Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

1981. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFlImlegyiet ) Egy zseni, két haver, egy balek Versről, versmondásról, rendezői tervekről Nehéz mesterség a miénk Beszélgetés Madaras Józseffel Az olasz—francia—NSZK koprodukcióban készült westemfilmet hárman írták, köztük a rendező Damiano Damiani. Jó bosszúra is si­keredett. mindenki megdol­gozott a pénzéért. A zene­szerző. a világhírű Ennio Morricone talán legkevésbé, érezhetően csak a bal kezét használta, amikor a piani- nóján az Egv zseni, két ha­ver. egy balek zenéiét kom­ponálta. Szokvány recept alapián készült Damiano Damiani — tudomásunk szerint — első cowbovfilmie. mégpedig a római konyha ízeiből. Adott egv kék szemű fiatalember, a züllésnek indult, ám né-, péhez később visszatérő in­dián. egv gonosz kormánv- zóféle őrnagy, aki el akaria űzni földiükről az indiáno­kat s persze van egv Lucv is. mert nélküle nem is len­ne igazi a makaróni wes­tern: szükséges, mint a iól kifőzött gyengén remegő csőtésztához a közepesen ér°tt illatos oarmezán. A szerzői hármas ötletek­ben mintha egymást licitál­ni igyekezett volna, s végül már az alapötleten kell gon­dolkodnunk. vagyis azon: honnan is indultak hőseink, s ki merre tart. Legfeljebb eev-eev gyilkosság az út- i*elzőtábla. de még ígv sem biztos semmi, hiszen Loko­motív Bili rézbőrű szesz­testvérünkről nehéz előre Szolnokom, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban ma este 7 órától kerül sor a Találkozások ’81 című pódiumest sorozat első elő­adására. A közönség Császár Angéla, á Nemzeti Színház és Kovács István, a József Attila Színház művészének „Ak,arsz-e játszani” című ze­nés műsorát láthatja. A me­ző tűni művelődési központ­ban ma délután 6 és este 8 óráitól a Finish együttes kon­certje várja a fiatalokat. Ugyanitt a hétvégén a Ma­gyar Vasútmodellezők és tudni, hogy éppen kinek a pártjára issza magát. Am a vér nem válik vízzé, a csen­desen csordogáló műtermi patakok sem whiskyvé. aminek hőseink szívük sze­rint nem örülnek. Boldog­ságuk persze ennék ellenére kikerülhetetlen. A rendszeres mozilátogató viszont annak nem örülhet hogy a nagyszerű Damiano Damiani „felvállalta” ezt a filmet. Damianit probléma- érzékeny. a társadalmi igaz­ságtalanságokat mérésen feltáró művésznek ismertük meg eddigi munkáiból, meg­lepetésnek számít hogy ma­karóni-westemt rendezett Mentségévé szolgáljon. hogy az egész „cowboyosdit” csak annvira vette komolyan, amennyire a műfai írott és íratlan szabályai azt ki- kerülhetetlenné tették. Némi „damiarvs” fintor végigvo­nul az egész helyenként a paródia határáig iutó fil­men. mintegy éreztetvén: ne vegyétek komolyan! A szándék tiszteletre méltó: az olasz film-vígjátékok leg- iobb hagyományaival men­teni az elcsépelt westemt. Az eredmény azonban ké­tes többet árt. mint hasz­nál. összességében persze mindegy ennek a gyengén közepes, de közönségsiker­nek ígérkező filmnek, úgy­sem csak egy balek akad. aki megnézi... — ti — Vasútbarátok Országos Egye­sületének vasútmodell kiál­lítását láthatják az érdeklő­dők. Kisújszálláson a József Aitltilla művelődési ház ma délután 4 órától filmvetítés­re várja a gyerekeket, este 7 órától pedig discót rendez a fiataloknak. A Kecsekemétre látogatók holnap délelőtt 11 órától a Kitüntetett ipari formák Csehszlovákiában című ki­állítást tekinthetik meg a megyei művelődési központ­ban. Nem emlékeztet a mutatós, daliás filmcsillagokra Mé­gis, ha megjelenik, föl kell figyelnünk rá. Robbanásra kész alkat, feszültséggel teli, vibráló jelenség. Sokféle szerepben játszott, szinte minden figuráit nagy átélés­sel fönnállt meg Annyira, hogy néha azonosították egy_egy alakkal, mintha csak neki, róla írták volna a tör­ténetet Mások gyakran mondják róla, de magát ösz­tönös színésznek tartja-e Madaras József? — Az volt az általános vé­lemény, tálán 1970-ig, hogy nem vagyok, tudatos az ala­kításaimban. Am sehogysem bizonyult ez helyesnek, hi­szen sokfélle szerepben sü­tötték ezt a bélyeget rám. Á Pesiti háztetők bamdávezéré- ről azt állították, hogy ne­kem találták ki, a Rozsdaite- metőről, hogy rólam szók de hasonlóiképpen volt a Woy- zeck-kel vagy a Pókfoci igazgatójával vagy a Vigyo- rivall. Ügy gondolom, hogy csak nagyon fegyelmezett tartással lehet ennyiféle „ösztönösséget” megvalósíta­ni. Az évek alatt persze én is változtam. Ha most kezde­ném az életem, mindent másként csinálnék. Minden szorongást, rezdülést meg tudnék figyelni, az emberről teljesebb képet kialakítva. Akkor még precízebben al­kotnék meg egy-egy jelle­met. — Milyen hatást tart leg­erősebbnek a pályáján? — Számomra József Atti­la jelenti a legtöbbét. A sors közössége fűz hozzá: olyan dolgokról formált pontos ké­pet, amelyeket magam is át­éltem, Először még kötelező anyagként találkoztam alko­tásaival, amikor- a főiskolára jártaim, A Rozsdatemető szá­zadik előadása után, 1964- ben összeroppantam, minden kiúttallanná vált, rámtört; a halálfélelem Jó tíz évig or­vostól orvosig vándoroltam. Akkor ismerkedtem meg a költő pályájával, s közelebb­ről verseivel Négy-öt évig szívósan kutattam a nyoma­it. Kifaggattam, akit még él­ve találtam hozzátartozói, barátai közül. Így jöttem rá, hogy milyen hiányokkal, fájdalmakkal küszködött Például az édesanyjáról írott költeményei azért olyan gyönyörűek, mert soha éle­tében nem talált valójában rá, el volt szakítva tőle. Sze­retet nélküli űrben élt. Ekkor láttam úgy, hogy versei nekem való „imák”. Különösen azért, mert ebben az időben olvastam arról, hogy halála napján elmesél­te miként gyógyulhatna meg Elhatározta: ezentúl rend­szeresen fát vág, és sokat sé­tál. Követtem „kúráját”: fi­gyelmet fordítottam kondí­ciómra, azóta is rendszere­sen sportolok. — Tehát a költőnek kö­szönheti az életét? — Így is fogalmazhatnám. Az ő itapaszitalllatai, szenvedé­se s az akarat segített ki a kátyúból. — Műsort állítottak össze Pécsi Ildikóval az elmúlt esztendőben a költő versed­ből. A közönség hogyan fo­gadta ezt a József Attila ké­pet? — Azelőtt úgy hittem, csak én vagyok abszolút híve Csalódnom kellett: minde­nütt óriása tiszteletet, figyel­met tapasztaltam. Bibliaként hordtam költeményeit min­denfelé, s templomi csend fogadott Ügy érzem, engem igazolt a lelkes fogaidtatás. — Másféle alakításaira, például filmszerepeire mi­lyen hatással volt a költő, a vonzalom hogyan épült be művészetébe ? — Nehéz mesterség a mi­énk. A lélek mozgásaiból keld megteremteni a játékál­lapotot. Szerintem nincs na­gyobb érték a természetes­ségnél. Ennek tudatosításá­ban segített József Attala zse­nialitása. Gyermekkarunk­tól hordozzuk magunkban a fáj dalom emlékképeit: eze­ket keűl feltárnunk, hogy mi színészek, örömet szerezhes­sünk másoknak. Nagy hiá­nyok, vágyak, szenvedések: ebből áll életünk. A színpad némi védettséget ad. De so­hasem fogunk már hazata­lálni : nagy félelmünkben ezért úgy viselkedünk, hogy szeressenek, és ne bántsanak. Ez a játék lényege szerin­tem, s minden szerep erről szól — Ritkán, (látjuk színpa­don, miért választotta in­kább a filmet és a televíziót? — A nagyobb kötetlenség vonzott, ez jobban, megfelel számomra. Néhány éve a filmgyárba szerződtem. Nem jelent kevesebb munkát, hi­szen gyakran forgatok. Most éppen, magam készülőik ren­dezésre, póltyafutásoman. el­ső alkatommal'. össze! kez­dek Hernádi Gyula „Léliek- vándorlás” című darabjának megformálásához. Nagy munka lesz. — S a József Attila-est? — Nem hagytuk abba az évforduló elmúltával: nem­régiben a televízióban is lát­hatta a közönség az egyik részét Ügy érezzük, sok he­lyen várják még: ahol eddig megfordultunk, onnan újabb meghívásokat kaptunk. Na­gyon fontos küldetésemnek érzem a műsort, mindig örömmel tellmácsalam ezeket a verseiket Remélem segíte­nek másoknak is... Gábor László Fotó: Veress Jenő 125 éve született Modern irodalom­történet­írásunk megalapozója 125 éve. 1856. szeptember 12-én született Riedl Fri­gyes. a modern magyar iro­dalomtörténet-írás egyik megalapozója. A budapesti egyetemen Gyulai Pál tanít­ványaként szerzett irodalom­tanári diplomát, s már mint ismert kritikus, a kiegyezés utáni korszak legnívósabb sajtóorgánumainak (Pesti Napló. Budapesti Szemle) munkatársa, csaknem hu­szonöt évig középiskolában tanított. Innen nyert meghí­vást 1905-ben mestere. Gyu­lai Pál megüresedett egye­temi katedrájára. Kiváló ‘ pedagógus volt. másfél évtizedes egyetemi működése új koszakot jelen­tett a magyar irodalonv fel­sőfokú oktatásában. Előadá­saiban — merész úiítás- ként — a kortársi irodalom­mal is foglalkozott, a klasz- szikusok értelmezésében De- dig az elsők között alkal­mazta a lélektani elemzés módszerét. Irodalomtörténeti . tanul­mányait és kritikáit is áthat­ja ez a sajátos, az írói. al­kotói munkásságot az egyé­niségen keresztül megköze­lítő eljárásmód. amellyel — akarva-akaratlanul — a századvégen kibontakozó úi magyar irodalom győzelmét segítette elő. hiszen ennek az irodalomnak az egyik leg­fontosabb alapelve az egyé­niség szuverenitásának a hir­detése volt. szemben az aka- démizmus merev dogmáival. Egyik inspirálóiává vált a kilencvenes évek nyu gates tájékozódásának is: fiatal korában maga is sokat uta­zott. s a külföldön szerzett benyomásoknak nagy jelen­tőséget tulajdonított az irói alkotómunkában. Fő művét Aranv Jánosról írta (1887). a már említett lélektani elemzés módszeré­vel sokoldalúan ábrázolva nagy költőnk bonyolult egyé­niségét. A magyar irodalom főirányai című műve (1896) szellemi fejlődésünk össze­foglaló képének első kísérle­te. A tanulmány legszéleseb­ben kidolgozott- része Má­tyásról és a magyar rene­szánszról szól. T. A. Hétvégi hívogató Előadóest, koncert, kiállítás — Mégis milyen körülmények voltak azok? — kér­dezte dón Reba. — Párbajban megöltem a felséges család egyik tag­ját. — Vagy úgy? És név szerint kit? — Az ifjú Ekin herceget. Olyan érzése támadt, hogy mindezek a kérdések semmit sem jelentenek. Hogy ez ugyanolyan játék, ami­lyen a kivégzés módjának megvitatása volt. De a szerze­tesek, a szerzetesek! Honnan kerültek az udvarba a szerzetesek? Ráadásul ilyen ügyes, fürge legények... — Volt-e alkalma Irakamban járni? — Nem . .. Azt hittem elsősorban a családi vagyo­nomat akarja megkaparintani. El sem tudom képzelni, dón Reba. miként reméli megszerezni? — Hát az adománylevél ? — kiáltott fel Aba testvér. — Ostoba vagy, Aba testvér... Rögtön látni, hogy boltos vagy. Nincs tudomásod arról, hogy a hitbizomány nem kerülhet idegen kézbe? Aba testvér felbőszült, de türtőztette magát. — Ne beszéljen ilyen hangon — jegyezte meg dón Reba. — Az igazat akarja tudni? — vágott vissza Rumata. — Hát akkor hallja a színtiszta igazságot: Aha testvér ostoba és boltos. — És Szoamban sem volt alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba. > — Szoanban jártam. — Ismeri dón Kondort, Szoan főbíráját? — 80 — Rumata felfigyelt. — Családunk régi barátja. — Igen nemes lelkű férfi, nemde? — Rendkívül tiszteletre méltó személyiség. — Hát arról tudomása van-e, hogy dón Kondor az őfelsége ellen szőtt összeesküvés részese? ' Rumata felszegte az állát. — Jól jegyezze meg, dón. Reba. számunkra, anyaor­szági törzsök,ös nemesség számára, mindezek a Szoanok és Irukanok, de Airkanar is, a császári korona hűbéresei voltak, és mindörökre azok is maradnak. Don Reba elgondolkodva nézett rá. Rumata gyorsan megfeszítette és újra elernyesztette az izmait. Ügy érezte, a teste engedelmeskedik. A füg­göny mögül ismét előugrott a három szerzetes. Körül­fogták a még egyre hízelgőén mosolygó Aba testvért, és a karját hátracsavarták. — Ó, ja-a-aj!... — jajdult fel Aba testvér. — Hamar, hamar, ne késlekedjetek! — mondta un­dorral dón Reba. A kövér bőszen kapálózott, miközben a függönyök mögé vonszolták. Visítozott, azután hirtelen félelmetes, felismerhetetlen hangon felüvöltött. majd nyomban el­csendesült. Don Reba fel-alá járkált a szobában, és tűnődve vakargatta hátát a nyílvesszővel. „Jó, jó — dünnyögte szinte gyengéden. — Pompás!... Szinte megfeledkezett Rumatáról. — Elintéztem őket. mii? ... Egyikük se nyik- kant!... önöknél, azt hiszem, nem tudják így... Ige-en ... húzta el a szót ábrándosán dón Reba. — Jó! Nos, hát, most pedig beszélgessünk egy kicsit, dón Ru­mata . . . De talán nem is Rumata? Sőt. talán nem ts dón? — Hallgatom önt — mondta Rumata. • — ön nem dón Rumata — jelentette ki dón Reba. — ön névbitorló. Esztori Rumata öt éve meghalt, és nemzetségének családi sírboltjában pihen. Beismeri sa­ját maga vagy segítsek? — Beismerem saját magam — felelte Rumata.-— A nevem Esztori Rumata, és nem szoktam meg, hogy sza­vaimban kételkedjenek. Megpróbállak felmérgesíteni egy kicsit, gondolta. Fáj az oldalam, különben megtáncoltatnálak. — Ügy látom, beszélgetésünket másutt kell folytat­nunk — jelentette ki vészjóslóan dón Reba. Az arcáról eltűnt a kellemes mosoly, ajka egyenes — 81 — vonalba szorult. Furcsán, kissé ijesztően ráncolódott homlokán a bőr. Igen, gondolta Rumata, az ilyentől meg lehet ijedni. — Tehát nem hajlandó beismerni. — állapította meg dón Reba.' — Mit? — Azt, hogy névbitorló. — Tisztelt Réba — felelte Rumata oktatóan — az ilyesmit bizonyítani szokás, ön sérteget! Don Reba arcán émelygős kifejezés jelent meg. — Kedves dón Rumatám — mondta. — Bocsásson meg, egyelőre ezen a néven fogam szólítani. Nos, hát én rendszerint soha semmit nem bizonyítok. Ott, a vi­dám Toronyban bizonyítanak. Ezért tartok jól fizetett, tapasztalt szakembereket.' akik Szent Mika húsdarálója, az Üristen lábvértje segítségével az égvilágon mindent ibe tudnak bizonyítani. Azt is, hogy van Isten, azt is, hogy nincs. Hogy az emberek a kezükön járnak, hogy az oldalukon járnak. Ért engem? — Engem nem fenyeget — mondta Rumata. — önt fenyegeti. Don Reba kis ideig töprengett. — Jól van. Nyilván mégis nekem kell kezdenem. Nézzük meg hát, mivel tűnt ki Esztori dón Rumata ötévi túlvilági élete során az arkanari királyságban. Azután pedig ön megmagyarázza nekem mindennek az értelmét. Rendben van? — Nem szeretnék elhamarkodott ígéreteket tenni — felelte Rumata, — de érdeklődéssel végighallgatom. Don Reba egy ideig az íróasztal fiókjában túrkált, majd előhúzott egy vastag papírlapot, és átfutotta. — Vegye tudomásul, — kezdte nyájas mosollyal,- — hogy én, Arkanar koronavédelmi minisztere, bizonyos lépéseket tettem az úgynevezett könyvtudök, egyéb ha­szontalan és az államra nézve kártékony egyének el­len. Ezek az akciók különös ellenállásba ütköztek. Egy ismeretlen, de rendkívül energikus valaki az orrunk elől elhalászta és a királyság határain túlra juttatta a legfontosabb, legmegrögzötteb bűnözőket. Vegye tudo­másul, — folytatta dón Reba — hogy a keresett Arata főkolompos íelenleg a fellázadt jobbágyok élén az anyaor­szág keleti tartományaiban garázdálkodik, ontja a ne­mesek vérét, és nem szenved hiányt sem pénzben, sem fegyverben. — Elhiszem — mondta Rumata. — Mindjárt lát­tam, hogy nagyon elszánt ember. — 82 — (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom