Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-10 / 238. szám
1981. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFilmiegyiet "1 Mephisto Sziabó Isítiván magvar— NSZK koprodukcióban készült filmje. a Mephisto — köztudott — a canines-d filmfesztiválon kéit díiait is kapott: a Legjobb forgatókönyv díiát s a kritikusok elismerését Gamine«, kétségtelen a leghitelesebb helyek egyike a világ „filmterméséinek” megmérettetésére, de ettől függetlenül az ottani elismerés még nem garancia a kedvező hazad fogadtatásra, sikerre. Egyszerűen az ott és akkor, s a sokat emlegetett itt és most ellentéte befolyásolhatta — természetesen — a film megítélését. Más a szakmai megközelítés, a közönség érzelmi töltése stfo... A Mephistót nem kell attól féltenünk, hogy művészi értékei itthon netán elsikkadnak a közvélemény ítéletében. A Klaus Mann azo- nos című regénye alapján — forgatókönyv Dobál Péter. Szabó István — készült film ugyanis hagyományos szerkezetű. a magvar moziközön- ség számára mindmáig leg- elfogadottabbnak tűnő alkotás: eleie van. s vége cselekménye érthető, párbeszédei tiszta logikájúak ért- tőek. a képi kompozícióval tökéletes harmóniában lévő dialógok. De arra való tekintettek nehogy a film nemes egyszerűségét valaki is a művészi igényesség rovására félremagyarázza, sietünk leírni véleményünket a film tartalmi kérdéseiről. Hendrik Höfgent — a film főhőse — ambiciózus., tehetséges hamburgi színész. Ekkor még haladó érzelmű ember. de érvényesülésvágva erősebb elvednél', 'benne az dominál. Sikerszínész lesz. egyre jobban eltávolodik régi önmagától, a fasizálódó Németország úi rétegeinek hulláma emeli magasba. Mindent 'elfogad a hatalom kezéből — közben úgy tesz. mintha ehhez semmi köze sem lenne. A művészet pártatlanságának álarca mögé búvik, ha úgy tetszik: kü- lönbékét köt. Közben, minél magasabbra ível szerencsecsillaga. annál jobban lealjasul. erkölcsi hitelét veszti: A karrier mindenek felett! — ez a kimondatlan jelszava, megtagadja hozzátartozóit. szűkeb b környezete ellen fordul, eljut az . emberi szabadság megkérdőjelezéséig. („Szabadság — minek?”) Szabó István rendezői nagyszerűségével a színészfőhőst alakító Klaus Maria Brandauer zseniális játékával persze az előzőekben nagyon is fekete-fehérnek leírt figura a maga összetettségében. bonyolultságában kerül a néző elé. S a válasz is: nem lehet -különbékét kötni az emberiség érdekeit sértő helyzetekben. Szabó Meohis- tóia eevértemiűen beszél: a bűnös hatalmat elfogadó művész útja Hendrik Höfgen meghasonulásáig vezet. Különös szellemi izgalmat sugároz át a nézőkbe a Mephisto, miközben ritkán látható, kivételesen nagy- erejű színészi alakítás .részese Klaus Maria Brandauer — bécsi színész jóvoltából. A nagyszerű művész iátékára nem tud árnyat vetni a nagy színész alakít egy nagy színészt annyiszor visz- szaköszönő szokványa, szuverénen'. egyéniségéhez legközelebb állóan teremti meg Hendrik Höfgen undort keltő. de mégis szánnivaló. emberi arcát. Nagyszerű alakítása a rendező szándékával tökéletesen egybeeső vallomás: nem lehet elbújni a valóság elől. s a legnagyobb rossz, amikor már önmagunknak is hazudunk. Hosszasan kellene méltatnunk a film kiállítását is. Koltai Lajos operatőr olyan „világot” fotózhatott Hendrik Höfgen környezetében, amilyen a. cselekmény, a lélektani. hangulati tényezők megértéséhez szükséges. Bizonyítja Koltai kamerája azt is. hogy mennyire fontos a milliőraiz a teljes moziélményhez. Sokan mondják. Szahó István — eddigi alkotásaihoz viszonyítva — új utakon indult a Mephisto rendezésekor. Nem vitatjuk, inkább azt véljük fontosabbnak, hogy a cselekmény kristálytisztán követhető mondanivaló megértéséhez tökéletes formát talált, s ezt a legszélesebb értelemben vett mozilátogató számára is élvezhetőén alkalmazza. Ügy véljük, ez az igazi művészfilm. Tiszai Lajos Hétvégi hívogató Kiállítás Szolnokon, Tiszafüreden és Abonyban A szolnoki Galériában holnap délelőtt 11 órakor nyílik meg Makay József festőművész emlékkiállítása. A tiszafüredi Kis«. Pál Múzeumban tegnaptól a Kecskeméti Művészbeiep című kiállítás látható. Az érdeklődők többek között Herman Lipót, Iványi Srünwald Béla, Kmdtty Jánost Nikolszki Jenő és Pólya Tibor Kecskeméten született munkáit láthatják. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban holnap délután föl 6 és este 8 óráitól opera-, operett-, musical- és balettestet rendeznek. A műsorban többek között közreműködik Rózsa Sándor, Felföldi Anikó, Harsány! Frigyes, Czibulás Péter és a szolnoki jazzbaletJt. Abonyban, a tanácsházán holnap déMőtt 11 órakor Donálth Gyula grafikusművész linómetszeteiiből, rajzaiból és akvarelljeiből nyílik kiállítás. A kiállítás október 30-dg várja a látogatókat. Ötletcsere, politikai kabaré Érdekes és változatos szomlbaib délutáni programmal vária a jászberényi fia- tatalokait ma a Déryné Művelődési Központ. A iászsági ifjúsági klubok és a KISZ- alapszarvezetek munkáiéról délután fél háromkor módszertani megbeszélést és ötletcserét tartanak. Ezt követően fél négykor a debreceni Ketten Színház politikai kabaréműsorát tekinthetik meg az érdeklődők, amelynek a címe Vigyázzunk a vonalra! öttől hatig ddaporáma műsort láthatnak, maid az OTP előtti gépkocsiparkolóban! hat órától a Megyei Művelődési és Ifiúsáei Központ munkatársainak közreműködésével távcsöves égholtmegfigvelés és távcsővásár lesz. Az esti diszkó hét órakor kezdődik. TERMÉSZETTUDOMÁNYOS SHOW? Új módszerek a csillagászati ismeretterjesztésben BESZÉLGETÉS DR. HORVÁTH ANDRÁS KANDIDÁTUSSAL A csillagászati napok rendezvénysorozatának vendégeként Szolnokon tartott előadást dr. Horváth András kandidátus, a budapesti Planetárium igazgató ia. akit ez alkalomból kértünk beszélgetésre. — A magvar oktatási intézményekben a csillagászat nem tantárgy. Csillagászati ismereteink éppen ezért meglehetősein hiányosak. Miiven feladótokat ró ez az ismeretterjesztésre ? — A kérdésből következik : elsősorban az iskolákban meg nem szerzett csillagászati alapismereteket kell pótolná. A csillagászati ismeretek ugyanis szükségesek ahhoz, hogv az emberekben korszerű, tudományos világkép alakú lion ki. Lénveffes azonban hogv miiven módszereket választ az ismeretterjesztés, Korunk imformé- cdóözönéve]. köztudomású, hogv nehezen birkózik meg az emberi aflv — az információmennyiségnek csunán kis hányadát kénes befogadni — éonen ezért érdekes. látványos, változatos módszerekkel ki merném monda- ni. szinte show forrná iában kell közvetíteni a tudnivalókat segíteni befogadásukat — Milyen lehetőség van a hagyományostól eltérő úi módszerek kidolgozására alkalmazására? — litt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban éppen ezt hánvtuk- veteittük meg a szakemberekkel. csillagászokkal1, népművelőkkel. Hozzá kell tennem. erre a megbeszélésre éppen azért kerülhet sor Szolnokon, mert a csillagászati ismeretterjesztésnek itt nagyon jó hagyományai vannak, ami pedig az ismeret- terjesztés korszerű módszereinek kidolgozását, bevezetését illeti, a művelődési központ úgyszólván úttörő jellegű munkát végez. — A budapesti Planetárium sajátos eszközeivel a legtöbbet teheti a csillagászati ismeretek terjesztésében. — A Planetárium négy éve nyílt meg. Á négy év alatt harminc műsort dolgoztunk ki. Már kezdetitől arra törekedtünk, hogy a Planetárium ne csupán a csillagászati ismeretterjesztés száraz formáját adja — tehát ne csupán a csillagos égbolt a csillagokat és ezefcnfk mozgását mutassa be, i hanem ezen túlmenően például adjon képet az általunk belátható világegyetem szerkezetéről, annak kialakulásáról, az űrhajózás, az űrkutatás legújabb eredményeiről. Természetesen látványos', élvezhető, befogadható, formáiban. A Planetárium látogatóinak több mint fele diák, iskolai csoportokat bármikor szívesen fogadunk. Szeretnénk azonban ha az illetékes szakágazat elismerné a Planetárium oktatási dntéz- ményjellegét, s előírná — a tantervi anyagba ágyazva — annak látogatását- A gyerekek ugyanis olyan ismeretekhez juthatnának így, amelyeket az iskola nem tud