Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. OKTÓBER 13. Tanulás—egyenlő eséllyel Annyit beszélünk mostanában a hátrányos helyzetről, Hogy fülünk hallatára divatszóvá kopik ez a kifejezés. Űjabban nemcsak egy-egy tájegység vagy település lehet másokhoz viszonyítva hátrányos helyzetű, hanem akár egy termelő üzem vagy intézmény is, sőt nemegyszer sportvezetők is csapatuk hátrányos helyzete miatt keseregnek. Nehéz volna megmondani pontosan, hogy az utóbbi negyedszázad nyelvhasználata mikor kapott rá erre a forimiúlára, de az biztos, hogy mai értelemben a pedagógiai-oktatáspolitikai szaknyelvből terjedt el. Legtöbbször ma is az iskolák háza táján találkozhatunk vele. Kiváltképpen 1964 után került a társadalmi érdeklődés gyújtópontjába a hátrányos helyzet, amikor is a párt VIII. kongresszusán nyomatékkai hívták föl a figyelmet az egyenlő művelődési esélyek megteremtésének fontosságára. Már-már közhelyszámba megy hogy alkotmányunk minden magyar álampolgár- nak biztosítja a tanuláshoz való jogot- Ezzel összhangban a felszabadulás után megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, s olyan teljesen nyűt szerkezetű, demokratikus közoktatást hoztunk létre, amelynek eredményeire joggal lehetünk büszkék. Am a deklarált egyenlő jog s a nyitott iskolarendszer önmagában még nem vezet el 3 művelődés egyenlő esélyeinek megvalósulásához, mert ehhez az is szükséges, hogy minden gverek számára elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk. E tekintetben még mindig vannak tennivalóink. A hátrányos helyzetű fiatalok szülei zömmel kétkezi dolgozók. A munkás- és parasztcsaládok jó része ma már kulturálisan igényesebbé vált, a .szülők azonban így sem tudnak gyermekeiknek akkora segítséget adni a tanulásiban, mint az értelmiségi környezet; ráadásul a művelődési igények fölkeltésében is jóval kisebb ösztönzést kapnak otthon ezek a gyerekek. Népi államunk elsőrendű politikai feladatának tekinti, hogy a fizikai dolgozók tanulási szempontból hátrányos helyzetben levő gyerekeinek iskoláztatását sokféleképpen — mindenekelőtt társadalmi, szociális intézkedésekkel továbbá pedagógiai eszközökkel — segítse. Széles körben ismeretesek a legutóbbi évtized idevágó kezdeményezései. Sondol- junk csak az ipari és a mezőgazdasági üzemek kollégiumépítő akcióira, a társadalmi ösztöndíjakra, az iskolai segítségnyújtás sokszínű formáira! Több tízezerre rúg azoknak a tanulóinknak a száma, akik az állami és a művelődési intézményektől, az ifjúsági szervezetektől kapott hathatós segítséggel számolták föl indulási hátrányukatKözépiskoláinkban — főleg az első osztályokban — harmadik éve felzárkóztató foglalkozásokon, sokrétű pedagógiai tevékenységgel készítik föl azokat a diákokat, akiknek a tantervi követelmények elsaíátításához szükséges előismeretei hiányosak. Igaz, a lelkiismeretes tanárok nemcsak most, hanem jóval korábban is foglalkoztak a tanulásban lemaradt növendékeik támogatásával, de a segítségnyújtást többféleképpen értei- meziték eltérő mértékben végezték. Ez a mostani, intézményes keretek között folyó felzárkóztatás jócskán eltér mindén előző próbálkozást ól_, mert korántsem rutinszerű korrepetálást jelent, hanem ennél sokkai többet: a pedagógus ugyanis a tanórán és az azon kívüli speodális foglalkozásokon a rászoruló tanulók megismerő, gondolkodó, munkavégző képességét fejleszti, megkeresi lemaradásuk egyéni okait, és a lehetőségekhez mérten igyekszik pzokat megszüntetni. A felzárkóztatás ily módon a személyiség egészét