Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1981. OKTÓBER 25. ünneplőben, kézenfogva... (Fotó: Tarpai) Találkozások Napjában jön meghívó, vagy tel efon kérés: nyugdíjasok napja lesz nálunk, adják hírül, gondoskodunk, gondolunk öregjeinkre. Szépek ezek az események, általában nem maradnak üresen a vendégváró termeik, széksorok. Az öregek ugyanis, — ha csak nem köti őket betegség az ágyhoz — legalább annyira érdeklődnek régi munkahelyük fejlődése, a régi, fiatalabb munkatársak élete, s a velük egyívású pihenők sorsa iránt, mint munkáséletük mindennapjaiban. Érthető ez. Az idejükkel szabadon gazdálkodó, s olykorolykor leginkább a magány csendjétől irtózó embereknek színt, napokig tartó élményeket jelent az a néhány óra, amit a régi, megszokott környezetben tölthetnek. Egymástól távollakó, valamikori váltótársak, egy gépen dolgozók kapaszkodnak meg pár pillanatra a másik kezében, kedvteléssel hallgatják, mennyit változott, fejlődött a munkahely élete, mióta nékik postás viszi a havi járandóságot, érte se kell menni. Igazak, emberi érzésekkel telítettek ezek a találkozások Kár, hogy évente egyszer-kétszer rendezik meg az öregek napját. Legtöbben ugyanis akár havonta jönnének a hívó szóra. Azért nem telhetetlenek. Megértők, mint az idős emberek ... Társkereső ITevelezrirszeretncT I Az éltető mozgás Az élet egyik legalapvetőbb Vele járója a mozgás. Az élet mozgás — a mozgás élet! Cornelius Celsius már 2000 évvel ezelőtt megállapította. hogy „a lustaság árt a testnek és elöre- gíti a gondolkodást!” A mozgás viszont vidámságot, életkedvet, önbizalmat nyújt. Az idős korosztály számára szinte nélkülözhetetlen a rendszeres mozgás, amelyet nem lehet elég korén elkezdeni, viszont nyugodtan mondhatjuk — soha sincs késő ahhoz, hogy az ember hozzálásson. Az öregedés biológiai folyamat. de a valódi kor és a biológiai kor nem mindig azonos. Ismerünk fiatalos öregeket és öreges fiatalokat. A rendszeres testmozgás annyira lelassíthatja az öregedést, hogy hatvanesztendős sportembert bárki üde negyvenesnek nézheti és ez nem csékélység A cél azonban nemcsak a hosszú fiatalság, hanem a hosszú, betegségimentes élet Bár több a semminél, de az idős ember számária sem kielégítő csak a séta. Orvosi tanácsra és egészségi állapotnak megfelelően célszerű rendszeresen, minden nap testedzést végezni. Célszerű sport az úszás. Ezt késő öregkorig lehet űzni, mert. a vízben a mozgás könnyű, nem megerőltető és az izmok számára gyógytornát ielent. Korra és nemre való tekintet nélkül ajánlható a háztömb körüli kor-''a'áS. A nagypapák, nagymamák járhatnak az unokákkal kirándulni túrázni. Jó azonban, ha az idős embernek a testedzés mellett van valami rendszeres kis munkája is. Akinek egészségi állapota megengedi, bármilyen munkát végezhet, ami kedvére van. ami kitölti életét értelmessé teszi nvugdíias évéit, sőt amivel pénzt kereshet és kiegészítheti vele jövedelmét. Vagy: csak magát.. otthonát, gondozza. A testmozgásra ezért ne sajnáljuk az időt. mert. a ráfordítás megtérül egészségben, jó kedvben — az életben. Cseh Tiborné „Jönnek a hosszú őszi, téli esték, s aki egyedül él, mint én, enyhítene a magányán, ha lenne egy levelező társa, akinek írhat, s akitől levelet várhat.” Így kezdte levelét, az a hatvan éves kisvárosi asszony, aki levelező partnert keresne, nemre való tekintet nélkül. Szereti a társaságot, a kirándulásokat és az otthonát is. Magányában most csak kedves citerája a gondűző. Ha valaki levelezne vele, „őszirózsák” jeligére várja a választ a Nyugdíjasok fóruma címén. Mi eljuttatjuk hozzá a sorstársak bemutatkozó levelét szívesen. Csak azt kérjük: a borítékra írják rá: Nyugdíjasok Fóruma, „őszirózsák”. Keveset, lassabban, de vf dolgozni Rákóczáfaivám Gyurgyák István, a Ganz Villamossági Művek nyugdíjasa tágas szépen berendezett családi házában feleségével él. mivel egv leánva és két fia mór ..kire-vut” a házból'. „Petva” 'bácsi — mert munkatársai így híviák — 1978-ban. mint kovács szakmunkás ment nyugdíjba. Ezt követően minden évben a 840 óra ereiéig bejár dolgozni. Januártól, amíg le nem telik. Most éppen .pihenési” időszak van. Ilyenkor még szívesebben emlékszik Ganzos- múltiána. — Kezdetben, mint lakatos dolgoztam a Szurovecz csoportban, maid két év után kerültem a kovácsműhelvbe. egészen a nyugdíjazásomig. Körülöttem végig '.csupa ió emberek dolgoztak, sose volt ok a szomorkodásra. Szerettem — és szeretek is — viccelődni. kedvet csinálni, szórakozni a munkatársakkal. Igaz néha — néha ők is megvicceltek de abból harag soha nem volt. A vezetőimmel mindig jól. kijöttem, munkával elláttak, dolgozhattam. Betegség miatt sose voltam távol, kivéve evv üzemi balesetet. amit munkatársaim okoztak. Olyan csövet melegítettek. ami nedves homokkal volt megtöltve és le volt hegesztve a vége. A melegítésnél persze hogy szétrobbant. Szerencsére komoly baia senkinek nem történt. — Mi az oka. hogy nvug- díi után is visszajár dolgozni? — Hiányzik a munka, az a kis többlet pénz. meg az a ió társaság ott benn. mert tudia. ha én bent vagyok, én vagyok a központ A kovács- műhelv az igazi lacikonyha. Készültek ott olyan lecsók, rántották. sültszalon-'k. egyebek, hogv sose feleitem el az illatát. Ott sütött-főzött a környék minden nagvevő- ie. — Igaz. azóta átszervezések voltak, megszüntették — átmerm+ileg — a kovácsmű- helvt. óo feladatom ígv is van bőven, ha bemegyek. A szerszámkiadóban teszem rendbe a kéziszerszámokat, felújítom a vágókat, kalapácsokat. és egvéb szerszámfé- leségeket. — Akikkel jókat viccelődött. >”'morizált. zömében fiatal. Mit tart. tapasztalatai alapián a fiatalokról? — Azt tapasztaltam, hogv rendesek, dolgoznak . is anv- nvit arrennvi kell. Az hogv van közöttük ilven is. olvan isi? Nézze:,az uiiunk se egyforma. mégis a leaiobb. Ha én most lennék fiatal biztos úgy csinálnék mindent, rrnnt ők. — Mit dolgozik, ha ..nem dolgozik” ... ? , — Ez jó kérdés, de értem már... Mindig dolgoztam itt a ház körül, mivel a kert egv hold nagyságú terület. Csak így tudia egv nyugdíjas az egészségét fenntartani, ha dolgozik. Persze ahogy múlnak az évek. kevesebbet és lassabban. — Január eleién ismét ie- lo.-sv.o.zíjc maid munkára? Kinkről közbeszól a feleség: — megy ő. úgv várja már. hogy menjen, mint a "verek. Búcsúzáskor megkérdezem mire gondolt, amikor meglátott bennünket és a vállalati gépkocsit a ház előtt? — Azt hittem pénzt hoztak . . . Bakos Imre Összeállította: Sóskúti Júlia Edegyu"' Nem esszük a bánat kenyerét Tiszaszentimre új házakkal teli. kissé nehezen járható utcáiban keresgélünk. Fehér fala. piros teteje messziről mutatja, itt laknak Sze- pesiék. A házon és a környékén látszik, nemrég épült Kerítés még nincs, az udvaron fekete szőrpamacs ..acsarkodók” az idegen láttán. — Bundás, eredi a helyedre! — szól ki a verandaaitón a pár hónapos kölyökkutyára a fiatalasszony. Szenes! Sándomé. — Tessék, beljebb! Éppen nagy munkában vagyunk, meszelés, takarítás. Tudja, ilyenkor az ember rendetlenségben van)... — Mit meszelnek? — Az éléskamrát. Közösen használjuk, és az Édesnek ilyen munkákat már nem engedek. — Eavütt laknak? — Már második éve »decemberben. hogy útra összeköltöztünk. Amikor férjhez mentem, akkor is együtt laktunk. mert nekünk nem volt lakásunk. Aztán nemsokára elkerültünk, kaptunk szolgálati lakást a fértem munkahelyétől. ö a Középtiszai Állami Gazdaságban kőműves. ott a gazdaság területén laktunk egészen ’77-ig. amíg a házunk fel nem épült. Édesanyámék is 'kinn éltek a gazdaságban. Ha naponta akartam látni őket sokat kellett kerekezni, gyalogolni. ök meg nehezen közlekedtek. így aztán ’79 decemberében úgy döntöttünk itthon a férjemmel, meg a két gyerekikel, hogy a szüléimét idehozzuk. Elég nagy a ház. elférnek. Élvezzék ők is. — És iól kijönnek eavmás- sal? — Kérdezze meg őket. Édes! Tessék már beiönmi! A hívásra, egy idősebb asz- szony nyit be a konyhába. Ha mesét írnék, róla mintáznám meg a ióságos öreganyó alakját. Kendője alól ősz hajfürtök szabadulnak ki. Megszokott mozdulattal igazítja helyre. — Annvát olvasok, hallok arról, hogv a gyerekek eldobják a szüleiket — mondja Marek Mártonná, a mama. — Hát’istennek. a mi gyerekeink jók. Irénkéék mondták, jöjjünk ide. éljünk együtt. — A aazdasáaban feladták a lakásukat... — Feladtuk? Azt hiszem, semmit se veszítettünk. Itt van külön szoba, konyha, kamrás lakrészünk. A fürdőszobát közösen használjuk. Illyen öregeknek mi kell? Én már 67 éves vagyok, a drága párom meg 71-ikben van. Soha nem lehet semmit tudni... — Ugyan Édes! — szól közbe Irénike. — Nemcsak az öregekkel történhet bai... — Az én anyám még mindig fürge, dolgos asszony. Sokszor engem ,is megszégyenít. Ha nagymosást csdnáL viszi a miénket is. Egvet térül. már ki is vasalt. Már csak azt látom, minden glé- dában áll. — Amíg a két kezem emelni tudom, segítek nekik — iegyzi meg Marék néni. — Látom, mennyi a dolguk. A veiem reggé! elmegy, késiő délutánra ér haza. Irénkének ott a föld. a jószágok. Több mint négyszáz ..kadrát” szőlő és kukorica van. Ö ott dolgozik naphosszat. Jólesik neki. ha hazajön, és nem kell mosni, vasalni, mosogatni. Én meg egész nap itthon vagyok. — Hopp telnek a napok? — A reggel, a délelőtt a takarítással meg a főzéssel Aztán mindig van ez az. Baromfit etetek, vagy mosok, igyekszem hasznosat csinálni ... Estére máT úgy eltáoe- gem magam, hogy tévét sincs kedvem nézni. Csoszogás hallatszik az előszobából. Marci bácsi kukkant be. — Müven munkát haovott félbe? — Volt egy kis hulladék az udvarban, azt takarítottuk el a nagyobbik fiammal Tudja, a sok éves munka után nehezen pihen meg az ember. Én 1952. május 1-től a gazdaságban az állatorvos mellett voltam segéd vagy felcser, ahogy tetszik. Tizenegy éve mentem nyugdíjba. N»-n hogy a vérem ha nem kell bevásárolni vagy a ház körül nincs mit ügyködni, biciklire ülök és kerülök egvet. — Hoav érzik itt maau- kat? — Nem szólunk egymás üeveibe. A fiatalok is. mi is éliük az életünket. ..Egv haj alatt”, jól megvagyunk. — Drága ió édesanyámék se ették soha a bánat kenyerét. mi is együtt laktunk. — ígv a felesége. — De mi is csak a legjobbakat mondhatjuk. Békességben, szeretet- ben élünk. Űgv érezzük, szükségük van ránk a gyerekeknek. Kell ennél több? Valóban, kell? Szekeres Edit Emlékszel még? kötőnek alkotják a nyugdíÜ gy nézzen szét — mutat körbe a teremben dr. Sólyom Gábomé elnök. — hogy ez megyei nyugdíjas találkozó. Most rendezzük meg harmadszor. s a harmincéves szövetkezetnék rengeteg régi bedolgozója jön el a meghívásra. Természetesen, sóik a vidéki is. A szolnoki Háziipari Szövetkezet nyugdíjas találkozóján csupa idős hölgy ül a hosszú asztalak mellett. Természetes: varró- hímző-, jasok nagy részét. Szabó Ferenc, a műszaki vezető kis termelési tájékoztatót rögtönöz nekik. Elmondja, mi minden történt, a ‘kis szövetkezetben tavaly óta. Tótálka ül a sorban. Mindenki csak így szólítja, így ismeri. Huszonhárom évet töltött el a szövetkezetiben. — Tóth Istvánná vagyok — mondja és 1952-ben én is bedolgozóként kezdtem itt a munkáséletet. Varrtam lányka- és bébiruhálkiát, egészen 1963-ig. Akkor középiskolás lett a fiam, úgy éreztem, nincs már rám otthon olyan nagy szükség, mint addig, s bejöttem az üzem'-^ Először endlizőgé- pen dolgoztam, aztán voltam átvevő, minőségi ellenőr. Jártuk a vidéket, hoz- tulk-vittük a munkát. íigy aztán itt nekem mindenki kedves és régi jó ismerősöm. Itt kapta a nevét is, ahogy máig is’ szólítják a volt munkatársad: Tótika. — 1975-ben mentem nyugdíjba. Már a férjem is nyugdíjas, s az a legnagyobb örömünk hogy van egy lány, meg egy kisfiú unokánk. Ikrek, most öt esztendősék. Nagyon szeretem őket. Nyolcvan fehérhajú. jókedvű nyugdíjas. Gyakran kérdezik egymást: Emlékszel. amikor még dolgoztunk? S mondják, sorolják a felejthetetlent. Búcsúzáskor mindenki .kap egy kis ajándékot, s a vezetők kérik szépen vala- mennyiüket: jövőre is jöjjenek. jó szívvel hívják, várják őket. Legalább esy éviben egyszer találkozzanak. Hiszen a teremben levők szinte valamennyien egyszersmind alapítók is, nemcsak megbecsült nyugdíjasok. S az alapítóknak becsületük van a háziipari szövetkezetben. Csakúgy, mint a mostani szorgos dolgozóknak. — s — fotó: T. Z.