Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 1. Megkezdték a tankönyvek osztását az általános Iskolákban. Elvételünk a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskolában készült, ahol eddig több mint 100 ezer forint értékben adtak el könyveket Országos tanévnyitó Sárospatakon Országc« tanévnyitó ünnepséget tartottak vasárnap délután Sárospatakon. A fennállásának 450. évfordulóiét ünneplő Rákóczi Gimnáziumiban Pozsgav Imre művelődési miniszter köszöntötte az ország tanul óifi óságát. Hangverseny a mohácsi csata évfordulóján „Történelmi" hangversenyeket rendeztek vasárnap Baranyában. A mohácsi síkon levő emlékhelyen az 1526. augusztus 29-i honvédő csata évfordulója alkalmából a Bakfart Consort adott koncertet Ferencz Éva dalénekes közreműködésével. A tömegsírok és a körülöttük felállított kopjafák környezetében elhangzott reneszánsz müvek a 455 évvel ezelőtt történtekre, a harcban elesett magyar hősökre emlékeztettek. A „vész” emlékét idézte fel Melis Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze is Kisfaludy Károly Mohács című költeményével és Brodarics György Krónikájának egy részletével. Történelmi falak között, az I. István király által alapított pécsváradi monostor altemplomában francia kamaraműveket szólaltattak meg a pécsi muzsikusok. A Mecsek hegyei között fekvő Mánia Árpád-kori templomában a komlói Spirituálé együttes adott koncertet. ■Rumata megpróbálta megmenteni, s eközben harminc kilogramm aranyat oszto.tt szét, elveszítette négy ügynökét, kis híján maga is a hurokra került, amikor megkísérelte kiszabadítani az elítélteket, és megsebesült. Ez volt az első veresége, és ráeszmélt, hogv dón Reba nem véletlen figura. Amikor Rumata egy hét múlva megtudta, hogv Szinda alkimistát azzal szándékoznak vádolni, hogy elrejtette a kincstár elől a bölcsek kövének titkát, a vereségen felbőszülve, csapdát állított az alkimista háza előtt, lefegyvorewte az alkimistáért megjelenő rohamosz- tagosokat, összekötözve a pincehp dobta őket, és még azon az éjszakán a semmit sem értő Szindát elvitte Szo- an területére. Igazságszeretó Curenit. akire bűnös kétértelműséget bizonyítottak rá, megfosztották becsületétől és vagyonától. Végül engedett hű barátja és tisztelője, dón Rumata rábeszélésének, és elutazott az anyaországba. író Gur a dón Reba dolgozószobájában Ipfolyt beszélgetés után megértette, hogy egy arkanari' herceg nem szerethetett meg holmi ellenséges fajzatot, s maga dobálta könyveit máglyára a Királya téren, és most görnyed ten, halálsápadt arccal állt a királyi audienciákon, és dón Reba alig észrevehető kézmozdulatéira előrelépett, s ultra-hazafi as tartalmú verseket szavalt. Bizony, az arkanari udvar unalmas lett. Mindazonáltal a főrendek, a dologtalan nemes donok. a gárdatisztek és a szépséges donák minden reggel ellepték a palota fogadótermeit. Őszintén szólva, sokan nem is vettek észre semmilyen változást. — 56 — Száznyolcvannégyen kötöttek szerződést a megyei tanáccsal Ösztöndíjasok Közismert adat: a társadalom ma 200—500 ezer forintot „költ” egy-egy nappali tagozatos diplomásra. Nem készült felmérés arról, hogy menyibe kerül a családnak a gyerekek diplomája, legfeljebb csak a családi költségvetésben szerepel a kétségtelenül nem kis összeg, hiszen a szülők számára sem olcsó vállalkozás gyermekeik taníttatása felsőoktatási intézményekben. Így elsősorban azok a fiatalok kötnek tanulmányi szerződést szőkébb hazájukkal, akik nehéz anyagi körülmények között kerülnek egyetemre. A társadalmi ösztöndíjnak azonban ára van. Ahány évig kapják a kisebb-nagyobb összeget, ugyanannyi ideig kell az adott településen vagy a megye által meghatározott munkahelyen dolgozniuk. A Szolnok megyei Tanácscsal — a minisztériumi és a saját keret terhére — száznyolcvannégy pedagógus, orvos, jogász, valamint állam- igazgatási főiskolás hallgató kötött tanulmányi szerződést. A valóságban persze ennél több ösztöndíjasa van megyénknek, hiszen a tanácsok s munkahelyek is köthetnek szerződést hallgatókkal; a mezőgazdasági termelőszövetkezeteink például évente ötven-hatvan leendő mezőgazdász felsőfokú tanulását segítik ilyen formában. A megyei tanács ösztöndíjasai között legtöbben pedagógusoknak készülnek, s jó- néhányan tanulnak a nemrég létrehozott Államigazgatási Főiskolán is. Olyannyira új felsőoktatási intézmény ez, hogy az idén végzett az első évfolyan». Az első diplomások egyike Sajnerné Hír Edit, a megye ösztöndíjasa volt, pár hete pedig már a szolnoki tanács szervezési és jogi osztályának előadója. — Erre szól a diplomája? — Igen, igazgatásszervezőnek képeztek bennünket a főiskolán. Hogy miféle munkakört takar ez az avatatlannak nem sokat mondó foglalkozás, egy több oldalas leírást tesz elém a fiatal előadó. Munkája lényegét röviden így lehetne összefoglalni: a tanácsi igazgatás egyszerűsítésével, korszerűsítésével, munkaszervezéssel foglalkozik. — Hogyan készítették fel erre a munkára? — A főiskolát elsősorban azért hozták létre, hogy a közigazgatás korszerűsítéséhez megfelelő szakembereket képezzenek. Többnyire jogi tantárgyakat tanultunk, de megismerkedtünk a majdani tanácsok kialakítására vonatkozó elképzelésekkel is. Persze, kicsit jó is, meg rossz is volt az elsőkkel tanulni. Bizonyára sokat változik majd még a képzés rendszere, mi mindenesetre már megpróbáljuk átültetni a gyakorlatba a tanultakat. — Az újdonság varázsa vonzotta a főiskolára? — Nem egészen, bár a jog mindig is érdekelt. A szolnoki Városi Tanácson dolgoztam, mint előadó gyakornok, amikor hallottam az új főiskola indulásáról, örültem a lehetőségnek, hogy megpályázhatom. Tanulmányi szerződést kötöttem a megyei ta- nácssal, mivel más módon nem tudtam volna nappali tagozaton elvégezni az iskolát. A férjem fizetéséből s az én 700 forintos ösztöndíjamból éltünk, fizettük az OTP-részleteket, ami az ötezer forintos jövedelmünknek csaknem felét jelentette. — Cserébe most három évig a tanácson kell dolgoznia. Ha változtat, vissza kell fizetnie az ösztöndíjat. — Nincs szándékomban változtatni. Visszajöttem, visszavártak oda, ahol elkezdtem a pályát. Most rajtam a sor, szeretném bebizonyítani, hogy érdemes volt bízni bennem. A társadalmi ösztöndíj ősz- szegének felső határa 700 forint. Egy hónapra sem túl sok, ám az évek során mégis jelentékeny „jövedelmet” jelent a kisDénzű egyetemistának. A felsőoktatási intézményekben mégis azt tapasztalják, hogy nem kötelezik el magukat érte a fiatalok. — Mi erről a tapasztalata dr. Sütő Istvánnak, a megyei tanács személyzeti osztálya helyettes vezetőjének? — Több szerződést köthetnénk, mint amennyien jelentkeznek. A hallgatók főiskolás, egyetemista éveik alatt még nem igen tudják, merre visz az útjuk az államvizsga után. Már pedig pályakezdőként nem egyszerű visszafizetni a tízezreket jelentő ösztöndíjat. Az új rendelkezések értelmében ugyanis a megyék, vállalatok már nem vállalhatják át helyettük a visszafizetést. — Ezek szerint visszajönnek a megyébe az ösztöndijasok? — Döntő többségük igen, s általában meg is maradnak a helyükön akkor is, amikor már nem köti őket a szerződés. Az Épszer Vállalat személyzeti osztályán Magyari József ösztöndíját számoljuk. A végeredmény 200 ezer forint. Ennyit kellene visszafizetnie a vállalatnak, ha mégis úgy gondolná, hogy nem egészen igy képzelte az életét. Illetve plussz hetvenezret a lakásért. — Megérte? — Mindenáron tanulni akartam. Igaz, kicsit szokatlan módon szereztem diplomát. Annak idején gimnáziumba írattak a szüleim, de nem volt kedvem tanulni. Persze, családi okok is közrejátszottak ebben. A szakmunkásképzőben víz- és gázszerelőként végeztem, majd az Épszernél helyezkedtem el. Nem sokáig voltam azonban szakmunkás, kedvező lehetőséget kaptam, a vállalat elküldött a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamára. A sikeres vizsga után az egri Tanárképző Főiskola népművelés—magyar szakán folytattam tanulmányaimat. S azt hiszem, megtaláltam a helyem. Mindig az volt a vágyam, hogy emberekkel foglalkozzam. Oktatási előadó vagyok augusztus 1-től, de a munkám mellett szeretnék bekapcsolódni a vállalat kulturális életébe, sőt Szolnok közművelődésébe is. Tál Gizella A rádió I hulámhossrán I Jóféle Sokféle Azért nem szeretem igazán a rádió „Sokféle” című műsorát — mert túlságosan is „sokfélére” sikerüL Mondjuk például: az eleje érdekesre, aztán ellaposodik. Van úgy aztán, hogy eleve érdektelenül indul, s úgy is folytatódik — de másmilyen „sokféleség” is jellemzi ezt a műsort. Komolyra fordítva a szót: túlságosan sokszor kísért a szórakoztató magazinműsorok átka — egyetlen adáson belül nagy színvonalbeli eltérések az egyes részletek között. Egyébként: szórakoztató irodalmi magazinnak „lenni” a rádióban korántsem olyan könnyű, mint amilyennek első látásra hihetnénk. Mert irodalmi műsor van elég, s olyan magazin is akad, amelyik gyakran (de inkább rendszeresen) az irodalmat hivja segítségül. Legutóbb „jó fogást” csinált, aki meghallgatta a Petőfi adón a „Sokfélé”-t, amely ezúttal étkekről, étkezésről szólt, jobban mondva az embereknek az étkekhez, táplálkozáshoz fűződő viszonyáról. Szerencsés volt a műsor középpontjába állított téma megválasztása, a magyar és a világiradalom bővelkedik „ínycsiklandó” művekben — s ezúttal természetesen nem szakács- könyvekre, gasztronómiai szakkönyvekre gondolunk. Ebbe a bőségbe ügyes kézzel markoltak a műsor készítői — hallottunk humoreszket. groteszket szatirikus monológot, novellafeldolgozást. Sőt — hogy az irodalom adagolása ne legyen eltúlzott — még egy ügyes riportot is a Hilton Szállóból. Egyszóval: tényleg sokfélét hallottunk. Két — voltaképpen apró — kifogásolni való akadt. Csurka István, amúgy kitűnő, Egy 33 dekás esemény motivációi című írását nemrég hallottuk egy másik rádióműsorban. A másik: slágerszámba menő zenéről csak néhány másodpercet (mutatóba) ne adjanak, ezt a zenét a hallgató tovább szeretné figyelni, bármilyen érdekes, szórakoztató is a műsor szöveges része. — eszjé — Rumata kissé késve jelent meg a palotában. A reggeli fogadás már megkezdődött. A termekben tömeg tolongott, a király ingerült hangja hallatszott. Az udvaroncok főképpen az éjszákai eseményt tárgyalták. Éjjel egy irukani arcú bűnöző' behatolt a palotába, megölte az őrszemet, betört őfelsége ágyasházába, ahol állítólag dón Reba személyesen fegyverezte le. Miközben a Vidám Toronyba vitték, a hűségtől megtébolyult hazafiak tömege ízekre szaggatta. Ez már a hatodik merénylet volt a legutóbbi hónapban, s ezért a merénylet puszta ténye alig keltett érdeklődést. Rumata udvariasan köszöngetve. bókolva lassan elő- renyomakodott a felcicomázott, bőségesen verejtékező sokaság első soraiba. Az előkelő nemesség halkan beszélgetett. ..Az ám. ugyanaz a kanca. Kisebezete a lábát, de átkozott legyek, ha nem nyerte el tőlem ugyanazon az estén dón Keu . . Szörnyen bosszantó, gondolta Rumata. Ha most megölnek, ez a véglénytelep lesz az utolsó, amit életemben látok. Csak a váratlan támadás menthet meg. Engem és Budahot. Kivárom a pillanatot, és meglepetésszerűen támadok. Az ágyasház ajtajához, osont, és kardjait, két kezébe fogva, lábát az etikett szerint térdbe kissé behailítva. közeledett a királyi ágyhoz. A királyra éppen a harisnyát húzták fel. A szertartásügyi miniszter figyelte a két komornyik ügyes kezét. A feltúrt ágytól jobbra dón Reba állt. és halkan beszélgetett egy katonai egyenruhát viselő, csontos, hórihorgas férfival. Ez Cunik atya volt. az arkanari rohamosztagosok egyik vezére, a palotaőrség ezredese. A harisnya fel volt húzva. Ekkor a király félrerúgta a komornyikokat, s olyan hevesen fordult dón Reba felé. hogy a degeszre tömött zsákhoz hasonló hasa a fél térdére gurult át, — Unom a merényleteit! — visította hisztérikusan. — Merényletek! Merényletek! Merényletek!... Éjszaka aludni akarok, nem pedig gyilkosokkal viaskodni! Miért nem lehet elérni, hogy nappal merén vei jenek? Még egy ilyen éjszaka, és felköttetem önt! Hirtelen elhallgatott és bambán a hasára meredt. A pillanat alkalmas volt. A komornyikok késlekedtek. Rumata kitépte a komornyik kezéből a jobb cinöt. fél 'térdre ereszkedett, a király előtt, /is tiszieMtudőan ráhúzta a cipőt a selyemharisnyás lábra. A Rumaták ősi — 57 — kiváltsága volt, hogy saját kezűleg húzhatták fel a cipőt a Birodalom koronás személyeinek jobb lábára. A király ködös tekintettel nézett rá. — Á, Rumata! — kiáltott fel. — ön még él? Reba pedig azt ígérte nekem, hogy felkötteti! — Vihogni kezdett. — Vacak miniszter ez a Reba. Mást sem tesz, csak ígérget. Megígérte, hogy kiirtja a lázadást, de a lázadás egyre terjed. Rumata meghajolt, két lépést hátrált. Elkapta dón Reba rászegeződő tekintetét, és dölyfösen bárgyú kifejezést erőltetett az arcára. — Beteg vagyak — folytatta a király —. mindenem fáj. Nyugalomba akarok vonulni. Már régen nyugalomba vonultam volna, de hát ti mindnyájan elpusztultok nélkülem, birkák ... Ráadták a másik cipőt. Felállt, de az. arca eltorzult; feljajdult, a térdéhez kapott. — Hol vannak a kuruzslók? — ordított fel búsan. — Hol az én jóságos Tatám? Felakasztatta őt. maga tök- filkó! Én pedig már a puszta hangjától is megkönnyebbültem! Magam is tudom, hogy méregkeverő 1 De elhatároztam, hogy fütyülök rá! ö ku-ru-u-uzsló! Érti. maga gyilkos? Az egyiket megmérgezi, a másikat kigyógyítja! Maga pedig csak mérgez! Inkább saját magát kötötte volna fel! — Uralkodóm! — szólt jó hangosan Rumata. — Csak parancsolnia kell. és a Birodalom legjobb orvosa fél óra múlva a palotában lesz! A király meghökkenve bámult rá. A kockázat iszonyatosan nagy volt. Don Rebának csupán hunyorítania kellett egyet... Rumata fizikailag érezte, hány figyelmes szempár szegeződik most rá a nyílvesszők tollai fölött, mert ő tudta, miért sorakoznak a hálószoba mehnyezete alatt, a kerek, fekete szellőzőnyílások. Don Reba udvarias kíváncsisággal szintén ránézett. — Mit jelent ez? — Tudakolta zsörtölődve a király. — Nos. megparancsolom! Hol az. az orvos? Rumata minden idegszála megfeszült. Ügy rémlett, a nyílhegyek már a lapockájába fúródnak. — Uralkodóm — mondta gyorsan —. parancsolia meg dón Rebának. hogy hozassa ön elé a híres Budah doktort.! Don Reba szemlátomást mégiscsak zavarba jött, A legfontosabb elhangzott. Rumata pedig élve maradt. A királv fénytelen tekintete a koronavédelmi miniszterre siklott át, — 5* — (Folytatjuk.)
