Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 18. Néptáncbemutatók, kiállítások, kirakodóvásár 20-A KULTURÁLIS PROGRAMJÁBÓL Minden nyáron benépesül a Baranya megyei Nagyharsánv- tól néhány kilométerre lévő szabadtéri alkotóműhely és szo­borpark. Hazai és külföldi képzőművészek — ottjártunkkoi: olasz szobrászok dolgoztak —, a hegyoldalból kibányászott kövekből formálják alkotásaikat, melyeket a helyszínen il­letve a környék falvainak, városainak közterein állítanak ki. A csodálatos környezetben lévő szoborpark igen kedvelt ki­rándulóhely. A sziklás hegy övezte völgyrész a képzőművé­szeten kívül a muzsika és a tánc alkalmi otthona. Havonta rendeznek hangversenyeket, s a Pécsi Balett is több alka­lommal tart bemutatót Fotó: V. F. S. Nosztalgia és még valami... AUGUSZTUS Az alkotmány ünnepe al­kalmából szinte minden fa­luban, városban megemléke­zéseket, gyűléseket tartanak, sport- és kulturális progra­mok várják az érdeklődőket. A Szolnok megyei kulturális rendezvények között tallózva színes, gazdag műsor ígérke­zik. Augusztus 20-án Túrkevén, a fürdő területén délelőtt 10 órától a helyi néptánccsoport, pávakör lép pódiumra. A be­mutatót politikai kabaré kö­veti, majd népi muzsikát hallgathat a közönség. Ugyan­itt nyílik a túrkevei amatőr népművészeti csoport zsűri­zett munkáiból összeállított szabadtéri kiállítás. Este me­dencebál várja a szórakozni vágyókat. Mezőtúron a kiállítási csar­nokban 19-én 11 órakor nyit­ják meg a népi iparművé­szek munkáiból válogatott tárlatot. A bemutatón Bolyos András és Bolyos Andrásné kékfestő, Bodrogi Sándor ló- szőrékszer-készitő és Tóth Veronika porcelánfestő alko­tásai láthatók. A törökszentmiklósi gyere­kek 20-án délelőtt a művelő­dési központ udvarán játé­kokat, könyveket cserélhet­nek. Este a fiatalokat az in­tézmény diszkóba várja. Más­nap az Hona-bálon táncdal- énekesek lépnek pódiumra. A palóc folklór képviselői „költöznek” Karcagra az al­kotmány ünnepén. Csütörtö­kön 10 órakor nyílik meg a Győrött Felújítják a művelődési házat Üj köntösbe öltöztetik a Bába Művelődési Központot Győrött. Kétemeletes énüle- te — amely a barokk műem- lékházakikal övezett Széche­nyi tér szomszédságában áll — az 1880-as években nyer­te el formáját. arculatát. Még azelőtt kávéházként, kaszinóiként működött. a XIX. század közepén került a Lloyd kereskedelmi társa­ság 'kezelésébe. Az épületet a felszabadu­lás után rendezték be műve­lődési céloknak A munkálatokra 15 millió forintot adott a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa. Déryné Művelődési Központ­ban a Szécsényből érkezett palóc népművészeti kiállítás. Egy órával később a mihály- gergelyi Ipoly táncegyüttes tart bemutatót. Fazekasok, kosárfonók, bőrművesek és még számos mesterség képviselői kínál­ják portékájukat Jászberény­ben a főtéren 20-án 8 órától a kirakodóvásáron. 10 órától a vásári forgatagban a jász- fényszarui Fortuna irodalmi színpad vidám műsorral szó­rakoztatja a közönséget, este pedig a szabadtéri színpadon a Szövetkezetek Jászsági né­pi együttesének előadásán tapsolhatnak a nézők. Kisújszálláson szerdán este a művelődési központban a táncolni vágyó fiatalok a diszkóban rophatják. Csütör­tökön az Erzsébet ligetben délelőtt 11 órakor kezdődik a szórakoztató műsor, amely a táncdai- és magyarnóta- kedvelőknek ígér kellemes órákat. A megyeszékhelyen szerdán 14 órától az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központ­ban gyermekműsort nézhet­nek meg az óvodások, az ál­talános iskolás diákok. Este 8-tól a Pelikán Szálló előtt utcabált rendeznek. Másnap 19 órától a Tisza táncegyüt­tes ünnepi műsort ad a Tisza Szálló mögötti alkalmi szín- oadon. Pénteken Hullámzó Bálaton címmel operett- és magyamótaestet tartanak a Megyei Művelődési és Ifjúsá­A Komárom megyei Tát az idén ünnepli fennállásá­nak 800. évfordulóiét: 1181- ből származik ugyanis az az otklevél!. amelyben III. Béla király a Szent Jánosról el­nevezett lovagrendnek ott birtokot ajándékozott, a te­lepülés a történelem során .gyakran cserélt gazdát, nagy csaták színhelye volt. Az Vasárnap ünnepéi vés en megnyitották Zánkón a bala­toni űtitörővároslban az úttö­rő gárda tábort, amely hat önálló tábort foglal magába. Külön csoportokat alkotnak az úttörő határőrök, mun­kásőrök. egészségőrök. ifcűzol­gi Központ színháztermében. Szombaton a Tiszaligetben népművészeti és iparművé­szeti vásárt rendeznek. Dél­után 4 órakor a művelődési központban a gyerekek a népszerű mesefigurákkal Ma­zsolával és Manócskával ta­lálkozhatnak. Tiszafüreden 19-én délután 6 órakor kezdődik az utca­bál. A műsorban három tánczenekar, két népi zene­kar lép fel, dobpárbajjal és táncversennyel színesítik a programot. Csütörtökön dél­előtt 11-től a kemepingben a Reflex együttes ad koncer­tet. Augusztus 19-én 17 órakor adják át Jászkiséren a köz­ségben élt néprajzkutató pe­dagógus Csete Balázsról el­nevezett helytörténeti kiállí­tótermet. Az új közművelő­dési intézményben szép gyűj­temény mutatja be a jász népi gyermekjátékokat, a hajdani mesterségek munka­eszközeit. A helytörténeti házban eredeti bútorokkal, tárgyakkal berendezett szo­ba, konyha és kamra várja a látogatókat. A jászapáti művelődési központban nosztalgiabált rendeznek a „harmincasok­nak”. A 10—15 évvel ezelőtti tinédzserek — ma már csa­ládos felnőttek — bizonyára szívesen hallgatják majd a helyi tánczenekar előadásá­ban a hatvanas évek régi nagy világslágereit. egyik sorsdöntő — az 1685. évi augusztus 16-i — csatára emlékezett vasárnap a miaev- közséia lakossága. Akkor itt támadták hátba a keresztény csapatok — fényes győzel­met aratva — a százezres tö­rök sereget, amely vissza akarta foglalni a két évvel korábban felszabadított Esz­tergomot. tóik. honvédek és a közleke­dési úttörők. A tábor háromezer részt­vevőjét Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára köszöntötte, maid zászlót adományozott az úttörő egészségőrök táborának. ' Rohan az idő, évek múl­nak el. Megállítanám, de nem lehet... — énekelte a hatvanas évek közepén a slá­ger refrénjét Koncz Zsuzsa. A közhelyízű, s egyben — ha tetszik, ha nem — igazságot rejtő sorokat a mottó szere­pébe bújtatták, illetve búj­tatta az Integrál együttes. Az integrál szóról van akinek kínos középiskolai matema­tikaórák jutnak eszébe. Azok­nak a harminc-negyvenéve­seknek azonban, akik vasár­nap este a szolnoki művelő­dési központba jegyet váltot­tak a már tíz éve felbom­lott, de 1965 és 1971 között nagyon népszerű és kedveit Integrál nosztalgiakoncertjé­re. túl a fogalmon valami más is motoszkálhatott fe­jükben. Más ma Beatles-mu- zsikát hallgatni — amikor John Lennon halálát együt­tesek, üzletemberek „meglo­vagolva” a melódiafeldolgo­zásokkal sikert kovácsolnak maguknak — más mint tizen­öt évvel ezelőtt. Éjfélekig kellett ücsörögni a rádió mellett, hogy elcsípje, meg­hallgassa a rajongó a leg­újabb Lennon-szerzeményt. Lelkes amatőrök zengték a dalokat, s ha a maguk fab­rikálta szerelés elmaradt a mai berendezésektől, a mu­zsika azért — ha kissé hal­ványabban is szólt az erede­tinél — szívből jött.' Természetesen mindezt még megszépíti az eltelt másfél évtized. De azért visszaem­lékezni jó és szép, árulkod­tak a hangverseny közönsé­gének csillogó szemei, s az ellágyult arcvonások, amikor megszólalt az első szám, Ju­dit álruhában. Aztán sorra a többi nagy név (Beatles, Rolling Stones, Cream, Spen­cer Davis) slágerei. A zenekar ugyanolyan jó­kedvvel, hatással teszi dol­gát, mint .régen. Akik sok­szor hallották őket, azt mondják, semmit sem vál­toztak. Pedig igen. A zene­karvezetőtől kölcsönzött sza­vakkal élve „hasban kissé vállasodtak”; s ezért néha a hangszer sem engedelmeske­dik olyan könnyen, mint an­nak idején. De azért üditő, vérpezsdítő a muzsika. A sa­ját szerzeményeket óriási ováció fogadja, most is a Ne bánd című sláger aratja a legnagyobb sikert. A nosztal­gikus szöveg mintha erre az alkalomra íródott volna, ta­lán a szerzők sem gondolták jó tíz éve, hogy az idő mú­lásával válik egyre inkább találóvá, igazzá. Az említett dal a búcsúzó. Nehéz az el­válás a széktől, méginkább a zenekartól, egymástól, s valamitől, amit úgy hívnak, fiatalság. Fekete Sándor A rádió htdámhosszán Születőben talán egy mí­tosz? A sportoló mítosza, a sportoló-héroszé, akit súlyos sérülés, baleset, betegség sem tud legyűrni, aki a ha­lál torkából előbb visszata- pogatódzik az életbe, sőt elő­fordul, hogy lélekben, aka­ratban — és egészségben — olyannyira megerősödik, hogy a küzdőtérre is vissza­tér új győzelmi babérokat aratni. Az emberként és ver­senyző mivoltában legyőzhe­tetlen személy varázslatossá tételében az elektronikus tö­megkommunikáció jelentős szerepet játszik. A közönség pedig kapva kap e történe­teken, hisz a hős itt is — mint a valódi mítoszokban — mintegy helyette is, érte is születik, él, küzd és győz. Legutóbb „A harmadik félidő” című dokumentum- műsor szaporította a sporto­lókról szóló „modern rege­gyűjteményt”. De, hogy egé­szen és triviálisan őszinte legyek: többször lerágott csontot kínált a rádió. Félre­értés ne essék: a műsor fő­szereplői nagyon is szívem szerint való emberek. Kis­diák koromban izgatottan hallgattam a híreket a ka­lapácsvető fenomén, Zsivótz- ky Gyula életveszélyes ope­rációjáról, s évekkel később — 1968-ban — jóformán éj­nek idején, a kollégium fo­lyosóján diadalmasan, boldo­gan üvöltöztünk: Zsivótzky olimpiai bajnok! A tuskirály. Hegedűs Csaba sztorija könyv alakban is olvasható, a tájékozódási futás világ­bajnoknője, Monspart Sarol­ta szenvedései, lassú — és nem tökéletes — fölépülése ugyancsak mély nyomot ha­gyott sokunkban. A műsor nem túl sok eredeti ötlettel megkísérelte újrarajzolni a három kiváló ember portré­ját, gyötrelmeiket, küzdelmü­ket. Végül is a mítosz nem sok új adalékkal gyarapo­dott, ha csak azzal nem, hog> az utóbbi negyedszázad leg­eredményesebb magyar atlé­tája textilfestő és filmnyomc kisiparos, a magyar atlétika mindössze amolyan „külsős­ként” látja csak hasznát ta­pasztalatának, szakértelmé­nek. Dehát ez akár egy újabl riport kezdete lehetne, melj talán demitizálna is. — eszjé — ünnepség a 800 éves Táton Úttörőgárdisták versenye — A miniszter elé terjesztem az új államról szóié értekezésemet, melynek mintájául a Szent Rend Tarto­mányát tekintem. Ezt a Mérleget, gondolta Rumata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsuppolni. Technikailag nem -nehéz. Most rögtön meg lehetne tenni. De mit csinálna a Föl­dön? Rumata megpróbálta elképzelni. Tükörfalú. lég­kondicionált, csupa fény szobába bedobtak egy óriási, bolyhos pókot. A pók a csillogó padlóhoz lapult, görcsö­sen körbejáratta gonosz szemecskéjét. és a legsötétebb zugba iramodott, s fenyegetően kidugta mérges állkap­csát. Mérleg természetesen elsősorban a megbántottakat keresné, és a legostobább megbántottat is túlságosan tisz­tának találná, nem tudná felhasználni. Elsorvadna a kis öreg. Talán meg is halna. Különben, ki tudja! Éppen az a bökkenő, hogy az efféle szörnyek lelkivilága olyan, mint a koromsötét erdő. Rumata megállt egy kocsma előtt, és már-már be akart menni, de felfedezte, hogy eltűnt az erszénye. Ta­nácstalanul álldogált a bejárat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben, összesen három zacskója volt, mindegyikben tíz arany. Egyiket a gondnok kapta. Kin atya. a mási­kat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták valamennyi aranylemezkét. övéből pedig eltűnt a tőr. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamoszta­gos áll s rábámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett erre. Esztori dón Rumata azonban felbőszült. Ódalépett a rohamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el. — 28 — mint csak egyszer életében, amikor — abban az időben még egy menetrendszerű űrhajó másodpilótája volt — az első maláriarohamot érezte. Nem tudni, honnan sze­rezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt kigyógyítot­ták. Kis híján lekaszaboltam őket — eszmélt rá hirtelen. Ha el nem takarodnak, bizony leszúrom őket. Eszébe jutott, hogy a minap fogadásból egyetlen csapással te­tőtől talpig kettéhasított egy dupla szoani páncélba öl­töztetett bábut,' s erre végigfutott a hátán a hideg... Hát ilyen vagyok!... Elállatiasodtam ... Hirtelen érezte, hogy minden izma fáj. mint valami nehéz munka után. Semmi vész. Minden elmúlt. Pilla­natnyi kitörés, és már minden elmúlt. Én mégiscsak em­ber vagyok, és minden állati nem idegen tőlem... Az elkerülhetetlenség érződött mindenben. Abban, hogy a rohamosztagosok, akik még a minap is gyáván a kaszárnyáikban lapultak, most csupasz fejszével sétál­gatnak az utca kellős közepén, ahol azelőtt csak a ne­mes donoknak volt szabad járniuk. Abban, hogy eltűn­tek a városból az utcai énekesek, regősök, táncosok, lég­tornászok. Abban, hogy a városi polgárok nem énekeltek többé politikai kuplékat. Abban, hogy a ..felháborodott nép” feldúlta és felperzselte a ritkaságokat áruló boltocs­kákat Ezek voltak az egyedüliek a királyságban, ahol a Birodalom valamennyi nyelvén és a Szoro^ontúl ős­lakóinak régi. immár kihalt nyelvén írott könyveket és kéziratokat lehetett vásárolni vagy kölcsönözni. Abban, hogy az egyébként is megfélemlített, agyongyötört pa­rasztok végképp a föld alá temetkeztek az Ózonfaluik­ban. Paradicsomi Sátraikban, és még a szükséges mezei munkákra sem merészeltek előbújni földkunyhóikból. És végül abban, hogy Görbe Mérleg a városba költözött, ahol busás hasznot szimatolt... Valahol a palota mélyén, a fényűző lakosztályokban, ahol a köszvényes király, aki húsz esztendeje nem látta a napot, mert a világon min­dentől félt, gyengeelméjűen vihogva sorra írja alá a leg­becsületesebb és legönzetlenebb embereket kínhalálra ítélő, szörnyűséges parancsokat, valahol ott érlelődött a borzalmas kelevény. és felfakadása előbb-utóbb várható volt... Rumata megcsúszott egy széttört dinnyén, és fel­emelte a fejét. A Roppant Hála utcán járt. a tekintélyes — 29 — kereskedők, pénzváltók és ékszerészmesterek birodalmá­ban. Kétoldalt ódon házak sorakoztak, boltokkal és ter­ményüzletekkel, a járdák itt szélesek voltak, az úttest pedig gránitkockákkal kirakott. A felső emeleti ablakok­ban kövér arcok tünedeztek fel, izgatott kíváncsiság fa­gyott rájuk. Valahol elöl parancsolóan kiáltoztak: „Oszoljatok !... Nosza, szaporán !...” A tömegben ilyen beszélgetés hallatszott:- Ök az okai minden rossznak, tőlük kell leginkább óvakodni. Külsőre csendesek, tiszteletre méltóak, ha rá­juk nézel — szakasztott kereskedők, de a belsejükben keserű méreg !... — Hogy elintézték a szerencsétlen flótást... Én ugyan megszoktam egyet-mást. de hidd el. felkavarodott a gyomrom a látványtól... Megint összevertek valakit, gondolta Rumata. Leg­szívesebben más irányba fordult volna, hogy elkerülje azt a helyet, ahonnan a tömeg özönlött. De nem fordult el. csak végigsimított a haján, hogy egy lehulló tincs el ne takarja az aranyabroncson levő követ. Ez nem kő volt. hanem televíziós adókészülékek objektívje. az ab­roncs pedig hordozható rádióadó. A Földön élő történé­szek mindent láttak és hallottak, amit a bolygó kilenc kontinensén működő kétszázötve felderítő látott és hal­lott. Ezért a felderítőknek az volt a kötelességük, hogy figyeljenek és füleljenek. Rumata szétvetette a két kardját, hogy minél több embert bökjön meg, egyenesen nekiment a járókelőknek az úttest közepén, s a szembejövők sietve félrehúzódtak. Négy tagbaszakadt legény ezüstös hordszéket vitt. A füg­gönyök mögül hideg, szép arcocska nézett ki. Dona Okana volt, dón Reba jelenlegi kegyencnője. Amikor észrevette a lovagot, epedőn. jelentőségteljesen rámosolygott. Ru­mata lekapta a kalapját és meghajolt. Gondolkozás nél­kül fel lehetett volna sorolni két tucat nemes dönt. aki. ha ilyen mosolyra méltatják, ezzel az örvendetes hírrel rohan feleségéhez és szeretőihez: ..Most aztán mindenki vigyázzon magára, most mindenkit zsebre vágok, min­denkinek megfizetek !...” Az ilyen mosoly ritka és oly­kor felbecsülhetetlen értékű. A fegyverbolt elé ért, aho­vá nemrég benézett, hogy megérdeklődje a tőrök árát verseket hallgasson, s újra megállt. Tehát rád került a sor. jóságos Gauk atya... — 30 — (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom