Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
1981. SZEPTEMBER 23 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Évente 20 ezer broylercsirke a kunhegyesi mintaudvarból A kunhegyesi mintaudvarból Rózsa Gyuláék már az idén hatezer broylercsirkét szállítanak a BOV-nak Újszerű termeltetés-szervezési programot kezdeményezett a kunhegyesi Kunság Népe Tsz: állami és termelőszövetkezeti segítséggel ba- romfihizlalási lehetőséget biztosít a nagyközségben a közös gazdaságban dolgozók családtagjainak. Az elsősorban nyugdíjasok, gyesen lévők és háztartásbeliek szabad idejének hasznosítását szolgáló tevékenység a háztáji ágazat szervezésében beruházás nélküli jövedelemnövelést jelent a téesznek, és számottevően javíthatja majd a megyei baromfifeldolgozó kapacitás kihasználtságát. Egyharmad költséggel A termelőszövetkezet baromfigondozói — kihasználva a baromfihús hazai és külpiaci értékesítésében kedvezőbbé vált, és hosszabb távon tisztes haszonnal biztató lehetőségeket — az utóbbi két évben sokat tettek az ágazat termelésének növeléséért, gazdaságosságának javításáért. Az eredetileg négyzetméterenként tizennyolc broylercsirke felnevelésére alkalmas ólakban a szellőzés korszerűsítésével, az etető- és itatótér bővítésével elérték, hogy jelenleg már 24— 25 naposbaromfit foghatnak hizlalásra egy-egy négyzet- méteren. Ily módon tavaly az előző évinél 200 tonnával több élő baromfit értékesíthetett a gazdaság. Az egy kilogramm súlygyarapodáshoz felhasznált tápmennyiség tíz dekagrammos csökkentésével, a turnusonként hétezer liter fűtőolaj-megtakarítást eredményező újitás bevezetésével az ágazat jövedelmezőségét az elmúlt évben két százalékkal javították. A jelenleginél több baromfihús előállítására — az idén hat turnusban 816 ezer broy- ler kerül ki a kilenc ólból — beruházás, azaz újabb nevelő-hizlaló épületek kialakítása nélkül nincs lehetőség a közös gazdaságban. Egy 25 ezer férőhelyes, évente 150 ezer csirke hizlalására alkalmas, bábolnai típusú ól megépítése több, mint hétmillió forintját kötné le a szövetkezetnek. A téesztagok udvarában kétmillió forintos költséggel kialakítható tíz, a BOV szállítójárműveinek egyszeri fordulójához igazodóan háromezer férőhelyes baromfiól. Ezekből a téesztagok családtagjai évente 180 ezer broylert értékesíthetnek. Egyharmad befektetéssel megvalósítható tehát a háztájiban a közös baromfihústermelés több mint 20 száza- ' lékos növelése. közös gazdaság, és a baromfihús-többlettermelés révén a népgazdaság is. A mintaudvar megtekintése alapján, és a téesz szakemberei által kidolgozott jövedelmezőségi pfognózis ismeretében^mór- is mutatkozik érdeklődés Kunhegyesen a háztáji „mini baromfitelepek” iránt. A Rákóczi úton Kiss Gábomé udvarában már elkészült, és október elején benépesül egy, a mintaudvarban épülthöz hasonló ól. Nagy Sándor Széchenyi úti portáján is befejezés előtt áll egy meglévő épületben kialakításra kerülő baromfihizlaló helyiség. Nem tudni még, hogy hármójuknak hány követője akad, de a három család ólaiból jövőre már 60 ezer broylercsirkét, azaz mintegy 90 tonna élő baromfit szállít a feldolgozó iparnak a kunhegyesi Kunság Népe Tsz. T. F. Mintaudvar 200 ezerért A kisgazdaságokban nagyüzemi baromfihús-termelésre alkalmas ól és technológia bemutatására szolgáló mintaudvar már „üzemel” is Kunhegyesen, a Beloiannisz utcában. Rózsa Gyula téesz- tag nyugdíjas édesapjának szabad idejére alapozta a csirkehizlalást, amelyhez egy 150 négyzetméter alapterületű ólat épített. Ehhez ötévi törlesztésre, hatszázalékos kamattal 100 ezer forint kölcsönt kapott az OTP-től, amiből 50 ezret az építkezésre költhet, a másik feléből pedig forgóalapként a naposbaromfi és a takarmány költségeit fedezheti. A termelőszövetkezet további 30 ezer forint értékben, két év alatt természetben, azaz hízott csirkével történő visszatérítésre anyagot és technológiai felszerelést — etető- és itatóberendezést, ventillátorokat, az alapozáshoz transzportbetont — biztosított a mintaudvar kialakításához. összesen 200 ezer forintba került az egy-egy rotációban háromezer naposbaromfi elhelyezésére és felhizlalására alkalmas, olajtüzelésű kazánnal fűtött ól, tehát Rózsáék hetvenezer forint saját tőkéjének befektetésére volt hozzá szükség. Hat turnusban évente húszezer broylercsirke értékesíthető a tsz háztáji ágazatán keresztül a mintaudvarból. És természetesen a jő kiegészítő jövedelemmel biztató háztáji baromfineveléshez csatlakozó téesztagok hasonló, szövetkezeti és állami segítséggel megvalósuló ólaiból isi Kilogrammonként négy forint feletti haszonnal számolnak Rózsáék, tehát vállalkozásuk 200 ezer forintos befektetése két év alatt megtérül. Mindenki jól jár A háztájiból kikerülő broy- lercsirkék kilogrammonként 3 forint 14 fillér tiszta jövedelmet hoznak a közös gazdaság termeltetést szervező ágazatának. A Baromfifeldolgozó Vállalattól járó szerződéses és időszaki felárakból, az alapanyag-ellátás és a végtermék-értékesítés bonyolítási költségeiből, valamint a téesz által biztosított tápok nagy- és kiskereskedelmi árkülönbözetéből adódik ez az összeg. Jóllehet, ez a haszon elmarad a közösben végzett baromfihizlalás idén várható 4 forint 10 filléres kilogrammonkénti tiszta jövedelmétől, mégis kifizetődőnek látszik az újfajta termelésfejlesztési mód. A háztájiból származó jövedelem eléréséhez ugyanis nem szükséges a közös fejlesztési alapokat lekötő beruházás és újabb baromfigondozói létszám ípunkába állítása. Jól jár tehát mindenki: a téeszbeliek családtagjai, a Foglalkozás szombatonként „Vadósziskola” nyílt „Vadásziskola” nyílt Szolnokon, a Tiszaliget szép erdei környezetében levő Touring Szállóban. A megye 36 vadásztársaságának negyvenöt mestere, illetve az utánpótlást képező fiatal vadászok egy évig, hetenként egy alkalommal gyarapítják elméleti ismereteiket. A MAVOSZ szakavatott oktatói szombatonként tartanak foglalkozásokat, a hallgatók a vadbiológiával, a mesterséges neveléssel, a vadvédelemmel, egészségüggyel, á fegyver szabályos használatával és egyéb szakmai kérdésekkel foglalkoznak. A MAVOSZ megyei intéző bizottsága tervszerűen gondoskodik a jól képzett vadászmesterek kinevel éséről), a fiatalok szakmai felkészítéséről. Erre annál is inkább szükség van, mert Szolnok megye az ország apróvadban talán leggazdagabb területe. Évente milliós nagyságrendű valutát hoz az országnak, az élve befogott, illetve lőtt állapotban, a MAVAD útján értékesített mezei nyúl, fogoly, fácán és az őz. Jelenleg az elmúlt évtized egyik legjobb állományát számlálják, s a további fejlesztéshez készítik fel az iskola hallgatóit. í Uj típusú kukoricakombájn Szolnok határában Cél: a minél takarékosabb betakarítás CSÖTÖRÓVEL GYORSABB LEGDRÁGÁBB A SZÁRÍTÁS VISSZA A GÓRÉKHOZ! Ami a takarékosabb gazdálkodásra való törekvést illeti, a Szolnoki Állami Gazdaság mindig élen járt a megyében. Kilenc esztendővel ezelőtt például itt próbálták ki, hogy a kukorica, a cukorrépa és a többi őszi betakarításé növény után vetett búza vajon megsínyli-e, ha — energiatakarékossági szempontok miatt — kétévenként elhagyják, illetve tárcsázással pótolják az őszi szántást? A kísérlet fényesen sikerült, s a metódust egyre szélesebb körben alkalmazzák. Remélhetően hasonló „sorsra jut” az a módszerük is, amelyet az idén próbálnak ki először a kukorica betakarítása során. Lényege, hogy mint hajdan, újra csöves formában tárolják a kukoricát, a hagyományos gó- rékhoz hasonló építményekben. Mielőtt azonban a nagyüzemi gazdálkodás során eddig kialakított módszerek létjogosultságát kétségbe vonná az olvasó, e „visszatérésről” értesülvén, emlékeztetni kell arra, hogy az eddig alkalmazott formákkal is a mind hatékonyabb gazdálkodás útjait keresték és valósították meg a nagyüzemi gazdaságok. A kézi betakarításnál nyilvánvalóan haladósabb volt a gépi törés, arról nem is beszélve, hogy az egyre fogyó munkáskezek világában megkerülhetetlen szükség- szerűségként jelentkezett ez a módszer, már évtizedekkel ezelőtt is. Igen ám, de a csőtörővei letört, a fosztógéppel letisztított termést góréba kellett hordani, majd — a ventillá- toros szárítás eléggé hosszadalmas és költséges eljárása után — onnan ismét „kitárolni”, a morzsológéphez szállítani, aztán újra a tárolókba rakni, s onnan a felhasználás előtt újra a darálóba vinni —bizony, mindez rendkívül körülményes és gazdaságtalan eljárásnak bizonyult. Főként az időközben jelentkező, új módszer fényében, miszerint — az egyre modernebb betakarító gépek jóvoltából — be lehet a kukoricát szemes formában is takarítani a földekről, s ezáltal kiiktatható jónéhány munkafázis. Csak éppen meg kell a szemet szárítani. Minden rendben is lett volna, ha nem jön az energivál- ság. De jött, és ma ott tartunk, hogy — a hajdani 150 —200 forint helyett — 1000 forintba kerül egy-egy tonna szemes kukorica meg- szárítása, feltéve, hogy víztartalma nem magasabb az átlagosnál, azaz húsz-huszonöt százaléknál. Tudjuk, persze, hogy tavaly például, amikor az időjárási viszontagságok miatt nem tudott kellőképpen beérni a kukorica, 25—30, sőt 35 százaléknyi nedvességet is tartalmaztak a szemek, tehát még többe került a szárítás. Elsősorban ez a körülmény indokolta tehát, hogy a szakemberek figyelme időközben a nedves tárolás lehetőségei felé irányult, többek között a Szolnok megyei Állami Gazdaságban is. így vált széles körben ismertté egyebek mellett a kukorica- és csőzúzalék fogalma (CCM): a csutkástól ledarált kukoricát savóval, mésszel, szójával és egyéb, tápanyagokban dús takarmányféleségekkel keverték, és etetésre kész állapotban tárolták. Hogy hol? — méregdrága, betonból készült silótartályokban. Igaz, viszonylag hamar megjelentek más, olcsóbb tárolási módok is. Ennek ellenére, gyors „karrierre” számíthat az az új módszer, amivel az idei betakarítás során próbálkoznak először a Szolnoki Állami Gazdaságban, s amely egy Szovjetunióból vásárolt, új típusú kukoricabetakarító kombájnra épül. A KSZKU—6 típusú Szer- zsonyecz elnevezésű új kukoricabetakarító kombájn ugyanis olyan berendezés, ami valóban szinte mindent el tud végezni, ami egy kukoricatáblán adódhat. Levágja és szecskává aprítja például a kukorica szárát» amit korábban külön berendezésekkel kellett eltávolítani a földekről. Ami azonban a leglényegesebb, hogy nem csupán letöri — ki is bontja a csuhából a kukoricacsöveket, amelyeket aztán a hajdani górékhoz hasonló, 60 méter hosszú 5—6 méter széles, 4—5 méter magas, fából készült, tehát házilagosan is felállítható gó- rékban tárolnak majd. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy a szárítás minimális költségbe kerül, hiszen azt a feladatot jórészt a levegő természetes mozgására bízzák. összefoglalva: a szükségszerűen i alkalmazóit nagyüzemi módszereket egy ideig az elaprózott munkafolyamatok, a sok ide-oda szállítás, ebbe-abba bepakolás és kiszedés tette költségessé, majd később a méregdrága olajjal végzett szárítás, illetve — már a nedvestárolás esetében — a magas költséggel épített betonsiló. Az új típusú szovjet kukoricakombájn — amely a Szolnoki Állami Gazdaság 1200 hektárnyi kukoricájának egyharmadát takarítja be ebben az évben a tervek szerint — jelentősen csökkenti e költségeket: egy menetben elvégez minden munkát — csőtörést, fosztást, szárlevágást, szecskázást — s ezen túl lehetővé teszi egy igen olcsó tárolási mód alkalmazását Az 1,2 millió forintért vásárolt gép tartozékai már a MEZÖKER szolnoki telephelyén vannak, s várják, hogy a néhány ■ napon belül megérkező géppel együtt, minél előbb bemu- ,tathassák a „tudományukat”. — káposztás — Egyre több az emeletes ház Kunmadarason A legutóbbi népszámlálás és laikóihelynyilván tartás adatai szerint a 6 ezer 700 kunmadaras! lakosra 2 ezer 45 magánlakás jut. A helybeliek döntő többsége a vidéki településekre jellemző kertes családi házban él. Ugyanakkor már 13 éve elkezdődött a többszintes lakások, társasházak építése. Jelenleg a központban . tíz, emeletes lakóház található, és a költségvetési üzem szakemberei a Sarló utcában mái' épitik á tizenegyediket, sőt folyik a lakószervezés a következő, tizenkettedik emeletes ház építésére is- Ami a kertes családi házakat illeti, évente 35—40 új épül belőlük. Kunmadarason naég ma is az úgyneA vánbs Jökóihak igényével találkozott az átutalási betétszámlák vezetésével megbízott szolnoki, Csanádi körúti körzeti OTP-fiók elképzelése, miszerint a családok rendszeres kiadásainak rendezését megkönnyítő szolgáltatásukat Túrkevére is kiterjesztik. Nem kell már a vezett kockaházak a legnépszerűbbek, bár az úi lakások között akad tetőtér-beépítésű is- Az általában két-, két és félszobás lakások kivétel nélkül fürdőszobával épülnek. Az építkezések nélkülözhetetlen velejárója a telekellátottság, ami ebben a nagyközségben megfelelőnek mondható. Jelenleg a település keleti és déli része felé „terjeszkednek” az új utcák. A déli oldalon, a régi vásártér felosztása után, 45 telekhelyet alakítottak ki, amelyek egy részét már beépítették. Á keleti részen a Tópart utca környékén ötven új telek van, bár az értékesítést a közművesítés hiánya gátoljadíjbeszedőket várva otthon ülni, lesni a postai kézbesítőt, hogy mikor hozza a tv- előfizetésj díjnyugtát Aki számiét nyit a takarékpénztár városi fiókjánál, megszabadul ilyen apró-cseprő, de rendszeresen ismétlődő kötelezettségéktől, csupán a banknak fizet a többi nem az ő dolga. Új termék Hagymaválogató gépsor Jövőre megkezdik a erdészeti daruk sorozatgyártását a kaposvári Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. Üj termékük a hagymaválogató gépsor is, melyből egyet már leszállítottak a Csongrád megyei Füszért Vállalatnak, s újabb háromra kaptak megrendelést. A. kaposvári masinák külföldire is eljutnak- Csehszlovákiába cukorrépa-kul- tivátort és hozzávaló pótegységeket szállít a gyár, az idén 48 millió forint értékben. Kubába a citrusfélék' termesztéséhez szükséges altalajlazító és gödörásó gépeiket küldik, az 'előbbiből 200-at, az utóbbiból 160-at szállítanak jövőre- A Szovjetunió-beli Heszonba próbaminősítésre küldik el az idehaza már jól -bevált almaválogató gépsort. A kaposvári Mezőgép műszaki fejlesztésének eredményeképpen 1983-iban már négyféle univerzális rakodó- gépiét kínál majd az iparnak, a mezőgazdaságnak, az erdőgazdaságnoknak és a kommunális vállalatoknak. Októbertől Tútkevén Átutalási betét
