Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 16 Az Üzletasszony KORSZERŰ GYÓGYÁSZA T Egészségügyünk egészsége A magyar egészségügy fő­A málló vakolattá, vályog- viskó nem nagyobb hat négy­zetméternél. A mellé tákolt fabódéba szorult ki a soar- helt. az alumínium lavór, a sok rozsdás lábas. Az udvar végén az istálló a két sod­rott lóé. Kedvesé és Macáé, az imádott állatoké. Mellette a kamra Mihályé, a hajtőé. A gaztól burjánzó udvaron kukoricagóré. gumiskerekű lovas kocsi, nonyvával takart szénakazal, szétszórt rozsdás vasdarabok és egy láncát csörgető hallgatag kuvasz. Napokig próbálkoztam, míg végre bejuthattam a korhadó fakerítés mögé. ami Szolnok belvárosában elta­karja a szem elől ezt az em­berhez méltatlan vályogvis­kót. amihez hasonlót már az isten háta megetti tanyavi­lágban sem lehetne találni. Itt él hát a híres üzletasz- szony! A keresett fuvaros, akiről azt tartják a város­ban. hogy nagyon értette a dolgát, meg is gazdagodott. Ha valakinek, hát neki min­dig volt fuvarozni valóia. Nem kellett órákig a Tüzép- telep kapujában toporogni, megrendelőre lesni és le­csapni. A fantáziám rejtélyt, titkot feltételezett, óvatosan, tapintatosan, köntörfalazva kérdezgettem, tapogatóztam. Felesleges volt. A 72 éves özvegyasszonv. Tresser néni. miután bizal­matlanul ugyan, de a vályog­viskó szúnyoghálója mögé menekített a legyek elől. ke­mény szókimondó modorával egycsapásra eloszlatott min­den rejtélyt: — Ha a gazda nincs a lo­vai mellett, megeszi őket a fene. Senkiben sem bízhat manapság az ember. Itt van Miska, a hajtóm. Szállást kap tőlem, főzök neki. napi 100 forintot fizetek a hajtás­ért és azért, hogy rendbetart­sa. etesse a lovakat. De ál­landóan a sarkában kell len­nem, mert különben éhen döglenének a lovaim. Egy asszony lakott itt. Ingyen. Csak az volt a dolga, hogy H át igen, ez is meg­történik. Nem jel­lemző még, de ha előfordul, annál inkább fi- gyetaieit érdemel, tanulsá­gokkal szolgál, amelyeknek összegzését a példa követhe­tőségének mérlegelését az il­letékesekre, no meg a kedves olvasóra bízzuk. Most pedig jöjjön a sztori. Jókedvűen gyülekeztek ez­úttal is az emberek a város égjük választókörzetében a tanácstagi beszámolóra. Ha­gyománnyá vált, hogy náluk ilyenkor mindig történik va­lami érdekes. Vagy egy jó kiadós vita, vagy egy alapo­san felkészült lakótárs ér­dekes, színvonalas — napokig beszédtémáit adó — kiegé­szítő referátuma, olykor a város valamelyik vezetőjé­nek rögtönzött, ámde nagyon is jó tájékoztatást, az itt el­hangzó kérdésekre tartalmas, őszinte válaszokat adó város- politikai fóruma. Ezúttal a kötelező témákat még egy kérdéscsoporttal egészítette ki a beszámoló ta­nácstag : összegző tájékozta­tást adott az állampolgárok bejelentéseinek, kritikai ész­revételeinek, javaslatainak sorsáról. Ez utóbbiak érde­melnek számunkra leginkább figyelmet. Még az előző választási Ciklusban többször és több helyen kifogásolták a válasz­tópolgárok, hogy nem isme­rik eléggé a város ország- gyűlési képviselőjének mun­káját. Az erről tartott beszá­molói ritkák voltak, és nem bizonyultak minden szem­pontból alkalmas formának. Egy-egy ilyen összejövetele’n elhangzott a már jól ismert szöveg, panelekből összeállí­tott beszámoló, de párbeszéd csak ritkán alakult ki a kép­viselő és választói között. Történt, hogy a tavalyi választási gyűlések egyikén segítsen a haj tónak. Meglo­pott. Elzavartam, és én köl­töztem ide. Mit tudom én már. hogy hány éve. — Azt hallottam szén. há- romszohás. fürdőszobás új háza van a Kertvárosban. — Az az unokámé. Én ke­véssel beérem. Egy jó pár harisnyát nem tudnék mu­tatni. mindig sajnáltam rá a pénzt. — végignézett kétes tisztaságú, foszladozó hálóin­gén. — Egy életen át a fo­gamhoz vertem a garast. Mint egy állat, annyit dol­goztam. Húsz évig a beteg uram helyett, s miután elvit­te az agyvérzés, a magam nevére váltottam ki az ipart. Harminc éve vagyok fuva­ros. Most már nincs sok ér­telme. A fiatalabbak mind elhappolják tőlem a biztos, jó megrendelőket, öreg. va­gyok. fáradt, nem győzöm már a futkározást. Nem tu­dok szaladni az üzlet után. Most mit néz olyan értetle­nül? A jó fuvaros nem a ba­kon ül. az köti az üzleteket, és kasszíroz. Ha a Tüzéo be­járatánál tátottám volna a számat, felkopik az állam. A jó fuvarosnak állandó megrendelői vannak. Válla­latok. üzemek, akikkel meg­állapodik. hogy mi mindent fuvaroz nekik, a szeméttől a sóderig. Jó üzletfelem volt a Patyolat. a Gyógyszertári Vállalat Központja, meg még néhány hasonló. Az Olyan fiatal, életerős férfival, mint például Balázs János, aki két kocsit is tart. ő pedig mo­torral száguldozik a város­ban. én nem tudok már ver­senyezni. A Volán autóiról nem is beszélve. Most már ha esik. ha fúj. mindenfelé házhozszállítást vállalnak. Lekötik az árut a megren­delőiknek a Tüzéoen. A fu­varosok meg hoppon marad­nak. Azt mondia iárt kint. hát láthatta. Ott szentségei­nek. — Való igaz. vanaszkod- tak. hogy befellegzett nekik ebben az évben. A Volán kezdi uralni a viacot. Mond­valaki azt javasolta, hogy parlamenti képviselőjük a 'kötelezően előírt beszámoló mellett rendszeresen adjon tájékoztatást munkájáról a tanács tagjainak, akik azt — a formalitásokat mellőzve — továbbítsák az állampolgá­roknak. Ugyanakkor a ta­nácstagok is mondják el a képviselőnek saját, és vá­lasztóik véleményét, észrevé­teleit. Nos a jég megtört, a javaslatokat megvalósították, amit a tanácstagi beszámoló résztvevői elégedetten nyug­táztak. Hasonló választói kezde­ményezésre született meg a városiban, a „tanácstagok tit­kára” munkakör — vagy in­tézmény — is, amelyet az ügyfélszolgálat sikere inspi­rált. Ennek lényege: a vég­rehajtó bizottság megbízta az egyik legtapasztaltabb közigazgatási szakembert, hogy közvetlenül a tanácsel­nök segítőtársaként a nap bármely szakában álljon rendelkezésére a tanács tag­jainak, akik választóik élsz- revételleit továbbítják, pana­szaikra keresik a megoldást, kérdéseikre pedig a gyors, őszinte és szakszerű választ. A titkár pedig a jogszabá­lyoknak megfelelően intéz­kedik,^ válaszol, tanácsot ad, vagy ha kell, döntést kezde­ményez. Azóta ritkán szükséges, hogy a tanácstag kilincsel­jen a különböző osztályo­kon. Segít a tanácstagok tit­kára, gyors választ kapnak az állampolgárok, és melles­leg a tanácselnök rövid úton értesülhet a munkatársától bizonyos szűk keresztmetsze­ják. ha nem nevelnének, hizlalnának állatokat, még az adót sem tudnák fizetni. A szekérfuvarozásból már nem lehet megélni. — Ugyan! Mióta világ a világ, az élelmesebb ieinek mindig jól ment. Ha nem így