Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

1981. NOVEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Ismét egy történelmi tár­gyú tévéjáték — vasárnap ■este láthattuk —, alkotója Hajduffy Miklós, aki . több mint egy évtizede már szinte nem tesz mást, mint a múl­tat „vizslatja”, hol akad rá egy-egy izgalmas probléma­körre, egy-egy irodalmi alko­tás segítségével, amelyet az­után tévéjátékká formál. Ko­rántsem azért azonban e megszállottság, hogy a csön­des jelenből ösztönösen me­neküljön a zajosabb múltba, olyan távolabbi időkbe, ame­lyekben alkotói képzelete szabadabban csaponghat, el­lenőrizhet etil énül ; ellenkező­leg: a „csöndes” múltban vé­li megtalálni azokat a hely­zeteket, amelyek alkalmat adhatnak nemcsak a törté­nelmi kor ábrázolására, de egyben a jelen izgalmas problémáinak felvetésére isi, netán meg is válaszolására; Hajduffy ezért megy szíve­sen vissza az időbe. A szürke eminenciás De megeshet, hogy a tör­ténelmi tárgy feldolgozásá­ban valamiféle rejtély meg­oldása is izgatja, mint pél­dáiul most A szürke eminen­ciásban, a Rudolf trónörökös halálának 'körülményeit bon­colgató játékban. Mi is tör­ténhetett azon. a bizonyos mayerlingi éjszakán? Kinek a kezében dördült el a fegy­ver, hogy kioltódjék az aoja ellen lázadó trónörökös éle­te? Leheb-e izgalmasabb vál­lalkozás. mint nyomozni egy tisztázatlan gyilkosságrön- gyilkosság okai után? Ez k,ész krimi! Még ha történel­mi kosztümöt viselnek is a szereplők. dehát amúgy sem a ruha 'teszi a krimit A Hollós Korvin Lajos könyvéből készült tévéjáték­ban az alkotók nyíltan vál­lalják, hogy agy történelimi krimi részleteit igyekeznek feltárni, erre vallanak módsze­reik, eszközeik, de ugyanakkor az a tény, hogy egyben szí­nes képet rajzolnak az adott kar társadalompolitikai tö­rekvéseiről, valóságáról, hogy felvillantják az elégedetlen­séget növelő különböző ellen­téteket, amelyek a Habsburg- birodalom belső ellentmon­dásaira is fényt vetnek, ez­zel munkájuk fölé emelke­dik a csak izgalmat keltő ka­land-drámáknak. Jó tempójú, érdekfeszítő játékot produkált Hajduffy vezényletével a kiváló szí- nészgárda. Hozzáteszem, jól megírt forgatókönyv alapján, amely okosán sűríti a drámai eseményeket, és lehetőséget ad, hogy igazi dráma szüles­sék. ne csupán langyos jele­netek következzenek egymás után vagy épp zilált képek­ben adassák elő, ami történt. Dráma ez a javából, semmi elbeszélő nincs benne. Meg­jelenített kar, megjelenített konfliktusok. Már az indítás­ban is szinte sistereg a leve­gő. És nemcsak az összees­küvéssel együttjáró feszült­séget ábrázolja nagyszerűen, hanem az egyet akaráson belüli eltérésiek érzékelteté­sével nagyszerűen jellemzi is a figurákat. Ez azt is bizo­nyítja, hogy Hajdiuffy színé­szeit arra ösztönzi, hogy ke­rüljék a sablonokat, s elmé­lyült munkával az egyes ála- koknak adjanak egyéni ka­raktert Remek, fordulatos, élve­zetes cselekmény. Alighogy megismerkedünk az összees­küvőkkel, máris váratlan fordulat, a kastélyba érkezik Wallen herceg, az uralkodó keze, Iába, füle, mindenese Vajon mit akarhat? Párhu­zamossá válnak az esemé­nyek. Az egyik szobában az ifjú trónörökös és a váratla­nul érkező szürke eminen­ciás vívja párbaját, a másik­ban a puccsra készülő láza­dók latolgatják az esélyeket, kétség és remény között há­nyódva. Aztán újabb fordu­lat. Kiderül, a főkamarás is­meri az összeesküvők tervét és ehhez csak árulás útján juthatott hozzá. Ojabb izgal­mak. Ki lehet az összeeskü­vők között az áruló? Gyanússá válik egyszeriben mindenki. S elkezdődik a gyanúsít ga­tás. Majd eltűnik a kapitány, újabb fordulat Nem folyta­tom, ebből is kiderül, hogy remekül felépített játékról van szó, a cselekmény min­dig újabb és újabb lökéseket kap egy újabb fordulattal, s logikusan), de korántsem ki­számíthatóan halad végpont­ja felé. S közben élvek, felfogások, eszmék ütköznek meg, vagy egyszerűen csak szembesül­nek. Legtöbb szó a demokrá­ciáról esik. Az egyik végle­ten az ember isteni jogait hangoztató radikális összees­küvők, a másikon a népet csak eszközként felhasználó politikai elképzelés, melyet a szürke eminenciás testesít meg. Felvetődő gondolatok egy ma is fontos kérdésről, más történelmi körülmények között, mint a miénk, de ahogy ezek a gondolatok elő­kerülnek, megfogalmazásuk szenvedélyességében van va­lami izgalmasan mai. s ezért ez1 a tévéjáték is szellemében igazi Hajduffy-mű; maisága a téma megközelítésének szenvedélyességében rejlik — többek' között Az ő történelmi tárgyú te­levíziós munkáiban mindig az a jó, hogy nem érezni bennük a múlt múzeumi le­helletét, amit ő kínál játé­kaiban, az sohasem a megr merevedett történe1em, ha­nem a jelen érdekében moz­gósított múlt. A színészi ala­kítások 'közül külön is ki­emelendő a Szabó Sándoré, igazi kabinetalakltós; az Igr lódi Istváné, lázas tekintetű trónörököse modem figura, a Szombathv Gyuláé, Borovy kapitányt játssza. Röviden Krimiben tudós ... — egye­lőre a 2-es csatornán. A pre­mier kedd este nem sikerült valami fényesen,, a feladat ugyanis megoldatlan maradt, a versenyzők nem találták meg a tettest, ezt kellett ke- resniök, s a tárgyak emlé­kezés utáni elhelyezése is csak némi játékvezetői jóin­dulattal sikeredett. Az erő­sen lámipalázas játék remél­hetően, ha bejáródik, meg­szabadul görcseitől, nemcsak szorongást (vajon sikeresen végződik-e a játék), hanem élvezetet is nyújt nézőinek. Ügy tűnik, a komoly zene népszerűsítését komolyan ve­szi televíziónk; mondhatni szívügyének; tekinti. Egyrészt zeneművek bemutatásával, pl. a nagyszerű Fischer An­nie zongorázik sorozattal, másrészt művészeti ismeret- terjesztő filmek sugárzásá­val szolgálja a muzsika ügyét, lásd Az ember zenéje Yehudi Menuhánnal. Brahms művének, a Német rekviem­nek vasárnap esti bemutatá­sa a képernyőn ugyancsak felemelően szép zenei él­mény, s hason! óképpen a 2-esen Jevgenyij Nyesztye- renko műsora, Bartók-dalo- kat énekelt. Mindenből a legjobbat, ez rtem is nossz népszerűsítési gyakorlat. Csütörtök este is bemuta­tó volt, a Hamu alatt című, öt szerző öt írásából készí­tett tévéfilmet láthattunk, írója, rendezője Horváth Z. Gergely. Külön-külön jól megálltak a helyüket, együt­tesen nem jelentettek sem­mit, igazán nem is tudni, miért kerülhettek egy kalap alá, közös címmel. Sem az írások, témája, sem hangvé­telük nem indokolta szoros egy befűzésüket. Az viszont tény. hogy az elbeszélések megfilmesítésében, különösen az örkény-írás kénernyőre vitelében Horváth Z. Ger­gely megcsillogtatta a gro­teszkre való érzékenységét és stílusérzékét. V. M. Magyarországi ősbemuta­tóra ikészül a szolnoki Szig­ligeti Színház. November 7- én lesz Marti Unit észt szer­ző A halál árát a ihaflottakr tói kérdezd című drámájá­nak premierje, s ez a bemu­tató egyszersmind egy újabb jelentős eredménye a nagy hagyományokra visz- szaitefcintő észt—Szolnok me­gyei testvérkapcsolatoknak. A táireulat — amely fenn­állása óta most játszik elő­ször észt darabot — Miiek Mikiver, a tallinni Drámai Színház főrendezője irányí­tásával készül a bemutató előadásra. A rendezővel egy próba után beszélgettünk a színházról. a készülő elő­adásról — voltaképp min­denről. ami akkor, ott, a szolnoki színészklub asztala mellett fontosnak tűnt. Az első kérdés művészi pálya­futására. az indíttatásra, a „gyökerekre” vonatkozottit. — Faluról származom. A középiskola után műegye­temre mentem, majd 1957- ben, — döntő fordulat az életemben — az egyetemet fölcseréltem az akkor alapí­tott színművészeti főiskolá­val. Azóta: el sem tudom képzelni hogy színház nél­kül élhetek. A főiskolát szí­nészként végeztem, s noha köziben rendező lettem — én a mai napig színész is va­gyok. 1965-ben a mesterem — aki. apám mellett a leg­nagyobb hatással volt rám — létrehozott Tallinnban egy ifjúsági színházat, maga mellé vett. fél1 státusban voltam színész, félben ren­dező. — Tehát egy újabb for­dulat. — Jellemző módon az volt a darab címe: Ez borzalom! Esv héttel a bemutató előtt rájöttem, hogy az én pro­dukcióm — tényleg borza­lom. Végül a mesterem se­gítségével' faí™+°m be. Az­után ment minden a maga útján, az ifjúsági színház­ban. a mesterem mellett, én voltam az egyetlen rendező, sok dolgom volt. Rendeze­tem Anouilh Antigonéiét, a Rómeó és Júliát — ezek si­kerek voltak, ettől kezdve a mesterem nem szólt bélé a munkámba. Ezeknél' a ren­dezéseknél éreztem meg először micsoda páratlan élménv rendezni, a, színésziek segítségével esv öntörvényű világot teremteni. Tisztában vagyok azzal hogy sokkal egyszerűbb volna az éle­tem, ha színész maradok. Rendezőiként sok nehéz pil­lanatot átéltem, szinte min­den munkáim közben előfor­dult. hogy szenvedtem. A SZÍNHÁZ: PÁRATLAN ÉLMÉNY Beszélgetés Mikk Mikiverrel a tallinni Drámai Színház főrendezőjével hogy arra gondoltam: eflibújdosofc, világgá megyek, hogy... De mindezért cse­réiben — mondom. — ott a páratlan élmény, a teremtés gyönyörűsége. — Két embert említett: az édesapját és a mesterét. Kik ők az életében? — A mesterem nemcsak az utamat egyengette a Pá­lyáin; a színházihoz, ahol most dolgozom, szintén 6 hívott meg. Az ő halála után neveztek ki főrendező­vé. Amit a művészetről, a színházról igazán tudok — arra ő nyitotta rá a sze­memet. Olyan kiváló em­ber volt. s én olyan nagyira tartom hogy ha rémálmaim lennének, az volna a leg- szönnyűbb, hogy nem az ő tanítványa vagyok. Hogy megértsem hogy igyekezzem megérteni az életet: ez az édesapám tanítása, Ö falusi tanító volt. 1968-ban meg­halt. s ahogy múlik az idő, magamon keresztül úina és újra apámat fedezem fel1, tgy hát a kettőnk roppant egyszerű dialógusa ma is folytatódik. Minden művész közös vonósa a felfokozott érzékenység az éllet dolgai iránt. Én. — biztosan tudom — a tanító. a műkedvelő színházat csináló, a sokat olvasó, a művelt, a termér szetkedvelő. az embenszere- itő apámtól kaptam örökül az érzékenységet. — Tavaszi rövid látogatá­sa utón ez az első igazi ta­lálkozása Magyarországgal, Szolnokkal, Közhelyszerű kérdést de őszinte a kíván­csiság. ami mögötte Van: milyenek a benyomásai ró­lunk, az észtekkel rokon magyarokról ? — Korábbi élményeimmel kell kezdeni. Kodály. Bartók Madách. József Attila. Pető­fi nevét és művészetét Észt­országban is sokan ismerik, jól' emlékszem a Thai!a Színház vendégjátékára és sorolhatnám. Mindamellett a magyar népről meglehető­sen, hm. hogy is mondtam csak. meglehetősen egzotikus képzeteim voltak. Itt-tantóz- kodásom egyik felfedezése: o'Van keveset 'tudunk egy­másról. Ma már tudom: a magyarok éppen olyanok, mint az észtek. Csak egy példát mondok: a magyarok híres temperamentuma (amit korábban féktelennek kép­zeltem) éppoly rejtőzködő, mint 'az észteké. A lényeg természetesen itt is. ott is ugyanaz: embernek lenni. — Ezt az „embernek ma­radni” titkot faggatják az ön rendezéséiben. A halál órát a hatottaktól kérdezd szereplői is. Mati Unt da­rabját játszották Talüimn- ban? — Igen odahaza ment már a darab, de nekem ez az el­ső találkozásom Mati Unt művével. Hogy egészen őszinte legyek: korán tsfem tartom remekműnek az írott „alapanyagot”, óm megítélé­sem szerint 'benne van egy izgalmas, a nézők több ré­tegéhez szóló, jó előadás le­hetősége. Mindez a rende­zőn és a színészen múlik. — A szövegkönyvet ol­vasva olyan érzésem volt. hogy van egyfajta ironikus rétege a cselekmény vázát képező filmforgatásnak, il­letve annak, ami a színpa­don „készülő” filmben tör­ténik. — Mindenkihez másképp szól a darab. MindameHett megjegyzem: olyan időket élünk mostanában, amely­ben — szerintem — nincs helye az értelmiség maga- kereső igonidjain éUcelődni. — Mindez Csehovműve- ket juttat eszembe. Rende­zett eddigi pályája során Csehov-darabokat ? — Nem. Színészként ját­szottam több Csehov-dirá- mában is. rendezőként eled­dig nem mertem CsehoVhoz nyúlni. Hogy zenei példával illusztráljam miért nem: Csehovhoz Karajan formá­tumú karmester illenék — s én csak Szvetlanov vagyok. — Szolnokon nagy lendü­lettel és feszültséggel foly­nak a próbák, művésztársa Tonu Virve díszletei között. Hogyan tovább, ha ez a munka, véget ér? — Hazamegyek — s ez minden távollétem után így történik — fölkeresem apám sírját. És vár a munka a színházban, sőt megbízásom van egy fillmre isi. Jan Kross egyik regényét visszük cel- lutoidszalagra. (A szerk. megjegyzése: Jan Kross há­rom évvel ezelőtt dedikálta Menny-kő című regényét Szolnokon.) Ennek a forga­tókönyvén dolgozom majd. Most persze nehéz minder­re gondolnom: az előttem álló feladóit nagy, a tehetsé­ges szolnoki színészekkel együtt szeretnénk a tőlünk telhető legjobb módon meg­oldani. — Köszönöm a beszélge­tést. Szabó János Fafaragók az asztalos* üzemben A Kisalföldi Ál­lami Gazdaság asztalosüzemé­ben a napi mun­kán kívül az ügyes kezű mes­teremberek fa­ragott bútorokat készítenek. Mun­kájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövetkezeti ke­reskedelem hozza forgalomba Politikai könyvnapok-------------------1 ősz már a A z idei huszadik a __________ I sorban. am elv nem múlik el az 1961 óta minden esztendőben megrendezett Politikai kömwnaook nél­kül. Nem túlzás azt állítani, hoev a húsz esztendő alatt a politikai könwnapok falun és városon egvaránt egvfaita ünneppé terebélvesedtek. mégpedig tartalmas: a poli­tikai kultúra terjedésének ünnepévé. A nolitikai kultú­ra terjedése természetesen nem korlátozódik a könw- naook ideiére, s nemcsak azért nem. mert a terjesz­tők vagv éppen a Kossuth Kiadó dolgozói egész évben folvamatosan végzik munká­jukat: a politikai könyvek iránti isénv általános növe­kedése mindenekelőtt a po­litika iránti érdeklődés foly­tonosságából és állandó megújulásából fakad. Azt 's mondhatnánk, hogv Dártunk politikájára immár negyed­százada ielemző folytonos­ság és megúiulás kelt mind szélesebb körben folytonos és meg-me>Púiuló érdeklődést a politikai irodalom iránt esvebek között Marx. Engels é” Lenin művei iránt is. Kétségtelen, hogv az idei politikai könwnapoknak nem a klasszikusok a sláge­rei. de kiemelkedő kiadvá­nya például Kádár Jánosnak Szövetségi politika — nem­zeti egvség című műve. amelvben — a korábbi ha­bon lló kötetekhez illesztve — egv világosan végighúzó­dó politikai irányvonal kész­tet a klasszikusok tanulmá­nyozására Ez a politika ugyanis a valóságra épített é.s épít ma is: nem az illú­ziókra. Ahogv Lenin írta: „A marxizmus nem a lehe­tőségek. hanem a ténvek ta­laján áll. Egv marxista csak­is pontosan és vitathatatla­nul bebizonyított ténveket tehet meg politikája pre­misszáivá.” Kádár János legfrissebb beszédeiből és cikkeiből is több. e megál­lapítással egybecsengő rész­letet lehetne idézni, éppen azért, mert a valós helyzet­tel való mindenkori szem­benézés. a ténvek köntörfa­lazás nélküli feltárása a szerzőnek elvi alapállása, pártunk politikáiénak pedig a lényegéhez tartozik. A mi politikai könyvki­adásunkat a sokszínűség jel­lemzi. a mostani politika! könwnapok alkalmával is olvan művek kerülhetnek az olvasókhoz, amelyek a té­nyek megismerését szolgálják, legven szó akár a biatorbá- evi merénylet hátteréről (Ne­mes Dezső: A biatorbágvi merénylet és ami mögötte van), a második világhábo­rúról (Karsai Elek: A ber- chtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig). közvetlen múltunkról (Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegwernel — 1956; Szenes Iván: A kommunista párt úiiászervezése Magyarorszá­gon 1956—1957). Vagv éppen Menünkről (Csikós-Nagv Béla: Gazdaságpolitika). Fel­sorolhatnánk még iónéhánv most megjelenő kötetet, amelynek olvasása lényegé­ben mai kérdésekre — a szükséges nvílt. türelmes po­lémiák során — kialakítan­dó válaszokhoz adhat mu­níciót. szolgálván ezzel esv- szere a marxista elvek bá­tor hirdetését s nemzeti egvségen nvugvó társadal­munk önkorrekciós ikénessé- eét. A párt politikáia. s en­nek nvomán politikai könw- kiadásunk feilődése is utal ■mindkettő szükségességére. az Kádár Jánosnak® legújabb kötetéiben is olvasható: ..Amikor azt mondiuk . hogv politikánk nem lehet dogmatikus, ak­kor nemcsak valamilyen ré­gi — mondiuk 1952-as — dogmára gondolunk. A vi­lág halad, pártunk élő párt. s nekünk p-ra is vigyáznunk kell. hogv a saiát mondiuk tizenöt évvel ezelőtti, meg­állapításunk se vállhasson dogmává.” Ahogyan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom