Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-19 / 220. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 19. |A szerkesztőség postájából I Sokallom a szerelési díjat Azelőtt évenként ellenőrizték a gáztűzhelyek biztonságát, az utóbbi időben csak hívásra jön a szakember. Éppen ezért mi is kértük az ellenőrzést, így áztán jött is szeptember 7-én a szerelő. Kérdezte, mi a panasz. Mondtam, hogy nehezen fordulnak a tűzhely kapcsolói. Kért egy kis zsírt és egy varrótűt, maid meízáírozott két kao- csológombot, belepiszkált a tűvel, ami tartott talán hat percig. Ezután kiállította a számlát 120 forintról. Én ezt azi összeget felháborítóan soknak találom. A férjem azon a napon 10 órai kemény munkával keresett a helyi téeszben 120 forintot. Kérem, szíveskedjen az erre illetékes tájékoztatni, A szolnoki Járműjavítóban szabadultunk mint lakatos tanoncok 1941-ben. Szeptember 5-én tartottuk 40 éves találkozónkat. Az üzemben Ambrus János igazgató fogadott bennünket, és szívélyes. vidám hangulatú beszélgetést folytatott velünk, aki maga is MÁV-tanonc- ként kezdte ugyanabban az évben, amikor mi segédek lettünk. Déllelőtt meglátogattuk az üzemet, majd ezután elhunyt társunk sírját koszorúztuk hogy jogos volt-e a számla összege. B. M.-né Fegyvernek meg. Délután pedig a Járműjavító tiszaligeti üdülőjében folytattuk a találkozót, ahová a feleségeken és családtagokon kívül eljött Ambrus János, Kolláth Ferenc és Sárkány János volt tanonc- oktató is. összejövetelünk kitűnő hangulatban, a késő esti órákban ért véget, és elhatároztuk, hogy két év múlva ismét találkozunk. Sajnáljuk, hogy négy Szolnokon élő társunk nem tudott eljönni. S—i Szolnok veztünk, szétlemi vetélkedő és táborozási ismeretekből totó. Nagyon hasznos tíz napot töltöttünk Nagyvisnyón, jól éreztük magunkat a táborSzeptember 13-án, délelőtt 10 órakor Jászberényben egy szövtaxival mentünk a Fehértói temetőbe, majd vissza. Itthon vettük észre, hogy fényképezőgépünkről hiányzik a védő sapka, ami valószínűleg a taxiban maradt. Táskán ül a gyerek címmel közöltük szeptember 12-i szláviunkban Szívós Antal szolnoki olvasónk levelét, melyben a Dimitrov úti napközi otthon zsúfoltsága, körülményei miatt panaszkodott. Erre a következőket válaszolta László Arpádné, a Beloiannisz úti Általános Iskola igazgagtója. Leveléből idézünk: Ebben a tanévben városszerte, a gyermeklétszám növekedésével párhuzamosan, emelkedett a napközibe jelentkező gyermekek száma is. Mivel a jelentkezések elbírálása nem történt meg a múlt tanév végén, így a tanév első három napján — hogy segítsünk a szülőkön — valamennyi jelentkezőnek igyekeztünk ebédet és helyet biztosítani. Ekkor valóban ban, amiért ezúton is köszönetét mondunk azoknak, akik ezt lehetővé tették. Kovács Mária Karcag Bánkódtunk emiatt, de körülbelül 10 perc múlva csengettek, s a gépkocsivezető hozta a fényképezőgép tartozékát. Jólesett ez a segítő emberi magatartás, amiért ezúton is szeretnék köszönetét mondani. zsúfoltak voltak termeink, hárman is ültek egy asztalnál (de nem táskán). A végső létszám kialakultával, szeptember 6-án, a levélíró által is említett csoport — nagysága miatt — a Beloiannisz úti épületbe került. Tény, hogy a Tjimitrov úti napközi épülete igen régi, nedves, éppen ezért nagyobb gondot fordítunk karbantartására. A nyáron festettünk, mázoltattunk, új függönyökkel, székekkel igyekeztünk kellemesebbé, otthonosabbá varázsolni a gyerekek számára. A szülők és szocialista brigádok segítségével kijavíttattuk a vízvezeték, illetve a villanyhálózat hibáit is. Sajnálom, hogy a levélíró szülő régen látta a Dimitrov úti napközis termet. Egykori lakatos tanoncok találkozója Segítő emberi magatartás VÁLASZOK, INTÉZKEDÉSEK Enyhítettek a zsúfoltságon T ermékbemutató a papírgyárban Kistermelők, hobbisok termékbemutatóját rendezték meg szeptember első hetében a szolnoki Papírgyárban. A gyár dolgozói közül hatvan kiskerttulajdonos büszkélkedett saját termésű gyümölccsel, zöldséggel, virágokkal. A bemutatóra harmincán nevezte be — s az ízlé-. ses kiállítás sikere láttán, jövőre valószínűleg minden kertészkedő bemutatja a papírgyári tanácsteremben legszebb terméseit. A bemutatók közül hárman első díjat — pénzjutalmat —, a többiek emléklapot kaptak. (Fotó: Békéssy István) Vöröskeresztes táborban voltunk Már újra az iskolában vagyunk, de szeretnék beszámolni az augusztusi tábori élményemről. Hét karcagi úttörő társammal voltam Nagyvisnyón, a tiszafüredi vöröskeresztes vezetőképző táborban, összesen harminchármán voltunk, köztük a tiszafüredi járásból és Jászberényből. Ittlétünk alatt kötözési-, elsősegély nyújtási és egyéb ismereteket sajátítottunk el. Az elméleti és gyakorlati oktatás mellett volt alkalom gyalogtúrára, diszkóra, filmvetítésre, népi- támc-tanulásra is. Az egyik ifivezetőnk csasztuskát tanított, a másik pedig cserépemblémát készített mindnyáj junknak. Volt rajzpályázat: vöröskeresztes plakátot terHarmincötezer adag étel naponta A Néplap augusztus 2-i számában megjelent Harmincötezer adag étel naponta című cikkükre válaszolva közlöm: vállalatunk — az Utasellátó Vállalat — a diák- étkeztetést fontos feladatnak tekintette a korábbi években is. Valamennyi megye- székhelyen, fő közlekedési csomóponton léyő vendéglátó egységünk biztosít a kiránduló diákcsöportoknak kedvezményes áron, előzetes rendelés alapján étkezést. Ezen szolgáltatásunkat propagáló tájékoztató prospektusunkat minden évben elküldjük az ország valamennyi általános és középiskolájának. A Belkereskedelmi Minisztérium felhívására utasítottam valamennyi területi igazgatónkat, hogy a diákok napi étkeztetésének országos megoldásához vizsgálják felül üzemeik kapacitását, és amennyiben szabad kapacitással rendelkeznek, vegyék fel a kapcsolatot az illetékes megyei tanácsokkal, és ajánlják fel azt diákétkeztetési célokra. A szolnoki üzemnek is van engedélye diákétkeztetésre, a vállalati központ részéről semmiféle adminisztratív ok nem gátolja a diákétkeztetés biztosítását. Felhívtam a szolnoki területi igazgató elvtársnő figyelmét, hogy vegye fel a kapcsolatot a szolnoki Városi Tanáccsal a félreértések tisztázására. Vermesy Sándor kereskedelmi igazgató Szerkesztői üzenetek Nagy Mátyásné, örményes: Nincs törvényi akadálya annak, hogy a bérlő halála esetén a lakásügyi hatóság az albérlő részére juttassa a lakást. A lakásban maradt bútorokkal természetesen a törvényes örökös rendelkezik. Az örökösnek pedig nemcsak joga, kötelessége is az örökölt ingóságokat a lakásból elszállítani. Ellenkező esetben ugyanis a bérlő az ingóságok felelős őrzéséért díjazást kérhet, a tanács szak- igazgatási szerve pedig ideiglenes raktárba helyezheti el azokat. A bérlő viszont köteles lehetőséget adni az ingóságok elszállítására. Horváth Ferenc, Szolnok: A Büntető Törvénykönyv rendelkezése szerint, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy valamely lényeges körülményére vonatkozó hamis vallomást tett vagy ilyen körülményt elhallgat) szabadságvesztéssel is büntethető. Abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy a bírói eljárás során a levelében felsorolt személyek hamis vallomást tettek, büntető feljelentést adhat be ellenük, amit az illetékes rendőrségen, illetve az ügyészségen, panasznap alkalmával megtehet. K. A. Tiszafüred: A menyasszonynak a házasságkötéskor az anyakönyvvezetö előtt kell nyilatkoznia arról, hogy a házasságkötés után milyen nevet kíván viselni. Választhatja férje teljes nevét, „né” toldalékkal, például: Kiss Pálné, vagy férje családi nevét „né” toldalékkal és saját teljes nevét, például: Kissné Antal Mária, vagy férje családi nevét a saját utónevével, így: Kiss Mária, s végül: viselheti házasságában is kizárólag a lánykori nevét. Több olvasónknak a honvédelmi hozzájárulásról: Az a sorkatonai szolgálatra kötelezett fiatalember, aki bármilyen oknál fogva nem teljesít katonai szolgálatot, vagy a szolgálatból 11 hónap letöltése előtt leszerelt, legfeljebb 18 hónapos időtartamra honvédelmi hozzájárulást köteles fizetni. Mentes a kötelezettség alól: aki testi vagy szellemi fogyatékossága következtében kereső foglalkozásra képtelen, illetve munkaképességét legalább 57 százalékban elvesztette; akit sorkatonai szolgálatból — ott szenvedett balesete miatt — leszereltek; akit 11 hónapi sorkatonai szolgálat teljesítése után szereltek le; akit fegyveres erők, vagy testületek hivatalos állományába felvettek; akinek az adóhatóság rendkívüli és indokolt esetben részben vagy égészben felmentést adott. A fizetési kötelezettséget és annak időtartamát az első fokú adóhatóság határozattal állapítja meg. Az adó havonta esedékes. Háztáji juttatás nyugdíjazáskor: A nyugdíjazáskor a háztáji gazdaság fenntartására jogosultság alapfeltétele, a tagsági viszony nem szűnik meg, ugyanakkor a tag munkavégzésre már nem kötelezhető. A jogszabály értelmében az öreg, rokkant vagy tartósan munkaképtelen tagokat a háztáji juttatás munkavégzéstől függetlenül megilleti, vagyis háztáji juttatásra jogosult az a tag is, aki a nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte. A jogszabály Szerint a nyugdíjkorhatárt elért termelőszövetkezeti tag a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján meghatározott mértékben használhatja, és ez a későbbiek folyamán nem is csökkenthető. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a háztáji juttatást terményben vagy pénzben biztosítják részére. Segítség? — Segítsék I Család helyett a társadalom? Szomorú történél, szomorúbb tanulságokkal Szolnok széléről, hosszúra nyúlt utca végéről érkezett a levél. „Remélem, megértők lesznek irántunk. Mind a ketten, — a férjem is, én is — 100 százalékos rokkantak vagyunk, képtelenek saját magunk gondozására, ellátására. Jöjjenek el, győződjenek meg róla: nekem fél lábam van, most arról is amputálták a lábfej egy részét. A férjem mind a két kezére, lábára béna. Nem tudom mi lesz velünk, három hete jöttem haza a kórházból, azóta főtt ételt nem ettünk...” 1. A ház tényleg távol van a „világtól”. A legközelebbi bolt is jó két kilométernyire. A gondozott kis udvaron, a házba vezető lépcső tetején féllábú asszony kuporog. Mutatja, hogyan mászik, két kezével mint tolja magát előre. Amíg nem szokja meg, hogy az egy lába sem teljes már, nem tud a műlábon járni. A szobában ágyon ül a férj, a tévét nézi. Az imént mosdatta le a szomszéd, magyarázzák, aztán mondják azt is, már jött segítség, mivel a tanácsnak is írtak. Tegnap ott járt náluk két kedves asszony, és megegyeztek a szomszéd fiatalasszonnyal. elvállalta a gondozásukat. Miből élnek? A férj tsz- járadékos,. a feleség rendszeres szociális segélyt kap, mivel összesen nem tudott tíz munkásévet igazolni. Különben is fiatal még... A két korán megrokkant ember hat gyereket nevelt fel. Az asszony előző házasságából öt gyerek származik. A férfi fia — az elmondásuk szerint — havonta ezer forinttal segít heteg apján. Az asszony tétova választ ad: az öt közül neki egy . jó fia van, . egy gyermeke Szolnokon dolgozik, s bár húszon alul van még, ő is ad havonta ezer forintot az anyjának. És a többi? Egy kislány tanuló más városban, háromról nem tud. Állami gondozásban nőttek fel, sok bajjal, keservvel, „nem az én hibámból, elhiheti”. 2. A szociális intézménynél csodálkoznak. Arról nem tudtak, hogy az asszonynak ilyen népes családja van. Látták a szomorú helyzetet, persze, hogy segítenek. Megfizetik a házi gondozót, azonkívül hetente ahányszor kell külön gondozónő is megy hozzájuk, s nagyobb takarításhoz is adnak segítséget. Rengeteg ilyen szomorú sorsú, beteg emberről gondoskodnak, ez természetes. Ámbár, ha ekkora a család, talán nem szabadna csak a társadalomtól várni a segítséget. Megjegyzik: a férj fia nemcsak anyagilag támogatja őket, hanem minden este rendet rak, ha kell főz nekik, mert velük él. Az asszony egyetlen Szolnokon élő fia szűkszavú. Nem szívesen beszél az otthoni dolgokról, mert nem is sokat tud. Négy testvéréből egyet soha nem látott, egy tartózkodási helyét nem ismeri, egy bátyját időnként meglátogatja, egy ikertestvérét azért ismeri jól, mert mindig együtt voltak, különböző nevelőszülőknél. Az édesanyját sajnálja, de a munkakörülményei ' miatt nem élhet velük. Különben tiszteli a mostohaapját, mostohabátyját, azt mondja, az otthon élő fiú sokat segít a megrokkant emberpáron. Amíg iskolás volt, minden szünidőt otthon töltött, dolgozott, amit csak tudott a lakásban, a kertben. Az édesanyja azonban az utóbbi időben nem látta szívesen, s ezt sokszor meg is .mondta. Mivel tanulmányai befejeztével nemrég kezdett dolgozni, s kezdő fizetéséből albérletet fizet, nem ad haza pénzt, egyszerűen nincs miből. 3. Lassan kibontakozik a valóságos kép. A rokkant asz- szony valóban öt gyereknek adott életet. Sajnos, mind az öt gyerek, kicsi korától a szülői háztól távol, nevelő- otthonban, majd nevelőszülőknél nevelkedett. A három nagyobbról az anya mintha megfeledkezett volna, nem látogatta őket, nem fogadta őket otthon sem. Sőt: a fiú emlékszik arra, hogy a közeli városban élő bátyja meglátogatta édesanyját a nehéz műtét után a kórházban. A beteg elzavarta az ágyától, nem akar vele, velük találkozni. Még azért is haragudna, ha tudná, hogy a testvérek azért néha meglátogatják egymást, — már akiről tudnak. A szerencsétlen sorsú ember fölött senki nem törhet pálcát. Valóban nem tudni, mi késztette az anyát arra, hogy hamar megváljon gyerekeitől, s azt se lehet tudni, érzelmeit mi motiválta, hogy a közeledőt is elküldte. Az azonban bizonyos: ez az asszony sokat . kapott már eddig is a társadalomtól. Felnevelte az állam, nevelőszülőkkel gyámolíttatta öt gyerekét. Valamennyi az állóim jóvoltából és pénzéből nőtt fel, tanult- szakmát, s igyekszik rendes életet élni. Hogy az anyjukról elfeledkeztek? Mi emlékeztette volna őket rá? És most érthetőnek kell elfogadni azt is, hogy a szerencsétlen asszony ismét az államhoz, a társadalomhoz fordult nagy bajában. Megértették, segítik. Az ügy szomorú tanulsága: miként a gyerekek hiányolhatták az anyai szere- tetet, a szülői ház melegét — most az anya állíthatja a gyermeki megértést és gondoskodást. Pedig talán jobb lenne, ha fiai, lányai állnának mellette nehéz napjaiban, ha valóban azok gondoskodnának róla, akikről neki is gondoskodni kellett volna annak idején. így? Marad a házi gondozó, a szociális segély, a környezet megértése. S mégis, mennyi érthetetlen dolog van ebben a szomorú — sajnos igaz — történetben ! Sóskúti Júlia