fejleszti, szervesen beépül a pedagógiai folyamatba, és ez által kiemelkedő szerepet játszik az egyenlő tanulási esélyek megteremtésében. A társadalom és az iskola erőfeszítése azonban nem elegendő a sikerhez. Sokan hajlamosak megfeledkezni arról hogy a szociális és a pedagógiai támogatás az iskolai esélyegyenlőség elérésének csupán egyik feltétele. Az iskolai oktató-nevelő munka tapasztalatai ama figyelmeztetnek, hogy a hátrányos helyzetű tanulónak magának is akarnia kell helyzete megváltoztatását. Hogy mit kell tennie? Először is legyen akaratereje, türelme tanulni, és ne riadjon vissza a váratlan nehézségektől. ne féljen az erőfeszítéstől! Régi igazság, hogy senkit sem lehet boldoggá tenni saját akarata ellenére. Valahogy így állunk az iskolai hátrányos helyzet fölszámolásával is- A kétkezi dolgozók gverekei szellemi képességek dolgában nem gyengébbek osztálytársaiknál, esetleges lemaradásukat tehát nem velük született gyenge tanulási képesség Okozza, hanem kizárólag mostohább társadalmi körülményeik. A7 iskola a hátrányok leküzdéséhez azzal járulhat hozzá, hogy motiválja, felkészíti őket a művelődési értékek befogadására. A tanuló ezenközben nem ülhet ölbe tett kézzel hiszen a tanárok a tudóst sohasem tölcséren töltik a diákok fejébe. A műveltség megszerzéséért nekik is nagy-nagy erőfeszítéseket kel] tenniük. P. K. I. A hajózásról Gönyütől Mohácsig Az ősi hajósdinasztiák érzelmi kötődése a vízhez, a hajózáshoz nemzedékről nemzedékre öröklődik. — Ez a mottója annak a pályaválasztási tanácsadással egybekötött kiállításnak, amelyet tegnap nyitottak meg a Vigadó tói kikötőben horgonyzó — az ünnepélyes alkalomra frissen festett, mázolt — Buda iskolahajón. A hajó ma tovább indul, s egy-egy napot tölt a Duna menti települések kikötőiben Gönyütől. Mohácsig A szervezőknek — a MAHART Folyamhajózási Igazgatósága szakembereinek — az sugallta a 10 napig tartó rendezvény ötletét, hogy a folyó partján élő fiatalokkal,! általános- és középiskolás diákokkal ismertessék és szerettessék meg a hajózást. Már maga az 1938-ban épült hajó is szemléltetőeszköz’, a leendő hajósok itt kapják majd az elméleti és gyakorlati alapképzést, s ez alatt az idő alatt itt is laknak. A tantermekben most kiállítást rendeztek be, fényképeken és maketteken ismertetik a hajózás múltját, jelenét, a régi és a legmodernebb technikai eszközöket. Ismertetik a hajózási szak- középiskolákban és a főiskolákon tanuló diákok feladatait, felvilágosítást adnak az egészségügyi követelményekről, elmondják, hogy hajósnak kizárólag férfiak jelentkezhetnek, és minden munkaterületen szigorúan előírják az alsó és felső korhatárt. A múzeumi és műemléki hónap eseményei Makay József emlékkiállítása Donáth Gyula tárlata Az országos múzeumi és műemléki hónap keretében a Szolnoki Galériában vasárnap délelőtt Makay Jó- zsef-emlékkiállítás nyílt. A hányatott sorsú, tragikus életű Makay József festőművészre néhány héttel ezelőtt szülővárosa, Jászberény emlékezett. Festészetének legjellegzetesebb alkotásait — hely hiányában szinte ka- marajelieggel — a Lehel klubban állították ki. A szolnoki tárlat a galéria lehetőségeiből következően lényegesen gazdagabb, szélesebb horizonton mutatja be Makay életművének — eddigi ismereteink alapján — keresztmetszetét. Sajnos, Makay nemcsak méreteiben jelentős munkássága feltáratMakay József: Zagyvapart Donáth Gyula: Fafaragó (linómetszet) lan, s ha valakinek sikerül majd ezt a térben és időben meglehetősen szétszóródott életművet a teljesség igényével számba venni, csak akkor kapunk teljes képet Makay művészi nagyságáról Baranyó Sándor festőművész a kiállítás megnyitásakor meleg szavakkal szólt Makay József művészetéről, hangsúlyozta, hogy legjobb képei a magyar festészet maradandó értékű alkotásai. Abonyban Donáth Gyula grafikusművész tárlatát nyitották meg vasárnap. A Sza- jolban született, szolnoki kötődésű művész grafikákat, linómetszeteket és akvairelle- ket állított ki. Rajzai között szép számmal láthatók a szolnoki városkép változását megörökítő munkák. A debreceni Déri Múzeum „A múzeum belső berendezése igazán mintaszerű. Bronz vitrinjeivel, felszerelésével egyetlen fővárosi nagy múzeum sem veheti fel a versenyt, s e téren a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma” — olvassuk a kitűnő építész (egyébként a múzeum egyik tervezője) Györgyi Dénes tollából 1930-ban, nagyhírű folyóiratunkban, a Tér és Formában. Az alapító Déri Frigyes nevét azóta sokan „nemesítik” Déryre. Déri nevét nem az y, hanem gesztusa teszi nemessé. Bácskában született, Baján és Bécsben nevelkedett, Becsben lakott A múzeum megnyitását ezelőtt ötvenegy évvel nem érhette meg — meghalt 1924- ben. A debreceni Déri Múzeum 1930 május 25-én nyílt meg. 1925-ben érkezett meg Déri gyűjteménye Bécsből, 1926-ban kezdték építeni a múzeumot Györgyi Dénes és Münnieh Aladár terve szerint, elkészült két év alatt 1929 nyarán indultak meg a berendezési munkák. 1977 szeptemberében újraépítették a múzeum belső terét. Ismét leírhatjuk: „a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma”. Természetesen ne hasonlítsuk akár az újjászületett Nemzeti Múzeumhoz, a várbeli Történeti Múzeumhoz vagy éppen a Kovács Margitéhoz Szentendrén. Másmás rendeltetésük van. A debreceni a város gyöngyszeme. Déri nagyon szerette hazáját. Tudta, hogy a számára „legmagyWabb” városban van egyetem, de az 1902- ből való Hatvan utcai szerény kis városi múzeumot nem ismerte. Ezért választotta Debrecent. Egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, indiai, mongol, általános művelődéstörténeti — nemzetközi méretekben mérve is jelentős — értékeit 1919-ben felajánlotta a városnak. Örömmel vette tudomásul, hogy a csendes, pormentes füvészkertet jelölték ki a múzeum helyéül, a híres Kollégium s a Nagytemplom szomszédságában, Barátságosan fogad a múzeum. Árnyas fák tövében Medgyessy-szobrok, négy nagynyugalmú fekvő alak: a Párizsban nagydíjat kapott Művészet, Tudomány, Régészet, Néprajz. Talán nincs is más szoborkompozíció, mély ily emberközelbe hozná a művészi alkotásokat. Játszó gyermekek ragyogóra koptatják a bronzok domborulatait, szinte velük élnek, mint ahogy együtt él ez a négy szobor elválaszthatatlan egységben a múzeummal. A múzeummal, melyet 1938-ban Déri Frigyes öccse a Kárpátmedence népeinek népművészeti kincseivel egészített ki, s tette a Déri Múzeumot az ország első vidéki közgyűjteményévé. Ne várjuk, hogy amint belépünk, elénk tárul a teljes gyűjtemény, mely évente most is 5—6000 tárgy- gyal gyarapodik. A tudós érdeklődők gondosan rendszerezett raktárakban találják kiegészítését annak, amivel az évenkénti százhúsz-száz- hatvanezer látogató az 1977- ben megnyílt, újjáteremtett múzeumbelsőben a tárlóknál találkozik. (Lehetetlenre vállalkoznánk, ha akár egyetlen, akár több kiemeléssel dicsérnénk értékeit. Ismertem a raktárak zugait, számomra mégis legnagyobb meglepetést a debreceni fazekasság páratlan gazdagsága adta. A rendezés áttekinthető, olyan lélektani elgondolással, hogy a látogató