Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

10 II hónap P község 1981. SZEPTEMBER 13. A település históriájá­ban járatos helybeliek precízen sorolják; az 6- kori Egyiptom és a nagy­község története között az a rokonvonás, hogy mindegyiket külön-külön hét jelentős csapás érte. Kunhegyesnél maradva: a falut kétszer a por- tyázó törökök égették fel, 1707-ben a rácok pusztí­tották el, ismétlődő pes­tisjárvány tizedelte meg lakóit, majd a múlt szá­zad hetvenes és nyolc­vanas esztendőiben a megáradt Tisza zavaros hullámai kerítették kör­be. Igaz, lakói kitartá­sát, elszántságát igazol­ja, valamennyi megpró­báltatás után talpra áll­tak. Erről Görögh Sán­dor tanár, a település életének lelkes kutatója mesél. sunk, az állattenyésztésünk. Egyébként gazdaságunkban harminc felsőfokú végzett­ségű szakember dolgozik. Aki viszont az iparban szeretné Kunhegyesen meg­keresni a kenyerét, annak is van arra több lehetősé­ge. A községben a Vízgépé­szeti Vállalat, a legrégibb cég. Jelenleg a gyáregység háromszáz, zömmel férfi szakmunkást foglalkoztat. Országszerte ismertek az iltt gyártott víztornyok, ame­lyekkel többek között Kisúj­szálláson, Mezőtúron, Gyu­lán, Dobogókőn, Nagykőrö­sön, Tőserdőn, Székesfehér­váron is találkozhat az ér­deklődő. De Csehszlovákiá­ból és az NSZK-ból is kap­tak megrendeléseket. Azt viszont már kevesebben tud­ják, hogy ébben az üzemben különböző vízszűrő berende­zéseket, vízátemelő csigaszi­vattyúkat, iszapvíztelenítő­kossága. A település perifé­rikus részein sok magányos, idős férfi, nő él. Igaz, tizen­négy éve éppen az ő érde­kükben a megyében a leg­elsők között itt alakult meg az öregek napközije — Naponta húsz—huszon­négy idős ember jár be az otthoniba — mondja Ki­szel Sándor vb-titkár —. Be­szélgetnek, olvasgatnak, ze­nét hallgatnak, televízióz­nák Hetente kétszer az or­vos is ellátogat hozzájuk. Sajnos, élnek a településen olyanok is, akiknek már az otthonig vezető út is hosz- szú. — Velük mi lesz? — Huszonkét járóképte­len, magányoshoz viszik ki az ebédet a házi gondozók, a lelkes aktívák. Azt is tud­juk, ez a szám korántsem teljes, ennél jóval több az egyedül élő, társ tálán öreg Kunhegyesen. Hél csapás Víztoronyszerelés a Vízgépészeti Vállalat udvarán után A nagyközség büszkesége az új könyvtár. Mögötte a Bild József tervezte műemlék jellegű református templom két, zsilipelzáró szerkezete­ket. homokikotrókat stb. is készítenek. A település legnagyobb ipari üzeme azonban vitat­hatatlanul a BHG modern gyáregyüttese. Jelenlegi he­lyén tizenkét éve még szöcs­kesereg ugrándozott, ma ez a gyár ezer munkásnak — többségében — lánynak, asz- . szonynak biztosít munkája után jó megélhetést. Az idén 109 ezer automata telefon­központ-vonal, jövőre 126 ezer, a további esztendők­ben pedig évente 140—140 ezer vonal kerül ki innen a Szovjetunióba. Itt dolgo­zik a helybeli, iparban fog­lalkoztatottak fele, ismer­kedik, azonosul a munkássá válás követelményeivel. Együtt szorgoskodnak itt az édesanyák a lányukkal, fér­jék a féleségükkel. Mint példáu] a Kócs család: Sán­dor, a férj szakmunkás, Ró­zsa, a felesége meós, velük egy háztartásban élő Éva lá­nyuk pedig forrasztó. Éva az iskolapadból, édesanyja pedig a háztartásból került a gyárba. — Korábban húsz évig a fakanál mellett ügyködtem, meg csápkeveréssel foglal­koztam — mondja Kócs- né —, de napi 12 órai mun­kával se kerestem többet ki- lencszáz—ezer forintnál. — Nehéz volt megszokni az üzemi életet? — őszintén bevallom, igen. Kezdetben furcsa volt a fe­szes, pontos időrend, a kö­zösség a nagy figyelmet igénylő munka, de a tizen­egy év annyira összeková­csolt bennünket, hogy most már el sem tudom képzelni az életem az üzem, a kol­lektíva nélkül. Szocialista brigád vagyunk, és a Kos­suth óvodát patronáljuk. Festünk, takarítunk amikor szükséges, és a munkán kí­vüli közös programok, a ki­rándulások, az országjárá­sok, a vetélkedők sem hiá­nyoznak az életünkből. Ma a nagyközségben a dolgozni akarókat 19 kisebb- nagyobb munkahely várja. Az aktív keresők száma 3 ezer 992. ötvenhárom száza­lékuk az iparban, 21 száza­lékuk a mezőgazdaságban, 12 százalékuk a kereskede­lemben dolgozi'k A diákság létszáma is kétezren felül van, és a postások augusz­tus végén 1 ezer 724 sze­mélynek viszik a nyugdíjat. Ez a magas szám újabb problémát jelez: korosodik, idősödik a nagyközség la­Van egy testvérközségünk Jugoszláviában, Feketicsen — meséli Görögh Sándor ta­nár — A századfordulóig kö­löskörül víz, mocsár, nádas, temérdek lefolyástalan tó hullámzott. Réti emberek halászok, pákászok, nádvá­gók, kosárfonók, piócasze­dők, futóbetyárok birodalma volt ez a vidék. Nem csoda, hogy már 1785-ben 800 hely­beli, föld nélküli gyalog eredt útnak a Bácskába, az akkori Feketepusztára, mert itt folyamatosan nőtt a lé- lekszám, de több föld egy kapavágásnyd sem jutott. A leszármazottak ötödik, ha­todik generációi — mintegy kétezren — ma is ott élnek Feketicsen, megőrizték ízes kunsági beszédüket, kultúrá­jukat. A Kunság Népe Ter­melőszövetkezetből már többször látogattak ki cso­portosan hozzájuk Feketics- re, de onnan is érkeznek évről évre Koták, Lódik, Gorzásak, Bordások, Ková­csok megnézni az ősök föld­jét, mit csinálnak, hogyan boldogulnak a Nagykunság­ban élő rokonok? Nos, hogyan élnek, hol dolgozhatnak napjainkban a kunhegyesiek? Az itteniek egy része hagyományosan a mezőgazdaságban találja meg boldogulását. Róluk Lengyel Zoltán, a Kunság Népe Termelőszövetkezet el­nöke sorolja. — Ezerhétszáz tagunk kö­zül négyszázötven a nyugdí­jas. Ami az eredményeinket illeti: mintegy 11 ezer hek­táron gazdálkodunk, és az éves árbevételünk eléri a 300 millió forintot. Az át­lagjövedelem is tisztességes, havi 3 ezer 700 forint Ter­mészetesen ezt növelj a ház­tájiból, háztájiért kapott összeg. — A technikai felszerelt­ség? — Jellemző, lassan kiko­pik tőlünk az utolsó gya­logmunkás is. A jelenlegi technológiáinkhoz már szak­emberek kellenek, szakosí­tott sertéstelepünk van, gé­pesített a növénytermesztő­0 BOLDOGULÁS útján A főtéri új ABC-üzlet havi forgalma meghaladja az ötmil­lió forintot Keretforrasztók a BHG nagycsarnokában. Az idén 109 ezer telefonközpont-vonal készül Kunhegyesen Bizony több. A velük va­ló törődés, ellátásuk Kun­hegyesen is az egyik legége­tőbb helyi feladat, különö­sen ha az üzlethálózat ala­kulását, fejlődését figyeljük. — Helyből és a környék­ből mintegy 25 ezer ember vásárol alkalmanként ná­lunk —- közli Básti János, a Középtiszavidéki Áfész el­nökhelyettese. — Tavaly ta­vasszal 906 négyzetméteres új, modern ABC-t építet­tünk a központban, havi forgalma jelenleg öt-, öt és fél millió forint. így van, de közben több kisbolt bezárt. Különösen a nagyközség északnyugati, úgynevezett újvárosi részén élők fájlalják ezt, mivel ez a terület meglehetősen tá­volesik a település központ­jától. Ráadásul errefelé az átlagosnál is több nyugdíjas lakik. Igaz, az áfésznél mű­ködik boyszolgálat, és az öregeknek ingyen házhoz szállítja a megrendelt élel­miszert, de valahogyan ke­vesen tudnak róla, kevesen igénylik ezt a szolgáltatást. Persze, azért nem hal éhen a kunhegyes! ember. Naponta 1 ezer 200 liter te­jet iszik, 50 kiló vajat, ezer pohár tejfölt, 42 mázsa ke­nyeret, négv és fél, ötezer kis kiflit, kétezer nagyobbat fogyaszt. Hogy az élelmiszer, köztük a húsválaszték ki­tám és az OTP helyi fiók­jában összesen 81 millió fo­rintot őriznek. Kunhegyesen évente 42—57 új lakás épül, ég az idén is már eddig 49- cel gyarapodott a modem lakóházak száma. Változat­lanul a kötés, családi házak a legnépszerűbbek, bár egy­re többen választják — fő­leg . a fiatalok — a telepsze­rű, többszintes társasházféle megoldásokat. Ami a nevezetességeket il­leti, az élre három létesít­mény kívánkozik. Az egyik a Iliid József tervezte mű­emlék jellegű református templom. A külső tatarozá­sa a közelmúltban fejező­dött he. A másik a hajdani sóházból átalakított csodála­tos épület, amelyet jelenleg a megye legszebb könyvtá­raként tartanak nyilván. A 2 ezer 300 beiratkozott ol­vasó 41 ezer kötet közül vá­logathat. A harmadik a ha­tárban álló, düledező szél­malom. Az építményt né­hány éve a szentendrei sza­badtéri skanzen vásárolta meg — de a malommal az­óta sem történt semmi. Em­lítést érdemel még a sok he­lyi sajátosságot őrző utca­név. Ilyen a hajdani kiván­dorlókról elnevezett Fekete­hegy utca, a napfelkeltét je­lölő Hajnal utca, az egykori Kolbász kun településre em­lékező Kolbásszék utca, a Konóncsenkó utca. Konon- csenkó ukrán kapitány 1944 őszén a község felszabadítá­sáért vívott harcban vesz­tette életét. Ha Kunhegyes közigazga­tási múltjában tallózunk, kitűnik: volt rendezett jogú zás nem ijis gond. Csak az ipari üzemeink éves terme­lési értéke alaposan megha­ladja az egymilliárd forin­tot, de a szövetkezeteink is 500 millió feletti árbevételt könyvelhetnek el. Szintén a pozitív oldalon említhetem meg a 44 kilométernyi' bel­területi vízvezetékhálózatun- kat, orvosi ellátottságunkat, általános és középiskoláin­kat, megyei, sőt egyes sport­ágakban országos szinten jegyzett diák-sportéletünket, a művelődési központot, amely egyben körzeti bemu­tatóház. Az árnyoldalról szólva: alig van burkolt utunk, nincs kiépített szenny­vízhálózat, és már lassan tizenöt éve büdösödik a köz­pontban a Kákát vize. Igaz; elkezdődött a lecsapol ása. Sajnos, tiszítasági téren is akad javítani valónk. Erre a tervidőszakra egy új, 100 személyes óvodát tervezünk helyi erőforrásból Négy tanteremmel bővülnék az iskoláink, és megkezdődik a tomamunkacsamak építése. A centrumban 30 többszin­tes, kedvezményes munkás­lakás létesül, noha nálunk továbbra sincs célcsoportos lakásépítkezés. Közismert, a kunhegyesiek nagyon szeretik a községü­ket. Az elmúlt öt évben 53 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, és jószerével a semmiből hoz­tak létre egy több pályából és létesítményből álló érté­kes diák-sportcentrumot, se­gítették a könyvtár építke­zési munkálatait, a gyer­mekintézményeket. A jelen­legi tervidőszakra 61 mil­liós a kért társadalmi mun­ka értéke. Óvoda-, sportcsar­Ennyirc változott meg a Kölcsey utca. A képet Ilosvay Varga István, Kunhegyes híres festője készítette 1926-ban és ugyanaz az utcarész 1981- augusztusában egyensúlyozott, az részben az itt dolgozó Kunsági Hús- feldolgozó Társulásnak is köszönhető. Az ugyancsak markos hentesek évente 15 ezer 500 sertést vágnak le és dolgoznak fel 34 féle ter­mékké. Ami az iparcikk-vásárlá­sokat illeti, itt sincs külö­nösebb probléma a válasz­tékkal, amit a számok is igazolnak: Kunhegyesen ta­valy 151 kismotor, 612 ke­rékpár, 530 rádió, 116 por­szívó, 247 centrifuga, 143 hű­tőszekrény, 224 fekete—fehér és 25 színes televízió talált vevőre. Mindezekhez a kisebb- nagyobb kiadásokhoz pénz, spórolt összeg is kell. A pos­város, 73 évig járási szék­hely, majd kiemelt alsófokú központ, később nagyközség, jelenleg alsófokú központ. Látható: egyre kevesebb a titulus. Erről beszélgettünk Rácz Ferenc tanácselnökkel: — Tény, közigazgatásilag mindössze csak egy nagyköz­ség vagyunk, de tizenkét ipari üzemmel, kétezernél több munkással rendelke­zünk. Mintegy ötszáz bejáró dolgozó keresd itt a kenye­rét Abádszalókröl, Tisza- roffról, Tiszagyendáról, Ti- - Bztaburáról, Kunmadarasról Tiszaderzsröl, Tiszaszölősről, Kenderesről, Tiszaszen/timré- ről, Tomajmonostoráról. A velük való törődés, foglalko­nokópítés, új szeméttelep ki­alakítása, köztisztasági ak­ciók várják a lakossági se­gítséget. Remélhetőleg a nagyközségi pártbizottság és a tanács koordinálásában si­kerül összefogni, kiaknázni a soros községpolitikai célok érdekében a 'helyi erőforrá­sokat: a szellemi kapacitást, a vállalatok, a szövetkeze­tek, a szocialista brigádok segítő igyekezetét. Bízva hogy ily módon Kunhegyes története a következő esz­tendőkben újabb dicséretes fejezetekkel gazdagodik. D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom