Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
8 Irodalom» művészet 1981. SZEPTEMBER 20. égy esztendő alatt — naptári számításunk pontatlansága miatt — majd huszonnégy órával kevesebbet élünk, mint amennyit a föld- íorgás közben kialakult csillagászati év szerint élnünk kellene. A csillagév: 365 nap 6 óra 9 perc és 11 másodperc. Így lesz a négyszer hat órából négyévenként egy szökőnap. Február 29-én. Vajon ez a szökőnap olyan, mintha nem is lenne? Négyévenként beiktatjuk a hétköznapi életünket Jelző dátumok közé ezt a huszonnégy órát és utolérjük a csillagéveket Négyévenként egy nap lehetőség — legalábbis naptárunk szerint —. hogy utólag továbbélhessünk egyet s mást Tetszés szerint amit éppen emlékezetünk kiválaszt vagy amit érzelmi robbanár sannk túlságosan az emlékezetünkbe véstek. Most magam is ezt teszem. Talán, hogy helyrebillen- jen az egyensúly naptári éveim és a csillagévek között. Vagy köztem és a naprendszer között? Hirtelen fékezett, alig pár lépéssel előttem egy francia rendszámú ezüstszürke Buiok. Csak egy női kezet láttam, ahogy megkocogtatja az ablaküveget és kicsit kapkodva kinvitia a kocsi ajtaját. — Szervusz, ülj gyorsan, be. itt nem lehet megállni. Bebúitam. A kocsi máris indult. Most mondhatnám, hogy meglepődtem és köszöntem vagy csevegni kezdtünk, mintha csak megbeszélt találkozóra érkeztem volna. esetleg összevissza kérdezősködtem, a lány pedig — vagyis már asszony — lyukacsos bőrkesztyűben markolászta a kormányt, kurtán válaszolt vagy ő kérdezősködött csacsogott csivitelt trillázott. kicsit éneklő hangsúllyal, mely a nyolcéves külföldi tartózkodás eredménye lehetett De egyik leírásom sem közelítené meg azt a pillanatot. Kérdezett ő is. én is. miközben szűk mellékutcákon a Béke szálló irányába vezette a dögnagy kocsit és időnként eev .merde allors”-t motyogott maga elé. ha valaki váratlanul lelépett az úttestre. Ilyenkor pár pillanatig hallgattunk, aztán teljesen ostoba és közhelyszerű kérdésekkel faggattuk egymást: — Mikor jöttél, mióta vagy itthon, hol laksz, mit dolgozoL megnősültél, hány éves a férjed, eleget keresel? A Szondi utcában, valamivel a sarki patikán túL megálltunk. Kávét ittunk a szálloda presszórészé- ben. ö cukor nélkül, én kevés cukorral pontosan úgy. mint tíz évvel ezelőtt. Rágyújtott Tíz évvel ezelőtt nem döhánvzott Úgy szívta a cigarettát mintha sóhaitozna. Szeme körül két acélkék festék- monokli terpeszkedett cofacsont- ján. mint a játékboltok hajasbabáin. piros foltok. Természetesen az is gondosan szétkent festékből. Egy pillanatra elnézést kért. és felment a szobájába. Meghízott Vastagabb lett és szélesebb. A combja, a háta. A szája duzzad- tabb. a szeme nagyobb. Igaz. emlékezetem festék nélkül őrizte a szemét Akkor alig volt húszéves, két évvel később pedig egy francia autóügynökhöz ment feleségül. A tíz évvel korábbi testét nemcsak emlékezetem, de egv fénykép is őrzi valamelyik fiók alján: a Dunakanyar egyik víkendházá- nak teraszán készült a felvétet A korlátnál áll. fürdőruhában, kicsi a melle, keskeny a válla és a felsőtestéhez képest széles a csípője, vastag a combja. De azóta az arányok eltolódtak: melle felduzzadt karja, válla erősebb lett combja vészt'islóan puha és széles. Az emlékezetemben csak a combja, a szája és a szeme maradt Visszajött Erős kölniillat lebegett körülötte. Másik ruhát vett fel A kölni illata éppoly ismeretlen volt számomra, mint a sok festék az arcán. Konyakot rendelt. Közös ismerősök felől faggatott. A közös ismerősökkel csak néhányszor találkoztam az eltelt év tized alatt azért amit tudtam róluk. elmondtam. Megint konyakot rendelt. Átmentünk a Szondi pincébe. ebédeltünk. Észre sem vettem, hogy menetrendszerűen rostálja közös emlékeinket. ..Húsevővirág” — csak valami ilyesmire gondoltam. — „Az úiratalálikazés csak attól függ hogy maradunk meg egymás emlékezetében.” — Emlékszel? — kérdi. — Éjszaka, amikor a többiek aludtak, kimentem hozzád a Balaton-partra. Te ott aludtál éjszaka? — Sehol, azaz vágtam egv gödröt a meleg homokban. Nyáron éjszakára mindig meleg marad a homok. Bekuporodtam a lvukba. ott aludtam. Amikor kijöttél hozzám, hoztál egv pokrócot magaddal. — Igaz. így igaz. Kicsit aludtam akkor éjszaka. Dühös voltam, mert nem engedtek azok a boldogtalanok téged ott aludni. Ügy gondolom. sírtam is. — Nem azok a boldogtalanok nem engedtek, hanem a boldogtalanok háziasszonya. — Te gunvoros vagy. — Elfelejtettél magyarul. Nem veszed észre, hogy fogalmazol? — Ilyen sok év után csodálatos? — Tulajdonképpen érthető. Szóval kijöttél a vízpartra, valami vacsorát is hoztál — Arra nem emlékszek. Meztelenül fürödtünk. Nagyon sovány voltál, tudod? De sokat bírtál. És mindig ideges voltál. Még mindig folyton idegles vagy? — Ez az alaptermészetem. Egyébként nem hiszem, hogy ideges lennék, csak ... — Érzékeny voltál. És önös... akarom mondani, önző. — önző? — Azt szerettem. Már hajnal volt, amikor visszamentem a házba. A nádas mellett meztelenül becsavarodtál egész éjszakára a pokrócba, és nem engedted, hogy visszamenjek a házba. Mindig egészen a fáradtságig akartál együtt lenni. Most mit csinálsz? — Ülök és beszélgetek veled. — Nem úgy. van dolgod? — Tulajdonképpen nincs, legfeljebb telefonálnom kell pár helyre. — Akkor most hozzád megyünk. Az ezüstszürke Buick marad a Szondi pince előtt. Ütközben mellékutcákon sétálva bemegyünk egv kocsmába. Két féldeci barackGyőrffy László; SZÖKŐNAP Kucsers András illusztrációja Marafkó László: A gondozónő kilépett a váróterembe. — A következő anyuka mehet! Egy barna asz- szonyka idegesen felkapta a táskáját, és saólongatni kezdte a sarokban játszó gyermekét A bejárati ajtó közelében ott állt az asszony, karján a kicsi. a kezét meg egy hároméves fiúcská fogta. ..Szlávdkné vagy hogy hívják? Hiszen már vagy fél órája kijött.” A gondozónő feléje fordult: — Szlávikné? Csak nincs valami probléma? — Nincs. csak ... — idegesen a nagyobb gyerek ruháját kezdte gombol- gatni. Berakást már ki tudja mióta nem látott haja dőre■ ■ o T S z r A Z hullt, kopott, a mosástól fehéresen virító farmernadrágja megfeszült. „Ha egy kicsit adna magára. a három gyerek ellenére egészen csinos asszony lehetne. A férjét sose látni... A gyerekek nem is nagyon hasonlítanak egymásra ...” A gondozónő közelebb ment — Tudja, most kellene befizetni a gyerekeknek az ebédet. Jancsikának az iskolában, ennek meg — Szlávikné a fiúcskára böJoött — az óvodában. — És? — Hó vége van. nekem nincs pénzem. — De mit tudok én segíteni ezen? — Ha kölcsönbe... A férjem holnapután kap pénzt... — Hogy képzeli ... Ez nem segélyhely — aztán gyorsan levette a hangot, mert többen figyelték őket — Menjünk csak! Kint az utcán megkérdezte: — Mennyiről lenne szó? — Ezer. — Hát az nem fog menni. Nézze. egy ötszázas van nálam, három napra kölcsönadom. De szigorúan csak három napra. — Nagyon rendes magától — mondja a fiatalasszony, és gyorpálimkát veszek. Az övét is én iszom meg Csak beleszagol. Nem emlékeztetem, hogy hány üveggel ittunk meg annak idején. A szobámban csak a könyvespolc előtt áll meg pár pillanatra, aztán vetkőzni kezd. és a heverő- re kuporodik. Leülök mellé. — Már nem vagy olyan sovány. Na. gyere hozzám, Egyetlen szó nélkül kényszerít magára. Képtelen vagyok nem emlékezni tíz évvel ezelőtti nagy sóhajaira, nvögdécseléseime. elfojtott suttogásaira. Most szófián, ügyes, látszik az öröm az arcán. Hátamra kulcsolja a karját aztán a homlokához kap és ne#?et Félóra múlva feláll, és kimegy a fürdőszobába. A ruháját magáival viszi. Felöltözve jön vissza. A könyvespolc előtt toporog megint aztán leül az íróasztalhoz, kézbe vesz egy papírdarabot: — „Áldott légy”... nem tudom olvasni az írásod. Mi ez? Imádkozás? — Nem. Tegnap Jöttem haza a Zseld esésből. — Honnan? — Ez egv vidék Somogybán. Egv tanító barátom hívott le. Halottvirrasztásra. Amit olvasni akartát az a sirató asszonyok egyik éneke. — Olvasd! — „Áldott légy hatalmas isten, hogy ezen halottnak itt. megelég- léd kínjait s hogy miután dúlt lelkében oly nagy a sötét, életének is kioltod lobogó szövétnekét” — Micsodáját? — Szövétnekét. —r Az a teste? — Igen. mondjuk. — Na. megyek. Holnap délután gyere a szállodába, várlak. Elmegyünk valahova. — Jó. Elkísérjelek? — Nem. Egyedül akarok visz- szamenmi. Másnap elmehettem volna a szállodába. Talán várt volna rám. Talán beültünk volna az ezüst- szürke Buickba. és az utat magyaráztam volna egy városszéli kiskocsma .faasztaláig. Természetesen Budán, kovácsolt vas lámpák alatt* piros-zöld népi hímzéssel díszített térítőre könyökölve, ahol ő pörköltet rendelt volna és vörös bort. Egv idő múlva a homloka fölött ágaskodó szőke tincs a szemébe hullik, ahogv öreg házak falán mállik a vakolat. Lehet, hogy egv kupica barackpálinkát is rendelt volna, aztán megkér, vezessek én. ha tudok, 'úgy biztonságosabb. És természetesen hozzám, ne a szállodába. Aztán--- pontosan tudom, hogy a sajnálkozáson kívül semmi mást nem éreztem volna iránta. De nem volt másnap. Hogy őszinte legyek, az előző napot is igyekszem maid elfelejteni, mert az emlékezetem csak a ió és szép pillanatokat őrzi. ha nőkről van szó, Biztos vagyok benne, ez nem sikerül. ovábbélitem valamit egy aiáPdékba kapott napon, és a kudarc tökéletes. Az egyensúly naptári éveim és csillagéveim között helyrebillent. A hétköznapok rendié szerint. Mert a naptári évek néha színesre pingált olykor kopott, töredezett kilométerkövei az úton ballagdálónak esetleg idéznék valamit a csillagévék már csak az utána porosak álónak. Egv szökőnappal öregebb lettem. san zsebregyűrte a pénzt. — Nagyon rendes magától. Holnapután behozom. A gondozónő arra gondolt. íeg- fdiebb három nappal később veszi meg a lányának. Piroskának azt a nadrágot amit már hetek óta kér. Piroska már biztosan otthon van az iskolából. Az albérleti szobájukba a nagyszobán keresztül lehet bejutni, ahol a kopott virágmintás huzatú kanapén egész nap fekszik a beteg főbériő. Lia néni. Este érzik igazán, hogy az egész nap nem szellőztetett hdvi- ségben megtelt a beteg /.test ki- párolgásaival. Bár Pirikét sem akarják túl sokat magára hagyni az öregasszonnyal alig'; leplezik, hogy viszolyogva járnak haza. húzzák-halasztják a hazamenetelt Néhány hónapja, vacsora után a gondozónő szinte mellékesen megkérdezte : — Nemsokára harminc leszek. Nem kellene megpróbálnunk egv másodikat... Férje letette a sörösüveget: — Volna szíved, ide?! A kölcsön le járatának napián. a rendelési idő vége fdé a gondozónő már tudta, hogy az asszony nem fog eljönni. A lányának tett ígéret miatt elhatározta, hogy fd- megy SzLáviJcékhoz. Emlékezett a Csanády János: Régi őszi este Hűvös szél. az estalkorvui kék olyan szelíd, akár a gesztenyék, sárgán mosolyog még néhány llevél, a szél keze Unom bőréhez ér. kertben az el virágzott ibolya sötétkék életét újraálmodja, a rég-rég elszáradt mentalevél akár a teában, frissen lehel: a hűvös szél 'átvág az udvaron, nyomban végigsimít kabátomon, mert én is átvágok az udvaron, becsukom az ólajtókat reves. öreg zárral, a rigli kétszeres: árnyék sincs már. az lalkonyattal elment az is. sötét a vitvar., konvhaajtó elé a fény kicsap. benne ül egy fekete macska, csak domborít, ahogy az ajtót nyitom, besurran, átugrik a lábamon, a kutya már a tűzhelynél hever, hoy hagyjuk békén, ez az óhaja mert kinn ugyancsak hűvösen [szelei már az ősz didergő sóhaja. Szenti Ernő: Fásult színekkel jelzi a táj fásult színekkel jelzi a táj unja már a Invarat elege volt a túltáplált illatokból az átizzadt ingű napokból nem akar több zöldet a zöld után négyemeletes házra az úi lakótelepen. ahol az első látogatáskor is feltűnt: a frissen festett lépcső- házban trágár rajzók és feliratok virítottak a falakon. A tágas térségeken gyerekek mászkáltak a törött paneleken, betongyűrűkön. Csengetett vált. A harmadik berregés után lassú cso- szogás hallatszott s a gondozónő érezte, a kukucskáló parányi nyílásán szemrevételezik. Megfordult a kulcs a zárban, s a résiben fd- tűnt Szlávikné vörös arca. ' — Maga az? — egv pongyolát fogott össze a mellén. — Remélem, tudjb. miért jöttem. — Pedig nincs pénzem — mondta Szlávikné. — A férjem nem adott. — Nekem pedig szükségem van a pénzre — s a gondozónő alig tudta leplezni, mennyire feszíti az indulat. — Tudja, mennyibe jön neJoimk ez az új lakás? — csattant fel Szlávikné. és a gondozónőt megcsapta az alkoholszag — Más örülne, ha kapna — vágott vissza, és fojtogatta a düh. Szlávikné mögött megnyílt az aitó. egy borzas hajú. bajuszos férfi tűnt fel. A gondozónő sosem látta Szlávikot. de ez a férfi túlságosan idősnek tűnt Szlávijaiéhoz képest