volna, gondolja, hogy lenné­nek újak. akik mostanában is kiváltják az ipart? Már pedig vannak. — Mennyi jövedelem után adóz évente? — Hetvenezer forintot szá­moltak. Az adóm pedig öt és fél ezer. — Azt mondják, hogy a lo­vak tartása rengetegbe ke­rül. — Hát a két jószág meg­eszik néhány ezret havonta. — De a kiadást a bevétel­ből le is vonják. — Hát persze. Nagyon pre­cízen kiszámolták ezt a KlOSZ-nál meg a tanácsnál. — Ügy hallottam, az adó miatt a fuvarosok még soha­sem reklamáltak. Kifüggesz­tik az adólajstromot minden évben, mindenki láthatja. A legjobban keresőknek 90 ezer forint az adóköteles évi jövedelme. Hát ebből azért meg lehet élni. — Ha ilyen jól tudja, ak­kor miért engem faggat? — Ilgaz. ihoav Vtszúz fo­rint alatt nem igen van fu­var? — Már hogyne volna. Az attól függ. hogy mi és meny­nyi kerül a kocsira. Mázsa szerint van a fuvardíj. Per­sze van aki öt mázsa szén­nel egy lépést sem hajlandó tenni. Én már. tudja, min­dent elvállalok. Még néhány hónap kell a tíz évhez, hogy nyugdíjam legyen, és befe­jezem. Nem dolgozom töb­bet. összefuvaroztam a há­zat. meg a berendezést a fi­amnak is. az unokámnak is. Mi a fenének gürcöljek to­vább? tekről, bürokratikus jelensé­gekről, egyes hatósági előírá­sok elavulásáról, módosítá­suk szükségességéről. A választók kezdeményez­ték az önkéntes komplex la­káskarbantartó brigádok lét­rehozását is olyan lakókból, akik állami tulajdonú bérla­kásban laknak. A forma bi­zonyos elemei már régebben ismertek voltak, a városban ezt fejlesztették tovább. Az ingatlankezelő vállalat adja a szerszámokat és az anya­git, a különböző szakmákhoz értő és közreműködést vál­laló emberekből álló brigád pedig társadalmi munkában elvégzi az időszerű külső­belső tatarozást azokban a házakban, ahol a brigád tagjai Iáknak. Ily módon az e célra rendelkezésre álló összegből jó esetben kétszer annyi állami lakás karban­tartása, megóvása, korszerű­sítése lehetséges, mint koráb­ban. Szólt a tanácstagi beszá­moló a minibölcsődék léte­sítésére irányuló javaslatok megvalósításáról. Egy-egy gyesen lévő anyuka, ameny- nyiben erre alkalmas lakás­ban lakik, méltányos díjazás ellenében 3—4 kisgyerek egésznapos felügyeletét, ellá­tását vállalja. Az ellenőrzés­ről a tanács egészségügyi osztálya gondoskodik. Említette az előadó, hogy a választók kezdeményezésé­re bérbevettek és társadalmi erővel alkalmassá tettek egy épületet nyugdíjasok klubja céljára. A klub avatására már kiküldték a meghívókat a kezdeményezőknek, a tár­jellemzője. hogy valamennyi magyar állampolgár magas sizínvonalú. díjtalan ellá­tásra jogosult. Az 1972. évi egészségügyi törvény rögzí­tette jog gyakorlati érvénye­sülése persze sok tényező­től függ. Befolyásolja az intézmények területi elhe­lyezkedése. vezetése, mun­kájuk szervezettsége. Az olykor területenként változó színvonal egyenletessé téte­le. a mindenki gyógyításá­hoz szükséges gyógykezelés — divatosan — a progresz- szív ellátás biztosítása az egészségügy vezetésének egyik fő célja. Elérésének feltétele: a szocialista egész­ségügy tervszerű fejlődése. A KÖJÁL gondja Ez a fejlődés általában lépést tart a nálunk gazdagabb, technikailag előbbre járó országokéval. Jóllehet a műszerezettség­ben egyre több nehézséget okoz a világpiaci árszínvo­nal emelkedése, a hazai szervátültetés eredményei a fejlett országokéhoz hason­lóak. A szívműtétek ugyan­csak rövid múltra visszate­kintő iskoláját sikerrel ki­jártuk. a dáganatos beteg­ségek gyógyszeres kezelésé- sében a KGST-n belül is előkelő helyen állünk. A csecsemőhalálozást különö­sen az utóbbi néhány évben sikerült — ha nem is a kí­vánt mértékben — jelentő­sen visszaszorítani, amiben nagy szerep jutott a kora­szülöttek védelmét szolgáló intenzív centrumok hálóza­tának és a csecsemőszív­sebészetnek. Keveselljük azonban ered­ményeinket a megelőzésben. Ez elsősorban szemléleti el­maradottságban gyökerezik. Az orvos — és még mindig ez a jellemző — több fan­táziát lát a gyógyításban, mint abban, hogy a bajok­nak elébe menjen. A meg­sadalmi munkában résztve­vőknek, és a klub leendő lá­togatóinak. Taglalta még a „virágos házak, virágos ut­cák” mozgalom sikerét, amely a lakosság és a város­gazdálkodási vállalat össze­fogásával színpompás tered- ményeket hozott. őszintén leltárba vette a tájékoztató azokat a gondo­kat is, amelyeket eddig több­szöri neki futásra sem tud­tak megoldani. lassan halad a cigánytelep felszámolása; nem tudnak megegyezni az illetékesek a helyi közleke­dés rugalmasságának fejlesz­téséről; a külterületek se­gélykérő telefonhálózatának kiépítése, a társadalmi mun­kafelajánlások ellenére sem mozdul előre; parázs vita van még mindig arról, hogy a város egyes körzeteiben milyen feltételekkel engedé­lyezzék a lakosságnak az ál­lattartást. Szóval maradt még tennivaló bőven. Mindaz, ami a beszámoló­ban a gondokról, de különö­sen a javaslatok megvalósí­tásáról elhangzott, tulajdon­képpen jólismert volt a vá­lasztók előtt. Mégis, így cso­korba fogva az események ismertetését örömmel hall­gatták, s amikor a tanácstag befejezte mondókáját, akko­ra tapsot kapott az őt meg­választó állampolgároktól, mint egy országos vetélkedő fvőztese. Gratuláljunk néki és választóinak képzeletben mi is. és néhány pillanatig gondolkodjunk el a szocia­lista államélet fejlesztésének, a demokratizmus által bizto­sított társadalmi kezdemé­nyező készség, öntevékeny­ség és felelősségérzet növe­lésének jelentőségéről, lehe­tőségeiről. Gy. Z. előzésnek mégis erős bázisai vannak, mindenekelőtt a közegészségügyben és az üzemorvosi munkában. Az utóbbinak eredményei le- mérlhetők a foglalkozási megbetegedések ritkulásá­ban. Az előbbié a lakosság általános közegészség- és járványügyi helyzetében. A feladat kiterjedt mivol­tára jellemző, hogy a KÖ­JÁL hálózata országosan több mint 180 ezer olyan objektumot tart nyúlván — nagyüzemtől élelmiszerbolt­ig —. melyeket időszakon­ként rendszeresen ellenőriz­nie kell. Kötelezettségét túlnyomórészt teljesíti. Azért nem száz százalékban, mert krónikus létszámhiánnyal küszködik. Szakmailag meg­alapozott törvényes eljárása­it jellemzi, hogy viszonylag kevés fellebbezésnek is csak töredéke bizonyul indokolt­nak. Közegészségünk minden próbát kiáll az olyan beteg­ségek leküzdésében, amelyek ellen védőoltás létezik. En­nek megfelelően az ország járványügyi helyzete jó. Javulásában persze számot­tevő tényező az életszínvo­nal, valamint a higiénés vi­szonyok kedvező alakulása, a mindenkinek hozzáférhető díjtalan egészségügyi ellátás, ezen belül a járványügyi szolgálat munkája. Az utóbbi húsz évben to­vább fejlődtek a járvány­ügyi eljárások, a járvány­ügyi mikrobiológiai diag­nosztikai módszerek, a ha­zai oltóanyag-termelés. A védoltásokkal megelőzhető megbetegedések száma a kötelező védőoltások rend­szerének kialakításával és az oltások rendszeres beadásá­val igen jelentős mértékben csökken. A védőoltások. hatása A hastífusz az 1950-es évek elején megkezdett tervszerű, komplex jár­ványügyi intézkedések és a javuló higiénés viszonyok eredményeként fokozatosan visszavonult, 1975—77-ben évj átlaga az 1959—62 évi­nek csupán 10 százaléka. Az 1953 óta kötelező diftéria— szamárköhögés—tetanusz elleni védőoltás eredménye­ként mindhárom betegség egyre ritkább. Az utóbbi három és félév­tized legfélelmetesebb be­tegsége. a gyermekbénulás az 1950-es években többször járványos mértékben for­dult elő. A legtöbben — 2334-en — 1957-ben bete­gedtek meg. Az 1959—60 óta alkalmazott, élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakci­nával sikerült csaknem tel­jesen felszámolni, s az 1961 —1977. években összesen 53 esetet derítettek fel. A kanyaró elleni védőol­tás bevezetése előtt évente átlagosan 40 ezer megbete­gedés volt; Az oltás hatásá­ra 1975—1977-ben ez aszúm 337-re csökkent. Nem vál­tozott azonban lényegesen a vörheny, a dizentéria, és a járványos májgyulladás gya­korisága, mert oltás nincs még ellenük. Világszerte, így hazánkban is nőtt a szalmonellozis fertőzés ve­szélye, elsősorban az élelmi­szerek és az állati takarmá­nyok megnövekedett nem­zetközi kereskedelmi forgal­mával van összefüggésben. A sokszorosára nőtt idegen- forgalom ugyancsak károsan befolyásolhatja a járvány- üg"i helyzetet, amit csupán tiltó rendelkezésekkel nem lehet kivédni. A járványügy változatlanul nagy kérdőjele az influenza, amely ellen ma még szintén nincs telje­sen hatásos védőoltás. A tetanusztól az influenza- vakcináig Az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az életkorhoz kötött, kötelező védőoltásokkal elért eredmé­nyeket fenntartani, tovább javítani Eiengedhetelen egyes oltóanyagok (tetanusz) alkalmazásának kiterjeszté­se, újabb védőoltások beve­zetése a lakosság nagyobb vagy kisebb csoportjaiban, illetve egyes foglalkozási ágakban (pl. rubeola, mumsz, kullancsencephalitis ellen). Az influenza-vakcina kifejlesztése is sürgető. A fertőző betegségek meg­előzésében tehát megfelelő ütemben haladunk a korral. Kevésbé mondható el ez például az életmódról. Do­hányzásban, alkoholfo­gyasztásban ugyanis — erő­sen kétes értékkel — az él­bolyban vagyunk, aminek feltétlenül szerepe van a ke­ringési betegségek gyakori­ságában; a szív—érrendszeri bajok a halálokok között az első helyen állnak. Javulás pedig itt is csak a KÖJÁL-éhoz hasonló, módszeres tevékenységtől, okos felvilágosító munká­tól, szervezéstől, gondozástól várható. L. M. Termálkutat fúr a Víz­kutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemegysége Martfűn a cipőgyár meg­bízásából. Ezerkétszáz méter mélységben per­cenként kétezer liter ho­zamú és 75 Celsius fo­kos vizet várnak a szak­emberek, melyet a gyár egyes létesítményeinek fűtésére fognak felhasz­nálni. A 21 millió forin­tos beruházás teljes be­fejezését 1982. december 31-re tervezik Kovács Katalin TAPSOL m AZ ÁLLAMPOLGÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom