Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

12 Családi magazin 1981. SZEPTEMBER 27. Gyermekfüleknek nem való HANGNEM A CSALÁDBAN Az óvodában a gyerekek öltözködtek r— a szülők segítségével —, s ha nem találták a cipőcskét vagy a sálat, káromkodó szavak hagyták el a bájos gyermek­ajkakat. Nem akartam hinni a fülemnek ... Kitől tanulta a gyerek: „hol az istenben van a cipőcském?” Kitől ta­nulta, hogy hülyének nevezi a társát? A válasz egyér­telmű: — a felnőttektől. Az indulatokba mártott csúnya szavak „fertőzik” a lélek egészségét, nemcsak a gyermekét, hanem a felnőt­tek lelki egészségét is. S ez mint „lelki influenza” ter­jed, és végzi romboló mun­káját. Hogyan kezdődik el ez a láncreakció — ki tudja? Sok­féle szálon indulhat el. Az egyik például: a főnök go­rombán megmondja a ma­gáét á beosztottjának. Ab­ban forr a tehetetlen düh, de hát a főnöknek nem lehet visszabeszélni. Kitombolja magát a hozzá beosztotta­kon. Ha van beosztottja. Ha nincs, akkor az ügyfeleken, vagy hazafelé vásárlás köz­ben a bolti alkalmazottakon, esetleg otthon tölti ki a mér­gét — a családtagokon. De valahol kiadja, az biztos. Ez­zel a láncreakció elkezdő­dik ... Akin kitöltötte a mér­gét, az tovább adja — vala­kinek ... Ha a gyermek a szenvedő alany, akkor ag­resszív lesz, és a kisebb testvérének, vagy az iskolá­ban gyengébb társának ad­ja tovább az érdemtelenül kapott gorombaságot. Így alakul ki a szerteága­zó, idegfeszítő, idegrendszert megviselő káros magatartás­lánc. Az a bűvös kör, amely­be mindannyian belekerül­hetünk. Hiszen a magatartá­si formák meggyökeresednek, és jól vagy rosszul befolyá­solják egész életünket. Hányszor halljuk, hogy a szülő szidja gyermekét, mert csúnyán beszél. Kitől tanul­tad, te haszontalan, ezt a csúnya beszédet? — kérdezi. A gyermek nem meri meg­mondani az igazat, hogy tő­le. Vagy ha nem a szülőtől, akkor egy másik gyermek­től, akinek az otthonában uralkodik ez a hangnem. Sok szülő észre sem veszi, hogy gyermekfüleknek nem való szavakat használ, annyira megszokta ezt a beszédstí­lust. Csak akkor üti meg a fülét a szavak közönséges­sége, amikor gyermekétől visszahallja. Nem egy családban vált szokássá, hogy- a nagymamát „öreglánynak” titulálják, nemcsak a gyermekek, ha­nem a szüleik is. Ha nem is teszi szóvá, de a naggymamát belülről rágja a szó, úgy ér­zi, több tiszteletet érdemel­ne. Milyen sok gorombasá­got kap az anyóstól a meny, és viszont: a menytől az anyós. A „jól megmondtam heki” sértések nemcsak a címzettet bántják, olykor to­vább gyűrűznek. Hány családban vált szo­kássá (sajnos), hogy indula­tos vitákban lehülyézik egy­mást a házastársak, leki­csinylőén nyilatkoznak egy­más tevékenységéről, s ami még rosszabb: a gyermek előtt Ebben a viadalban mind a két fél érzelmileg megsérül, még akkor is, ha ezt tudatosan nem fogják fel, vagy nem ismerik el. A ki­mondott szavak égetni is tudnak. Ettől rossz lesz a lelki „közérzetünk”, ami erő­sen befolyásolja a testi köz­érzetünket. Azt is, hogy jól érezzük-e magunkat ebbeiía világban, vagy nem. Befolyá­solja életkedvünket, munka- intenzitásunkat, magatartá­sunkat. Cipeljük a kapott lelki se­beket ... De ki „köti” majd be ezeket a kívülről nem látható sebeket? Hol keres­sünk erre orvoslást? Első­sorban önmagunkban. Ne fi­zessünk a gyengébbnek a másoktól kapott goromba­ságért! És ami a legfontosabb: ne fertőzzük gyermekünk lelki egészségét goromba magatar­tással, gyermekfüleknek nem való szavak használatával, családi perpatvarokkal, a gyermek sérülékeny lelkét veszélyeztető bánásmóddal. Fási Katalin Kettesben — hazafelé... Iskolában kicsiknek, nagyoknak „Ne mindig farmer­ben” — ezt a címet is adhatnánk rajzainknak. Tanévkezdéskor nemcsak a tanszerek, hanem az öltözködés helyes, célsze­rű és esztétikus kivá­lasztása is kellemes kö­telességet jelent szülők­nek, gyerekeknek. Rajzainkon — az első­osztályosoktól, a főisko­lák hallgatóinak — egy­aránt az új divat szerint válogattunk. 1. Pelerin és poncsó nagy divat, lódén- vagy posztóanyagból. A raj­zunkon látható modellt dísztűzés emeli, csizma és színes esernyő a ki­egészítő. 2. A kord- vagy sima bársonyszoknya fodros batiszt blúzzal romanti­kus stílusú. Iskolai ün­nepélyekre 8—10 éves kislányoknak ajánljuk. 3. Kisfiúk az első osz­tályban, pamutpulóvert és farmernadrágot visel­hetnek. Tegyünk a nad­rágra és a blúzra is rá­varrható foltokat, ezzel kopásálló lesz! 4. Megint nagy divat az „ingruha”; egyetemi hallgatóknak ajánljuk. A rajzon látható modell könnyű jerseyből vagy műszál szövetből elké­szíthető. 5. Kislányoknak, tinéd­zsereknek a színes bal­lon- vagy orkánkabátka, derékban húzva, raglán- ujjakkal, rakott szok­nyához igen divatos. 6. Praktikus kicsiknek- nagyoknak a kötényruha blúzzal, pulóverrel. 7. Szakközépiskolába járó fiúknak dzseekit, a munkaköpeny alá szí­nes pulóvert és kihajtott nyakú inget ajánlunk. Nyakba — de lehet a gallér alá is helyezni — kössünk színes sálat. 8. Elegáns sima vonalú — válltól bővülő — bal­lon- vagy szövetkabát Raglánvonalú ujja, mas­nival összekötött bőség­gel. Kosztüm vagy két­részes ruha felett is hord­ható. 9. A dublé (kétoldalas) szövetkabát, a térd alatt 10 cm-rel végződik. Hoz­zá szűk szárú „keleti” nadrág hordható. 10. Divat a 7/8-os kabát, amely alól kilátszik a szoknya vagy a nadrág. A „nosztalgia” divatten­denciát követi e modelL 11. Csíkos vagy mintás anyagból rakott szoknyás ingruhát mutatunk be.. A szoknya belső rakásai idegen, de színben har­monizáló anyaggal kom­bináltak. Érdekes a hosz- szú kézelős ujjmegol- dás is. Nádor Vera Szőnyegápolás A szőnyeget ne hagyjuk mindig ugyanabban a hely­zetben feküdni. Időnként forgassuk meg, hogy oldalai cserélődjenek. így nem fa­kul a napfénytől mindig ugyanaz a sarok, és nem ko­pik mindig ugyanazon a helyen, például a székek vagy az asztal lábánál. Az összecsavarodott rojto­kat a házilag tisztított sző­nyegen a kövekezőképpen hozzuk rendbe. Előbb szára­zon, ritka fésűvel átfésüljük, majd puha pokrócot teszünk a rojtok alá és selyempapí­ron vagy nedves rongyon át vasaljuk. Ha a rojtok túl puhák, zselatinnal keményít­hetjük ki: 5 dkg zselatint egy liter hideg vízben egy éjszakán át állni hagyjuk, míg megduzzad. Másnap foly­tonos keverés közben mele­gítjük, míg teljesen szét nem olvad, de nem főzzük. A fotfró oldatba bemártunk egy rongyot, kicsit kicsavar­juk, s ezzel a rojtokat be­kenjük. Azután időnként át­fésüljük, míg teljesen meg nem száradnak, s így nem ragadnak össze. A koromtól piszkos sző­nyeget ne dörzsöljük. A fol­tot szórjuk be sóval, egy kis idő múlva a só és korom ke­verékét lesöpörjük. Majd újra behintjük sóval és egy keményebb sörtéjű kefével összeszedjük a piszkot. Ha mégis szétkenődött a szőnye­gen valahol a korom, egy kis kefét vízbe mártunk, sortéit beszappanozzuk és a szeny- nyezett darabon addig kefél­jük, míg a szappan habos nem lesz. Ezután a nedves habot ronggyal letöröljük és a kitisztított részt vízbe már­tott, kicsavart ronggyal át­dörzsöljük . Bodnár István: Horgászcsúfoló — Téblá- boló Tóbiás! Volt a tóban ma fogás? — Se fogás, se kapás, szúnyogból volt egy rakás. A csukák csak csalinkáztak, potykapurgyék pitykét ráztak, harcsa, fogas, angolna; mintha engem csúfolna. — Téblá- boló Tóbiás! Hiába is spekulálsz: békacombot vacsorálsz! fa Iái koztam a tv-macival U gye meglepődtél, mikor megjelent az új tv-maci a kép­ernyőn. Hirtelen nem is tud­tad, hova lett a régi, s mit akar itt ez az új? Bizony rossz érzés, amikor egy régi baráttól el kell válni. No akkor gyorsan ismerkedjünk meg az újjal! Gondot csupán az okozott, hogy iskoláim elvégzése elle­nére sem tudok mackóul, ezért kértem meg Szellő Ró­zsa és Szentistványi Rita nénit, a televízió szerkesz­tőit, szegődjenek tolmácsom­nak. Jó estét, kedves Maci — köszöntem illendően, és miután hallottam egy dörmö- gést, ami válasznak is meg­felelt, hozzákezdtem a kí- váncsiskodáshoz. — Hova lett az előző test­véred, te honnan jöttél? — Bizony már megörege­dett, nem szívesen vállalt szereplést, no meg a bundá­ja, ruhája is kifakult, a fil­mek elkoptak, a hangja is nagyon rekedtté vált. A pót­mamám, Bálint Ágnes néni kitalált helyette engem, a pótpapám pedig, Tóth A. Pál rendező, elkészítette az új bábút, s otthonomat maket- ből. Azt pedig, hogy színes­ben jelenek meg, már több gyerek látta. 1981. június ele­je óta szerepelek a képer­nyőn. Én tapintatosabb va­gyok elődömnél, a nyári idő­szakban nem mondom, hogy jó éjszakát, gyerekek, tehát, ha be is fejezem a mesét, a gyerekeknek sem kell azon­nal ágyba bújni., — Hányadikos vagy? — Még csak óvodás, de azért sokféléhez értek. Tu­dok virágot öntözni, szépen enni, fürödni, fogat mosni, és jólnevelt vagyok. Nem köpködök, mint az elődöm. — Honnan veszed a sok új mesét? — Hát bizony ez nekem is és a szerkesztő néniknek is nagyon sok gondot jelent. Hiszen számoljunk csak. (Tessék várni, kérem, csak lassan, ehhez nekem az uj- jaimra is szükségem van.) Egy héten hatszor van me­se, az egy hónapban 24—26 jnesétt jelent, .évente pedig 312-őt, nem beszélve az ün­nepi meseműsorokról. Még szerencse, hogy sok gyerek kéri, ismételjük meg a me­séket. Nagyon szeretik a Tar­ka-Barka, Frakk, Kukori és Kotkoda, A vízipók, a Pom­pom sorozatokat. Ha tá is szeretnétek mesét kérni, csak bátran írjatok, ide, a Magyar Televízió Gyermek- osztályára. (V. Szabadság tér 17. 1810.) A két tolmácsom nevére, vagy csak annyit ír­jatok címzésül: TV-MACI. (Már olyan leveleket is meg­kaptam, amin csak ennyi volt a címzés: Tévés nénik — tévés bácsik.) A meséket több helyről szerezzük be. A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ, rajz- illetve bábstúdiójából, valamint külföldről. Sokszor napokon át nézzük a sok rajzfilmet, mire kiválasztjuk közülük a megfelelőket. (Most ugye iri­gyeltek? Pedig elárulom, hogy ez nagyon fárasztó do­log.) Van a gyerekek számára több jó hírem is. ősztől foly­tatjuk A vízipók és a Pom­pon sorozatot, csupa új me­sével. Indulnak új sorozatok is. Találkozhatnak a képer­nyőn DOMINIKKAL, az ele­fánttal. A csehszlovák tele­vízió gyermekmeséit is köz­vetítjük. Megismételjük a Frakk és a Mirr-murr soro­zatot. A jó gyerekeknek ka­rácsonyra küldöm a „Banda ellen” című sorozatot, a FANFÁR című zenei filme­ket. Azt hiszem, sok gyerek­nek fog tetszeni a Terülj asztalkám című svéd mese­játék is. — Mit üzensz a gyerekek­nek, MACIKA? Az új Maci a — Szeretném, ha engem is barátokká fogadnátok, és én minden este egy szép mesé­vel fogom meghálálni. Akkor se haragudjatok meg rám, ha ősztől esténként újra így köszönök el: jó éjszakát, gye­rekek, s aztán zsupsz be az képernyőn ágyba, mert másnap korán kell felkelni. ígértem, hogy az üzenetet átadom s elbúcsúzom: Szép álmokat, Maci! H. M. Az oldalt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom