Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-22 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 22. A KFT A JÁRMŰJAVÍTÓ MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJÁBAN Egy félreértett koncert Az idei tánc- és popdalfesztivál egyik színfoltja volt a KFT. A közönséget, meghódították (több ezren szavaztak produkciójukra), s a szakmai zsűri is elismerte az együttes teljesítményét, hiszen a hangszerelést és az előadást is díjazta. Egyedüli fellépők voltak a népes mezőnyből, akik két kategóriában is helyet kaptak a dobogón. A Bábu vagy című sláger sejtetni engedte az együttes törekvéseit, a zene, a szöveg, a színpadi mozgás sokat ígérő házasságát, de egyetlen kompozíció alapján lehetetlen megítélni ennek jövőjét, értékét. Az elmúlt hét végén Szolnokon, a MÁV Járműjavító művelődési központban szerepelt az együttes. Kíváncsian vártuk a koncertet A dalokból, a műsorból hogyan áll össze a kép, amely a KFT-re jellemző tónusokat hangsúlyozza, elképzeléseinket — az együttes stílusáról — megerősíti vagy kioltja. Hiába kíváncsiskodtunk, a hetvenperces produkció szinte semmire sem adott feleletet. Egy félreértett koncert, így lehetne summázni a közönség és a zenekar találkozását. Az előjátszó Rockvefl kemény muzsikájával „feldobta” a hangulatot s a nagyérdemű ugyanezen a hangon (vagy még feljebb) várta a folytatást holott az együttes tervei szerint gyökeresen más következett volna. Amíg a zene nem szólalt meg, a KFT ironikus, kitűnően megírt, s előadott bevezetőjével szinte a parketthez szögezte a hallgatóságot De a muzsika fel- csendülésével már hiába volt festett arc, színpadi mozgás, a rossz hangerősítés miatt foszlányokban érkező vers és szövegbetét minden funkcióját veszítette. A fiatalok rockzenét akartak hallani, amelyre mozoghatnak; táncolhatnak, így a jobb sorsra ítélt előadás rock- koncertté alakult annak viszont gyenge volt. A KFT fél éve muzsikál, a kemény rockra alapozva újat szeretne nyújtani a zene és a színház ötvözetét. Ez viszont csupán a koncert után az öltözőben derült ki a fáradtnak tűnő zenészek szavaiból. F. S. Egy fedél alatt —Jászladányban Mozi- és színházterem, klubszobák, kiállítási csarnok Néhány éve már, hogy Jászladányban a nagyközségi tanács jóváhagyta a tervet : új filmszínház létrehozásával kell a korábbiaknál jobb feltételeket teremteni a település lakóinak szórakozását, művelődését segítő filmvetítésekhez. A Szolnok megyei Tanáccsal és a Moziüzemi Vállalattal egyetértésben arról is döntött, hogy a beruházás gazdaságos megvalósítása érdekében moziteremmé alakítják át a művelődési ház nagytermét, ezzel egyidőbén bővítik a művelődési intézményt. A közművelődési tevékenység komplexitását biztosító, 6 millió forintos beruházás az elmúlt év májusában kezdődött. A tervek elkészítését, az építkezés lebonyolítását a Szolnok megyei AGROBER vállalta. A kiviteli munkákra a helyi Egyetértés Tsz építőrészlege kapott megbízást. A jól összehangolt munka eredményeként elkészült a ■művelődési ház új szárnya. A nagytermet játékfilmek vetítésére, színházi előadások megtartására alkalmas helyiséggé alakították át. A gyulai zsöllye típusú rögzített székekkel ellátott terem filmvetítéseknél kétszázhetven személy befogadására alkalmas, más rendezvényeknél háromszázötven személyesre lehet átrendezni. A művelődési ház új épületrészében kapott helyet a stúdiószobával ellátott, száz személy befogadására alkalmas TIT-előadóte- rem. Mellette a tágas klubszoba, két szakköri helyiség, a fotólabor és a kiállítási csarnok. Az új épületrész ezenkívül korszerűen felszerelt kiszolgálóhelyiségeket, mutatós díszudvart és új kerítést kapott. Felújították az intézmény villanyhálózatát, központi fűtését. A színpad hátsó bejáratánál a színházi kellékek gyors mozgatását segítő, tágas rakodóteret építettek. — illés — No, nekem ennyi elég gondolta Rumata. Már nekikészülődött, hogv elkapja egy arra szaladó barát csuháját, akkor azonban észrevett egyszerre hármat. Bottal csépeltek egy hóhért, nyilván a hanyagsága miatt — Az Űr nevében — mondta Rumata halkan, s megcsörrentette a karperecéit. A szerzetesek leeresztették botjukat, és szemügyre vették. — Az ö nevében — válaszolt a legmagasabb. — Nos, atyák — mondta Rumata —. kísérjetek a folyosófelügyelőhöz. A szerzetesek összenéztek. — De mit akarsz tőle? — kérdezte a magas barát. Rumata szótlanul eléje tartotta az írást. — Ahá — mondta a szerzetes. — Most én vagyok a folyosófelügyelő. — Pompás — felelte Rumata. és, összecsavarta az írást. — Don Rumata vagyok. Őeminenciája nekem ajándékozta Budah doktort. Eredi, és veziesd ide. — Budah? — kérdezte elgondolkozva. — Ugyan melyik az a Budah? A liliomtipró? — Dehogy — mondta a másik barát. — A liliomtipró Budah? őt még az éjjel kiengedték. — Badarság! — vágott közbe türelmetlenül Rumata. — Budah. Aki megmérgezte a királyt. — A-há... mondta a felügyelő. — Tudom. De őt már alighanem karóba húzták... Pakka testvér, ered j — 100 — Egy csokor kisújszállási „honvédjelölt” Három napig A mezőtúriak sárkányrepülőjébe is be lehetett ülni Találkozó a ligetben Nyitányként péntek este Kisújszállásán sok indulót vonzott a kocogóvenseny. Volt, aki kedvtelésbő] vágott neki a távnak, akadt, aki virtusból eredt a kilométereknek, míg adódtak egyéb indoklások is. — Jó volt, mert lement vagy másfia kiló! — lihegte nyakig melegítőibe burkoltan barátmőij között Goiyha Júldanna középiskolás a cél- baérkezés után. Egyébként a sportkedvelők — akár nézőként, akár indulóként —valóban kiélhették magukat ezeken a napokon. Volt itt atlétikai és fejélőverseny, kispályás és grundfoci, női, fiérfii kézilabdameccs, súlyemelő bemutató, asztaliteniszverseny a mozgássérülteknek, kisdobos-úttörő ügyesség bátorság verseny, ahol „prémiumként” mindahány induló két deciliter tejet kapott. Mi tagadás, most is nagy sikere volt a megyei középiskolás kispuska lövészversenynek, amelyen 21 fiú- és 10 lánycsapatának 124 versenyzője versengett. Hasonlóan telt házat vonzott a sportpályára a szombati haditechnikai bemutató. Hogyne vonzott volna, amikor a srácok beszállhattak a két- éltűekbe, fejükbe nyomhatták a sapkákat, megforgathatták az ütegek csövét, kézbe vehették a géppiszSPORT TECHNIKA, HONVÉDELEM SZÓRAKOZÁS tolyt, megcsodálhatták a rakétát. Bizonyos, közülük nem egy döntötte el: katona lesz. A technikánál maradva, sok nézője volt a mezőtúrj fiatalok sárkányrepülőjének, a szolnokiak hőlégballon bemutatójának, a strand előtti autós, motoros ügyességi versenynek, a Forma 1-es autómodellek visító száguldásának. A szombat délutáni — tanácsháza mögötti — kölyök- diszkó 15 évtől lefelé sok táncrajongót vonzott, akik a zene ütemére elismerésre méltó tekerést, riszálást, integetést, hdmbálózást mutattak be végtagjaikkal. Az esti medencebál — csak 16 éven felülieknek üzemelt — szintén jó hangulatban ért végeit Aki csendesebb ki- kapcsolódásra vágyott, megnézhette hogyan nyílnak az iskolások keze nyomán a Baross utca aszfaltján a színes virágok, keinek életre az úttörőélet izgialmai. A szigeten, főzőverseny folyt, ahol a legízletesebb választékkal — magyaros burgonyalevessel, ízes- ég kakaós palacsintával — a Kossuth iskola hetedikesei lepték meg a zsűrit. A horgász úttörő háromtusa verseny 18 indulója között pedig Balogh Károly bizonyult a legügyesebbnek. Ugyancsak jó hangulatban ért véget a Martfűi Növény- olajgyár és a rákóczi újfalui valamint a kisújszállási KUNSZÖV honvédelmi klubjainak versennyel egybekötött baráti találkozója. Feltűnt, a megnyitón jószerével csak a diákok jelentek meg és szinte teljesen hiányoztak a termelő jellegű vállalatok, szövetkezetek fiataljai, képviselői. Azután akadt olyan időszak is, amikor az érdeklődő ugyancsak kapkodhatta a fejét, hogy le ne maradjon valamiről, hiszen előfordult, egy időpontban hét! izgalmas, érdekes verseny zajlott a liget valamelyik részén, összességében, a fenti észrevételek ellenére a kilencedik kisújszállási ligeti napok háromnapos rendezvénye — a hagyományokhoz illően — ezúttal is a fegyveres erők napjának méltó megemlékezését, nyitányát szolgálta. D. Szabó Miklós Vasárnap délelőtt Nem sok ideje múlt, hogy az életmű befejeztetett, Zelk Zoltán, a költő meghalt. Akár kései tiszteletadásnak is tekinthetnénk a Kossuth adón vasárnap délelőtt elhangzott, Zelk Zoltán műveiből összeállított műsort, dehát erről szó sincs, Zelk Zoltán életművének nincs szüksége semmiféle különleges alkalomra, aktualitásra. évfordulóra — hogy megjelenhessék. (A rádióban életében nem volt ritka vendég — nem is oly rég még az ő segítségével hatolt egy műsor Nagy Lajosról írott gyönyörű versének mélyebb rétegeibe.) „Mint égő lelkiismeret” címmel, a budapesti Latin- ca Sándor utcai diákotthonból közvetített nyilvános irodalmi műsor, túl eleve adott művészi, szerkesztésében rejlő értékein, ismét meggyőzhette a hallgatót, hogy a lírai művek leghitelesebb, szívmeleg interpretáció csak közönség előtt jöhetnek létre. Mindez természetesen a rádiós, a hangos vers tolmácsolásra vonatkozik, hiszen verset be- és elfogadni, teljes átéléssel — mégiscsak olvasva lehet. De — és ebben múlhatatlan érdemei vannak a rádiónak — egy-egy ilyen találkozáshoz, olvasva-szembenézéshez hozzájárulhatnak' a szép versinterpretációk. Az olyan művészi teljesítmények, mint amilyeneket a Zelk Zoltán műsorban Almási Éva, Horváth Sándor, Kálmán György és Moór Marianna nyújtott. Röviden Ugyancsak vasárnap délelőtt a Színházi Magazin hosszasan és semmitmondó- an foglalkozott a nyári szín-i házakkal, amolyan „óvakodjunk bármilyen elemzéstől” jelszó jegyében, csak felszínesen érintve a nyári színházak problémáit. Ezek után meglepetés volt a Nemzeti Színház e hét végén közönség elé kerülő produkciójáról, illetve az előkészületekről szóló színes és érdekes beszámoló. — eszjé — a tizenkettesbe, nézd meg. No és te. elviszed? — fordult Rumatához. — Természetesen — felelte az. — Az enyém. — Akkor az írásocskát add ide. Az írás az aktához csatolódik. Rumata odaadta a papírt. Vagy öt perc múlva előtűnt a fogolyért küldött szerzetes: kötélen vonszolt maga után egy sötét ruhás, sovány öregembert. — Itt van Budah! — kiáltotta örömmel a szerzetes már messziről. — Nem húzták karóba, él és egészséges.! Egy kicsikét legyengült az igaz ... Rumata elébük lépett, kitépte a kötelet a barát kezéből, levette a hurkot az öreg nyakából. — ön Irukani Budah? — kérdezte. — Igen — felelte az öreg. s mogorván nézett rá. — Rumata vagyok, jöjjön utánam, ne maradjon eL — Rumata a szerzetesek felé fordult. — Az Űr nevében. A felügyelő kiegyenesedett, leengedte a botot és kissé lihegve válaszolt: , — Az Ö nevében. Rumata Budahra nézett és észrevette, hogy az öreg a falba kapaszkodik, alig áll a lábán. — Rosszul vagyok — mondta fájdalmas mosollyal. — Bocsásson meg. nemes dón. Rumata karon fogta, és elvezette. Amikor a szerzetesek eltűntek szemük elől. megállt elővett az ampullából egy szporamin-tablettát. s odanyújtotta Budah’nak. Az kérdőn .pillantott rá. — Nyelje le — mondta Rumata. — Azonnal megkönnyebbül. Budah elvette a tablettát, megnézte, megszagolta, felvonta bozontos szemöldökét, azután a gyógyszert óva* tosan a nyelvére tette. — Nyelie csak le — szólt mosolyogva Rumata. Budah lenyelte. — M-m-m... — mondta. — Azt hittem, mindent tudok az orvosságokróL — Elhallgatott, figyeltél mit érez. — Men lünk — szólt Rumata. Már jóvar elmúlt dél, amikor Kira asztalhoz hívta a nemes urat és nagy tudományú barátját. Budah doktor megmosakodva, megborotválkozva, tiszta ruhában, igen — 101 — tekintélyesen festett. Mozdulatai lassúak és méltóságteljesek voltak, okos szürke szemének pillantása jóindulatú. Mindenekelőtt bocsánatot kért Rumatától, amiért ott a téren megfeledkezett magáról. — De meg kell értenie — mondta. — Szörnyű alak ez a Reba, aki csak isteni mulasztás folytán jöhetett a világra. Orvos vagyok, de nem szégyellem bevallani, hogy alkalomadtán szívesen megölném. Hallotta, hogy a királyt megmérgezték. Ez a Reba beállított a cellámba, és azt követelte, hogy olyan mérget állítsak össze, amely néhány óra alatt hat. Természetesen megtagadtam. Kínzással fenyegetett, én az arcába nevettem. Akkor ez a semmirekellő kikiáltott a hóhéroknak, akik behoztak az utcáról egy tucat tíz év körüli kisfiút és kislányt. Sorba állította őket, kinyitotta a gyógyszeres zsákomat, és kijelentette, hogy ezeken a gyermekeken kipróbálja sorjában az ösz- szes gyógyszert, amíg meg nem találja a szükségeset. Hát így mérgezték meg a királyt, dón Rumata... Budah doktor nyilvánvalóan nagyon éhes volt, mégis szelíden, de határozottan elutasította az állati eredetű táplálékot, s csak a salátákat meg a lekváros buktát méltatta figyelemre. Megivott egy pohár esztorit, szeme felcsillant, arcán egészséges pír jelent meg. / A város fokozatosan felébredt. Az utcán emberek tűntek fel, a hangok egyre harsányabbak lettek, kalapácsok kopogása és fa recsegése hallatszott: a tetőkről és a falakról leverték a pogány ábrákat. Azután az első emelet magasságáig megrakott szekerek haladtak el az ablak alatt. Rumata eleinte nem értette, miféle szekerek ezek, de azután megpillantotta a gyékények alól kicsüngő kék és fekete kezeket és lábakat, és sitve az asztalhoz ment. — Az ember lényege — kezdte Budah — az a csodálatos képessége, hogy mindenhez hozzá tud szokni. A természetben nincs semmi olyan, amihez az ember hozzá ne idomulna. Sem a ló, sem a kutya, sem az egér nem rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. Az isten, amikor az embert teremtette, bizonyára sejtette, milyen kínokra ítéli, s óriási erő- és türelemkészletet adott neki. Nehéz volna megmondani, hogy ez jó-e vagy rossz. A tűrés és az alkalmazkodás megszokása néma barmokká változtatja az embereket. — 102 — (Folytatjuk)
