Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-14 / 241. szám

SZOLNOK MEGYEI -NÉPLAP 4 1981. OKTÓBER 14. Ha felmegy a pumpa A utóalkatrósz-gondok A hiány megszüntetésére itthon gyártják katnész szükséges. Mivel jár- nyai Keripair gyártja. Szö- műporkunk zöme szocialista Mindannyiunk életében akadtak már olyan helyze­tek, amikor úgy éreztük, fel­robbanunk a méregtől. Az ilyenkor szokásos reagálás személyenként, életkoronként eltérő. Cikkünkben arra ke­ressük a választ: hogyan vé­szeli át ezeket a pillanatokat a gyárigazgató, a hivatásos autóbuszvezető, a háziasszony és az igazgató főorvos. Mező Béla, az MHD tisza­füredi üzemének igazgatója középtermetű, jókötésű em­ber. Ügy ismerik, aki ker­telés nélkül, őszintén, min­den helyzetben önálló véle­ményt formál: „lefelé is, meg felfelé is”. Az előzmények­hez hozzátartozik, hogy az évenkénti 380 millió forintot produkáló üzem a megbízha­tó jelzővel minősíthető a legtalálóbban. I döntés kényszere — Azt mondják — kezdi a beszélgetést —, ma a gyár­igazgatókat a sebesen változó gazdasági szabályozók viszik a sírba. Ez nem így van, mert az is tény, ehhez igazodni lehet. Ügy kell szervezni a belső munkát, hogy az ország ne járjon rosszul, meg mi sem. — Akkor mi miatt emelke­dik a vér cukor szintje? — Ha a becsületesen el­végzett munka eredménye nem látszik. Például nem ér­kezik időben az ígért, várva várt vagon, miközben mi kezünket-lábunkat törjük, hogy a termékünk határidő­re elkészüljön. Néhány apró alkatrészt nem kapunk idő­re a partnereinktől, így áll, vagy jobb híján más munká­ba fog egy-egy részleg. Ilyen­kor mindig, elsősorban a ve­zető szavahihetősége forog kockán. Hasonlóképpen nem szeretem a totojázó, döntés elől kitérő embereket sem. — Ilyenkor emeltebb a hangja? — Nagyon ritkán. — A mód? — Vívódom, elemzem a hibát vagy a tévedést, és négyszemközt tárgyalok az illetővel. Olykor alszom egyet rá, sőt arra is akadt példa, hogy az előző napi hangvé­telért másnap elnézést kér­tem. — Hazaviszi a gondjait? — Néha, és olykor elmon­dom a feleségemnek, aki köz­gazdász, és esetenként segít a megoldásban. — Használ orvosságot? — Nézze, 56 éves múltam, és bevallom, reggelenként a vérnyomáscsökkentő és egy szolid id°gnvugtató is az el- fogyasztandók közé tartozik. Ezzel nem az igénybevételt igyekszem bizonyítani, hi­szen akad, aki marékszámra él hasonló gyógyszerekkel. A másik nyugtató: az olvasás. Minden érdekel: az újságtól kezdve a szépirodalomig. Balaskó András tiszaörsi autóbuszvezető 21 éve az or­szágutak vándora. A Tisza­füred—Szolnok közötti távol­ságot járja, és egy karcolás nem sok, neki még ekkora „balesete” sem adódott. Rá­adásul az ismerősei a nyuga­lom szobrának tartják. — Látszólag minden hely­zetben rezzenéstelen az arca. Többször megfigyeltem. — Belül azért néha hábo- rog, főleg a hétvégeken a négyesen. Sok az alkalmi pi­lóta, és mindenki rohan, ki a rokonokhoz, ki a kórház­ba, ki pedig a temetőbe. — De ilyenkor se színese­dik az arca, inkább félrehú­zódik a hatalmas Ikarusz- szal. — Nem szeretem senkivel kiélezni a dolgot, mert nekem vezetnem kell, hazavinni a hatvan-nyolcvan vagy éppen száz embert. Márpedig lila fejjel ez nehezen megy. — A recept? I barkácsolás segít — Ha idegesen fejezem be a napot, beveszem magam a műhelybe, otthon: fúrok, fa­ragok, barkácsolok, így gyó­gyítom magam 41 évesen. Igaz, most egy kicsit a tor­komban dobog a szívem, mert a Eztfnérzékelésemmel vala­mi baj akadt, és a főváros­ba kell mennem végső ki­vizsgálásra, ahol kimondják az utolsó szót. özvegy Pintér Ferencné kunhegyesi lakos november­ben lesz hatvanéves. Nyug­díjas, és földműveléssel, jó­szágtartással foglalkozik. — Annyit tudni kell ró­lam, hogy megértse a termé­szetem: rám illik a réges- régi kunsági mondás, misze­rint az az igazi paraszt, aki már lenyelt fél véka port, fél véka pernyét vagy kormot. Ennyit pedig már én is be­szippantottam tízéves korom óta, mikortól a földet túrom, a kályhát, az üstöt kormo- lom, majd a kenyeret, a ka­lácsot sütöm. Mert az én éle­temet azóta is a parasztizá- lás tölti ki teljesen. Szüleim­nek egyetlen gyereke vol­tam. Nem tanulhattam, és a negyedik elemi után meg kel­lett markolnom az eke szarvát, hajtani a két szür­két. Ez a kemény, paraszti élet tett ilyenné, bizony, oly­kor eljár a szám. — Például? — Most is az egyik száz­kilós hízó megevett az udva­ron egy műanyag játékrepü­lőgépet. Ki dobta be hoz­zám, tudja a rosseb, de a dolognak az lett a vége, hogy a jószágot bicskázni kellett. Elhiheti, hogy emle­gettem a szenteket a lemenő­ágig. — És ha „kiimádkozta” magát Erzsi néni, jobb? — Múlik a feszültség, könnyebben vagyok, habár tudom, a gondot nem a haj- derménkűk orvosolják. Zsembeli József igazgató főorvos Karcagon. Négy éve a kórház vezetője, de kiabál­ni talán még senki sem hal­lotta. Afféle csendes, befelé égő típus. — Az igazság kedvéért azért elárulom, háromszor már hangosabban is kinyi­tottam a szám, amióta a kór­házat vezetem. — Hétszáznyolcvan beosz­tottja van, közülük száz egyetemi végzettségű ember. Nehéz vezetni? — Nagyon. Egyrészt mert én pénzügyi gazdálkodást soha nem tanultam, és ah­hoz is értenem kell. Azután 12 féle szakmai igényt kell felülvizsgálni, holott én csak kardiológus vagyok. Azután feszültségeket okoz — külö­nösen az éjszakai és a hét­végi műszakoknál t- az is, hogy sok a fiatalasszony, kis­gyermekes anya nálunk is. — Az önfegyelme dicsére­tes. — Kifelé jól mutat, sajnos befelé rágódom, vívódom, mert a gondjaim elkísérnek a lakásomig. Olykor előfor­dul, hogy az ingerültsége­met a gyermekeimnek vagy a közvetlen környezetemnek kell elviselnie. — Megnyugvás? — A szakmában, mert azért a gyógyításról nem mondtam le. A sport, a zene is nyugtat, és olvasni is sze­retek, habár a szemem ra- koncátlankodik. — Főorvos, kórházigazgató létére jónak tartja a recept­jét? Megszabadulni a feszültségtől — Semmiképpen sem, de ahogy mondják, az ember képtelen kibújni a bőréből. Egyébként is, élettanilag az a legjobb, ha az illető a fel­halmozódott negatív töltésű stressztől a lehető leggyor­sabban megszabadul. Persze, a hogyan sem mellékes. A sírás és a dühöngés is meg­oldást jelenthet. Ennek elle­nére azt mondom, vannak bizonyos társadalmi, udva­riassági szabályok, amelye­ket egy vezetőnek illik be­tartani a munkahelyen. Még akkor is ha úgy érzi, minden kötél szakad, felrobban a dühtől. D. Szabó Miklós Unalomig ismert téma: nincs elegendő gépkocsial­katrész. Hiába a sok elemző cikk, az illetékesek nyilatko­zatai, ígéretei, a helyzet nem változik. A sok átszer­vezés sem vitte előbbre az ügyet. Még tavaly is a bel­földi forgalmazók, a kis- és a nagykereskedelmi vállala­tok, a javító és az üzemel­tető közületek közvetlenül rendelték meg a személygép­jármű-alkatrészt a külföldi szállítóktól a külkereskedel­met lébon yolitó Mogürton keresztül. Az idén azonban változott a helyzet: a több beszerzési forrás igénybevé­telének lehetősége megszűnt, a szocialista országokból származó személygépkocsik­hoz szükséges alkatrészt csak csak az arra kijelölt válla­lat importálhatja (A szovjet típusokhoz az Autóker, az NDK típusokhoz az Alit. a cseh, a lengyel, és a román gépkocsikhoz pedig a Mobil adta fed az idei megrendelé­seket 1980, áprilisában.) Jövőre újabb változásra kerül sor- A megrendelések már ennek megfelelően ké­szültek el. Ezután ugyanis az Affit bonyolítja le a tel­jes autói,pari igények kielé­gítéséhez szükséges anyagok beszerzését és forgalmazását függetlenül a jármű típusá­tól. A kereskedelmi célú al­katrészbeszerzést az Atuóker és a Mobil végzi. Joggal vetődik fel ezek utón a kérdés: ha a többcsa­tornás (1981 előtti) és az egycsatornás (jelenlegi) be­szerzési rendszer nem tudott megfelelő ellátást biztosítani vajon a kétcsatornás (javí- tódpari és kereskedelmi) rendszer lényeges javulást eredményez-e ? Hazánkban csaknem 200 ezer tehergépkocsi és több mint egymillió személyautó közlekedik az utakon. Üze­meltetésükhöz évente 7—8 milliárd forint értékű pótal­— Látja azokat a gömb­akácokat és ott a sövényen túl azt a iuharfasort? Én ül­tettem mind. és ha jól szá­molom. most búcsúzom hu­szadszor tmegsárgult levele­iktől. Így van ez már több mint húsz esztendeje, mióta parkgondozó vagyok Jász­telken. Ilyenkor, szeptember és október táján, ámulok — minden évben újra — ázom hogy milyen szigorú pontos­sággal. bölcs belenyugvással igazodnak a természet évez­redes rendjéhez! Tavasztól nyár végéig pedig gvönvör­országokban gyártott autók­ból áll, alkatrészellátásuk elsősorban ezeken az orszá­gokon múlik. A partnerek azonban évről-évre keveseb­bet szállítanak. Tavaly pél­dául az Autóker által meg­rendelt alkatrészeknek csu­pán 76 százaléka érkezett meg Alkatrészek -híján jár­műveink egy része használ- hatatlanul vesztegel- A meg­csappant készletek hatása még az idén is érezhető. Kétségtelen, hogy az al­katrészellátás legolcsóbb módja általában az import lenne. De tudomásul kell vennünk, hogy partnereink a késztermékek előállítása mellett nem tudnak elegen­dő pótalkatrészt szállítani, s ezt más forrásból kell pó­tolnunk. Akkor is, ha így drágább. Persze nem arra gondolunk hogy a hiányo­kat használható kocsik da­rabokra bontásával kell megszüntetni. A megoldás csak az lehet, ha egyre több cikket gyártunk itthon. Je­lenleg már a magyar ipar gyártja a szükséges alkatré­szek 35—40 százalékát. Első­sorban az univerzális — a gépkocsi , típusától független —, általános technológiával és hazai alapanyagból is el­készíthető részegységek elő­állítása tekinthető reálisnak és érdemesnek. A belföldi gyártás meg­szervezésében — mór ötödik éve — nagy szerepet vállal az Alkatrész Koordinációs Iroda- Az Affit, a Volán és az Autóker közös irodája ugyanis fő feladatának az importalkatrészek hiányának mérséklését tekinti. Eddig 3—400 hiányzó alkatrész ké­szítésére találtak hazai vál­lalkozót, több ezer gyártót, téesz-mélléküzemágat, kis­iparosokat csakúgy, mint ál­lami vállalatokat. Az ablak­törlőket példám a tatabá­ködöm megújulásukban, le­sem hogyan öltözik át a fa és pompázik a rózsa, a szeg­fű. a viola, a sokféle tátika vagy a petúnia. Huszonnégy esztendővel ezelőtt kerültem a jásztelki községi tanácshoz, két évig voltam hivatalsegéd, aztán megbíztak a parkgondozás­sal. Akkoriban elég sivár ábrázata volt a mi falunk­nak. a tanácsháza előtt né­hány csenevész fa. egy pár vadon nőtt bokor és egv sze­gényes virágágy árválko­dott ... Nincs ez így jóL vetkezetek és kisiparosok az iroda felkérésére gyártanak többek között visszapillantó tükröket Trabanthoz, kötő­elemeket, felszerelési cikke­ket perselyeket, Wartburg- hűtőzsalukat, Trabant autó­zárakat- A hiányok mérsék­lését segítette az Autóker közelmúltban megrendezett kiállítása „Gyártót kere­sünk” címmel. Jónéhány be­mutatott alkatrészre sikerült előállítót találni. Persze a hiány nem pótolható teljes mértékben a hazai források­ból, túszén például komplett motor vagy vezérlőegység gyártására nagyon költséges lenne berendezkedni. A belföldi előállítási költ­ségek általában 30—40 szá­zalékkal magasabbak, mint az importárak, de előfordul ennél nagyobb eltérés is. Mégis, — amíg az import- lehetőségek nem javulnak — ebbe az irányba kell halad­nunk, ha meg akarjuk szün­tetni a krónikus alkatrész- hiányt. Gazdaságos termelés esetén més az sem elkép­zelhetetlen hogy mi szállít­sunk szocialista partnereink­nek is. Segíthet a gondokon, hs hasznosítják a kiselejte­zett gépjárműveket, felújít­ják az elhasznált alkatrésze­ket Az Autóker már 15 he­lyen gyűjti a kiselejtezett kocsikat. Ugyancsak enyhít­heti a gondokat a készletek ésszerű elosztása. A készle­tek jelentős része ma ugyan­is nem néhány termelőesz­köz-nagykereskedelmi válla­latnál van, hanem sok ezer üzemeltetőnél. Előfordul, hogy csak részben használ­ják fel, állaguk romlik, el­avulnak. Bár nem vitás, hogy e helyzeten érdemben csak elegendő készlet birto­kában állandó kínálat és választék megteremtésével lehetne változtatni. Nagy Feri — mondogattam már az első napokban ma­gamnak — mert való igaz. hogy nem dicsekedhetünk emeletes házakkal, flancos kerítésekkel, de az. hogy nincs egy valamire való par­kunk. és csunaszak az utcák, hogy nem futja arra a pár szál virágra, ami a porták elejét díszítené, az már a mi szégyenünk. Szerencsére sokan gondol­kodnak így Jásztelken. Elő­ször a község központját hoz­tuk rendbe, fákkal, díszcser­jékkel. virágágyakkal ültet­tük tele. Aztán, mert a fa­lusi ember nehezen tűri. hogy a másik portája szebb legyen az övénél, a mellék­utcákban is elkezdték a fa­ültetést. a házak előtt egy- egy virágágy kialakítását néhány díszcserje nevelését. Eljutottunk odáig. hogy Jásztelken a legdíszesebb kerítésnél is többre becsülik a gondozott, évente legalább kétszer formásra nyírt zöld­sövényt. A ..Tiszta udvar, rendes ház” fogalmába szi­gorúan beletartozik a dísz­cserje. a virág, és olyan be­csülete van a fának, hogy aki épít elvétve sem vág ki fát. ha pedig kész a ház. első dolga fát ültetni eléje. Látja már nemcsak a gondozásomra bízott parkok­kal’. közterekkel, de mások utcájával is dicsekszem! Gyakran kapom magam ezen. talán attól van. hogy portámnak tekintem az egész községet. Öröm halla­ni. hogy aki Jásztelekre lá­togat. virágoskertnek nevezi a falut. Amikor ráérek, szí­vesen segítek, ahol megkér­nek rá. Ügy mint az egyik cimborámnál legutóbb, aki a nyáron adta férjhez a lánvát. és el se tudta képzelni az udvaron rendezett lagzit anélkül, hogy ne lenne göm­bölyűre nyírva a díszcserje- sor. Illés Antal Játékparadicsom B. M. É. Jásztelken megbecsülik a fát és a virágot A falu kertésze JTANYA_

Next

/
Oldalképek
Tartalom