darabokat hallgatunk meg az úgynevezett „komolyzenéből”. Olvan részletet, amelynek története érdekes számukra. Hogv a zene igazi élményt adion nekik és a történet is rögződjék bennük, ők maguk el is játsszák, hogv miről van szó. Zene- hallgatás közben felhívom a figvelmet a hangszínekre a tempóra, a dallam szépségére. Mindig naev felfedezés számukra, amikor egv már ismerős dallamot ismeretlen környezetben. Déldául más feldolgozásban hallanak. — Úgy tudom, ez a mai előadás eav sorozat része. Hogyan született mea a zenei foglalkozások ötlete? — Ez a másfél éves tanfolyam egvben módszertani felkészítés óvónők számára is. A város különböző óvodáiból jönnek óvónőhallga- tóink és szívesen fogadunk minden érdeklődőt. Ugyanis a szolnoki művelődési köz- oont hangversenysorozatot indít óvodásoknak és általános iskolásoknak S a mi foglalkozásaink talán segíthetnek az óvónőknek a gyerekek felkészítésében. — Eddia milyen zeneszerzőkkel ismerkedtek mea a averekek és milyen témákhoz kavcsolódtak a foglalkozások? — Kodály és Bartók népdalfeldolgozásait nagvon sze- rétik a gyerekek. Hallgattunk olvan zenét melvben a madárhangok felismerése volt az érdekes. Felfedezték. hogv lehet szólóban és kórusban is énekelni. Tetszett nekik, amikor a hangr szerekkel ismerkedtünk. . A férfi- és női hang közötti különbség is itt tudatosult bennük. — Mit tervez a további összejövetelekre? — Karácsonyi ajándékként egv szánkózásról szóló Mo- zar,t-da!lt tanítok nekik, tavasszal pedig kipróbálom, hozván fogadják Vivaldi Négv évszakjából a Tavasztétel egv kis részletét. K. E. LILLA A vén kerekes hajóról egy vékonyka fiatalember szállt le. Pogy- gyásza nem volt. Könnyen megtalálta, amit keresett. — Mivel szolgálhatok az úrnak? — kérdezte tőle a fogadós. — Ebédelni szeretnék, de előbb hozzon egy meszellyel. A fogadós eléteti egy kancsót, s egy csuprot. Néhány gubás paraszt üldögélt csak a sarokban — ráért, álldogált még egy kicsit. A fiatalember belekóstolt a borba: — Neszmélyi? — kérdezte. — Az. De lehet,r hogy almást. De inkább neszmélyi. Azaz, persze, hogy neszmélyi. — Szóval feleúton termett. — Valahogy úgy — dünnyögte a korcsmáros. — Nincs azok között különbség! Egyik hegy olyan, mint a másik, higgye az úr! A fiatalember megebédelt, s odaintette a vén fogadóst: — Hol lakik Lévainé? Hozzá tartanék. — Nem Lévainé már az, özvegy Lévainé, de már az se, hanem Végh Mihályné, a Juliska nagyságos asz- szony, a papunk felesége. Itt lakik, három házzal alább, a templom mellett. Rokona az úr? — Afféle — morogta a vendég. — Vagy inkább a Csokonai Vitéz. — A Veres Vitézről már hallottam, de Csokonai? ... Hm. Nem vé- lekszem Csokonaira, igaz, nemigen jár Juliska asszonyomhoz se vendég, se rokon. — Csak pajkoskodtam. Az én nevem: Petőfi Sándor. — Olyan atyafiról se hallottam — ingatta fejét a korcsmáros. A fiatalember a koraőszi napsütésben lenézett a Dunára, ott folyt nem messzire, a kertek alatt; s elindult az Ür háza felé. A plébánia alacsony, de tisztességes lak volt, négy ablakkal nyúlt ki az útra. Hátul az udvarban szilvalekvár Totyogott réz- üstben, s az újdondász egy derék termetű, őszes, kövéredö némberrel ült szemközt az első szobábffiv;~ Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Nézte a némber, nem ... mégse némber ..., a nő homlokát, gondosan fésült, fehéredő haját, s szótlanul tartotta kezében az 6 könyveket, amelyek nem is voltak olyan ók, olyan régiek, mintha évszázadok homályából bukkantak volna föl, egy másik, Tévedő világból. S az a kézírás! Végigtapogatott — érezte — a betűkön, ama léleknek a domboro- dásain: Ö, csak Lillát hagytad volna, s Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Nem tudta továbbolvasni, ujja alatt összefutott Lilla, Csokonai, Debrecen, Komárom, Domby Márton, a jó öreg, akinek most olyan oktalanul a nyomába szegődött. Vagy csak álmodik? A nő a szilvalekvárra gondolt: fortyogott, bugy'ogott, bugyborékolt. „Én élek és vígan — azt hallom az úr is vígan mulat Keszthelyen. Én az urat óhajtom, várom is, mind- azáltal mikor legjobbnak véli és ítéli az úr, akkor jöjjön. Ha soká késik, akkor a Lidi is férjhez megy.” A Lidi! Fogta ölében a cifra kis ébenfaládikát. „Oh, kedves édes barátom, áldom azon időket, melyeket veled töltöttem; áldom azon eszközöket, melyek óhajtott barátságodat megesmertet- ték velem; áldom nemes lelkedet, tisztelem hűségedet, míg élek. Jó emlékezetedet elviszem gyászos koporsómba.” Gyászos koporsóm ... S még most is élek!... Szeme világát lassan, nehézkesen a jövevényre vonta. Milyen fiatal! A gyermekem lehetne, ha lehetett volna gyermekem! Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. A gyerekember, a szerkesztő úr, sápadt, sárga, rángatózó arccal ült az asztal túloldalán. Győri László
