Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
1981. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Film jegyzet | A transzport Viszonylag későn, tizenegy évvel a főiskola befejezése után rendezte meg Szur- di András első játékfilmjét A transzportot, amelynek forgatókönyvét Kuczka Péter írta. A mozijegyet váltó sejti, hogy tudományos fantasztikus filmet lát majd a vásznon, de megerősíti ebben a reklámképek alatt olvasható rövid tájékoztató is. A vetítés .felénél aztán már rájön, alighanem tévedésről van szó, A transzport ugyanis nem tudományos fantasztikus film. A műfaj — éppen ebben rejlik népszerűsége — kicsit jövőbe láttat, az ismeretlenbe pillantatja be az olvasót, nézőt. A transzport története az első világháború idején játszódik, 1916-ban. A helyszín lehet bárhol, hiszen az ekkora méretű háborúkban ennek nincs különösebb jelentősége, az elszabadult indulatokat, az erőszakot, az el- aljasulást nem állítják meg az országhatárok. Annál ismerősebb viszont a koncentrációs tábor féle hely, ahova a film elején a főszereplő orvost elszállítják. A szögesdróttal körülzárt táborban köztörvényes bűnözőket tartanak fogva furcsa egyenruhás katonák, vicsorgó vérebek. Látszólag teljes a nyugalom, a rabok már-már szinte meg sem hallják a sokkoló lövéseket, észre sem veszik a kiszolgáltató reflektorozást, hiszen enni kapnak, s még sütkérezhetnek is a szeptemberi bágyadt napsütésben. Hősünk hamarosan rájön, hogy társaival együtt orvosi kísérleti alannyá vált. Valamiféle titokzatos tömegpusztító járvány szérumát, hatását vizsgálják rajtuk. Az első világháború idején — amelynek kegyetlenségéről kevesebbet tudunk, mint a másodikéról, s ezért is tűnik úgy, hogy kevésbé volt embertelen, ha egyáltalán használható ez a kifejezés a háborúra — lehetett volna A transzport tudományos-fantasztikus film. Látomás, egyfajta embertelenségről. Csakhogy a filmet most írták, forgatták, s a fiatalabb nemzedék számára is ismeretes a második világháború haláltáborainak szomorú valósága. A film végül is valamiféle igazságszolgáltatással zárul, a kémcsőből kiszabaduló vírus nemcsak a rabokat, hanem az egész tábort, őröket, a kísérletező orvosokat is elpusztítja. De ugyanezt tehetné az egész világgal. S ez az időszerű figyelmeztetés Szurdi András filmjének legfontosabb üzenete. A történet felemássága ellenére is Szurdi terjengős- ségtől mentes, a néző figyelmét megtartó filmet forgatott, jól megrajzolt emberi magatartásformákat ütköztet. Segítségére van ebben a (főszerepet alakító Hetényi Pál, de nem kevésbé hiteles figurát teremt Reviczky Gábor, Végvári Tamás és Fo- nyó István. Az ugyancsak első játékfilmjét fényképező Nemescsói Tamás időnként sci-fii festményekre emlékeztető, máskor a történet komorságához illő, nyomasztó képi világgal teremti meg a tartalom és forrna egységét. T. G. . Győrött Gazdag régészeti leletek Gazdag leletekre bukkantak a győri Xantus János Múzeum régészei Árpáson, ahol a nyári hónapokban folytatták a római kori település, Mursella több éve tartó kutatásait. A rendkívül gazdag leletanyag — egy nagyobb és egy kisebb, ezüst szegekkel kivert arany övcsat, továbbá két arany cipőcsat és arany lemezdíszek amelyek feltehetően a halott gazdag ruházatát díszíthették — egy V. század első feléből származó magányos sírból kerültek elő. Hasonló csatos öltözéket a germán népcsoportok viseltek. A most napvilágra került sír az arany öltözékkiegészítőkön kívül egyéb értékeket is rejtett. Rábukkantak egy nagyméretű bronzedényre, amelyhez hasonlót az eddigi feltárások tanúságai szerint — valószínűleg az ötvözet drága volta miatt — igen ritkán raktak a koporsóba. Épségben maradt meg eev zöld üvegpohár, továbbá egy agyagpohár is. Felharsantak a kürtök, dallamosan felordított a szertartásügyi miniszter, sántikálva belépett a király, és mindenki elhelyezkedett. Rumatának hallgatag szomszédok jutottak. Jobbján a mogorva, nagyétkű dón Pythának rengő hústömege töltötte be a karosszéket, balján író Gur bámult az üres tányérba. Miközben tőrével aprította az ürülapockát, jobbra sandított, és nyomban elfordult: dón Pytha egy egészben megsütött vaddisznó fölé hajolt, s úgy dolgozott, mint egy automata. Csont nem maradt utána. Rumata visszafojtotta lélegzetét, és egy hajtásra megivott egy pohár irukani bort. Azután balra sandított. író Gur bágyadtan turkált kanalával a salátástányérkában. — Mi újat ír, Gur atya? — kérdezte félhangosan Rumata. — írok?... Én?... Nem tudom. Sok mindent. — Verset? — Igen ... verset... — Pocsék versei vannak, Gur atya. Igen, igen, ön nem költő. — Nem költő ... Olykor magam is eltűnődöm: ki vagyok tulajdonképpen? És mitől félek? Nem tudom. — Nézzen a tányérjába, és egyék tovább. Megmondom, kicsoda: Zseniális író, egy új és igen termékeny irányzat felfedezője az irodalomban. Száz esztendő múlva, de talán előbb is, sok tucatnyi író halad majd az ön nyomdokain. — Isten mentse meg őket! — szakadt ki Gurból. — 65— Szolnoki kínálat Pódiumestsorozat, kiállítások Kulturális programok szeptemberben Szolnok közművelődési itv tézményei szeptemberben több érdeklődésre számot- tartó kulturális programot kínálnak látogatóiknak. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központiban ebben a hónapban isimét útiára indul a Találkozások című pódiumest-soirozalt. Elsőként — szeptember 12-én este 7 órától — Császár Angélla. a Nemzeti Színhez és Kovács István. a József Attila Színház művésze mutatja be műsorát. Folkpódium ’81 címmel ugyancsak bérletes sorozatot indít a művelődési központ. A zenekedvelők szeptember 16-án este 7 órától a 100 Folk Celsius együttessel és Boros Lajossal találkozhatnak. akik ..A spirituálétól a country balladáig” címmel mutatták be műsorukat. A sorozat következő vendége — szeptember 30-án este 7 óráitól — Rév Tamás és az Interfolk e°vüttes lesz. Az idei pop- és itáncdallfeszltiválion nasv sikerrel szerepelt KFT p.°vüttes koncertie szeptember 18-án este 6 órától várié a fiatalokat. A fegyveres erők napia alkalmából szeptember 21- én este 7 órától Fegyvert, s vitézt éneklek címmel d’szhangveirsenvt rendeznek, a mélyen a Killtián Gvöngv Repülő Műszaki Főiskola fúvószamékana és a tisza- fö.'Hvári férfikórus lép a közönség elé. A gyerekekét az Állami Bábszínház János vitéz című műsora vária szeptember 30-én délelőtt 9 és 11 valamint délután, fél 3 órától A művelődési központ galériáján Bokros László festőművész és Bokros Júlia keramikus kiállítása nvi. ük meg szeptember 19-én délután 5 órakor. A helyőrségi művelődési otthonban a Magvar politikai kabaré története címmel a Vidám Színpad művészei mutatiák be műsorukat szeptember 23-án délután 6 óráitMi Ugyancsak a helyőrségi művelődési otthonban nyílik meg szeptember 26-én délután 4 órakor Fazekas Magdolna festőművész kiállítása. Készül az esti műsor. Felvétel a rádió szolnoki stúdiójában SZEPTEMBERI CSENGETÉS Nemrég bocsátottam útjukra volt nyolcadikosaimat. A serkedő bajszú, nyúlánk kamaszok, a formás bakfisok utoljára integettek felém, A búcsúkönnyek letörlésére s em maradt időm, mert már - is ott állnak előttem az apró ötödikesek, hogy mint osztályfőnöküket köszöntsenek. A szeptemberi csengetés az én szívemet is mindig megdobogtatja. Valami különleges, csodálatos érzés az! Mintha utazni indulnék, s az előttem álló ismeretlen távlatok szorongással töltenek el. Nem az újtól való félelem ez, inkább izgalmas várakozás, mely gazdag élményeket ígér, tele ismeretlen akadállyal. Szeptember első napjaiban kerekre nyílt szemmel tekintenek rám ötödikeseim, mintha bele szeretnének látni a gondolataimba. E kitárult szemek alkalmat adnak arra, hogy beléjük nézve — mint egy nyitva felejtett ajtón egy idegen szobába — elleshessek olyan gondolatokat is. melyek mások számára rejtve maradnak. Ezen év eleji nagy bámulások a megismerés fontos mozzanatához tartoznak, mely a további munkát mindannyiunk számára könnyebbé teszi. Hiszen ahá- nyan vannak, annyifélék! Kitárulkozásuk sem egyszerre történik. Mindig akad olyan közöttük, aki csak évek múltán nyitja ki szíve kapuját igazán, s nagyon óvatosnak kell lennem, hogy idő előtt be ne záródjék! Mennyi apró, mégis igen nehéz munka árán jutok el odáig, míg gyermekeimet igazában megismerhetem! A kis Banka Feri ismerősen mosolyog rám az első pádból. Ugyanabban az utcában latoik, amelyikben én. Barna szeméből melegség árad felém mintha mondaná: — Ugye, mi már ismerjük egymást ? Ribók Rozi hangtalanul, szorongó szívvel ül előttem, tekintete riadtalak látszik. Időnként végigsimítja köténykéje elejét, aztán szomszédján tekint végig, ha az mozgékonyabban viselkedik a kelleténél. A tanító nénijétől tudom, hogy rendkívül szorgalmas. Riadtsága pedig abból adódik, hogy édesapja részegségében elég gyakran szétkergeti a családot. Demkó Laci ravaszkás mosolygása közben időnként bele-beledöfköd szomszédja oldalába, aki azon nyomban elégtételt vesz sérelmén, és belekapaszkodik Laci göndör fuf rajába. No, ezeket ei kell ültetnem epwnás mellől! Torba Karcsi apját is, anyját is tanítottam. Mintha mindkettőjüket egyszerre látnám magam előtt. Vajon melyikük természetét örökölhette a gyerek? Az anyja szelíd jó tanuló volt. Apja tanulni nem szeretett, de bármilyen munkáról vol:. szó, boldogan elvégezte. Nemrég a kis Horváth Sári édesapja szólított meg az utcán egy reggelen, iskolába jövet. Vele volt felesége is. Hangja elfogódott volt, kereste a szavakat. — Tessék ám figyelni a Sárikára, óvónő szeretne lenni! Megteszek érte mindent, csak érte dolgozom. Ügy tudtam, hogy ez az ember néhányszor alaposan a pohár fenekére nézett, s a családi élete sem volt kifogástalan. Kétkedésemet felesége oszlatja szét. Fülembe súgja nagy boldogan, hogy az ura hónapok óta nem iszik egy nyeletet sem. A szememime’ intek neki, az ember kezét pedig bátorítóan megszorítom. Érzik, hogy a kislánnyal törődni fogok. És ahogy elnézem a gyerekeimet, a szünet utáni első találkozásunk alkalmával, a szeptemberi csengetéskor, összeszorul a szívem. Tudom. hogy problémáik, bármennyire is aprónak látszanak, az ő szemükben nagyok, s megbirkózni velük nehéz féladat. Tőlem várnak hát segítséget és igazságot, mert igaznak tartanak engem. A szemek máris kerekre nyílva rám figyelnek, s ahogy beletekintek a fénylő ablakokba, megbabonáz munkám nagyszerűsége... Kunráth Sándor — Most megmondom, hogy mitől fél. — A sötétségtől. Sötétben a látomások hatalmában vagyunk. De legjobban a homálytól félek, mert a homályban minden egyformán szürkévé válik. — Kitűnő mondás, Gur atya. Egyébként kapható-e még a műve? — Nem tudom... És nem is akarom tudni. — Jegyezze meg: egy példány megtalálható az anyaországban, a császár könyvtárában. Egy másik a szaoni Ritkaságok Múzeumában van. A harmadik nálam. — Én ... nem is tudom ... Szeretném elolvasni... átolvasni... — Szívesen kölcsönadom ... — És azután? ... — Azután visszaadja. — És azután visszaadják önnek kamatostul! — mondta éles hangon Gur. — Don Reba nagyon ráijesztett önre, Gur atya. — Rám ijesztett... Került már ön valaha is olyan helyzetbe, hogy a tulajdon gyermekeit kellett elégetnie? Mit tud ön a félelemről, nemes dón?! — Én fejet hajtok ön előtt mindazért, amit át kellett élnie, Gur atya. De őszintén elítélem ónt azért, hogy megadta magát. író Gur hirtelen olyan halk suttogásba fogott, hogy Rumata a csámcsogás és a hangok zúgása közepette alig hallotta: — De mire való mindez?... Mi az igazság? ... Haar herceg valóban szerette a szépséges rézbőrű Jainevni- vorát... Gyermekeik voltak ... Jainevnivorát megmérgezték ... De nekem megmagyarázták, hogy ez hazugság ... Megmagyarázták, hogy az az igazság, ami jelenleg a király javát szolgálja ... Minden egyéb hazugság és bűn. Egész életemben hazugságot írtam ... És csak most írok igazat... Hirtelen felállt, és éneklőn harsogta:’ Nagy és dicső, mint az öröklét A király, és Fennköltnek hívják! Meghátrált előtte a végtelenség S átengedte az elsőség jogát! A király bambán rábámult. A vendégek behúzták a nyakukat. Csak dón Reba mosolyodott el, és néhányszor összeütötte a tenyerét. A király így szólt: — 66 — — Végtelenség? ... Igaz. Helyes, átengedte . . Megdicsérlek. Ehetsz. A csámcsogás és a beszélgetés újra kezdődött. Gur leült. — Könnyű és kellemes a király szemébe mondani az igazságot — jelentette ki rekedten. — Átadom önnek könyve egy példányát, Gur atya — szólalt meg később Rumata. — De van egy feltételem. Azonnal elkezdi írni a következő könyvet. — Nem — felelte Gur. — Késő. Hadd írjon Kiun. Engem megmérgeztek. És egyébként is mindez nem érdekel többé. Most csak egyet akarok: megtanulni inni. De fáj a gyomrom . ?. Űjabb vereség, gondolta Rumata. Elkésett. — Ide hallgasson, Reba — mondta hirtelen a király. — Hol az orvos? Ebéd utánra ígérte. — Itt van, felség — válaszolta dón Reba. — Behívassam ? — Hívassa! Persze! Ha önnek annyira fájna a térde, úgy visítana, mint eev disznó!... Azonnal hozzák ide! Rumata hátradőlt a karosszékben és figyelt. Don Reba feje fölé emelte a kezét .pattintott az ujjaival. Az ajtó kinyílt, és egy görbe hátú, idős emoer jött be hosszú köpenyben. Hnaa alatt hosszúkás, lapos táskát tartott. Rumata meghökkent: egészen másnak képzelte Budahot. Egy bölcsnek és humanistának, a „Tanulmány a mérgekről” szerzőjének nem lehet ilyen savószínű szemecskéje, félelemtől remegő ajka. hízelgő mosolya. Fülön kellene fogni ezt a Rebát. gondolta kéjesen Rumata, levinni a kínzókamrába, és azt mondani a hóhéroknak: „Itt egy irukani kém, aki a mi dicső miniszterelnökünknek álcázta magát. A király megparancsolta, szedjük ki belőle, hol az igazi miniszter.” — Nosza, jöij csak ide, orvos — szólt a király. — Milyen nyamvadt vagy, barátocskám. Nosza, guggolj le, ha mondom! Budah leguggolt. Arca eltorzult a rémülettől. — Még mélyebbre — mondta a király. — Még egyszer! Még! A te térded nem fáj, tehát meggyógyítottad a saját térdedet. Mutasd a fogaidat! Ű-úgv, a fogaid megjárják ... Meg a kezed is megjárja, erős. Egészséges vagy, bár nyamvadtnak látszol... No, rajta, gyógyíts meg, mit állsz itt... — Fe-lség ... kegyeskedjék megmutatni a lábát... A lábát... — 67 — (Folytatjuk.)
