Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

1981. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 v FEHÉRLÓFIA A János vitéz után Jan- kovics Marcell Kossuth-dí- jas rendező újaibb, „egész éstés raj z-játékfilmmel?’ ajándékozta meg a leg­őszintébb nézőket, a gyer­mekeket. A magyar népme­sék nyomán készült Fahér- lófila nemcsak tökéletes mű, de könyvtáraikkal ér fel. Gondoljuk ezt abban az ér­telmezésben. hogy a miese képzeletgazdagító hatása mindennapossá teszi az ol­vasás igényét. S hogy erre milyen nagy szükség van, azit nemcsak az olvasás ará­nyainak stagnálására alapít­juk, hanem a gyermekszín­házak na^on is szűkös voltára, a gyermekszínjátszó mozgalom erőtlenedésére is. Más az olvasás, más a film a gyenrnefcszínlház. Megjelenési formábian va­lóban az, az egyik nem pó­tolhatja a másikat, hossza­sán sorolhatnánk a tartalmi és fonna,i különbségieket. Hogy ezt mégsem tesszük egyszerű oka van: a kellő művelődési otthon nélküli, de néhány száz gyermeket felnőtté nevelő apró telepü­lések számára nem az effaj­ta vita a fontos, hanem a jó szellemi táplálék, amely segíti a felnövekvő generá­ciók emberi kiteliesülését. S ha valami, ez a film segíti, hiszen a mese bölcsességével olyan igazságokat plántál a kis nézőikbe, amelyek né'- kül szegényebbek maradná­nak. Nem véletlen, hogy Jan- kovics Marcell új alkotását a várható hatás, tehát a fúnikciófoéli oldaláról közelí­tettük meg. A tudatos vál­lalás nagyszerűségét akarjuk hangsúlyozni a Fehérlófia megszületésekor: a pedagó­giai készség teljességét. A jó mese ugyanis — de ez talán közhely már — nem­csak valamiféle magatartás­formát hordoz, de képzelő­erőt is szabadít fel. Elsőd­legesen éppen azzal, hogy kíváncsivá teszi a kis hall­gatóságot. nézőket. Az ösz- szefüggésak megértése bizo­nyos az életkori sajátossá­gokhoz igazodó absztrakciót kíván. A Fehérlófia nem szájbarágós mese, gondol­kodni tarnt, felnyitja a kép­zeletet. A meseszövés dra­maturgiája percről percre számol a kis nézők figyel­mével. egyszerű, de nem le­egyszerűsítő. a mondaniva­ló csomópontjában felgyul­ladhatnak a miérteik apró kérdéslámpácslkái. A Fehér­lófia figurái talán még a János vitézénél is karakte­risztikusabbak, vizuális öt­letgazdagság jellemzi az egész filmet, s jól eltalált tempó. Bacsó Zoltán a grafikai terveket kellemes, látványos képi megfogalmazással tet­te élővé. Vajda István sa­játos zenei összeállítása jól segíti a mű egészének han­gulatát. Cserhalmi György. Papp Vera és Szemes Mari hang­ja nemcsak kiváló színészi adottságaikat bizonyítja, ha­nem érezni, milyen örömü­ket lelték a Fanyűvő, az Aranyhajú Nyárszépe a Fe­hértó megszólaltatásában, — ti — Koncz Zsuzsa nagylemeze Menetrend „Rohan, az idő ..A há­rom szó a mad tinédzserek­nek nem több. mint egy gyakran hangoztatott köz­hely. aminek igazát ráadá­sul még nem is érzik. A huszonéveseiknek már de­reng valami arról, amit a szavak rejtenek, a harmin­casok prd:" minden bizony­nyal aláírnák az állítást, emlékezve életük egyik kor­szakára, s anmralk niagy slá­gerére, melyet Koncz Zsu: zsa pályája kezdetén éne­kelt. Meddig jutott el a szin­te „csitriként” megismert énekesnő? Mindig szerényen mozgott a színpadon, éne­kelt, s éppen egyszerűségé­ben rejlett varázsa. Nem fordult a tiszavirág-életű stílusok irányába, azon az úton haladt melyet egyéni­sége teremtett. Korosztályá­hoz szól dala mindenkor, melyéknek szerzői a zenész­társak. barátok, az Illés, később a Fonográf muzsiku­sai voltak. Legújabb albu­mának szerzői is az utóbbi együttes tagjai. A Menetrend című albu­mon tökéletes könnyedség­gel. mondhatni eleganciával előadott kompozíciók szere­pelnek. A dalokat profi já­tékkal kísérik a hazai pop­zene egyéniségei (Dés Lász­ló, Gőz László), s számos, már eddig is szakmai tekin­télyt szerzett muzsikusok. Koncz Zsuzsa természetesen a tőle megszokott bájjal, kedvességgel énekel. A lemez szignálra emlé­keztető bevezetéssel indul (Holnapra kész), majd a második kompozícióban (Szólj kedvesem) az énekes­nő lírai hangjának lágy tó­nusában gyönyörködhetünk. Az egytől egyig remek hang- szerelésű számokban olyan hangulatfestéseket fedezhe­tünk fel. mint Tolcsvay László szájharmonika-játé­kát az Ajánlásban. vagy a remeik vokáibetéteket. Nagyon kellemes kilenc dallal lepte meg Koncz Zsu­zsa rajongóit. A zene Tolcs­vay László, a versek Bródy János szakmai nagyszerűsé­gét dicsérik. — fs — inden valódi szép­ség mögött ott rejtőzködik va­lami édes-mély szomorúság is. Ajándékba kapott serceeős kis. öreg lemeziátszóm tűié alatt örmény népzenei le­mez forog. Szépségesen szo­morú zene. Forog a hangle­mez, ablakomat hűvös eső csapkodja. Patakzásait néha összekuszálja egy-egy széllö­kés. Ez a zene meleget áraszt. olyant .mint a tufából épült házak falai az éiszakai lehű­lések ideién, ha hátadat ne­kitámasztod. Ez a zene pa­rancsolja vissza képzelete­met — innen a didergető nyumt-maayaroszáei télből — töibb ezer kilométernyi tá­volságra. Vissza a Kaukázus kéklő és kopár sziklái közé. ahol szeptemberben is har­mincöt fokot mutat a hőmérő htónnvsziála. Máris Gami bazalt- és tufabuckás utcáin csavar­gók: válogathatok mézédes barackok, almák, köpték, fü­gék és szőlők között, s ha measizom iazitiaim: hűvös for­rásvíz fölé hajolhatok, olvan tiszta forrás felé. amelyből eddig csak a mesékben, legen­dákban szereplő csodaszar­vas ihatott. Az is csak a képzeletiemben. Egy kis kitérő: Talán há­roméves lehettem, amikor Nyomoznak a kamaszok A Szigligeti Színház ifjúsági előadásáról Győz az igazság — a gyerekek leleplezték a Keménykala­post Fotó: T. K. L. Szovjet filmek fesztiválja Oscar-díjas mű a programban Az idén isimét megrende­zik hazánkban — ezúttal harmincnegyedszer — a szovjet filmek fesztiválját. Az eseménysorozat megnyi­tóját Miskolcon a Béke, il­letve Budapesten a Szikra filmszínháziban tartják. A november 5-én kezdődő héten öt új szovjet filmet mu­tatnak be. Közöttük lesz a Moszkva nem hisz a köny- nyefcnék című Vlagyimir Menysov rendezte alkotás is. amelyet 1981-ben a leg­jobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal tüntettek ki. Nyifcita Mihalkovot a kö- zépgeneráció egyik legtehet­ségesebb képviselőjének tart­ják a Szovjetunióban. Tu­dását ezúttal két munkájá­val bizonyítja: az Oblomov néhány niapja Goncsarov re­génye alapján készült, fő­szerepét A tavasz 1? pilla­nata sorozatból Schellen- berglként megismert Oleg Tabakov alakítja. Az öt es­te ugyancsak irodalmi fo­gantatásé. Vologyin egyik drámájából rögzítették film- szal'agra. .„Katasztrófa föl­dön-égen” címmel lesz lát­ható Alekszandr Mitta-nak, a „Ragyogj, ragyogj, csil­lagom” alkotójának leg­újabb filmje. Korai darvak címmel Csingiz Ajtmatov azonos című regényéből for­gatott filmet Bolotbek Sam- sijev kirgiz rendező. A fesztivál programját há­rom sorozat teszi teljesebbé. Az elsőben világhírű szov­jet rendezők némafilmjeivel ismerkedhetnék meg a né­zők. Látható lesz Grigorij Kozincev Mihail Romm és Dziga Vertov néhány olyan műve is, amelynek létezésé­ről jószerivel csak a film­mel tudományos szinten foglalkozók tudtak. A má­sodik sorozatban a szovjet filmművészed azon darab­jait vetítik, amelyeket Os­car-, vagy más díjjal tün­tettek ki az utóbbi évtize­dekben. Többek között újra látható lesz a negyvenes évek filmterméséből Don- szkoj: Szivárvány, az ötve­nes évekből Kalatozov: Szállnak a darvak. a hat­vanasokéból Bondarcsuk: Háború és béke. a hetvene­sekéből Kurosiawa: Denszu Uzala című alkotása. A har­madik sorozat a rajzfilmek kedvelőié lesz. Repertoár­ra tűzik Jurij Norstein: Mesék meséje című. tavaly niagy sikert aratót filmjét is. A fesztivál alkalmából delegáció érkezik hazánkba. A küldöttség több vidléki városba is ellátogat, s részt vesz a filmek bemutatóin. A fesztivál idején szerte az országban felújítják a közelmúlt sikeres szovjet filmjeit. Megannyi szeretetre méltó kamasz: Emil, aki nagy va­gány (vagy legalábbis annak szeretne látszani), utálja a sötét öltönyt (vagy legalább­is) csak pecsétesen tartja el­fogadhatónak), Gusztáv, aki ha kell, összedudálja a kör­nyék srácait, amellett igen jól focizik, Professzor, aki úgy érzi, vezetésre termett, s ő már hallott Einsteinről is. Kiskedd, aki gyalázatosán gördeszkázik, de igyekszik mindenütt ott lenni, ennek ellenére csak mellékszerep jut neki. Petzold, akinek fan­táziáját teljesen kikezdték a regények, a krimik, a kép­regények, következésképp bűnügyi szakértő. Kalapocs- ka, aki lány, s ezt a srácok is észreveszik. Kuschmayer, a hegedűtokjával, Mitten- zveig, aki következetesen „if­jabb”. S a nagy kérdés — ha úgy tetszik : a drámai mag — képes-e ez a különböző típusú karakterekből álló he­terogén közösség megbirkóz­ni a feladattal. Mert ott a Keménykalapos, aki nem­csak felnőtt, de lop is, hazu­dik is, fapofával jön-megy, borzasztó erős és félelmetes, ül a vendéglőben, számlálat­lanul ziabálja a lágytojást, föláll, taxiba ül, szállodába megy. Ezt az embert kell le­gyűrniük a gyerekek szövet­ségének, mert ez ellopta Emil pénzét. x — x Erich Kästner 1928-ban írott Emil és a detektívek cí­mű regényének szolnoki színpadi adaptációja a zenés krimi műfaji megjelölést kapta a plakátokon, Az ere­deti epikai mű dramatizálá- sa — Déry Tibor fordítása nyomán Mosonyi Aliz mun­kája — kitűnően sikerült, a darab színpadra állítása pe­Bújva, a Keménykalapos nyomában (Pogány György — balra) és Gusztáv (Jakab Csaba) dig az utóbbi évek legjobb szolnoki gyermekszínházi produkcióját eredményezte. Csak emlékeztetőül: tavaly a Hókirálynőt, előtte a Kama- rambó, a senki fiát játszotta a színház a legkisebbeknek. A még egy évvel korábbi Pa­csuli palota is elsősorban a főszereplő jóvoltából mente­sült az infantilizmus gyanú­ja alól. x — x A rendező, Szurdi Miklós irányításával olyan előadás született, amit a hat-hét év­nél idősebbektől a tizenéves kamaszokig minden gyerek megnézhet, sőt — urambo- csá’ — a húsz-harmincéven túli „gyerekek” sem unat­koznak. A mese jó, mert va­lódi konfliktusa van, a cse­lekményt a rendezés igazán profi módon pergeti ’— mel­lesleg szólva, nemcsak gyer­mekelőadáson kívánatos, ha a színpadon mindig történik valami. A látványosságba be­leférnek a rajzfilmekből bur- leszkből ismerős ötletek, a szövegben — amolyan „édes bűn” ez — * elhangzanak nyomdafestéket „már majd­nem eltűrő” szavak, olyanok persze, amelyeknél jóval vas- kosabbakat használnak már a kiscsoportos óvodások is. Wagner Tamás díszletei, mint valami leporello-képes- könyv oldalai, könnyedén csukódnak, fordulnak, nyíl­nak, szükség szerint előáll konyha-, bank- vagy éppen utcarészlet. Döme Zsolt Vá- rady Szabolcs szövegeire kel­lemes, fülbemászó zenét szer­zett, s néhány szellemes ze­nei ötlettel járult hozzá az előadás sikeréhez. A színészek — köztük né­hányan olyanok, akik aiig- alig vétették magukat észre a korábbi produkciókban — jó átlagteljesítményt nyújta­nak. A detektívcsapatban tetszett Nagy Sándor Tamás csetlő-botló, szerelmes-félté­keny Professzora, Jakab Csa­ba izgő-mozgó, tevékeny Gusztávként. Sebestyén Éva (Nagymama) és a főiskola után a szolnoki színházban ez alkalommal debütáló Fe­hér Anna (Kalapocska) közös jelenetei igen jól sikerültek. x — x Mucsi Zoltán a krimifo­gyasztó, szereplésvágytól túl­fűtött, emiatt gyakran kon­frontáló Petzold szerepében egy pompás rendezői-dra­maturgiai gondolat megtes­tesítője, ő az, akire az elő­adás befejezése épül. Mél­tánytalan volna nem említe­ni Pogány Györgyöt (Emil), Téri Sándort (Mittenzveig), Bárdos Margitot (Kiskedd), Orbán Tibort (Keménykala- pos). Az előadás, a szereplők erényeinek vázlatos számba­vétele mellett nem hallgat­ható el: sajnos több színész beszéde nehezen érthető. Izgalmas, pergő előadás a komolyan vett játék vég­eredménye; befejezésként közösségi diadal, az undok Keménykalapos elnyeri mél­tó büntetését, győz az igaz­ság, túlcsorduló hepiendmég- sincs — a finálé hátterében, immár a tömlöc rácsai mö­gött, még egyszer, egy villa­násra feltűnik a Keményka­lapos figurája, amint rácsait reszelgetve szökésen mester­kedik ... Sz. J. legelőször föltett az ökrös­szekérre az én kedves öreg- apáim i. hogy ..menjünk. fiiam, a pápai vásárra!” Aztán mentünk is minden éviben. Mentem kamaszkoromig, mentem, míg piroslott a má­jusi! cseresznye, míg sár­gult a búzás körte. Az utóbbi időkben megint sokat járom a piacokat. Nem a vásárlás miatt, inkább csak szemet gyönyörködtetni, lel­ket meüegítenli. Van valami megfoghatatlan még a leg- silányabb piac hangulatában is. Csak csörrenjen a kétkaros mérleg lánca, máris odaólál- kodok. Legyen az a piac a Föld bármelyik pontián. ugyanaz az érzés bizsereetet. Mégis mindegyik más és más. Más a pesti vásáncsanok. a iere- váni. az olasz, a német, a bolgár. Emlékszem pár éve úgy álltam az olaszországi Velence halpiacán, mint akit odabetonoztak. Pedig egy olasz halpiac bűze nyáron: leírhatatlan és maidhogvnem elviselhetetlen a magvar orr számárai Mégsem ettől fe­lejthetetlen. Aztán legutóbb, a jere­váni! Túl a Kaukázuson, az ősz közepén. Szerencsére az örmény írószövetség gazdag és kellemes programjai mel­lett a délelőtti óráink szaba­dok voltak. V. Laci bará­tommal már kora reggel nva­másnak hangosan, tíz nerc nem telhetett belé. ott áll­tunk csodálkozó tekintettel a vásárcsarnok lélpcsőin. a Lenin sugárút végén. Persze könnyű volt megtalálni, hi­szen. lenyűgöző és saiátos. öntöttvas ornamentikája messziről odacsalogatott. Ha iól emlékszem. Afiababian építésznek köszönhető a lát­vány. No. és beliül? Féhérbélű dinnyékkel, gránátalmákkal, fügegúlák­kal, titokzatos fűcsomó-he- eveikkel elbarikádolt k/ofák. Bábeli hangzavar a iaválbóL Számiunkra csupa egzotikus növény és gyümölcs. Másnap már meg kellett kóstolni a kétöfelömnvi ba­rackot. a gránátalmaárus előtt sem iöhettünk el úpv. hogy meg ne dicsérjük a termést! Az örmény ember vendég­szeretete mlghírű. ezt mond­ják az útikönyvek. Most az egyszer igazat mondtak. Megtapasztaltuk. Étkezési kultúrájúikról külön is szól­nom keMenne. Bármennyire is furcsán hangzik a sas-lik hazáiában. az étkezés alfáia a friss zöld­ség. ómegája a friss gyü­mölcs. Például a Piacon lá­tott fűcsomókból, amelyet kizárólag a Kaukázus lei­tőin gyűjthetnek csak. min­den örmény asztalára ke­rül. öt—hat félé fűből áll egy csomó. íze mindegyiknek más. van közöttük csípős. édeskés, petrezselyem illatú és ismeretlen kaukázusi ízű. Vendéglátónk nem. kis büszkeséggel újságolja hogy örmény földön nincs egyet­len kliózanító-iálomás. és az elvonókúra is ismeretlen fo­galom. Mindezt a füveknek tullaidonítiákl iHa nincs is „kijózanító” fű. mint azt a szóbeszéd tartja, ám ennek az étkezési kultúrának na­gyon is sok köze lehet a do­loghoz. Beleértve fő helyen a füveket is. Vissza a jereváni piacira. Utolsó napon mi vásáriját vegyen az ember a hazaiak­nak? Olyant, ami több ezer kilométeres utat kibír. ianéLL kül. hoev romlandóba men­ne — Ilyen csak egy lehet: a gránátalma. Mind iáit h á­rom kofa is körbevesz, fe­hér kötényükbe törlik, csi­nosít iák' a portékát. Nem értjük a nyelvet, csak seit- iük: ezt veeve meg. ez a leg­édesebb. inkább az enyémet, mert én adom a legolcsób­ban. Külföldiek lévén, szak­szerű bemutatót tartanak a gránátalma felbontását il­letően, ne menjen egyetlen szem piros bogyó sem pocsék­ba. Négy darabot fizietek, az­tán még kettő kerül a tás­kámba. Hátából, hoav tőle vettem? A piac íratlan tör­vényéi ? Nem tudom. Piiacofc! A Kaukázuson! túl. Piacok! Európálbam. min­denütt. Tenyérnyi, tenyérnyi helyék egy ország, esv vidék asztaláról. Nem lehet lefes­teni. leírni, liekottázni. Nincs az a szín1, nincs az a szó. az a hangsor... Mit mondhatnék még ró­luk? Ha arra iámaik. ne kerül­jék el őket! Pátkai Tivadar ■kunkba vettük a várost. Ta­Piacok —a Kaukázuson túl Ián ki sem mondtuk esv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom