Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-02 / 205. szám
1981. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Játék és játékosság Tanműhelyavatás Szolnokon^ Taműhelyt avattak tegnap délelőtt Szolnokon az Építési és Szerelőipari Vállalat Landler Jenő úti központi telepén. A hatmillió forint költséggel épült létesítmény két év alatt készült el. A vállalat, a megyei tanács anyagi segítsége mellett az üzem dolgozói, a szocialista brigádok kommunista szombatokkal, társadalmi munkával járultak a tanműhely létrehozásához. Az avatóünnepségen dr. Ádámosi György, az ÉPSZER Vállalat igazgatója köszöntötte az elsőéves diákokat, akik a tanévkezdéssel birtokba vehették a tanműhelyt. A hatvanhárom tanuló, a szolnoki 605-ös és 633- as számú Szakmunkásképző Intézet diákjai az építőipari és fémipari szakmák, köztük a víz-gázszerelő, lakatos, villanyszerelő, hegesztő mesterségek alapjait sajátíthatják el a gyakorlati oktatás során a tágas, jól felszerelt, kiegészítő helyiségekkel ellátott új létesítményben. Képzőművészek Mezőtúron Képzőművészeti alkotó- otthont alapítottak Mezőtúron, a Nagykunság második legnépesebb városában. Szeptembertől kéthavon- ként egy-egy hónapra művészek táboroznak a Magyar—Mongol Barátság Tsz két vizközeii tanyáján. A kezdeményező város szállással, ellátással és ösztöndíjjal segíti az első Ízben most egy hónapra letelepedett hat művészt. Sopronban Nemzetközi konferencia az erdőmérnökképzésről Mit tehet a jegyzetíró, ha az elmúlt hét műsorában — végiggondolván újra. hogy mit is látott — sem igazán kiemelhetőt, sem pedig kétségtelenül kivetnivalót nem talál, — megvolt benne minden, annak rendje-módja szerint — elkezd meditálni bizonyos jelenségeken. Itt van például a játék, a játékosság problémája, azaz annak a téves felfogásnak a gyakorlati következménye a képernyőn, hogyha egy műsor, elsősorban komoly tartalmú, ismereteket közlő műsor érdekes, netán szórakoztató szeretne lenni, akkor feltétlenül valamiféle játékos ötlettel kell „feldúsítani”. Elvégre játszva könnyebben tanulunk — vélik egyes műsorok szerkesztői a pedagógiától kölcsönözve az egyébként hasznos módszert. Csakhogy a játéknak, a játékosságnak is megvannak a maga szigorú követelményei, formaiak és tartalmiak is. S ha például csak iátszo- gatnak, játék címén, az sokkal inkább kelti a komolytalanság, a felszínesség, semmint a komolyság, a mélység látszatát egy-egy műsoron belül. Legyen az zenei tárgyú játék, vagy épp játék arról, hogy utazunk valahová, mondjuk az ismeretlenbe. Miként a Kalendáriumban, a televízió ismeretterjesztő magazinjában történt vasárnap délután. Az ismereteket terjesztő színes újság valójában jól kezdődött ezúttal is, szemléletes hátteret rajzolt a repülőgépiirányítók munkájáról (lásd az amerikai sztrájk), okosan elemezte az iskolaérettség fogalmát (kezdődik a, tanév), látványosan boncolgatta az őslénykutatás és a bányászat, azaz tudomány és gyakorlat kapcsolatát, (közeledik a bányászok napja), aktuális témák, érdekesen. Csakhogy: miért kellett mindezek után a Kalendáriumnak is telefonos játékkal előrukkolnia? Nehézkes kapcsolás, felkészületlen játékosok, ezzel a megoldással csak lopták az egyébként is drága időt. E „játszadozás” helyett vajon nem lett volna-e stílusosabb itt. ezen a helyen az érdekes ismeretek konrekt közlése, természetesen kéni szemléletességgel. Juhász Árpád műsorvezető és munkatársai miért pályáztak és pályáznak a Kapcsoltam amúgyis gyorsan hervadó babérjaira? A nézőkkel való szorosabb kapcsolat megteremtésére sokkal jobb módszerek is léteznék, mint például a telefon és az ezzel kombinált kérdezz-felelek játék. Csak- hát, úgy tűnik a műsor alkotóit is elkapta a „hév” vagy. még inkább a divat. Ezúttal bizony a játék pusztán egy forma mechanikus kölcsönzése: játék igazi játékos tartalom nélkül. Hasonlókat tapasztaltam a kedd esti fiataloknak szóló szórakoztató magazinban, a televízió második csatornáján. A műsor gazdái, hogy a Beatles- és az Illés-együttes történetének megismertetését izgalmasabbá tegyék, pop-kvízt rendeztek a stúdióban. Azaz bizonyos tudnivalókat kérdésekre vála- szolgatván „játékosan” kaptunk a vetélkedő résztvevőitől. A kérdezz-felelek unalmas sémája azonban még azt is unalomba fullasztotta, ami ebben a históriai utalásban önmagában egyébként élvezetes lehetett volna. Az alkalmazott játék ezúttal is csak üres forma. Hamis látszata annak, hogy a szerkesztők kitaláltak volna valami érdekeset a számunkra. holott valójában saját ötlettelenségük leplezésére nyúltak a „legkézenfekvőbb” szórakoztató megoldáshoz. Más kérdés, hogy ezúttal még a játék során a tények biztos ismerete körül sem volt minden a legnagyobb rendben. A Beatles-fii u-- lovaggá ütésének vagy nem ütésének kérdéséről egész kis stúdióvita bontakozott ki, állítólag egy téves magyar forrás nyomán, melyben a pop-zene csillagai lovagokként szerepelnek, s ami külön is furcsa, nem a műsorvezetőnek, a játék szellemi gazdájának lett végül is igaza, ő ugyanis a lovaggá ütés mellett kardoskodott, hanem a jelenlévő fiataloknak, akik ki tudja milyen forrásból táplálkozván, de pontosabban ismerték a tényeket. Ezúttal tehát még a hiányos felkészülés is leplezte a játék alkalmazóit. (Még jó, hogy a különböző filmrészletekben a könnyűzene klasszikusainak muzsikáját zavartalanul élvezhettük.) Ügy gondolom, az említett műsorokhoz hasonló programok szerzőinek, szerkesztőinek jobban kellene bízniuk a nézők igényességében és tudniuk illenék: egy ismereteket terjesztő műsor nem a benne így vagy úgy alkalmazott játék, hanem az általa feltárt tények érdekességén múlik legfőképp. Hagyják a játékot másoknak, ami persze nem jelenti, hogy a tények savanyú közlésétől a nézőnek meg kellene savanyod- nia ezekben a műsorokban! A játék a képernyőn csak akikor van a helyén, ha a formához igazán játékos tartalom párosul, a kettő szoros egységben születik meg. Akárcsak Vágó István egyre népszerűbbé váló Fele sem igaz című játékában, amelyben a huncutko- dó emberi szellem keresd és találja meg a maga lubickolás! lehetőségeit. De a játék legmélyén ott a.tanulság is, mindenféle „ravaszkodás” legvégső értelme: a gondolkodás, elménk tornásztatása, a felkínált változatok mérlegelésével, hogy végül is rátaláljunk az • egyetlen igazán helyesre. Játszani csak így érdemes. Egy másik dolog ugyancsak a jelenségek kategóriájába solrolható, jóllehet apróság egyfajta szerkesztői feledékenység. figyelmetlenség. Hányszor de hányszor történik meg, hogy valamit látunk a képernyőn, de a szükséges ismeretek híján nem tudjuk pontosan hová tenni, a látottakkal nem tudunk igazán mit kezdeni. Hogy friss példával éljek: vasárnap este az A hét részleteket adott a country-fesz- tivál eseményeiből, a rövid beszámolóban együttesek villantak fel, csak azt nem tudhattuk meg hogy kiket láttunk, kiket hallottunk. Pedig érdekelt volna. A Bojtorjánékat még csak-csak felismerhette a country-ked- velő magyar néző, de úgy vettem ki, idegen zenekarok is a színre léptek. Miért gondolta az A hét szerkesztősége, hogy mindenki első látásra felismeri és azonosítani tudja a fesztivál vendégeit? És miért nem gondolt artra, hogyha nem tudja, hogyan lehetne képessé tenni rá? Hol maradt a felirat a kép aljáról, a szokásos információ? Efféle figyelmetlenséggel máskor és máshol is találkozhat az ember, amiben az a kellemetlen, hogy „tudatlanul”, beavatatlanul úgy érezhetjük magunkat mi nézők. mintha udvariatlanul kizártak volna bennünket valamiből, ami fontos lenne számunkra. A képernyő és a néző között ilyenkor anélkül is megszakad az „áramkör”, hogy a készüléket kikapcsoltuk volna. V. M. Magyar filmek külföldön Szeptemberben több külföldi fesztiválon, illetve filmművészeti rendezvénysorozaton vesz részt alkotásaival a magyar filmgyártás. Az egyik legrangosabb európai nemzetközi filmszemle, a velencei fesztivál szeptember 2-án kezdődik. Programjában szerepel Jancsó Miklós új filmje, A zsarnok szíve. A nemrég elkészült művet itthon még nem mutatták be. A magyar—olasz koprodukcióban forgatott film története a középkori Magyarországon játszódik. A portugáliai Figuiera da Foz-ban a fesztivál versenyfilmjei között Bódy Gábor Psyché című művét vetítik majd. A Hollandia és Magyarország közötti kulturális együttműködés keretében mutatkozik be filmművészetünk több holland városban, szeptember 8 és 16-a között, a magyar filmhét vetítésein. A hónap műtárgya Izsó Miklós születésének 150. évfordulója alkalmából a mester Fonóházi jelenet című szobrát választották a hónap műtárgyául a Magyar Nemzeti Galériában. Izsó Miklós, akinek a nevét a közönség néhány híres portré, történelmi arcmás alkotójaként — így a debreceni Csokonai- szobor, a budapesti Petőfi- és a szegedi Dugonics-em- lékmű megformálójaként ismeri, — a magyar szobrászatban a korabeli népélet miagörökítője is volt A tragikusan rövid életű szobrász- művésznek a Fonóházi jelenet című szoborcsoprtja a korai tervei közül való. A gipszminta szobor egy pillanatképet, játékos jelenetet ábrázol: a fonólány leejtett orsóját, amelyet egy legény felkap, és a fonóházak szokása szerint váltságul csókot kér. Az Iparművészeti Múzeumban egy „öltöztetett” Mária- szobrot állítottak ki a hónap műtárgyaként. A XIV. századtól kezdve a Madonnaszobrokra sokszor adtak ruhát. A most először kiállított, „öltöztetett” szobor korát az 1760-as évekre teszik. A szocialista országok erdészeti és faipari egyetemeinek, főiskoláinak, tanulmányi erdőgazdaságainak vezetői tegnap négynapos konferenciára ültek össze Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen. Az erdőmérnökképzésről, a gyakorlati oktatásokról cserélik ki tapasztalataikat. A konferenciára Bulgáriából, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Szovjetunióból érkeztek vendégek, akiket dr. Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora köszöntött. A soproni nemzetközi kdn- ferencia résztvevői az egyetemmel kapcsolatban álló gyakorló erdőgazdaságok munkájával is megismerkednek. Freskók a mészréteg alatt Tokajban megkezdték a hajdani görög kereskedőház helyreállítását. A városka főterén álló, tizenyolcadik században épült emeletes ház valamikor a görög származású Szazsarát borkereskedő család tulajdonában volt. A helyreállítást megelőző építészeti feltárások során megállapították, hogy az évtizedes meszelések alatt értékes freskók konzerválódtak. A Borsod megyei Tanács az épületet megvásárolta, és abban a hegyaljai borvidék történetét, borászatát, szőlészetét bemutató kiállítást rendeznek be. Helyet kap a kiállításon a Hegyaljához tartozó egykori mezővárosok kézmű- és kisipara, valamint népművészete is. A korhű' helyreállítási munkához, valamint az egykori falfestmények helyreállításához a megyei tanács mintegy hárommillió forinttal járul hozzá. — Uralkodóm — folytatta Rumata. — Tudva az ön elviselhetetlen szenvedéseiről és nem feledve családomnak az uralkodóval szembeni kötelességét, idehozattam Iru- kanból egy híres, nagy tudományú orvost. Budah doktort. Ütja azonban, sajnos, félbeszakadt. A tisztelt dón Reba szürke katonái a múlt héten elfogták, és további sorsáról csak Don Reba tud. Rumata elhallgatott. Úgy tetszett, minden nagyszerűen sikerült. Most vigyázz, dón Reba! Rumata a koronavédelmi miniszterre pillantott, és elhűlt. A korona- védelmi miniszter cseppet sem látszott zavartnak. Nyájas atyai szemrehányással bólogatott Rumata felé. Reba el van ragadtatva, gondolta elképedten Rumata. A király viszont úgy viselkedett, mint az várható volt. . — Szélhámos! — ordította. — Felköttetem! Hol a doktor? Hol a doktor, azt kérdem! Hallgasson,! Azt .kérdeztem, hol a doktor? Don Reba kellemes mosollyal előrelépett. — Felség — kezdte —. ön igazán szerencsés uralkodó, mert oly sok hűséges alattvalója van, hogy olykor gátolják egymást abbeli igyekezetükben, hogy szolgálatára legyenek. Nem titkolom, hogy a lobbanékony dón Rumata nemes szándékáról is tudomásom volt. Nem titkolom. hogy Budah doktor elébe küldtem a mi szürke katonáinkat — de azért, hogy megvédjék a tiszteletre méltó, koros embert a hosszú úton. Azt sem titkolom, hogy nem siettem Irukani Budahot felséged elébe állítani.. . — 59 — — Hogy merészelte? — kérdezte szemrehányóan a király. — Felség, dón Rumata fiatal, s járatlan a politikában. Nem éri fel ésszel, micsoda aljasságra képes az irukani herceg felséged iránt táplált veszett dühében. Mi ketten azonban tudjuk, ugyebár, uralkodóm? És ezert szükségesnek tartottam, hogy előzetesen kisebb vizsgálatot végezzek. Nem siettem volna, de ha ön. felség, any- nyira ragaszkodik hozzá, akkor Budah doktor még ma ebéd után ön elébe áll, felség, hogy megkezdje a kúrát. — ön nem is ostoba, dón Reba — jelentette ki a király. — A vizsgálat okos dolog, sohasem árt. Az átkozott irukani... — Feljajdult, megint a térdéhez kapott. — Átkozott láb! Szóval hát ebéd után? Várni fogjuk, várni fogjuk. És a király a megdöbbent Rumata mellett lassan a trónterembe ment. Don Reba rámosolygott Rumatára. s ezt kérdezte: — Ma éjjel, úgy rémlik, ön teljesít szolgálatot a herceg ágyasházában. Nem tévedek? Rumáta szótlanul meghajolt. Rumata céLtalanul ballagott a palota korhadásbűzt árasztó, sötét, végtelen folyosóin és átjáróin, szőnyeggel díszített, fényűző szobák, szűk, rácsos ablakú. porlepte dolgozószobák, ócska bútorral telezsúfolt raktárak mellett. Itt emberrel alig találkozott. A palota hátsó szárnyában. ahol a királyi lakosztályokat észrevétlenül váltották fel a koronavédelmi minisztérium irodái, könnyen el lehetett tévedni. Egy mély fali fülkéből rohamosztagos őrszem lépett elő, támadásra készen tartott fejszéveL — Tilos — jelentette ki komoran. — Eressz, te marha! — mondta hanyagul Rumata, és félretolta. Hallotta, amint a rohamosztagos tétován topog mögötte. s hirtelen azon a gondolaton kapta magát, hosv a sértő szavak és a megvető kézmozdulatok már reflex- szerűek nála. ő már nem játssza az előkelő rioőköt. hanem hovatovább azzá is vált. Elképzelte magát ilyennek a Földön, és undor, szégyen fogta el. Mi történt velem f Hová lett a gyermekkorom óta belém nevelt tisztelet és bizalom a hozzám hasonlók, az embernek nevezett nagyszerű lény iránt? Rajtam már semmi sem segít, gondolta rémülten. _ 60 —- fFolytatjuk.)
