Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. OKTÓBER 16. A FEHÉR­ASZTALNÁL Nemzedékek párbeszéde A múlt küzdelmeiről őszintén — Éjszakába nyúlta találkozó Kisújszálláson v Ezen a csütörtök délutá­non vörös nyakkendős úttö­rők, erőtől duzzadó huszon­évesek, meglett férfiak, és deresedő, ritkuló halántékú hetven-, nyolcvanévesek iparkodtak a kisújszállási Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ba. A klubteremben már minden készen állt a talál­kozóra, amelyet a KISZ vá­rosi bizottsága, a városi ta­nács, a Hazafias Népfront és a városi szakmaközi bizott­ság rendezett. A mintegy öt­ven résztvevő ünnepi össze­jövetele a négy nemzedék vá­rosi találkozója címet visel­tje. Csak érdekességképpen: a legidősebb meghívott a 85. esztendejét töltötte, a legfia­talabb pedig éppen csak 11 éves' múlt. Csillogó szemek figyelték Kisújszállás dísz­polgára, a 80 éves, felszaba­dulás előtti párttag, Vígh Elek bácsi visszaemlékezését. — Ötvenegy éve léptem be a szociáldemokrata pártba, és ez a tett abban az időben az urak előtt vörös posztónak számított. A „bűnömet” te­téztem azzal, hogy még a Népszavát is megrendeltem. Hiába volt pár fillér a lap, nekünk, kubikosoknak, nap­számosoknak nehéz volt elő­teremteni az árát. Képzeljék el, a napi kereset 80 fillér volt, és a szabály úgy szólt, hogy napkeltétől naplemen­téig kell érte dolgozni. Húsz fillérbe került egy liter tej, így kiszámítható: négy liter tejért túrtam a földet reggel fél öttől este nyolcig. Elek bácsi színesen, érde­kesen mesélt a hallgatóság­nak a felszabadulás körüli és utáni évekről, a termelő­szövetkezetek alapításáról, az ötvenes évek embert pró­báló, emberformáló megráz­kódtatásairól. Nagy lapssal fogadott bevezető visszaem­lékezése után Ponyokai Bá­lint tanácselnök a település­ért végzett kiemelkedő tevé­kenységéért ezen az összejö­vetelen, a négy nemzedék képviselői előtt adta át az idei Pro Urbe-díjat Oláh Lajos, Zsoldos István nyug­díjasoknak, valamint a Vas-, Fa- és Építőipari Szövetke­zet kollektívájának. Ezután az úttörők vörös szegfűkkel kedveskedtek az egykori, kisújszállási veterá­noknak : Kovács Józsefnek, Janó Jánosnak, Varga Sán­dornak, Vatai Sándornénak és a többieknek. A színvo­nalas kultúrműsor után kö­tetlen beszélgetéssekkel foly­tatódott az est. Tóth András, a városi pártbizottság első titkára a harmadik generá­ciót képviselte. — Nagyon örülök, hogy ilyen bensőséges hangulatú­ra sikerült ez az összejövetel. Most is beigazolódott: szük­ség van ezekre a rendezvé­nyekre, ahol találkozhat, esz­mecserét folytathat egymás­sal a négy generáció, az út­törők, az ifjúkommunisták, mi felnőttek, és városunk megbecsült nyugdíjasai, köz- tiszteletnek örvendő mun­kásmozgalmi veteránjai. El­végre a múltról, a múlt küz­delmeiről ők tudnak a leghi­telesebben, a legmeggyőzőb­ben beszélni a KISZ-eseknek és az úttörőknek. A találkozás hangulatára jellemző volt, hogy az ere­detileg öt óráig tervezett ta­lálkozó még fél hétkor is va­lamennyi résztvevőt az asz­talhoz „bilincselt”. A miér­teket Szabó László, az Arany János úti iskola 6. b. osz­tályának a tanulója így in­dokolta. — Nekem legfőképpen az ragadta meg a figyelmemet, hogy ezek a bácsik mennyi­re őszintén beszéltek az ak­kori mindennapi életükről. Ma már szinte elképzelhe­tetlen, hogy újságra se futná egy háznál, sőt sokszor ke­nyér sem volt. Én még csak 11 éves múltam, de életem­ben először már zsebpénzt is kapok, havi 20 forintot, amellyel én rendelkezem, és úgy osztom be, hogy édes­ségre, újságra is maradjon belőle. Nemcsak az idősebbek me­séltek hajdanvolt megpróbál­tatásaikról, a fiatalok is el­mondták a napi gondjaikat, beszéltek munkájukról, a mozgalmi élet aktuális cél­kitűzéseiről. Fekete éjszaka