Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 9. Okincsem kincsei forint 20-ért szállítja, ide a A készülő felüljáró, mellette az új Skála Nemsokára befejeződik a Nyugati pályaudvar rekonstrukci­ója is Akácok bújtatta száza­dos kis lakóévületek. tél vortánvira terjeszkedő földszintes vaav a avü- mölcsösök fölé kevélvke- dő emeletes családiház- költeménvek. vén diófák árnyékolta vrésházak az ezeméhányszáz négyszög­ölnyi vortúkon. az or. szágútra merőleges két utca, meg az azokat ösz- szekötő két keresztút mentén — ennyi az a szőlővidék Tiszaföldvár és Homok között, amelynek a neve Ókincsem. Vajon honnan a szév hangzású név? Ifjabb Czeme Pál gverek- kori emliéíkei közit kutat az első úti — ípv nevezik csak az utcákat aiz ottlakók — 58-as számú ház kerítését támasztva. — Beszéltek a résii öreistek valami olvas féle történetet, hoev puszta legelői voltak errefelé valamikor, nem tu­dom már melviik gazdának. Azt mondta esvsizer a fiai­nak. ezen a tálon ástam el a kincsem, meggazdagodhat­tak ti is. ha rátaláltok. Ás­tak. szántottak, megforgattál.. a földet az örökösök. A kincsnek bizonv nvoma se volt de ha már megm-fivél­ték. a legelőt hát betel ©oí- tefték gyümölcsfáikkal, szőlő­vel. Amikor aztán oani"«z- kodtak aoiuknak a meg nem talált kincs miatt a gazda körbevezette őket a termés alatt rosvadozó gyümölcsfák, meg a fürtökkel teli szőlő­tőkék között és azt mondta: lati átok fiaim, ez az én kin­csem. a ti munkával! megte­remtett örökségetek. A szomszéd noritán idő­sebb férfi támogatta alá ka­rókkal a termés súlyétól földiig halló almafaágakat — Szén történetet mesélt a szomszédban a fia — mondom idősebb Czene Pál­nak. — Inkább mesének hangzik. De valóban ilyen kincses ez az Ókincsem? —. Csak volt. Nyolc, tíz meg tizenöt évvel ezelőtt. Akkor még sokan meggaz­dagodtak errefelé a zöld­babból. a szőlőből ér a gyü­mölcsökből. Emlékszem, ré­gen még Mezőtúr környé­kéről is iöttek a szekerekkel a kertek terméséért. Búzát kukoricát hoztak cserébe. Most nem hogy ideiönnek a gyümölcsért még az se biztos, hogy túl tud adni raifca, aki eljár vele üzle­telni. — A szőlővel azért csak érdemes foglalkozni. — A fiatalabbiánaík. ha meghagyja bornak, akkor talán. Nagyok már. a sok dolog miatt ezek az öt— hatszóz négyszögöles szőlők a magamfajta, hetvenen tú­li öregeknek. Én még sze­rencsés vagyok, itt a fiam a szomszédban. Csak hát neki is van ugyanekkora szőlőié, ugyanennyi termő fája. Nehezen győzi már a két kertet a Tisza Cipőgyár három műszakja mellett meg a hétvégén. Ö is az egészséges elfoglaltságért csinálja inkább, mint a ha­szonért. — Almájuk., úgy látom, termett bőven. — Leszedünk a húsz fá­ról vagy huszonöt mázsát. Alighanem szétosztogatom ma«! a családban, semmi- kém nem adom oda a fel­vásárlónak három—négy fo­rintért Nehogy azután a té­len maid tíz vagy tizenkét forintért kelljen a boltban szabolcsi almát venni az unokáknak. . • W ■ Sok az éladó szőlőskert gyümölcsös ókincsemben. Az egyik vakítóan fehérre meszelt présház falára kék ceruzával írták fel a hirde­tést: 1022 négyszögöl szőlő eladó, három részletben is. — Talán mi is jobban tennénk, ha megválnánk a kerttől — mondja a máso­dik út 2. szám udvarán be­szélgetve Dobos Károlvmé. — Hiába termett meg a sok­sok szilva, az uram is. meg én is csak úgy merünk már felállni a szedőszékre, ha odakötözzük a fa derekához. Napszámost nem fogadha­tunk, harminc forintot kér­nek óránként. Nem szed le azidő alatt annyi szilvát aminek az ára a bérét futja. — Ilyen olcsó errefelé a gyümölcs? — Kilenc forint ötvenet ad a felvásárló a csemege- szőlőért Az ilyen szépért amit most rakosgatok a lá­dába. Csak elviszem, mert hét több termett mint amennyit mi elfogyasztunk, és kárba mégse hagyhatom. A vörös szilvával viszont nem kínlódtunk. Szárastól, hamvasán kettő nyolcvanat adnának érte. ipari célra pedig nyolcvan fillérért vá­sárolják föl! Hát inkább pá­linkát főzetünk belőle. — Ilyen felvásárlási árak mellett egyre többen hanya­golják el a valamikor szén kerteket. Mi öregek azért mert már nem bírta a ka­runk. a derekunk. A nagy házra, kocsira, garázsra tö­rekvő fiatalok meg azért mert nem találják meg szá­mításukat A tsz háztájiban, fűszerpaprikával, hagymával is elérik ezt a jövedelmet ióvai kevesebb munkával. ókincsemiből — és persze a környező szőlőterületek­ről. példáiul a Kurázsiból és Dobos Sándomé: — Mi öre­gek nem győzzük, a fiatalok­nak pedig nem éri meg az Óvdráighegyről is — a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész homoki, központi fel­vásárló telepéire hordják a termelők a gyümölcsöt. Mondom Dobrosi Károly felvásárlónak: — Töredékei az itteni fel­vásárlási árak a szolnoki vásárcsarnoki ártáblákon láthatóknak. — őszintén szólva én se szednék le. és tolnék ide ke­rékpárral vaev talicskán a szőlők túlsó feléből ötven kiló avümölcsöt. hogy kar­iak érte sizázegynéhány fo­rintot. Sainos. nem adhat­tam többet. 2.80-nál a ham­vasán. szárastól szedett vö­rös szilva utoljáért. Valami haszna kellett, hogy legv©n raiita az áfésznak is. — Látom, most kék szil­vát hoznak a legtöbben. Ezen mi hasznuk van? — Nem fogja elhinni. Ve­gyük például ezt a bizony­latot. Négy forint 60-at fi­zethettem én a termelőnek, öt forint 10-ért vitte el tő­lünk a Zöldért. Kilónként 50 fillér lenne a haszon, de a Zöldért darabonként 3 rekeszeket Mindegyikbe tíz kiló szilva fér. tehát kilón­ként 32 fillért fizettünk' a göngyölegért Ez lejön az ötven fillér árrésből, marad tehát kilónként 18 fillér ha­szon a sziiváni Aligha ebből tart el engem, meg az egész felvásárló szervezetet az áfész. Megtudom Dobrosi Ká­rolyitól még azt is. hogy hiá­ba kínálná, akár három fo­rintért is az aknáját Czene Pál. — Az errefelé termő faj­ták átmérője nem üti meg a szabványméretet. Nem is emlékszem, utoljára mikor vésároJhaittam itt fel téli al­mát — Mi lesz akkor az Ókán- csemben termő sok-sok va- gonnyi aknával? — Akinek autója van. meg kereskedő ismerőse, az elviszi Pestre a Basnyákra vagy TiszaföMvárra, Szol­nokra az ABC-áruházakba. A termés nagy része nem jut messzire. Több szeszfőz­de van itt a, környéken. Sok a cefrével téffi kád az áfész 1. számú pálinkafőz- dé?ámak udvarán, öt év óta Király Lajosné irányításá­val főzik itt soriáiban az eper-, a vegyes- és a szálva- páldnkát a környékbeli ker­ítek hibás, hullott gyüimöl- cseábőL — Nemcsak abból — he­lyesbít a fiatalasszony. — Nézze meg ezt a szép vörös szilvát Káromkodva borí­totta ide a gazdája, aki a felvásárlótelepről hozta vissza. Nem hagyta ott ki­lónként kettő nyolcvanért Ezért a gyümölcsért Pesten tíz forintot elkérnek, csak- hát nem tudja mindenki el­szállítani. így aztán lesz be­lőle pálinka. Talál itt mosit vagy húsz tonna vörös sZil- va cefrét. — Mikor kezdték a főzési szezont? — Majdhogynem egybeért a tavalyi az ideivel. Más években az eper kifőzése után esv ideig leálltunk, nem volt mivel feltölteni az Idős Czene Pál: — Terem­nek a fák rogyásig, csak tudnám, mit kezdjek az al­mámmal? üstöket. Most alig győztük a szdlvaszezon előtt kifőzni a 300 tonnányi almát. öt évvel ezelőtt més 30 ezer liter pálinkát főztünk, ta­valy már több mint negv- venezret. Az idei szezon ed­digi két hónapiában tízezer litert. Tízhónaipos a bérfő­zési idény, nyilván túl le­szünk tavaszra az ötvenezer literen. .— Nem tudom, ió helyen kérdem-e. éppen a szeszfőz­déstül: rendién van ez íev? — Nézze, nekem kifőzési tervem van. és árbevételi kötelezettségem. Annak' tel­jesítésétől függ a pénztár­cám vastagsága is. Mégis azt mondom, vérzett a szívem, amikor láttam, milyen szép. egészséges almáikat, barac­kokat darabolnak bele a cefrés kádakba. Isten bizonv r’-i’-orákalt! Muteitia is. összeszorított két öklét egymás mellé té­ve. hogv mekkora ősziba- ’-""kok íz»» veszik ©t a ve- evesoálinka aromáiéban. Temesközy Ferenc Október veiére készül el A budapesti Marx téri fe­lüljáró építése egy „apró” hiba — ami aztán igen sok­ba került — miatt vált túl­ságosan ismertté országszer­te. Szidtuk azokat, akfik el­rontották, de mert „minden csoda három napig tart” ma már arról beszélünk, hogy ez a forgalmas környék mi­kor készül végre e! Bartha Miklós a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigaz­gatóságának munkatársa ad­ja a felvilágosítást: — Az építési munkálatok a végéhez közelednek, a híd teherhordó szerkezete elké­ton nagy a sürgés-forgás. Behemót gépkocsik több ton­nás szerkezeteket húznak platójukra és indulnak vele Túrkevére. Űj helyre költö­zik a berendezés. Az egyik lánctalpas mögül zömök né­ger férfi kerül elő. A szó szoros értelmében tetőtől talpig iszapfröccsökkel tele: — Nincs egy kis vizük a kocsiban? — Sajnos, nincs. — Most, a költözködéssel felborult nálunk minden, — magyarázza,, s kedélyesen hozzáteszi: — Nem baj, legalább nem izzadunk. A kezét nyújtja: — Kofi Bedu Abiwu. Azt már hallottam róla, hogy most végzett — jeles eredménnyel — a Miskolci Nehézipari Egyetemen. Jo­gos tehát a kérdés: — Mj a köze a diplomá­nak az itteni zsákok cipelé- séhez, a nehéz szerszámok forgatásához, egyszóval a fizikai munkához? — Doktori disszertációt szeretnék írni a fúrási se­besség növelésének témakö­rében, azért kötöttem két­éves szerződéit a Kőolajku­tató Vállalattal. Ennél a vállalatnál viszont minden pályakezdő mérnöknek két hónapiig fizikai munkát kell végeznie, hogy jobban meg­ismerje a gyakorlati életet. — És nem nehéz? Kivillan hófehér fogsora: — Először bizony nehéz volt megbirkózni az ötven- hatvankilóá zsákokkal. Ami­kor hazaértem, beliestem az ágyba. MoSt már, másfél hó­szült, az utolsó elemet is a helyére illesztették. A több mint 200 méteres szakaszon 2x1 forgalmi sávban lehet majd közlekedni. S ziept em­ber-októberben pedig már az utlosó simítások követ­keznek; így befejezik a híd Szigetelését, a (pályaburko­lat építését és a szalagkor- lát is helyére kerül. Az át­napi gyakorlat után köny- nyebb. Észak felől zivatarfelhő kerekedik, hűvös szél süvít — Oda a nyár — mondja Kodi. — Ezért kezdtem ko­rán a gyakorlatot, hogy túl legyek rajta, mire beköszönt a tél Az nekem nagyon szo­katlan, hiszen otthon, Ghá­nában a leghidegebb év­szakban is plusz 15—16 fok a hőmérséklet Azelőtt ha­vat, jeget csak a tévében láttam. Amikor idekerültem, akkor még jól kifogtam, mí­nusz 18 fok volt. Nem is jártam sehová, az ágybói mentem az egyetemre, on­nan meg vissza. — Jó sztoriként fogja ott­hon elmesélni. És mikre emlékszik majd szívesen? — Inkább sok mindent el szeretnék felejteni ... Ügy tűnik, mintha az előb­bi életvidám arcon szomorú­ság suhanna át. — Sokszor tettek rám enyhe kifejezéssel szólva bántó megjegyzéseket — Azok igen primitív és korlátolt emberek lehettek. A magyarok inkább vendég- szeretők ... — Tudom, tapasztaltam azt is. Az első szilveszter­kor például más nemzetisé­gű fiatalokkal együtt jártuk a pesti utcát és ittunk. Ne­kem nem kellett sok, nem voltam hozzászokva az ital­hoz. Elég az, hogy zúgó fej­jel egy idegen lakásban éb­redtem. Akkor még alig tudtam magyarul, nagyne- hezen megkérdeztem, hogy kerültem oda. A házigazda azt válaszolta, ő sem tudja, a lépcsőházban talált meg, adás határideje: október 31. Ezzel egyidőben készül majd el az ide torkolló Bajcsy- Zsilimszky út és a Váci út első szakasza is. A jövő év végére pedig a régóta épülő Skála Aruházat is átadják, és ezzel a Marx téren hely­re áll a végleges forgalmi rend. O. É. és bevitt hozzájuk, hogy meg ne fázzak ég aludjam ki magam. Ráadásul a nagykafoátom is elveszítet­tem. benne az iratokkal. Mi­re visszaértem a kollégi­umba, a kabátot is odavit­ték, mert a zsebben megta­lálták a címet. Hat éve nem volt otthon. — Ha megkapom a tartóz­kodási engedélyt, még két évig maradok. Addig nem megyek haza, mert harminc­ezer forintba kerülne az út. Az pedig egy pályakezdőnek sok... — Bizonyára nagyon vár­ják otthon... — Főleg az édesanyám, nagyon ragaszkodott hoz­zám, mert én voltam a leg­kisebb. Testvéreim már ko­rábban elkerültek otthonról Ezért meg se mertem mon­dani, hogy mikor lövök Ma­gyarországra, csak azt mond­tam, el keli mennem a fő­városba, és majd valamikor Magyarországra. Kofi Bedu Abiwu nemrég nősült. Felesége egy miskol­ci röntgenasszisztens. Ami­kor ráterelődik a szó, tekin­tete ellágyul: — Most van bent a szü­lészeten. Állandóan a távira­tot várom . .. — Fiút vagy lányt szeret­ne? — Mindegy. Az a fontos, hogy egészséges legyen és a feleségem is az maradjon. Simon Béla Majdnem úgy volt, mint a népmesében. A kilenc testvér közül a legkisebb elment világot járni, szeren­csét próbálni. Es Afrika egyik kakaóültetvényéről el is jutott a Kőolajkutató Vállalat tiszaföldvári munkaterü­letére. Kofii a legkisebb fiú Á Martfű—4-es fúráspon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom