Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
<5 Nemzetközi körkép 1981. NOVEMBER 15. A szovjet békepolitika a nyolcvanas években Irta: Púja Frigyes külügyminiszter A nemzetközi helyzet a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek eleién feszültebbé vált. Ez nem váratlan jelenség már 1977—78-tól kezdve megfigyelhető volt a nemzetközi légkör romlása, hűvösebbé válása. Mi ennek az oka? Röviden szólva: ez az ok az amerikai vezető körök külpolitikáiá- nak. az enyhüléshez való viszonyának a megváltozásában! keresendő. Az Egyesült Államok vezető csoport iái a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében elszenvedett kudarcokért az enyhülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hidegháború valamilyen úi változatára, megpróbálják megállítani a szocializmus, a haladás térnyerését. meggyengítend a szocialista országokat. a békéért és a biztonságért küzdő erőket. Módszereik nem mondhatók eredetieknek. Találkoztunk ezekkel néhány évtizeddel korábban, a hidegháború tobzódása ideién. Ennek a politikának a fő jellegzetességei a következők: sát a genfi Leszerelési Bizottságban, kétoldalú alapon és más módon. A leszerelés egyes problémáinak megoldása nehéz, bonyolult feladat. Ám mindent meg tehet oldani, ha megvan a kellő politikai akarat. Nem hanyagolható el annak a milliókat átfogó úi békemozgalomnak a hatása sem. amely mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában kibontakozik az amerikai vezetők álltai ösztönzött fegyverkezési verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak a kölcsönösség és az egyenlő biztonság elve alapián dolgozhatók ki és fogadhatók eL A Szovjetunió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törekvés, amely mellőzi ezt az elvet, eleve kudarcra van ítélve. A válságövezetekben tapasztalható béke- és haladásellenes — A fegyverkezési hajsza úiiáélesztése. a katonai fölény megszerzése a' Szovjetunióval. a Varsói Szerződés országaival szemben. Mellékcélikénit szerepel a szocialista országok gazdasági ..elvéreztetése” a fegyverkezési versenyben. A katonai fölényre támaszkodva aztán az erőoollitika eszközével szeretnék a politikai engedményekre kényszeríteni a szocialista országokat de nemcsak azokat. Mindebből következik. hogy a leszerelési tárgyalások szükségképpen lelassulnak, megtorpannak, vagy lehetetlenné válnak — Az imperializmus katonai aktivizálódása a válságövezetekben: harcának erősödése a haladó mozgalmak ellen, a szocialista és más haladó országok befolyásának visszaszorításáért. — A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak szűkítése: a gazdasági embargó, a megkülönböztető intézkedések szélesítése. — Hidegháborús iellegű politikai és propagandakampányok kibontakoztatása a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nemzetközi céljait és törekvéseit az amerikai f ordulat sem változtatta meg. A szocializmus első országa most is elsősorban azért küzd. amiért a korábbi években harcolt: a béke megőrzéséért. a biztonság megszilárdításáért, a leszerelés egyes problémáinak megoldásáért, a válságövezetekben felgyülemlett feszültségek okainak kiküszöböléséért, a normális államközi karocs ólatokért. Melyek a szovjei külpolitika legfontosabb feladatai a nyolcvanas évek eleién? A fegyverkezési hajsza megfékezése, előrelépés a leszerelés ügyében A Szovjetunió arra törekszik, hogy meghiúsítsa az amerikai vezető körök azon törekvését. hogy az Egyesült Államok katonai fölénybe kerüljön a Szovjetunióval szemben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg. Szovjet részről határozottan leszögezték: a Szovjetunió nem engedi megbontani a kialakult katonai erőesven- súlvt. A szovjet kormány hajlandó a tárgyalásokra az amerikai féllel a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről megőrizve az eddig elért megállapodások pozitív elemeit. Az amerikai huzavona miatt ezek a tárgyalások esetleg csak 1982 tavaszán kezdődhetnek meg. Az Európában levő és ide szánt közéD- hatótóvolságú nukleáris rakéták tárgyában a tervek szerint november 30-án kezdődnek meg a szovjet—amerikai megbeszélések. A megegyezés e rendkívül fontos kérdésben csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok kormánya beleegyezik abba. hogy a tárgyalásokba az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközöket is bevonják, mert amennyiben ezek kiesnének a korlátozás hatálya alól. az Egyesült Államok fölénybe kerülhetne Európában. A Szovjetunió minden bizonnyal folytatja a lelassult vagy félbemaradt, a leszerelés körébe tartozó kérdések megtárgvaláaktivizálódás megfékezése A közel-keleti krízis úi válsággócok körvonalainak kirajzolódása az Indiai- óceán és a Perzsa-öböl' körzetében, az imperializmus és a pekingi hegemonisták nem deklarált háborúja Afganisztán ellen, a kínai vezetők indokínai mesterkedései, a fajüldöző dél-afrikai rezsim támadása Angola ellen, a latin-amerikai népellenes, reakciós erők aktív amerikai támogatása — mind-mind azt a veszélyt rejtik magukban. hogy szélesebb fegyveres összeütközéssé fajulhatnak. A válságövezetek egv részében jelentősen meanövekedett amerikai katonai aktivitás veszélyezteti a békét és a biztonságot, ezérit a Szovjetunió arra törekszik, hogy mielőbb rendeződie- nek. ezek a konfliktusok. A Szovjetunió számos javaslatot tett a válsággócok felszámolására. A Camo Da- vid-i kíMönalkuval szembeállította az ösz- szes érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi értekezlet gondolatát, amelyen az ismert elvek alapián rendezhető lenne ez az akut probléma. A Perzsa-öböl: és az Indiai-óceán körzetében, jelentkező problémák megoldására maga Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs tett javaslatot. Ismeretesek az Afganisztán körüli helyzet rendezésére vonatkozó szovjet kezdeményezések. az a támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújt az indokínai országoknak a helyzet rendezése érdekében. Mindez bizonyítja hoigv a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes konfliktusgócokban kialakult helyzetet, és megegyezésre jutni az összes érdekelt országgal. Jogsai merül fel akkor a kérdés: miért halogatják a megegyezést az imperialista hatalmak és a pekingi hegemonisták? Erre csak egv a vállasz: aizért. mert a halogatástól befolyásuk kiter jesztését remélik. A szovjet vezetők természetesen jól tudják. hogy milyen fontosak a világhelyzet alakulása szempontjából a szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú 'kapcsolatai. ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. E két nagy ország kapcsolatainak javulása a hatvanas évek végén a hetvenes évek eleién nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés folyamata kibontakozhatott. Éppen ezért a Szovjetunió álhatatosan törekszik arra. hogy ne romoljanak tovább az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, ellenkezőleg. azok javítását kívánia. A Szovjetunió a többi feilett tőkés országgal. a Német Szövetségi Köztársasággal. Franciaországgal. Angliával Japánnal és más tőkés országokkal is kapcsolatai bővítését tűzte ki célul. Ám. ahogy mondani szokták, kettőn áll a vásár! Fejlődni fognak ezek a kapcsolatok, ha az adott tőkés ors zágok vezetői is e zt akar iák és el lenkezőleg: szűkülni, ha hidegháborús irányzatok nyernek teret a nemzetközi politikában. A Szovjetunió külpolitikája — éppen mert középpontjában a béke és a biztonság megszilárdításának célia áll — széles körű támogatást élvez a szocialista országok. más haladó országok, a haladó és a békéért küzdő mozgalmak, sok százmillió ember körében. A Magvar Népköztársaság kormánya egyetért a Szovietunió külpolitikai célkitűzéseivel, és a maga szerény eszközeivel telies támogatóst nvúit azok valóra váltósához. Finnország Kekkonen után Utádlási esélyek A 81 esztendős Urho Kekkonen köztársasági elnököt betegsége arra kényszerítette, hogy negyedszázados, vi- lágpolitikadlag is jelentős államfői tevékenység után lemondjon hivataláról. Neve és egész politikai tevékenysége fémjelezte azt a történelmi korszakot, amelynek legjelentősebb ismérve a Szovjetunió és Finnország kapcsolatainak a realitásokon alapuló, szilárd, baráti rendezése volt A „Kekkonen-vonal” azt jelentette, hogy Finnország társadalmi berendezkedésének sértetlensége mellett világpolitikai-világstra- tégiai értelemben semleges ország tudott maradni, ugyanakkor pedig talán minden tőkés országnál mélyebb, átfogóbb gazdasági és politikai kapcsolatokat létesített a Szovjetunióval. Mindez mesz- sze kiemelte a most visszavonult finn államfőt a hazai, sőt a skandináv keretek közük A szó teljes értelmében világpolitikai egyéniséggé tette, aki olyan vonalat dolgozott. ki, amely az elkövetkező időben is például szolgálhat a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséhez. Ilyen körülmények között érthető, hogy rendkívüli érdeklődés kíséri Kekkonen utódjának megválás z,tósót. A soron következő, meghatározó jelentőségű lépés a négypárti koalíció legjelentősebb alkotóelemének, Kekkonen pártjának, a Centrum-pártnak november végi kongresszusa. Itt jelölik ki azt a politikust, akit a párt az elnökválasztáson majd támogat, A jelek szerint a párt két legkiemelkedőbb politikusa. Karjalainen és Viro- lainen között fog eldőlni a választás. Mindketten számos kormánypozíciót töltöttek miár be. Ügy tűnik: Karjalainen az, aki a Kekkonen- vonalat hangsúlyosabban és markánsabban képviselné. (A politikus^ aM már miniszterelnök is volt, jelenleg a Urho Kekkonen, a lemondott köztársasági elnök Az államfői posztot ideiglenesen Mauno Koivisto vette át Központi Bank kormányzója és a finn—szovjet gazdasági bizottság elnöke.) Beleszólhat az elnökválasztási küzdelembe — mégpedig igen hangsúlyosan — a Szociáldemokrata Párt vezetője, Koivisto miniszterelnök is, aki Kekkonen betegségének súlyosbodása óta ideiglenesen az államfői teendőket is ellátja A közvéleménykutatások, arról tanúskodnak, hogy amennyiben közvetlenül választanának köztársasági elnököt, Koivistonak lenne a legnagyobb esélye. Az elnökválasztás azonban közvetett módon, elektorok beiktatásával történik. Az első lépcsőben 301 elektorból, álló kollégiumot hoznak létre. Ez a testület legfeljebb három menetben szavaz az új államfő személyéről. Az első menet általában a jelöltek közötti erőviszonyokat méri fel, a másodikban emelkedik ki a két legesélyesebb jelölt és a harmadik dönt kettejük fölött Az esélyek felméréséhez az 1979-ben tartott választások szolgálnak támpontul. Ezeken a szociáldemokraták 52, a Centrum-pórt 36, a Demokratikus Népi Szövetség (kommunisták) 35, a Svéd Néppárt pedig 10 mandátumot, kapott. Tudni kell azonban azt is, hogy a konzervatív erők „gyűjtőmedencéjének” számítható nemzeti koalíció párt: volt az egyetlen, amely ekkor növelte mandátumait. Érthető tehát, hogy az Izvesztyija legutóbbi kommentárja szerint jelentős erők működnek Finnországban, amelyek meg akarják zavarni a nemzetközi értelemlsen példamutató és az észak-európai stabilitás ügyét kiemelkedően szolgáló Kekkonen-politika érvényesülését a január közenére tervezett elnökválasztásokon. —i—e. OLAJMULTIK JÖVŐJE Hanyatlás vagy föllendülés? „A jó öreg Charlie. Biztosítja Anglia jövendő energiáját.” Egészoldalas színes hirdetés mutatja be a Times- ban Charlde-t, a Shell tengeri olajfúrótormyát, amánit magányosan és büszkén áll a háborgó tengerben. Pénzcsináló gépek Vajon miért fontos a Shellnek hirdetésben adni az angol olvasók tudtára, hogy kétmilliárd fontot költött eddig a tengeri tornyok kifejlesztésére, és további 450 milliót szán erre a célra? Az ok; a nagy dajtársaságok szeretnének javítani a róluk kialakult kedvezőtlen képen. A Newsweek hasonlata szerint ugyanis 1972 után valóságos pénzcsdnáló gépekké váltak. (A Shell tavalyi haszna például 35 százalékot növekedve 1,5 milliárd dollárra ugrott, ami háromszorosa az 1975-ös, szintén nem megvetendő nyereségnek.) Az emberek pedig nehezen értik, hogyan lehet tisztességes módon ennyit keresni épp az energián, miközben ők fájdalmasan érzik az olaj és a benzin drágulását Amikor az iráni forradalom után hirtelen csökkent a piacra kerülő olaj mennyisége, az amerikaiak majd fele úgy vélte, hogy a társaságok a maguk hasznára fordítják e hiányt — mutatta egy közvéleménykutatás. Azzal is vádolták a nagy olajvállalatokat, hogy felvásárolják a a versenytársakat, ahelyett, hogy kutatásra fordítanák a pénzt Szükség van hát a reklámkampányokra. s érthető az is, hogy az USA legnagyobb külföldi ellenőrzés alatt álló vállalata — 69 százaléka a Royal Dutch Shell, egy Londoniban székelő nemzetközi konzorcium tulajdona — huszonnégy főállású kijárót alkalmaz, hogy Washingtonban képviseljék az érdekeit Az olajcégek közönségkapcsolatainak kérdése mér bonyolultabb. A Shell Olajfúrótorony a tengeren elnöke például bocsánatké- rően így nyilatkozott; „Kezdők vagyunk ebben. Nem jól csináljuk. Az is lehet, hogy az iparág vezetői fel sem fogják, mennyire függenek a közönségtől.” Lehet bizony. Ogy is tűnik, hogy nem függenek semmitől és senkitől. Az USA ötszáz legnagyobb konszernjének listáját az olajcégek vezetik, az Exxon és a Mobil. A hét nővér — a hót legnagyobb olajtársaság — az első húsz között van. A világ ötven legnagyobb vállalata közül tizennyolc az diajból él. Ám a szakértők szinte mindannyian egyetértenek abban, hogy előbb-utóbb véget ér az olajkorszak, és ezzel a nagy olaj monopóliumok ideje. Az elmúlt két évben tizenhárom százalékkal csökkent az Egyesült Államokban a benzinfogyasztás. „Az olaj nem növekvő iparág már,..'.”' — vélte egy közgazdász. A visz- szaesést csak a legerősebbek élhetik túl. Például a hét nővér, akik a kapitalista világ finomítókapacitásának felét és a tartály haj óflotta 39 százalékát birtokolják. De még ők is visszavonulóban vannak; finomítókat, vegyi gyárakat zárnak be, tartály- hajókat adnak el Egy szakember szerint a tőkés világ finomítókapaciótásának felére jelenleg nincs szükség. Változást jelző körvonalak „Minden iparágnak megvan a maga életciklusa” —■ vonta meg a vállát az egyik cég alelnöke. Az Exxon vezetője pedig azt jósolta, hogy az USA az elektromos energián alapuló társadalommá fejlődik. Ezért megvásároltak egy villamosipari vállalatot, de foglalkoznak szénnel, urániummal, rézzel, napenergiával is, csakúgy, mint a többi társaság. Az ingatlanüzlettől a komputer- technikáig mindennel próbálkoznak, hogy biztosítsák jövőjüket A kivétel szinte egyedül a Shell: elnöke még most is úgy gondolja, hogy az olajipar nyújtja a legjobb reményeket az Egyesült Államok energiaproblémáinak megoldására. Sőt, az egyetlen reményt. Ezért zörög és rázkódik szüntelenül Charlie amerikai testvére, Cognac az Atlantióceánban tizenöt mérföldnyi- re Louisiana partjaitól De bármennyire is reklámozzák az olajipar óriási tengeri vállalkozásait, már feltűnnek a jövő változást jelző körvonalai. A tudósak egyszer tán, olyan új energiaforróst találnak, amelyet — mint valamikor aa olajat — kedvünkre pazarolhatunk. Tótisz András összeállította: Majnár József
