Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

1981. SZEPTEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T CSODAKERT A SÖVÉNY MÖGÖTT Egy bokor szerencse. Imre bácsi ismeri a négylevelű lóhere termesztésének a titkait A Tiszafüredről kivezető örvényi út végén, ahol már élik ormaik a házak, jobhra- taalna zárikertek övezik az utat. Zömüket öles kerítés, terebélyes élősövény-csík rejti, amelyek fölött csak a nyurga gvümölcsfakoronák kandikálhatnak ki a messze­ségbe futó. szürke betoncsík­ra. Pedig sok csoda húzódik szerényen ezekben a néma kertekben. Ttt van né Idául epv 600 négyszögöles terü­let amelynek Szabó Imre nyugdíjas a gazdája. A tu­lajdonos látszólag fittyet hány a biológia, a növény­tan alapvető törvényeire, hi­szen a homokon évtizedes kutatómunkával mintegy 300 féle növényritkaságot hono­sított mee. 32 fajta, alakú paprika. 36 féle paradicsom. 28 fajta bab 16 féle tök jel­zi az utóbbi két év keresz­teződéseinek. kutatásainak sikereit. A Debreceni Ag­rártudományi Kgvetem ne­ves tanárai rendszeresen felkeresik, segítik, és oly­kor csodálkoznak azon. ho­gyan sikerült olvan íafta növényeket kikísérleteznie, amelyekkel a hajdú főváros legtekintélyesebb mezőgaz­dasági szakemberei sem di­csekedhetnek. A minap a híres szarvasi kertbarát kör tagjai ámul­tak el azon. mi minden megterem a füredi zártkert­ben. Az orszából rendszere­sen több mint 200 helyről visz levelet hozzá a D06ta: ismerősök, ismeretlenek ma­got kérnék, szaporító, oltó­anyagot kunyerálnak. Mert hallottak róla a rádióban, olvastak felőle Valamelyik képes újságban, esetleg na- pilapban. És ő mindenkinek válaszol. Felesége szerint ' nyugdíja fele-harmada jó­szerével bélyegre, boríték­ra „megy el”. Ami a kollekciót illeti, változatos a kínálat. A tel­jesség igénye nélkül: akad itt batáta (gumós, föld alat­ti növény. Vietnam kenye­re), citromfű, tárkony. ízsód. kávécserje, vegeta. Benedék- fű. zséja. uborkadinnye (zöld karában uborka, meg­érve ízre és zamatra diny- nye), kínai bab. szivacstök. sárga patiszon. hosszú, feke­te. kereszteződéssel kialakí­tott hegyes paprika, bika­orrú sárga paprika és így tovább. Képeink ízelítőt nyújtanak a Szabó Imre bá­csi féle 'kert idei szeptem­beri kínálatából. D. Szabó Miklós Fotó: N. Zs. A kolbásztök 100—133 conti. Töltve, sütve, főzve, savanyú­ságnak — egyaránt ízletes. Ha megszárad — dísz lesz belőle Csupa csipke a díszkáposzta Mezőtúri iskolások Miisort adnak a szociális otthon lakiinak A mezőtúri 4-es számú általános iskola diákjai és' tanárai sokat tesznek azért, hogy a város szociális ott­honának idős lakói tiszta, egészséges környezetben él­esnek. Az úttörők többek között a park rendezését végzik, két raj pedig kisebb- naz-mbb ajándékokkal ked­veskedik az otthon lakóinak. A közelgő öregek napiára műsorral készülnek az isko­lások. ÚJ alkalmi levelezőlap Űj alkalmi levelezőlapot bocsát forgalomba a Magvar Posta szeptember 17-én. A levelezőlap dr. Mohácsv Má_ tyas. a modem kertészet magyarországi megalapozóig születésének 100. évforduló­jára készült. Békés Rozi grafikusművész tervei alap­ján. A forgalombahozatal napián a kijelölt postahiva­talokban a vásárlók kíván­ságára elsőnapi bélyegzővel látják el az új levelezőlapot Amikor a hálószoba kitárt ajtaja mellett cipelték el, megpillantotta a lándzsával falhoz szegezett udvari mi­nisztert és a véres lepedőket az ágyon. „Tehát állam­csíny! — gondolta. — Szegény fiú...” Lépcsőn vonszol­ták le, s ekkor elveszítette eszméletét Füves buckán feküdt és a kék égen úszó felhőket nézte. Valaki felrivallt: „Megdöglött? Letépem a fejete­ket!” És akkor jeges víz zúdult alá az égből. Valóban a hátán feküdt, és az eget nézte, csak nem buckán, hanem pocsolyában, s az ég nem kék volt hanem alul vörösbe játszó ólomszürke. „Semmi baj — mondta egy másik hang. — ÉL, hiszen a szemét meresztgeti.” Én élek — gondolta Rurnata. — Rólam van szó. Én meresztgetem a szememet. De mit szenvelegnek? Talán elfelejtettek em­beri módon beszélni? Mellette megmozdult valaki, lomhán toccsant a víz­ben. Az égen egy csúcsos sapkás fej fekete körvonala je­lent meg. — Nos, mii lesz, nemes dón, megy a saját lábán vagy vonszoljuk? — Oldozzátok ki a lábamat — felelte mérgesen Ru- mata, és éles fájdalmat érzett felsebzett ajkán. Valaki tett-vett a lába fölött, ráncigálta. forgatta. Köröskörül halkan beszélgettek: — Derekasan helybenhagytátok ... — Hát. kis híján meglépett... Vajákos, a nyílvessző lepattan róla ... — Ej, a nyavalya törjön ki... Ügy összebogoztátok, hogy nem ismeri ki magát az ember... Világosságot ide! — Inkább késsel. — 75 — ALKALOM SZÜLI A TOLVAJT Rejtélyes ólomzárak, nyitott benzintartályok, pénz a reklámszatyorban A tolvaj, a Magyar Ér­telmező Szótár szerint az a személy, aki lop vagy lopni szokott Nem betö­rő, hiszen a világért sem rombolna, használna ál­kulcsot, kasszafúrót re- szelőt nem tör be erő­szakosan, nem rabot nem bánt nem üt le senkit. Nem tesz mást mint kihasználja az al­kalmat. A légynek sem tudna ártani, ö nem brutális, nem goromba, nem elvetemült bűnöző. Csak tolvaj, aki elveszi, ami megtetszik neki. Na persze ez sem veszélyte­len, törvény tiltja és bünteti, s ha rajta­veszt ... Dehát aki nem tud ellenállni a csábító alkalomnak, az kockáz­tatja a becsületét is, sze­mélyes szabadságát is. Legfeljebb a rács mö­gött töpreng éL, érdemes volt-e a csíábításnak engedni? A meglopott károsult pedig a fejét fogja, vagy jobb esetben ha a másén nem tudott, saját kárán okul. A 7. sz. Volán Vállalat il­letékesei sem igen tehetnek egyebet, mint elkönyvelik a 18 ezer forint értékű benzin hiányát, és megszabadulnak a tolvajoktól, legalábbis at­tól a két gépkocsivezetőtől, aki éjszakánként visszajárt a telepre kiüríteni a ZIL gép­kocsik üzemtartályát. Három hónapon át ugyanis a har­madik társukkal együtt za­vartalanul bonyolíthatták a benzinakciót Nem kellett más hozzá, csak egy gépko­csi, amellyel a telep hátsó kerítéséhez álltak, egy nagy hordd néhány marmonkan- .na. Egyikük szívta a kanná­ba, a másik ingázott vele a harmadik ürítette. Egy akció. 200 liter benzin. Egyszerűen zavartalanul ment minden, a terepet jól ismerték, az üzemanyagtankok nem vol­tak lezárva, a portástól, éj­jeliőrtől pedig nem kellett tartaniuk. Így aztán jó ideig nekik egy fillérükbe sem, míg a vállalatnak 18 ezer fo­rintjába került a tolvajok gépkocsijának, motorkerék­párjának az üzemeltetése Hogy valóban' hármuké vagy többé, ezt nem lehet tudni, mert ők csak 600 liter lopott benzint vallottak be, miután rajtavesztettek. A vállalatnál ugyanis néhány hónap után kezdték sokalla- ni a kiürített üzemanyag- tankok,pótlását, és a rendőr­ségtől segítséget kértek, akik egyik éjszakán a rendészek- kel együtt várták a gyanút­lan tolvajokat Nyilván nem állhat éjje­lente rajtaütésre készen tu­catnyi rendőr és rendész a telephelyeken. Sok eset­ben az éber éjjeliőr a lakat, a biztonsági zár is megtenné. Igaz, hogy nem mindig. Zá­ra válogatja. Megesik, hogy éppen a zárakra, a rossz zárakra építenek a tolvajok. A vasúti vagonok dézsmálá­sának éppen a zárakban keresendő a nyitja. A szol­noki vas­útállo­más ren­dez ő- pálya- udvara az utóbbi években „ideális” terepe lett a vasúti dézsmá- 1 óknak. Lassan nem mú­lik el nap lopás nélkül. Hogy hogy nem. de rendsze­resen úgynevezett zárhiá­nyos (ólomzár nélküli) vago­nok érkeznek a sínekre. Hol szakad le a zár Záhonytól Szolnokig? Rejtély, — mond­ják a vasutasok, a raktáro­sok, akik a kísérő okmányt kezelik, és már csak a zár hiányáról és a megdézsmált árukészletről tesznek jelen­tést, készítenek jegyzőköny­vet A rejtélyesen kinyílt vadonokból a szolnoki vas­útállomáson egycsapásra el­tűnt már másfél mázsa cit­rom. másfél év alatt 60 ezer forint értékű ital, legutóbb komplett bútorgamitiúrákból az összes gyerekheverő, magnófelszerelések hangfa­lakkal tucatszámra. Wart­burg gépkocsikerekek, ame­lyeket drótkötéllel, szíjbi­linccsel rögzítettek a vason padozatához, így aztán alig­— Jaj, testvérek, jaj, ne oldozzátok ki. Megint ránk ront és csépel... Majdnem szétzúzta a fejemet — Mondhattok, amit akartok, testvérek, de én igazá­ban belevágtam a lándzsát Át is törtem a páncélinget — Hé, készen vagytok? Rurnata érezte, hogy a Iába kiszabadul, megfeszítet­te erejét és felült. Néhány rohamosztagos nézte, aho­gyan a pocsolyában hempereg. Rurnata megmozgatta a lapockáját: a keze hátra volt csavarva, de úgy, hogy azt sem tudta, hol a könyöke és hol a keze feje. Minden erejét összeszedte, egyetlen rándítással talpra állt. s nyomban meggörnyedt az oldalába hasító, szörnyű fáj­dalomtól. A rohamosztagosok felnevettek. — Mi az, dón. nem ízlik ? — Elég a fecsegésből — szólt a sötétből a paran­csoló hang. — Jöjjön ide, dón Rurnata. Rurnata dülöngélve megindult a hang felé. Valahon­nan előbukkant egy fáklyás ember, s ment előtte. Ru- m'ata felismerte a helyet: a koronavédelmi minisztéri­um számtalan belső kis udvarának egyike volt, vala­hol a 'királyi istállók mellett. Tehát, ha jobb felé veze­tik, akikor a Toronyba, a kínzókamrába. Ha bal felé, ak­kor a kancelláriába. Megrázta a fejét. Sebaj, gondolta. Ha élek, akkor még harcolok. — Erre — mondta a parancsoló hangú. Kitárt egy alacsony ajtót, s Rurnata lehajolva belé­pett egy tucatnyi mécstől megvilágított, tágas helyiségbe. Közepén, egy kopott szőnyegen, összekötözve, véres em­berek ültek és feküdtek. A falak mentén, hanyagul csa­tabárdjukra támaszkodó, vörös képű rohamosztagosok álltak öntelten: a győzők. Előttük hátrakulcsolt kézzel fel-alá járkált egy szürke egyenruhás tiszt. Rurnata kí­sérője odament a tiszthez, és valamit súgott a fülébe. Az bólintott, érdeklődéssel pillantott Rumatára, és el­tűnt a szoba túlsó végében levő tarka ajtófüggönyök mögött. A rohamosztagosok is érdeklődéssel nézegették Ru- matát. Egyikük megjegyezte: — Szép kövecskéje van a donnák! — Éppen jó lesz a királynak. Meg az öntöttarany- abroncs is. — Most mi magunk vagyunk királyok. — Akkor hát leszedjük? — Abbahagyni — mondta halkan a fekete köpenyes. ' Rum a tájhoz ment, és mellé állt. A rohamosztagosok baljósán méregették. A behízott szemű a tenyerébe kö­pött, egyik kezéből a másikba dobálta a fejszét, és meg­indult Rurnata felé. — ________________— 76 —_____________(Folytatjuk) | h a gurulhattak le maguktól. Nem rosszindulatú feltéte­lezés, hanem tény, hogy a zárak is csak az értékes, könnyen mozdítható, értéke­síthető, használható árukat szállító vagonokról szoktak leszakadni. A kísérő okmányok keze­lői pontosan tudják, hogy melyik vagonban mi van„ melyiket érdemes a tolatás­nál kicsit jobban meglöket- ni. Ritkán derül ki azonban, hogy kik adják a tippet £s kik a végrehajtók. A vasúti dézsmálok közül sokan to­vábbra is ismeretlen tette­sek lesznek, ha a MÁV a vagonok zárásának, őrzésé­nek, jelenlegi módszerén nem változtat. Vagonoktól a gyárudvaro­kon ét a téesz telephelyekig ezer és egy lopásra csábító alkalmat teremt az ellenőr­zés hiánya, a gondatlan táro­lás, mondjuk ki kereken a rendetlenség. A Kö­zépti­szai Álla­mi Gazda­ság bán­halmai te­lepén már kétszer fordult elő, hogy észrevétlenül eltűnt erőgép. Garvaflllér fiatalemberek egy időre kölcsönvették. Nem vitás, különös ötlet a meny­asszonyt „megtraktoroztat- ni” a faluban. Mégis ez tör­tént mindkét esetben. Csak a rend őr járőröknek tűnt fel és vált gyanússá a község főutcáján furikázó lánctal­pas traktor, fülkéjében a szerelmes párral. Mindkét kiruccanás hapy and-dél végződött, a traktorozást mindenki épségben megúsz­ta. Nem volt ilyen szeren­cséje a kunhegyes! Zsiguli tulajdonosnak és a tolvaj­nak, aki az autót ellopta. Nem akart ő lopni, dehogy. De ott volt az a kocsi az üz­let előtt, a gazdája úgy hagy­ta ott, hogy még a motort sem állította le. Soha vissza nem térő alkalom! A nagy­vonalú autótulajdonos Zsi­guliját órákkal később egy árokban összetörve találták meg. A károsultak könnyelmű­sége a legbravúrosabb rend­őri nyomozással sem hozha­tó olykor helyre Sok múlik a gyórsaságon, a szerencsén. Ennek köszönheti egy szol-, noki pincér is, hogy a szer­vírozóasztalon felejtett több ezer forintot tartalmazó nagy bukszáját — amivel a tolvaj taxiba vágta magát — órákon belül visszakapta. A pincér könnyelműségét ezúttal néhány órás ideges­kedéssel megúszta, mert a tettesre és a lopott pénzre a rendőrök még azon az éjsza­kán Kecskeméten, az Arany­homok Szálló bárjában ráta­láltak. A zagy- varékasi Tüzép te­lepveze­tőjének viszont harminc­ezer fo­rintjába került a könnyel­műsége. A telep napi bevé­telét reklámszatyorban vitte magával és felejtette ott, ebédidőben az étteremben. A „becsületes” megtalálót hiá­ba kereste. Ha összeadjuk a társadal­mi és a személyi tulajdon ellen az országban elköve­tett bűncselekményekkel okozott kár értékét, az 1, 5, 10, százezer forintok végösz- szege a tavalyi bűnügyi ada­tok szerint több mint 480 millió forintra rúg. Termé­szetesen nem mind, hozzáve­tőlegesen „csak” az érték fe­le. s ez mind az alkalom­szülte tolvajok és az alkal­mat teremtő károsultak számlájára írható. Kovács Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom