Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 20. lArcképvázlatl „Szívesen dolgozom — tagadjam le?” Miután összecsuktam a noteszem, megpróbált lebeszélni: „A maga helyében én más riportalanyt keresnék. Semmi érdekes nincs az én életemben. Sem nagy krízisek, sem látványos sikerek. Hétköznapi történet. Nem olyan ember vagyok én, akiről írni szoktak. Rosszul választott.” Abban igaza volt, hogy rosszul választottam. De nem az ő „hétköznapisága” miatt. A többszöri és többórás beszélgetés után elégedetlen voltam magammal. Ügy éreztem, nem tudtam megismerni. Kemény dió volt. Feltörhetetlen, emberileg megközelíthetetlen. Egy pillanatig sem lazított. Kimért, megfontolt válaszai csak a tényekre szorítkoztak. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy a nyilvánosságra csak ez tartozik, az ember és a küzdelme nem. Dr. Horváth Lajos két évtizedes igazgatói pályafutásának, népiellenőrzési tevékenységének konfliktusai — ha voltak is — éppúgy nem tartoznak másokra, mint magánéletének problémái. Nem tudok kifejezőbb jelzőt, pedig nem pontos, ha azt mondom, fegyelmezett. És hiszem, hogy nemcsak beszélgetőpartnerként, riportalanyként az. Már huszonhat éve annak, hogy feleségével, aki évfolyamtársa volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, miután megkapják a diplomát, eltervezik, hogy a Dunántúlon (arra a fertályra valók) dolgoznak ' majd együtt. Egyik napról a másikra hiúsítja meg elképzelésüket- a minisztériumi döntés. Tudomásul veszik minden zokszó nélkül, hogy az öntözési szakembernek ott a helye, ahol a képzettségére a legnagyobb szükség van: az Alföldön, a rizstermesztő gazdaságban. A hely Karcag. Három év alatt fő- agronómus lesz, a felesége két gyereket szül. Lakóhelyet és munkahelyet kell változtatni, mert a Karcag- tilalmasi Állami Gazdaság büntetővégrehajtási intézet gazdasága lett. A rizstermesztő állami gazdaságok igazgatóságára helyezik Szolnokra. Buszon, lovaskocsin, lóháton járja az alföldi gazdaságokat, s szakmai tanácsokat ad. „Inkább utasítások voltak, mert húsz évvel ezelőtt a direkt központi irányítás időszakában erre volt szükség”. Nem nagyon szerette azt a munkát. Parasztgyerek volt, szívesebben gazdálkodott volna. Jobban érezte magát a lóháton, mint az irodában. De aki a minden rosszban van valami jó alapállással viszonyul a világ dolgaihoz, az nem kesereg, nem vonul passzivitásba. Jó iskola volt. Az állami gazdaságokat járva tengernyi tapasztalatot szereztem. Fiatalon! És ez nagy szó. És ha akkor nem a szolnoki igazgatóságon dolgozom, talán nem csöppenek a népi ellenőrök közé sem. Ennek már húsz éve. Emlékszem, olyan szakembert kerestek, aki ért a mezőgaz- .dasághoz, az öntözéshez. Bár annak a vizsgálatnak semmi köze sem volt a termeléshez. A Vízügyi Igazgatóság és a mezőgazdasági üzemek vitájában kellett igazságot tenni. Nem mi, népi ellenőrök vállaltuk az igazság- osztó szerepét. Csak segítettünk tisztábban látni a csatornaügyekben, mert úgy nézett ki, hogy a Vízügyi Igazgatóság az elhanyagolt belvízcsatornákat a gazdaságok nyakába akarja sózni cserébe a viszonylag karbantartott öntözőcsatornákért. Ügy rémlik, hogy végül egészséges kompromisz- szum született.” Egy—két év múlva, pontosan 1960-tól a Tiszasülyi Állami Gazdaság főagronómu- sa, majd igazgatójaként a 32 éves agrármérnök úgy érzi, most rajta a sor, gazdálkodhat, bizonyíthat. „Persze, hogy rengeteg munkám volt. Nem tudom, ne is faggasson, hogy miért vállaltam ugyanakkor a tanácstagi megbízatást a községben, miként osztottam be az időmet, az energiámat, hogy jusson a körzetem dolgainak az intézésére is, hogy a megyei tanácstagságom se csak formális legyen. Örültem, hogy tagja lehetek a megyei tanács tervgazdasági bizottságának, hogy a népi ellenőrzési bizottság is számít a szaktudásomra”. Túl szépen hangzott, túl hihetetlennek ez a nagy önzetlenség. Nem értette a kétkedésemet. „Szívesen dolgoztam, hogyan mondjam ezt másképp? Ambíciós fiatal, jó szakembereket toboroztam a gazdaságba. Értették a dolgukat. Nem biztos, hogy mindennap munkakezdés előtt és munkavégzés után is ott kellett volna lennem. De ott voltam. Most tagadjam le? Tisza- sülyön éltem és dolgoztam, hogy mégis benne maradhattam a megye gazdasági életének, elsősorban .a mezőgazdasági életének a vérkeringésében, azt a társadalmi megbízatásaimnak köszönhetem. Felbecsülhetetlen információkhoz és tapasztalathoz jutottam. Azt már én meg nem tudom mondani konkrétan, hogy mikor, miben és hogyan, de tudom, hogy azokat az állami gazdaság igazgatójaként is kamatoztathattam. A népi ellenőröket meg ne úgy képzelje el, hogy havonta vagy hetente napokon át a hibákat, a visszásságokat, avisz- szaéléseket kutatják. Hogy minduntalan szennyest borogatnak. Semmi többet, mint tárgyilagos helyzetfelmérést kívánnak tőlünk. Ezt tettük tizenöt évvel ezelőtt is, amikor történetesen a veszteséges téeszekben végeztünk vizsgálatot, és ma is, amikor a háztáji gazdaságok ellátását, a mezőgazda- sági szövetkezetek melléküzemági tevékenységét vagy az exportárualap bővítésére kapott hitelek felhasználását térképeztük fel. Nem szívességből végzem ezt a munkát. Inkább megtiszteltetésnek tartom, hogy az átfogó helyzetelemző, nem egyszer országos döntést előkészítő vizsgálatok részese lehetek. Népszerűtlen, kellemetlen mások dolgaiban kutatni? Igen, néha biztosan. Nem emlékszem, hogy bármelyik téeszelnök ellenségesen fogadott volna, amikor nem kollegaként, üzleti partnerként, hanem népi ellenőrként kerestem fel. Időigényes? A megyei NEB nagyon megfontoltan osztja el a munkát. Évente legfeljebb három—négy vizsgálathoz veszi igénybe a külső embereit. Nem kell ezt agyon fetisizálni!” Ugyanezt mondta a doktori disszertációjára is. Hogy mikor készítette, nem emlékezett rá pontosan. És hogy miért? Olyan magától értetődő volt neki, hogy azért, mert a gazdaságban évekig kísérletezett: kutatta a rizstermesztés javításának lehetőségeit. A disszertációban már „csak” a módszereket és eredményeket kellett pontosan összegezni. És a Munka Érdemrend ezüst fokozata? „Rég volt, biztosan több már. mint tíz éve. Nem tudom pontosan. De nem a dátum a fontos, hanem, hogy magas kitüntetéssel elismerték a munkámat. Ez 'persze, hogy jól esett. De nem az elismerés, hanem az eredmények adnak értelmet a munkámnak. Így gondoltam akkor is, amikor az állami gazdaság igazgatója voltam, és így gondolom ma is, az AGRO- BER öntözési és meliorációs tervező irodájának igazgatói székében.” Váltás, öt esztendővel ezelőtt, negyvenhét évesen. Miért? A válasz szűkszavúbb már nem is lehetett volna. „Ez volt pályafutásom alatt az első olyan döntés, amikor csak a család érdekeit tartottam szem előtt. Talán előbb kellett volna Szolnokra költöznünk a lányom és a fiam továbbtanulása és jövője miatt.” Kovács Katalin Könyvesboltoknak készítenek berendezéseket Szelevényen A kunszentmártoni Járási Építő- Vas- és Faipari Szövetkezet szelevényi telepén könyvesboltok számára készítenek berendezéseket az asztalosok. Legutóbb Szegedre szállítottak pultokat, polcokat, jelenleg pedig a budapesti Október 6. utcában megnyíló könyvesbolt berendezésén dolgoznak. A telepen ezen kívül kilenc nő ruhacsipeszeket állít össze, naponta átlag huszonöt- huszonhétezer darabot. A szövetkezet szelevényi telepének az idén több mint nyolcszázezer forint volt az árbevétele. Első napok angyalbőrben Az emeleti ablakból a gyakorlótérre látni. Vezényszavak hangzanak, csattognak a fegyverek závárzatai. A közelmúltban bevonult kis- katonák lövészetre készülnek. — Mór jóval a bevonulás előtt arra törekszünk, hogy minél szakszerűbben fogadjuk a fiatalokat, — mondja Cékus János őrnagy. — A katonai ismeretek felújítása mellett neveléselmélettel is foglalkozik a kiképző állomány. Egy „öregkatona” kávét hoz. Az ajtóban óvatosan, hogy a csészék fel ne billenjenek, kihúzza magát: — őrnagy elvtárs, kérek engedélyt a belépésre. A gőzölgő kávét kortyolgatva hallgatom az őrnagyot: — A Magyar Néphadsereg egyik háromszoros kiváló századparancsnoka mellett a legjobb parancsnokokat bíztuk meg az újoncok alapkiképzésével. A most’ bevonult állomány előképzettségével elégedettek a tisztek. A korábbi újoncok közül a nyolc általánost végzettek voltak többségben, — most meg csak elvétve akad olyan, aki nem rendelkezik valamilyen szakmával- Egy részük az egyetem előtti katonaidejét tölti. Felnőtt emberek tehát valamennyien, de ha szabad ezt a kifejezést használni, még nem teljesen kiforrott egyéniségek. Eskütételük napján ezért szülői értekezletet tart a parancsnok. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a szülői házzal tartott szoros kapcsolat nélkülözhetetlen a nevelőmunkában. Kevesebb ezáltal az eltávozásról való késés, és az italozás miatt sincs annyi gond. Az alapkiképzés sikeréért — Fogadásukkal a párt- és a KISZ-szervezet is foglalkozik, — kapcsolódik a beszélgetésbe Németh László őrnagy. — Pártmegbízatást olyan parancsnokok is kap- nap az alapkiképzés sikere érdekében, akiknek közvetlenül nincs közük hozzá. Áttételesen viszont az alakulat minden tagjának van. Így például elsősorban azoknak, akiknek a keze alá kerülnek majd a fiatalok. Ezért jó, ha közülük is részt vesznek a szabadidős programok — előadások, vetélkedők, sport- rendezvények — szervezésében, illetve levezetésében. így idejében megismerhetik a beosztottak emberi tulajdonságait. Tisztábban láthatják, hogyan állnak akarat, célratörés, egymáshoz való viszony dolgában. Az alapkiképzés sikere sok mindentől függ. Így például a laktanyában szerzett első benyomásoktól. A hadtápo- sok is sokat tehetnek ezért, — nem utolsó sorban azzal, hogy kényelmes ágyban aludhassanak a bevonulok. — Azt is pártmebízatás- ként kapják a tisztek, — magyarázza Cékus őrnagy, — hogy a fiatalokkal idejében megismertessék azt a beosztást, ahová eskütételük után kerülnek. És azt is; vegyék figyelembe, hogy az újoncok milyen beosztásba szeretnének kerülni. Aki például lokátorkezelő akar lenni, ne kelljen annak nap mint nap a morse-jelekkel bíbelődni. Aki volt katona, tudja,^ hogy nehéz az átállás a polgári életről a fegyveres szolgálatra. A napi kiképzés után van ugyan szabad idő, ott a könyvtár, a játékterem, a KISZ-klub, vannak vetélkedők, sportprogramok, párt- politikai rendezvények, me- netdaltanulás, szóval sokféle program, a fiatalok az első napokban mégis nehezen találják fel magukat. Nemcsak a környezet új számukra, társaik szintén ismeretlenek. Németh őrnagy ezek tudatában sorolja: — Az első napok szabad idejének megállapításánál mindenek előtt arra törekszünk, hogy a fiataloknak legyen idejük a fizikai regenerálódásra, levelezésré, a társaikkal való kötetlen beszélgetésre. A későbbiek során aztán az önkéntesség maximális figyelembe vételével fokozatosan bevonjuk őket a mozgalmi munkába, a közéletbe. Cékus őrnagy folytatja: — A szabad időt használják ki a parancsnokok az- újoncokkal való beszélgetésre. A bevonulás ugyanis tömérdek megoldást váró‘munkahelyi, családi, továbbtanulási és egyéb gondot okoz. Szívesen segítünk azok megoldásában. Az újoncok ezért is kellemesen csalódnak a seregben. Hegman és Hegyvári például hozzánk vonult be a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott keretből, közvetlenül az olaszországi mérkőzéssorozatuk előtt. Lehetővé tettük számukra, — természetesen a felsőbb parancsnokság engedélyével, — hogy négy nap után letelhessék a katonai esküt, és részt vehessenek az olaszországi turnén. Ha visszatérnek, egy tiszt külön foglalkozik majd velük, hogy pótolják a kiképzésben elmulasztottakat. Az alapkiképzés alól ugyanis senkit nem lehet felmenteni. Azt is figyelembe kell venni minden parancsnoknak, hogy a sorkatonai szolismerkedés a gálát idejének csökkenésével párhuzamosan fokozódtak a gyakorlati kiképzés követelményei. A harcképesség magasabb szintre emelkedik ezáltal. Reális feladatokat kell adni — Alakulatunk kiérdemelte „A magasabb egység élenjáró zászlóalja” címet, — mondja Cékus őrnagy. — A jó szintnél alább ezután sem adhatjuk. Az újonnan bevo- nultaknak is ehhez kell igazodniuk. Nem elérhetetlen cél ez, ha mindenkinek reális feladatokat adunk. A katonai ismeretek elsajátítását programozott oktatás segíti. Az elmélet azonban nem minden. A lőgya- korlatok sikere például elsősorban a fegyverismerettől, a gyakorlatoktól függ. A cél- ratartást, a géppisztoly szétszedését és összerakását gyakorolják is szorgalmasan a kiskatonák. A parancsnok engedélyével néhány percre a gyakorlótér szélére húzódunk néhányukkal egy kis eszmecserére arról, hogy milyenek az első napok „angyalbőrben”. Dénesi Dezső hórihorgas, kosárlabdázó alkat. „Előfel- vételis”, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára vették fel. Ügy tűnik, nincs különösebb gondja, csak a bűvös kocka miatt bánkódik: — Az egyetemi felvétel már nem gond, mostmár legfeljebb kirúghatnak onnan. A kiképzés sem okoz nehézséget. Sportolóként soha nem éreztem az alapozás szükségességét, de most jól jön. Az egész kiképzésben csak az" a furcsa, hogy négy-öt évvel idősebbekkel vagyok együtt. A bevonulásra számítottam, ezért az csak a bűvöskocka-for- gató versenyben való részvételemet gátolja. Két fordulón túljutottam, a BNV-n tartott döntőre viszont nehezen jutok el. Kiss Dezső már gondter- heltebb: — Gyártásvezetői szakot végzek levelező úton, most lett volna a vizsga. Nem tudok mást csinálni, halasztást kérek. Segít a parancsnok A parancsnok megértőén bólogat: — A bevonulás ilyen gondokat is felvet, de aki a kiképzés során helytáll, annak a parancsnok engedélyezheti a továbbtanulást. Minden értelmes célkitűzést támogatunk. Többen fejezték már itt be a főiskolát és néhányan sikeres nyelvvizsgát is tettek. Kozák Zoltánt nem törte le a bevonulás. Ahhoz képest, amiket beszéltek, nem rossz itt. Egyébként földmérőként géppisztollyal megszoktam, hogy sokat vagyok távol az otthonomtól. Balázs Antal Rákóczifal- ván volt felszolgáló. — Én is kellemesen csalódtam. Előzőleg olyasmiket hallottam, hogy a laktanyában fogkefével kell felmosni a követ. A katonás mozgással sincs baj, Szolnokon Mo- zsonyi Albert balettnövendékeként megtanultam a feszes testtartást. Németh Zsoltot sem viselte meg az alapkiképzés. Ért- ' hető, ő is sportoló. — Szolnokon úsztam a bevonulás előtt. A katonaságról én is sok jót, rosszat hallottam előzőleg, de engem fizikailag nem készít ki a gyakorlat. Csak annyit mondhatok, egyelőre jó itt. Kiss Dezső szavaiból úgy tűnik, a közösségi életbe aktívan bekapcsolódók gyorsan elnyerik jutalmukat. — Pár napos katonaként részt vettünk az alakulat huszadik jubileumára rendezett fegyveres váltófutásban. Jutalmul kivittek bennünket a helyőrségi művelődési házban tartott műsoros estre. Igaz, kimenő ruhájuk még nem volt, — dehát mit számít az. A laktanya kapujából visz- szanézek az újoncokra, ök csak a katona’ eskü letétele után követhetnek a városba. Addig gyakorolják a fegyelmezett, katonás magatartást, a szolgálat pontos ellátását. Simon Béla