pontosan visszaemlékezzék a látottakra. Eleget tesz városának a múzeum, amikor a híres debreceni ötvösségre, könyvkötésire vagy éppen szűrhímzésre irányítja figyelmünket, eleget tesz „megyei múzeum”-! hivatásának, amikor túllép a város határain, s eleget tesz az egyetemes kultúrának, amikor etruszk bronztükörtől keleti csontfaragásokig széttekint a világ nagy kultúrái között. Négyszázhatvannégy oldalas múzeumi vezetője — Módy György és Dankó Imre szerkesztésében — már önmagában is tiszteletre méltó. K. A. A Dér) Múzeum épülete A rádió hulámhosszán Történelmi lecke —mindenkinek Novemberben újra: Élő történelem Először a legfontosabbat: a rádió november 21-től, szombat, vasárnap, hétfői napokon ismét műsorra tűzi az „Élő történelem” című nyolcrészes sorozatot. S hogy miért fontos ez? Mert ez a műsorsorozat erős fényű reflektorként pásztáz végig 1944 és 1962 közötti történelmünk sorsdöntő eseményein — eképp tehát: történelmi •lecke mindenkinek: átélők- nek, túlélőknek, de főleg fiatal nemzedékek számára Az író-összeállító Asperján György és a rendező Gál István hatalmas mennyiségű anyagból válogatva hozta létre azt a nyolcszor egyórás 'műsort, amelynek utolsó darabja az elmúlt héten hangzott el. Csak érzékeltetés gyanánt, a rádió hang- archívumának 210 kilométernyi magnetofonszalagját hallgatták végig az előkészítő munkálatok során, míg a korabeli sajtócikkekről, röp- i ratokról csaknem négyezer cédulajegyzet készült. Mindebből persze születhetett volna száraz, érdektelen műsor is — a hallgató szerencséjére nem így történt. Történelmünk tizennyolc esztendejének krónikáját hallgathattuk végig, s így utólag visszagondolva az adásra, tulajdonképpen nehéz adásrészleteket, izgalmas pillanatokat a kiemelés szándékával felidézni- Mert. mint ahogy az élet, az „élő történelem” maga, számtalan, izgalmas, tanulságos pillanatot produkált a rádióműsor. Következésképp ez az „életközeliség” szabta meg a sorozat szerkezetét, belső logikáját is, s ennek megvalósítása minden bizonnyal a legnagyobb feladatot jelentette a műsor készítői számára. .Hogy szinte egyszerre jelen legyen a földosztással földet kapott hajdan szegényparaszt. az államosított gyárban dolgozó munkás, a tömegek előtt szónokló Gerő Ernő, Rákosi Mátyás, Szaka- sits Árpád — s mások. Közbevetve, de nem mellékesen jegyzem meg. hogy — főleg az 1945. és 56. közötti esztendőkről — érzékletesebb, testközelibb képet festett az „Élő történelem”, mint a tankönyvek laDiai. Hogy egyebet ne emeljünk ki: Rákosi Mátyás politikai pályafutását szinte a leleplezés erejével idézik meg az elhangzó beszédrészletek. De a konszolidáció időszakaként emlegetett korszak dokumentumai is világos, erőteljes, hiteles képet festenek a húszegynéhány évvel ezelőtti mindennapokról. Hosszan sorolhatnánk a sorozat erényeit; lényegtelen hiányosságaira nem érdemes szót vesztegetni. A Magyar Rádió ifjúsági osztályának kiemelkedő vállalkozásáról még egyszer a legfontosabbat: aki teheti, hallgassa meg a novemberi ismétlést, az iskolákban pedig jól teszik, ha magnetofonra rögzítik. A műsor közvetett, de alapvető kérdésfelvetése, — ismerjük-ismerhetjük-e saját történelmünket eléggé — mindig is időszerű. — eszjé — Fiatalok találkoztak Ifjúsági folklórtalálkozót rendeztek vasárnap a Somogy megyei Szenna községben. A kaposvári járás népi együttesei, köztük az országos hírű szennai hagyományőrző népi együttes tagjai, látványos felvonulást rendeztek a faluban, majd a szennai falumúzeum területén bemutatót tartottak,