nyújtani, fontosságuk viszont vitathatatlan. T. E. Afrika állatvilágának kiváló ismerője TMLEKEZES KITTENBERGER KALMANRA 100 évvel ezelőtt született Kitten,berger Kálmán vadászbiológus, az Afrika állatvilágát bennszülött módján ismerő kutató, a hazánk múzeumait és a Budapesti Állatkertet gazdagító gyűjtő, a vadászélményeit számos könyvében közkinccsé tevő írá Gyűjteményének becses darabjait a Természettudományi Múzeum állandó kiállításán mindenki megcsodálhatja. Könyvtárak polcain sorakozó, a felszabadulás óta több kiadásban is megjelent vadászélményeit részletező könyvei rendkívül olvasmányosak, és tanulságosak. Már diákkorában kitűnt jó megfigyelőképességével, a hazai környezet és ebben különösen az állatvilág tanulmányozásának szeretetével. Legkedvesebb szórakozása volt ellesni és megismerni a madarak, rovarok életmódját, viselkedését. Mint szegénysorsú gyerek, a helybeli tanítóképző osztályait végigjárva tanítói oklevelet szerzett. Ezután a mindig újat megismerni akarók szenvedélyével Budapesten folytatta tanulmányait, mert természetrajzos polgári iskolai tanári oklevelet akart szerezni. Nyári vakációit feláldozva a Nemzeti Múzeum laboratóriumában kisegítő preparátorként bővítette ismereteit. 1902 őszén — részben anyagi okokból, részben tettre vágyástól fűtve — abbahagyta főiskolai tanulmányait, tanítói állást vállalt Tatragon, a hétfalusi csángó községek egyikében, s közben a Kárpátok állatvilágát kezdte tanulmányozni. Alig lendült bele e kettős hivatás teendőibe, amikor — eddigi törekvéseinek elismeréséül — a Nemzeti Múzeumtól megbízást kapott egy afrikai gyűjtőútra. Hat ízben járt Afrikában, s onnan rendszeresen küldte gyűjtött anyagát a múzeumba, élő állatait pedig a Budapesti Állatkertnek. Eközben lázasan készítette útijegyzeteit, és gyűjtötte szakmai tapasztalatait. 1902—1906 között főleg a Kilimandzsáró vidékének madárvilágát tanulmányozta. Csaknem négyévi kemény munka után megbetegedett, ezért hazakényszerült. Szívós szervezete és erős akarata hamar túlsegítette ezen az akadályon, és már ugyanebben az évben ismét útnak indult. Második felfedező útja során a Vörös-tenger délnyugati partvidékére utazott; ezt az útját azonban rövidesen meg kellett szakítania, mert katonai szolgálatának letöltése miatt 1907-ben hazarendelték. Harmadik, most már hosszabb időtartamúnak ígérkező útját 1908 decemberében a Viktória-tó partvidékén (a mai Kenya és Tanganyika területén) kezdte meg. Innen gazdag élőállat- és múzeumi gyűjteményanyaggal 1912-ben tért haza. Alig rendezte itthon dolgait, a következő év tavaszán újból nekiindult, s az Ugandához tartozó Kongó-őserdő rejtett állatvilágát akarta tanulmányozni, de itt is közbeszólt a sors: az I. világháború miatt az angol fennha- tóságú területen internálták, mindenét elkobozták, s mint hadifoglyot Indiába szállították. Ez személyes szabadságából és tenni akaró életéből öt évet rabolt el. Hadifogságából csak 1919 Szilveszter napján jutott haza. Ettől kezdve a Nimród című vadászlap szerkesztését vállalva újságíróként élt, afrikai utazásához további állami támogatást nem kapott. Magánjellegű segítséggel azonban még két ízben újból eljutott Afrikába, s a régebben megismert körzetekbe visszatérve lehetősége nyílt az évtizedes változások felmérésére és a további gyűjtőmunkára. Majd visszatérve élményeit és tapasztalatait könyveiben is rögzítette Az életművének is tekinthető a Kilimandzsárótól Nagymarosig című könyve már nyomásra kész állapotban volt, amikor a II. világháború pusztítása során 1944- ben a könyvkiadó raktárában a teljes anyag megsemmisült. Szerencsére a felszabadulás utáni években ezt és korábbi munkáit is több kiadásban megjelentették; ezek ma is kedvelt olvasmányai az ifjúságnak és az állatbarátoknak. Utolsó éveit feleségével t.s neves barátaival (Csathó Kálmán, Fekete István) körülvéve Nagymaroson töltötte, s ott halt meg 1958. január 3-án. Hányatott, tartalmas életét, értékes emberi tulajdonságait Fekete istván Kittenberger Kálmán élete című munkájából (1962) ismerhetjük meg. Ez is meggyőzhet bennünket arról, hogy nevének és emlékének megőrzését munkájával jócskán kiérdemelte. Dr. Székely Pál Szülém mégis utazik Sz. Lukács Imre új könyvéről Egv ember, aki arra tette fel írói tehetségét és élete munkáját, hoev a szegényekről és a szegénységről írja ki minden nagy bánatát — ma és nálunk már meglehetősen anakronisztikus. Koldusország minden szegénv- ségének bugyrait szellemi táltosok járták meg előtte. A szegénység minden fáidal- ma. mindes test- és lélek- nvomorító hatása, és éhség kín iái. a nincsteílenség valamennyi embertelensége nagv elődök tollán „ragyogott” föl. Móricz. Illyés. Darvas... — hogy csak a legnagviát kapkodjam össze — utánuk valami fanatikus bátorság és elszántság kell ehhez. És Sz. Lukács Imre mégis ebből a témakörből hozza ki egymás után a könyveit Vele való beszélgetésekből tudom: tisztában van vele. hoev ezt a faita irodalmat nem Dűlt alól fogják adni a könyvesboltban; maga is belátia. hoev ebben rengeteg a statikus elem: szándékosan dolgozik fakó színekkel és már szinte szürkeségig egyszerűsített stílussal — s nem fodítia meg a kritika, nem téríti más ösvényre a kiadók „érteletlensée°”. nem zavaria az olvasóközönség hűvössége. Szülém mégis utazik című. legfrisebb könyve (Kozmosz-könyvek) újra egv ének a szegénységről. Kétszólamú szenvedés: anya és fia Párbeszéde és viaskodása a téma körül. Hogy műfajilag mi is lenne — nincs rá kategória. Nem szépirodalom, nem dokumeptum. nem publicisztika. nem szociográfia. Szívem szerint vitairatnak mondanám. Egymást követő két generáció prizmáján keresztül látjuk a szegénység eleget ismert jegyeit és az erröL ezek rendszerérőn való ítélkezéseiket. És itt. ezen a Danton leli meg író is. olvasó is azt az új elemet, ami komolyan érdemes a figyelemre! összefoglalni úgy lehetne: a szegénység nem űzhető ki az emberből sem nagy tál húsokkal. sem takarékbetéttel. Akkor pedig nem is úgy változik. mint az időjárás. Benne marad generációk ideg- rendszerében« s ha nem is mint létforma, mint „filozófia” sokáig elűzhetetlen. Mert a szegénységből kiemelkedni! nemcsak pénz. vagyon dolga, amit meghozhat egyéni szerencse, társadalmi méretekben pedig az új arcú hatalom — hanem mindenekelőtt világszemlé- leti folyamat. A tudat ugyanis lassabban-nehezebben mozdul, a beide»zettségek nehezebben engednek föl. „Felejteni segíts, ne emlékezni!” — mondta egv helyen a könyv anyahőse. de kiderül, hoev az előző generációknak akkor tán az egész életüket ki kellene radírozni, ha tényleg szeretnék még memóriájukból is kirekeszteni a rosszat. S hogyan is tehetnék. mikor a szegénység talaján termett minden emberi szépségük is? De meg a fiú is leikéből szól. amikor ígv kérdez: „A szegénység utánunk jött? El se hagytuk? Idáig cipeltük a múltunkat?” Aztán: múlt lenne ez már igazán? Pár határral odébb a szegénységből kilábaló ember azon kapja magát, hogy amíg felnéz a múltból megmaradt építészeti csodákra, már a cipőjére veti magát egv sovány. koszos kis gyerekem- bér. hoev pár garast koraion és igyekezetéért. Mi terem ettől a Szülike lelkében, aki szoglálóként. uradalmi napszámosként. mosónőként, gyermekeikért küzdő kis feketézőként. a téeszmozga- lom első robotosaként élte évtizedeit, részeges férfiak oldalán, húsát tépő gyerekek mellett? Ebben az új könyvében Sz. Lukács Imre ezt a nagy konfliktust vázolja föl. s ennek érzelmi tetőpontjáig vezeti el az olvasót. Kár. hogv itt aztán maigára is haevia. Ehhez túl kiadós az expozíció; vagyis igen vázlatos, elnagyolt marad az érdemi „tárgyalás”. A gondolati és érzelmi feszültségek ezzel együtt is magas hőfokon keletkeznek új könyvében, s erőteiliesebbek. mint akármelyik előzőben, őszintesége kivételesen nemes ötvöző anyag. Előadásmódja is. szerkesztésmódja is dinamikusabb iletti nagyobb a mesélőkedve. Korábban végletekig egyszerűsítő stílusa — amiben olykor egészen az olvasó támasztásáig is élmerészkedett! — úi könyvében gazdagodott, színesedett, jóllehet nem tud kilbúini a bőréből. Sz. S. I,