kíváncsiskodott már be az ablakon, amikor a találkozó résztvevői hazafelé indultak. Senki sem bánta, hogy elidő­zött, hiszen sok új ismerettel, élménnyel gazdagodott. D. Szabó Miklós Akinek ellenkező oldalon dobog a szíve A 29 éves. kenderesi Már­kus: Zsiemoind. a helybeli November 7. Termelőszövet­kezet gépszerelője első ráné­zésre szakasztott ólvan. mint bármelyik huszonéves társa. A középtermetű, mosolygós szakmunkást mégis messze- földön híres emberként is­merik. — Születésemkor Szolno­kon kiderült, hogy a szívem rendhagyó módon valahogy a mellkas jobb oldalában fej­lődött ki — meséli. — Sze­gény édesanyám halálra ré­mült. de az orvosok meg­nyugtatták : habár valóban ri+ka esetről van szó. ettől az apró rendellenességtől akár százhúsz évig is elél­hetek. Arra kérték, ne so­kat törődjön vele. Így is volt. a szülők örö­mére egészségesen, egyenle­tesen fejlődött a kisfiú, együtt játszott, focizott a többiekkel, és a faluhelyen a fiúknak kötelező jellegű fá- ramásizást is ..elsajátította”. Igazi a rendszeres testneve­lés alól felmentették, bár ő semmiféle mozgás, őrsi ösz- szejövetel. portva. táborozás, őszi betakarítási munka alól nem húzta ki magát, elvégre az évek nemcsak sebesen, de teljesen tünetmentesen rö­pültek. — Felső tagozatos voltam amikor vakbélgyulladással kórházba kerültem — foly­tatja —. és ott kezdődött a tulaidonképoend másik cso­da. Két. különböző sebésze­ten is vizsgáltak, és miután a jobb oldalamon, ahogy szok­ták felvágtak, kiderült, a ..tettes”, a vakbél az ellen­kező oldalon lapul. Bonyo­lult úton. de sikerült eltá­volítani újabb metszés nél­kül. Az apró ..lékelés” követ­keztében arra is fény derült, hogy bizonyos belső szerve­im. például a mái. is fordít­va találhatók. Az ámuláson kívül semmit sem közöltek, és orvossal is csak azért ta­lálkoztam azóta, mert eltö­rött a lábam. Közben ionéhány év telt el. és ma már a hajdani kis­Együtt focizott a többiekkel legény.- Márkus Zsigmond 29 éves. A termelőszövetkezet megbecsült tagia. aki tavaly is 3 ezer 170 munkaórát tél­iesített: a szakmájában. Bz nem kevesebb, mint napi 10 óra elfoglaltság la műhcity­ben. „Mellesleg” a Killián György Ifjúsági Szocialista Brigád vezetője. KISZ-titkár volt. most is tagia az ifiű- kommunista szövetségnek, pártvezetőségi tag. Hobbija a traktorvezetés. a szerelés a bütvkölé^ de a sportot is kedveli. A kenderesi focicsa­pat egyik leghűségesebb szurkolója, és nincs az a jég­eső vagy kánikula, ami miatt a hazai összecsapásokról hi­ányozna. Saját háza van. és tervei sízerint most már a nősülés következik. Nevetve közli, sürgősen keres egv olyan kislányt, akinek a szí­ve maid őérette is dobog. Az sem kizáró ok ha — az övé­vel ellentétben, hagyományo­sán — a bal oldalon. Értelmet ad életének Szép vagy Alföld Középdöntőben a szolnokiak A Magyar Rádió Szén vagy Alföld című mű­veltségi versenyének szerdai elődöntőién Szol­nok és a Békés megyei Tótkomlós csapata küz­dött a továbbjutásért. A szolnokiak úgyszól­ván valamennyi kérdés­re hibátlan választ ad­tak. mindössze 3 ponttal értek ■ el kevesebbet a : maximális 100-nál. A I versenyen történelmi. néoraizi. irodalmi és ze- ; nei kérdjek váltották , egymást. A válaszokat nem csupán a zsűri hall­gatta megelégedéssel, de a hallgatóknak is él­ményt jelentettek, hisz jónéhány — talán nem mindenki előtt ismert — adalékot tudhattak meg a megye múltjáról, iro­dalmi hagyományairól, az itt élő emberek szoká­sairól. a Kunságról, a Jászságról. A tótkomlósnak sem voltak azonban, kevésbé ismerői a békési tájnak. Mindössze 6 ponttal ma­radtak lel a Szolnokiak mögött, nagy valószínű­séggel őket is ott üdvö­zölhetjük maid a közép­döntőbe jutott csaoatlok között. Minden tiszteletet, meg­becsülést megérdemelnek a hivatásukat szerető, azért élő, szakmájukat magas színvo­nalon művelő emberek. Akik — amíg dolgoznak — igye­keznek tudásukból a legtöb­bet nyújtani, hogy mások élete jobbá, szebbé, tartal­masabbá váljék az ő tevé­kenységük által. És mennyi­re megkülönböztetett tiszte­let illeti meg azt, aki, bár már nyugdíjas, akinek tes­tét betegség sanyargatja, mégis igyekszik még tenni valamit a közért. Az asszony, akiről szó van, a tanácsok megalakulásától 1970-ig volt a megyében ve­zető védőnő. Mai utódai úgy beszélnek róla: Tusnádi Etelka a hőskorban kezdte, amikor Szolnok megyében is ki kellett alakítani a védő­női hálózatot. Amikor az anyákkal először próbáltuk megértetni, hogy a védőnő az ő segítségük, hogy az ő hasz­nukra történik a családláto­gatás, a kismamák, a csecse­mők ellenőrzése, hogy egész­ségesebb, új nemzedék érde­kében szól, figyelmeztet, int, segít, magyaráz. Számtalan bölcsődei nevelési módszer alkalmazása emlékeztet rá ma is. Védőnők, akik mellette tanulták meg igazán a hiva­tásukat szeretni, számtalan­szor emlegetik. Mennyi kez­deményezés, okos ötlet fű­ződik a nevéhez! És az intő szó, amit oly sokszor han­goztatott: a védőnőnek min­dent el kell követnie, hogy a csecsemőt anyatejjel táp­lálják, mert az semmivel sem pótolható számára... A közelmúltban, amikor a megyei tanács vb egészségügyi osztálya munkaértekezletet tartott az anya- és csecse­mővédelmi munkában részt vevők szárfiára, a tanácsko­zás végén a következő be­jelentés hangzott el: Tusná­di Etelka nyugdíjas megyei védőnő megkereste az egész­ségügyi osztályt, és felaján­lotta, hogy Szolnok megye területén a csecsemők anya­tejes táplálásának propagá­lása érdekében négy éven keresztül évenként ezer fo­rintot adományoz annak a védőnőnek, aki e területen a legeredményesebben dolgo­zik. A pénzügyminiszter köz­érdekű célra juttatott ado­mányokról szóló rendelete értelmében az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyta a felajánlást, és ezen az érte­kezletei) először Urbán An- talné nagyiváni védőnő ér­demesült arra, hogy átvegye Tusnádi Etelka ajándékát. Nem tudom, mennyi Tus­nádi Etelka nyugdíja. Bizo­nyára nem magas összeg. Ám tenni akar ma is, idősen is, betegen is, ahogyan tőle telik, az anyákért, a kicsi­nyekért, mert ez ad értelmet az életének. V. V. Tálak fából, agyagból Fazekas és fafaragó kiállítása Tószegen Az egyszínű mázzal bevont korsók egy festett váza társaságában Az elmúlt hét végén nagy érdeklődés mellett nyitották meg Tószegen, a művelődési házban a községben élő Tóth József fazekas és Hegedűs József fafaragó kiállításait. A tárlaton a fazekasrr\es- ter a szakma szinte vala­mennyi fortélyát felvonultat­ta munkáiban. Az egyszerű­en formázott egyszínű edé­nyektől a sajáté* Döbrögi­kancsón át a mai. kerámiáig mind megtalálhatók a bemu­tatón. Igen érdekesek, egyé­ni hangulatot árasztanak a — kiállítás egyik színfoltja — az úgynevezett házaspár- figurák. A szép erezetű, míves fa­tálak Hegedűs József tanító munkáját dicsérik. Alkotá­saiban a folklórból merít, de az elkészített darabok már a mai ízlés, igények kielégíté­sére törekednek. Jó érzékkel fedi fel az anyag kínálta le­hetőségeket. bizonyítják ezt a kiállításon látható állatfi­gurái. Tetszetős külsőben láthatjuk a fűszertartókat, s a bemutató talán legsikere­sebb darabja a faragott pa­raszti konyhabútor. Az érdeklődők a gonddal összeállítót* kiállítást októ­ber 26-ig nézhetik meg. A szép erezetű tálak, gyertvatar tők a mai igényeket is kielégítik Ez évben — szakaszosan — úiabl 110 OTP értékesítésű lakásba köl­tözhettek be az ú.i tulaidono- / sok Tiszafüreden. Kétriin- S' kön a Néphadsereg úti lakótélén közelmúlt- ban elkészült sor- házai láthatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom